Az  előző bejegyzésben írtam az ÚR ÉS KUTYA c. est próbájáról, főképp Bálint András látószögéből tekintve az eseményt. Mi, kicsit másképp éltük meg az est, délelőtti próbáját. Van néhány apró momentum, kis kulisszatitkok, amiket leírok, kikívánkozik belőlem, gondoskodnom kell arról, hogy be ne lepje a feledés homálya.... 

Bálint András naplójából:

"Február 2.
Antal Zsuzsánál, elmondom neki a kutyaestet.”
A próbát megelőző este még egyeztettünk röviden. András arra kért, ne hívjak nézőket. Nem is terveztem, annyira komolyan vettem, hogy a pár lakással odébb lakó, édesanyámat sem hívtam át. (Nem volt kedves tőlem, késő bánat, eb gondolat*.) Pontosan érkeztek, pár – kölcsönösen - szorongó mondat után berendezték a szoba-színházat. Minden jogot és lehetőséget átruháztunk Andrásra és Annára. Hárs Anna, a darab dramaturgja.  András többször mondta, hogy nagyon izgul, bár tudja a szöveget, mégis inkább felolvassa, nem játssza. Annyira vártuk és annyira izgultunk- mi csekély számú nézők- hogy szavaink alig voltak. Egy izgulási versenyben, kiütéssel győztem volna, nem kétséges.
Többször megbeszéltük, hogy mi micsoda, majd András jelzi, ha változás van. Egyszerűen, semmi magasröptű szimbólum. Aztán egy rá jellemző mozdulattal összedörzsölte két „zongorista” kezét, aztán felvette a salátásodó szövegkönyvet, Nna kezdjük! – biztatta magát és elkezdte mondva-olvasni a bevezető részt, azon az utánozhatatlan orgánumán. A díszlet megfelelő volt, a délelőtti derűs fény, háttérben távol a budai hegyek biztonságot nyújtó sziluettje, egy ülő alkalmatosság tele párnával, kiváló.  A kutyát egy-egy kézre álló párna helyettesítette. Néhány perc elég volt ahhoz, hogy András tökéletesen érezze magát a hely és a helyzet adta mikroklímában. Azt hiszem az első percekben még levegőt is alig vettem. Aztán ahogy az úr oldódott oldódtam én is. Elhomályosult, majd el is tűnt az érzet, hogy velem, nálunk, személyesen, áh, ez lehetetlen. Hamar letette a szöveget, és a felolvasás átlényegült egy különleges, megismételhetetlen előadásba. Sírtunk, nevettünk, felülmúlhatatlan volt az élmény. András közben megbeszélt néhány dolgot a dramaturggal, megcsinálta újra, ha változtattak. Feltűnt, hogy az ő szakmájukban mennyire mások az alá-fölé rendeltség viszonyok, mint a civil életben. Az igazgató, az ismert, elismert színész, nemcsak tanácsokat várt el, amúgy általa alkalmazott fiatal beosztott kolléganőjétől, hanem a rendezői elképzeléseket érvényesítő utasításokat –ha lehet így mondani- várt, elvárt, kért Annától, aki nagyon koncentráltan figyelt minden rezdülést. Vitatkoztak, megbeszéltek, … jó volt hallani, hogy létezik ilyen a nagy valóságban. Egy nagy hibája volt a próbának, vége lett! hamarabb, mint gondoltuk. A dramaturgia, a szöveg és gondolatív olyan tökéletesen működött – már akkor – a nézőt erre felkészítette, mégsem esett jól.
Fergeteges tapsvihar, 4 tenyérből. András – szorongásomat látva, vagy megelőzve – rögtön odalépett, barátságosan átölelt. Nagy sóhajjal tett pontot a maga részéről, az első fölvonás végére. A munka, pár perc szünet után folytatódott. Mindannyian körbeültük a kör alakú asztalt, Bálint András az asztalfőre és kérdezett –erre nem számítottunk. Nem ömlengést várt, hanem az odafigyelő leendő nézők három képviselőjének a véleményét. Robi véleménye azért érdekelte különösen, mert érzékelte az ő kutya-rajongói átszellemültségét, vajon eléggé szól-e hozzájuk a darab? Az ő válasza az volt, hogy millió emlék idéződött fel benne, mintha a saját kutyáik történeteit hallotta volna az elmúlt órában. Szabolcs fiamat, aki még nem volt kutya-gazda, az átéltek újra megerősítették, hogy lesz kutyája, amint a lehetőségei megengedik. Amikor András hozzám fordult a tekintetével, próbáltam röviden elmondani, amit alig lehetett, hogy az intenzív szinte tapintható jelenlét mennyire elragadtatott. Örültem, hogy az induló anyagot vidám írásokkal is megtűzdelték. Andrást teljesen másként fogják látni, mint ahogy eddig ismerték. Törzsközönségének is meglepetés lesz. Imádni fogják a nézők. A kutyások azért! A nem kutyások pedig azért!  
Kimondhatatlan élmény ajándék volt a próba. Az külön jó, hogy része lett a darab alakítási folyamatának. Beképzelem, hogy tudtunk egy ici-picit hozzátenni.
Sosem gondoltam, hogy a kutyák is sorstársak, másságukból adódóan - hátrányos helyzetűek. A próba után futott át a zsigereimen. 

