Antal Zsuzsa blogja


NYARALUNK!

2013. augusztus 27. - Antal Zsuzsa

Hirtelen felindulásból,
előre kitervelt módon,
csoportosan,
elmentünk nyaralni!
Ehhez sok csillag együttállására volt szükség. Megadatott! Ez óriási szerencse, mert az elmúlt héten az augusztusban szokásosnál nagyobb mértékű csillaghullás volt. Márpedig lehullott csillagokkal nem tudok együttnyaralni.
Korábban írtam már arról, hogy nagyon, nagyon szeretem a Tengert. A tenger és a kapcsolódó jelenségek … semmihez nem hasonlítható élmény. Nem kell más, csak nézni a hatalmas vízfelületet, a millió apró víz-fodorral játszó napsugarakat, csak várni a következő félelmetes habos hullám jövetelét és partba-szelidülését, csak hallgatni a gigantikus víztömeg moraját, ami a partközelben már sajátos aláfestő zene … csak beszívni a sós, tengeri levegőt a tengerpartok észrevétlen bónuszát. A tenger akkor is lenyűgöz, ha csak simán elterül, ha finom árnyalatokkal összesimul a horizonttal és akkor is, ha háborog, ha a lilás-szürkés épületnyi hullámok kiemelkednek a végtelen feketeségből és ijesztően becsapódnak a partba, majd ártatlanságot színlelve visszahúzódnak.  Az ember ilyenkor testközelből kap egy kicsit a természet félelmetes, kíméletlen, ellenállhatatlan erejéből.
Egyszer, egy viharos éjszakát követő reggel lementünk Szabolccsal a tengerpartra. Haragos-zöld, de csendes volt a víz, még nem volt megfésülve a parti homok, mint a korábbi reggeleken. Széles hordaléksáv jelezte, hogy meddig értek partot a hullámok. Zsebeink és más bugyraink, a sportcipőmet is beleértve, már dugig voltak, az összegyűjtött tengeri csodákkal, amikor sikítva kiabált a fiam, jöjjek gyorsan, talált valamit! Ragyogó arccal mutatta „ezt nézd meg!” Kicsi kezében tartva egy algamázgás, igazi –műanyag- dinót  … kivetette magából a tenger! Bugyután válaszolgattam lelkes kérdéseire, hogy kerülhetett ide? miért ilyen kicsi? otthon megnő? Ilyenkor ne firtassuk, hogy is van a törzsfejlődés? A mi (csúf) kis dinónk itthon sem nőtt nagyobbra, de azért még évekig őriztük.
Szeretek majdnem minden élő vizet, nemcsak a tengert. A tavakat, a patakokat a folyókat. A partok, a víz látványa, a kövek, a környezet, a kék ég … teljesen kikapcsol. Hagyom, hogy a nap töltse az akkumulátoraim. Ilyenkor tartalék akkumulátoraimat is visszük. Jól jön az még!
Adott volt, hogy vízpartra menjünk nyaralni most is. Az elindulásnál négy szóban sikerült tisztázni, hogy merre induljunk: A szokásos? A szokásos! … a végén egy balkanyar, egy jobbkanyar, kis bekötő út és már ott is vagyunk!

71_1.jpgPár órába annyi minden belefér. Szép is kevésbé szép is. Szomorú látvány volt a lehajlott fejjel barnára száradt napraforgó tábla, mellette a leperzselt kukorica, ami néhány hete még haragoszöld kajla leveleivel integetett. Az út mellett szép virágos udvarok, közszemlére bocsátva. Aztán jött egy hosszú kacskaringós út, át a hegyen, az erdő magas fatörzsei napsugárral átszőve, a völgyek fái aranyló lombtető alatt. Pazar!
Az úttesten túl a cél: szemünk előtt egy csupa-kő táj. Megérkeztünk. Tengerre vágytam, de ilyen impozáns kőtengerre nem számítottam. Páratlan látvány volt a mindent belepő, kifehéredett hordalék mező. Kis tereprally, kerekesszékkel nehezítve és már ott ültem a parton, a fotózás után nézhettem a vizet, hallgathattam a hullámok különös hangját, ahogy a part köveit mosták. A sokféle apró zajból összeállt a csend. Sirályok, hajók, napfény … kell ennél több? 

A kövek és kavicsok között kis meglepetések, mint anno. Sörös-dobozok, kupakok, cserepek, fadarabok, törött ezmegaz … a hordalékok hozadékai … Dinót nem láttam, igaz, hogy nem is kerestem. … lehet, hogy miénk közben megnőtt és visszament a múltba …

Hárman, árnyban, full trendi …
71_2.jpg

Ketten párban, full öröm … 
71_3.jpg

Minden valamirevaló szabadságos képsort naplementével illik zárni. A nyaralás vége:
71_4.jpg

Képeslap helyett blogbejegyzés!
Megjöttem évi rendes szabadságomból! 

süti beállítások módosítása