Antal Zsuzsa blogja


BARACK

2013. augusztus 03. - Antal Zsuzsa

Mottó:
Aki még nem evett jó házi barack-lekvárt, nem is tudja milyen az igazi barack!
Aki még nem ivott jó házi barack-pálinkát, nem is tudja milyen az igazi barack!
Aki még nem evett érett zamatos, édes, lédús, illatos, szép mosolygós sárgabarackot, … annak javaslom, hogy nyitásra menjen piacra, mert még vehet az idei utolsó kilókból! 

1994-ben, egy gönci hétmérföldes barackos gazdasszonyától kértem egy kosár kajszit a saját kertjükből.
-       Örömmel…- ígérte bizonytalan mosollyal az asszonytárs.
-       Mekkora kosárral kérsz?
-       Vennék 15-20 kilót – válaszoltam.
-       … meennyiit?
-       Miért? … ez sok?
-       Sok! … ha a férjem hozza föl, akkor abból te nem főzöl lekvárt. Nekem, régóta anyukám főzi, inkább vele beszélek, hogy tegyen be nektek is. - nem értettem, a télen ajánlották fel a lehetőséget. … zavarban voltam… többet szoktam befőzni.
-       Jaj! Ne fáradjon értünk a mamád, lehet kapni a piacon, csak gondoltam a gönci mégiscsak… - Aztán, érzékelve, hogy a társaság már rég túl van a mi lekvár-ügyünkön, nem habogtam tovább.
A kínos jelenet nem hagyott nyugton. Este megkérdeztem a férjemtől, hogy szerinte miért volt a rideg hangulat? Egy hónapja is, még annyira kedvesek voltak...
-       Tudod te egyáltalán, mi a Gönci barack? – kérdezett vissza.
-       Még jó, hogy tudom! … - máris nyeltem nagyokat,

68_1.jpg

-Tévedsz! ez a gönci barack- került elő a megcáfolhatatlan:

68_2.jpg

… és jött a megvilágosodás! Itt vitának nem volt helye! … hogy miből készült abban a szezonban a családi baracklekvár és barackdzsem?  Titok! 

Ez a kép sem az, mint aminek látszik…
Első pillantásra a kínai Nagyfalnak tűnt, pedig nem a GönciBarack befolyásoltsága alatt néztem.
Ez a boldogkőváraljai nagyfal. Pazar!

68_3.jpg

… mi köze a GönciBarackhoz?
Ősidők óta -2012- itt rendezik a Gönci Barack Fesztivált. Az idén már lekéstük, de lesz jövőre is! Elmegyünk! Ha gönci barack nem lesz - mert számtalan veszély leselkedik a híres gyümölcsre- attól a Fesztivál megrendezhető… legfeljebb kölcsönöznek Kecskemét, vagy Szeged környékéről a konkurencia hírös barackjából. Egy-két korty után ki veszi észre a különbséget.
A boldogkőváraljai nagyfalat, hasonló akadálymentességűnek látom, mint egy átlagos utca.
Könnyedén leküzdjük! … vagy nem könnyedén…
Az akadályok nem problémák…
A problémákat megoldjuk…
Sok sárgabarackos élményem van. Biztosan azért, mert szeretem!

Ha a postás egyet csenget, az nem jó

 

Szereplők:
általános helyettesítő postás – a  törzspostást helyettesíti , kedves fiatalember
fiam – később: névaláíró, ö is kedves fiatalember
nővér   aki segít nekem jól eltölteni a mai napot, kedves hölgy
béna hölgy  ő vagyok én

Helyszínek:
a hölgy lakása – előszoba, nappali, kedvező délelőtti szűrt fény
posta telefonközpont – hang  igazi postamester, aki tudja a dolgát, ízes, bajuszos beszédű
kézbesítő osztály  kong az ürességtől
ügyfélszolgálat – hang  kedves fiatalos hangú hölgy

A történet – röviden:
1 csengetés, a nővér kedvesen invitálja a postást, aki közli, hogy : meghozta SZ. A. ZS. nyugdíját. Itthon van? Igen, válaszolja a nővér, de ő nem tudja átvenni. Közben már mindketten itt állnak előttem. Kb 3 méterre a bejárattól. Ülök megszokott fotelomban, dolgozom a gépen. Lehet, hogy első pillantásra az új postás nem is tudta felmérni, hogy miért nem tudom átvenni a küldeményt, diszkréten felvilágosítottuk. Ettől végleg zavarba jött. Kért meghatalmazást és a meghatalmazottat. Nem volt itthon ilyen ember, de mi szerettünk volna korrekt megoldást találni a pénz átvételére. Én főképp! Tapasztalatból tudom, hogy a letéti osztályra visszavitt küldeményeket sokkal nehezebb átvenni, mint ahogy itt meg tudjuk oldani. Halmozottan abszurd volt a helyzet. Helyettesítő kézbesítőnk kezdte sorolni, hogy miért nem tudja itt hagyni a szóban forgó összeget. Megoldási javaslata egy volt, ami részünkről nyilvánvaló csalás lett volna. Mindhárman elleneztük. Nemrég fejezhette be a kézbesítő iskolát, hivatkozott is arra, hogy ott külön felhívták a figyelmüket, hogy ne kövessenek el aláírási hibákat, őket is ellenőrzik! Nagyon szeretett volna már szabadulni a helyzetből, többször összecsukva mappáját az ajtó felé fordult, ki is állította az értesítő nyomtatványt, át nem vett letéti küldemény átvételi lehetőségeiről!. Nem akartam, hogy az ügy rendezetlenül végződjön. A szabály az szabály, hangzott el többször. Azt sem akartam, hogy szabálytalanul jussak a küldeményhez. Az évszázad bűncselekményét nem mára terveztem! Türelmet kérve postásunktól, felhívtam a postahivatalt és kértem a kézbesítő osztályt, hátha segít valaki. A kedves telefonközpontos kapcsolta, kicsörgött, nem vette fel senki. Újra hívom a postát ahol a kedves bajuszos beszédű telefonközpontos, viccesen közli velem, persze hogy nem vették fel a kézbesítőknél, az a szoba kong az ürességtől, mindenki terepen van, hm, hm.  Nekem mondja? gondoltam, én is terepről beszélek, a kézbesítő is a terepünkön van. Kérem az ügyfélszolgálat vezetőjét. Adom az ügyélszolgálatot! Már csörgött is, egy kedves fiatalos hangú hölgy szólt bele, miután – biztonság kedvéért  a főnököt kértem, azt javasolta, megpróbálja megoldani ö a problémám. Elmondtam röviden a lényeget, megértette és azonnal javasolt egy szabályos megoldást, kértem, hogy ismételje el a kollégájának, hogy ő hivatalos helyről hallja a megoldást, kellő szakszerűséggel, ne tőlem, én akármit mondhatok. Megtörtént a fejhallgató csere és a kollégák konzultációja. Általános helyettesítő postásunk, a helyzet magaslatára emelkedett, ismertette a teendőket, kiosztotta a szerepet és a tollat. Névaláírónak kinevezett fiam, aggodalmaskodó utasítások sortüzében ellátta feladatát irt nyomtatottan, írottan, ahogy kellett. Végül, átvette a küldeményt. A helyettesítő kézbesítő távozott, mi pedig mindhárman néma csendben folytattuk a dolgunkat. Illetve, nekiálltam leírni. Nincs bennem indulat. De nem vicces. Megszoktam? 

Ha a postás egyet csenget, kérjük meg, hogy csengessen még egyet!

Jövő kedd: az időjárástól függ


 

 

süti beállítások módosítása