Március 11,
A jótékonysági est során, együtt ültünk a Centrál Színház művészbüféjében, mindketten vártunk a magunk fellépésére, közben beszélgettünk. Bálint András a legnagyobb lazasággal és természetességgel viselkedett – hát persze, ez az ő közege- én meg mint a tejbe esett légy, küzdöttem a túlélésért. Ez szó szerint is értendő, mármint az, hogy küzdöttem a túlélésért. Prémes kabátban is rémesen(!) fáztam, izgultam, rosszul ültem a kerekesszékben, akkora helyet foglaltam el, mint egy lánctalpas, mindenkinek kerülgetnie kellett, amúgy is furcsa volt minden, pedig ismertem már a helyet, a hangulatot, a művészeket, mégis. András pártfogolt, biztatott. Lazításként beszélgettünk a készülő kutyás estről is. Azt mondta, hogy nem számított arra, hogy ennyire nehéz egy kutya kollégával dolgozni. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy mennyire kell figyelnie a kutyára a színpadon. Nem kap végszót, az ő végszavai pedig értetlen fülekre találnak, vagy a társ épp mást tesz, mint a szerepe. Nagyon biztos szövegtudást magabiztos helyzetkezelést igényelne, amit „én már nem szeretek, tessék hozzám alkalmazkodni”. Képzelje! egyik próbán mondom Bajusznak, gyere kiskutyám, ülj mellém. Mire Bajusz a képembe bámul és unott pofával elindul kifelé! Oda a dramaturgia, én kiesek a szerepemből. Mi van, ha ez az előadáson is így történik?” Aztán Andrást a színpadra szólítják, mi is elkezdünk készülni. Egy-két csupa szeretetből fakadó ugratás még megtalál, meg a direkt biztató tekintetek, szavak is. Fodrász, gyönyörű frizura, aztán begurított Robi a színpadra előttem a rivalda! Egyetlen biztos ponttal, Rudolf Péterrel. 

Még nem láttam  a darabot. de már van jegyünk a tizedikre. Bálint András azt mondja, ebből az előadásból nincs két hasonló. Bajusz improvizál, így az úr is! 

Jövő kedden: attól függ, hogy mennyire leszek bátor és hogy az én kis segítő szerkezetem mennyire segit!

Tavaly tavasszal olvastam valahol, hogy  Bálint András készül új önálló estjére. Kutyaest lesz. Bálint Andrást, a Szerelmesfilm Oláh Jancsiját, korosztályom hölgytagjainak biztos nem kell bemutatnom. Mégsem kockáztatom meg, hogy kötelező néznivalónak ajánljam a fiataloknak. Azt a kort meg kellett élni. Félek, hogy nem értenék pontosan és vérig lennék sértve, ha nem rajonganának minden kockájáért. Megnézem újból!  Mellesleg – de inkább főképp - személyesen ismerem őt, nem titkolom, majd szétvet a szerénytelenség. Amikor olvastam az új est hírét, éppen írtam Andrásnak pár sort – írásaim, leveleim többszöri nekirugaszkodással készülnek el, most sem volt másként- így a levél végére még befért a kérdés „netán egy színpadon szerepel majd kedves, lomha, öreg kutyájával, Rómeóval?”  Erre következtettem ugyanis a címből.
Később, egy telefonbeszélgetésünk alkalmával, András megkérdezte, mit szólnék ahhoz, ha eljönne és tartana nálunk egy próbát, az Úr és kutya – önálló est próbáját? Hozzánk? Boldog lennék! – válaszoltam, habogva. Nem hittem a fülemnek. Abban maradtunk, ha már tudja a szöveget hív és jön. Nemsokára hívott és jött. Amikor csengettek, már csak azért izgultam, nehogy a liftben ragadjanak. Eddig nem fordult elő ilyen, de valamiért mindig lehet izgulni, ha az ember nem tud mit kezdeni magával! Minden kiválóan működött.  A különleges próba és azóta már a bemutató is lezajlott. Óriási sikerrel megy az Úr és kutya című darab a Radnótiban. 

Hetekkel ezelőtt, kértem András hozzájárulását, hogy blogom egy bejegyzésében írjak a nálam zajlott próbáról. Akkor még nem tudtam, hogy két bejegyzés lesz. „Persze! ha gondolja, átküldöm a Kutyanaplót, írtam folyamatosan, ahogy az est formálódott. Átvehet belőle, vagy csak olvassa el, ahogy gondolja!” Élve a lehetőséggel, idézek három részt: 

Bálint András: Kutyanapló 2011-12 

Augusztus 16.
Első felolvasás otthon Krisztának. Rómeó kutyám szokása szerint a lábamnál hever, mélyen alszik, álmában kicsit futkározik a lábaival, néha felébred és rámbámul, majd vakarózni kezd, a hátára hengeredik, aprókat horkant, becsukja szemeit és továbbalszik. Kis érdeklődést mutatott, de elunta.
Azt mondja Kriszta, milyen jól néztek ki így ketten, mi lenne, ha Rómeó ott lenne veled a színpadon. A kutyával csináld az előadást!

November 8.
Első korai próba a színpadon Rómeó kutyámmal.
Nem tudtuk, hogy ennyire öreg. Kétségbeejtő. Nehezére esik minden mozgás, a fényben a színpadon inkább aggastyánnak tűnik. Mondom Krisztának: elég egy vénség a színpadon! Nem tiltakozik.
Rómeó mindenesetre nem lehet a partnerem. Más kutyát kell keresni. 

Február 2.
Antal Zsuzsánál, elmondom neki a kutyaestet.
Zsuzsát a Mégis kinek az élete darab bemutatója kapcsán ismertük meg. Autóbalesete óta 13 éve ágyban él, csak a feje működik, az viszont tökéletesen. Érzékeny és intelligens asszony, és nagyon tud figyelni a másik emberre. Olvasta a könyvemet, látta a Radnótimat a színházban, megígértem, hogy ha elkészülök az új műsorral, elviszem hozzá.
Eljött Hárs Anna, ott volt Zsuzsa fia, Szabolcs és Robi, aki állandó segítő-ápolója Zsuzsának. Egy újpesti lakás nagyszobájában négyen ülnek velem szemben, délelőtt van, kicsit besüt a nap. Mindig izgalmas először elmondani egy anyagot mások jelenlétében. Gondoltam nem nézek rájuk, belebújok a dossziémba, felolvasom szárazon és pontosan.  De már a Babits versnél letettem a papírt, rájuk emeltem a szememet, aztán fölálltam a díványról, alkalmanként elmondtam, hogy épp ebben a pillanatban mit fog csinálni a kutya, vagy én hogyan viselkedem majd vele. Kezdtem játszani, felszabadultan. Kerestem a tekintetüket, figyeltem a reakciókat, láttam a mosolyt, hallottam időnként a nevetésüket, láttam mikor fáradnak. Merészeltem előadóvá válni, mert ők közönséggé voltak.
Utána beszélgetés a hallottakról. Zsuzsának korábban elküldtem az anyagot, ismerte az írásokat, érzékenyen reagált. Robi régi kutyás családból való, ő értette legjobban, a legtöbbször ő mosolygott. Ez valószínűleg így lesz, az úgynevezett kutyásoknak mást jelent majd ez a műsor, ők képezik majd a közönség érzékenyebbik részét.

Április 11.
Premier. Bajusz kutya első, Bálint András ki tudja hányadik premierje. 

Itt abbahagyom, a jövő kedden folytatom: ÚR ÉS KUTYA – próbája a magam nézőpontjából

RÓLAM AZ ELLENSÉGEM SEM MONDHATJA, - HA VAN-  HOGY KÖNNYEN FELADOK BÁRMIT IS. MOST AZONBAN BE KELL LÁTNOM, HOGY A SZÁMÍTÓGÉPEN TÖRTÉNŐ ÍRÁST, OLVASÁST LEHETŐVÉ TEVŐ ESZKÖZÖM  MEGHIBÁSODOTT. JAVÍTHATATLAN! HETEK ÓTA PRÓBÁLJUK ÚJRAÉLESZTENI, NÉHA MŰKÖDIK, AKKOR IS INKÁBB RÖVIDEBB, MINT HOSSZABB IDEIG. TÖBBET IDEGESKEDEK VELE, MINT AMENNYIT HASZNÁLNI TUDOM.  MÁR BIZTOS, HOGY ÚJAT KELL RENDELNEM A GYÁRTÓTÓL.  AMERIKÁBÓL JÖN MAJD A TERMÉK. HŰSÉGES VÁSÁRLÓKÉNT FOGOK KAPNI KEDVEZMÉNYT. AZ ÁRA 500  USD + SZÁLLÍTÁSI KÖLTSÉG. MÉG NEM TUDOM, HOGY MIBŐL FOGOM KIFIZETNI.
 A GYÁRTÓ MONOPOL HELYZETBEN VAN, AZ ÁRAT 12 ÉVE NEM KELLETT CSÖKKENTENIE.
AZ INFORMÁCÓTECHNIKAI PIACON SZOKATLAN JELENSÉG, HOGY EGY TERMÉK ÉVTIZEDEN ÁT TARTJA AZ ÁRÁT. AZ ELROMLOTT KÉSZÜLÉKEM NEM KLASSZIKUS TÖMEGTERMÉK, VISZONYLAG SZŰK RÉTEG VÁSÁROLJA,  SÚROLJA  A GYÓGYÁSZATI SEGÉDESZKÖZ KATEGÓRIA HATÁRÁT. A GYÓGYÁSZATI SEGÉDESZKÖZÖK ÁRA PEDIG KÖZTUDOTTAN MAGAS. GYAKRAN IRREÁLISAN MAGAS ITTHON IS, KÜLFÖLDÖN IS. AZ ELMÚLT 12 ÉS FÉL ÉV ALATT A MOSTANI A HARMADIK SZÁMÍTÓGÉPET VEZÉRLŐ ESZKÖZÖM.
AZ ELSŐ KÉSZÜLÉK MAJDNEM 7 ÉS FÉL ÉVIG BIRTA. A MÁSODIK, SZŰK 3 ÉV.  A HARMADIK BŐ 2 ÉVET MŰKÖDÖTT. MI TAGADÁS, INTENZÍV SZOLGÁLATOT TELJESÍTETTEK. VAJON MENNYIT BÍR MAJD A KÖVETKEZŐ, HA MÁR LESZ? 

NÉGYVÉGTAGI BÉNULTAN ÉLNI NAGYON MACERÁS - VALAMI ILYESMIT ÍRTAM AZ ELSŐ BEJEGYZÉSEMBEN. AZT NEM TETTEM HOZZÁ: ÉS RENDKÍVÜL SOKBA KERÜL. SORSTÁRSAIM EGY RÉSZE ANYAGI OKOKBÓL KÉNYTELEN MÉLTATLAN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉLNI ÉS NEM AZÉRT MERT SZERET ÚGY ÉLNI, AHOGY KÉNYTELEN. 

A JÖVŐ KEDDEN? SZERETNÉM, HA TUDNÉK IRNI!