Antal Zsuzsa blogja


ÚR ÉS KUTYA – a magam olvasatában

Bejegyzés alcíme...

2012. október 24. - Antal Zsuzsa

Az  előző bejegyzésben írtam az ÚR ÉS KUTYA c. est próbájáról, főképp Bálint András látószögéből tekintve az eseményt. Mi, kicsit másképp éltük meg az est, délelőtti próbáját. Van néhány apró momentum, kis kulisszatitkok, amiket leírok, kikívánkozik belőlem, gondoskodnom kell arról, hogy be ne lepje a feledés homálya.... 

Bálint András naplójából:

"Február 2.
Antal Zsuzsánál, elmondom neki a kutyaestet.”
A próbát megelőző este még egyeztettünk röviden. András arra kért, ne hívjak nézőket. Nem is terveztem, annyira komolyan vettem, hogy a pár lakással odébb lakó, édesanyámat sem hívtam át. (Nem volt kedves tőlem, késő bánat, eb gondolat*.) Pontosan érkeztek, pár – kölcsönösen - szorongó mondat után berendezték a szoba-színházat. Minden jogot és lehetőséget átruháztunk Andrásra és Annára. Hárs Anna, a darab dramaturgja.  András többször mondta, hogy nagyon izgul, bár tudja a szöveget, mégis inkább felolvassa, nem játssza. Annyira vártuk és annyira izgultunk- mi csekély számú nézők- hogy szavaink alig voltak. Egy izgulási versenyben, kiütéssel győztem volna, nem kétséges.
Többször megbeszéltük, hogy mi micsoda, majd András jelzi, ha változás van. Egyszerűen, semmi magasröptű szimbólum. Aztán egy rá jellemző mozdulattal összedörzsölte két „zongorista” kezét, aztán felvette a salátásodó szövegkönyvet, Nna kezdjük! – biztatta magát és elkezdte mondva-olvasni a bevezető részt, azon az utánozhatatlan orgánumán. A díszlet megfelelő volt, a délelőtti derűs fény, háttérben távol a budai hegyek biztonságot nyújtó sziluettje, egy ülő alkalmatosság tele párnával, kiváló.  A kutyát egy-egy kézre álló párna helyettesítette. Néhány perc elég volt ahhoz, hogy András tökéletesen érezze magát a hely és a helyzet adta mikroklímában. Azt hiszem az első percekben még levegőt is alig vettem. Aztán ahogy az úr oldódott oldódtam én is. Elhomályosult, majd el is tűnt az érzet, hogy velem, nálunk, személyesen, áh, ez lehetetlen. Hamar letette a szöveget, és a felolvasás átlényegült egy különleges, megismételhetetlen előadásba. Sírtunk, nevettünk, felülmúlhatatlan volt az élmény. András közben megbeszélt néhány dolgot a dramaturggal, megcsinálta újra, ha változtattak. Feltűnt, hogy az ő szakmájukban mennyire mások az alá-fölé rendeltség viszonyok, mint a civil életben. Az igazgató, az ismert, elismert színész, nemcsak tanácsokat várt el, amúgy általa alkalmazott fiatal beosztott kolléganőjétől, hanem a rendezői elképzeléseket érvényesítő utasításokat –ha lehet így mondani- várt, elvárt, kért Annától, aki nagyon koncentráltan figyelt minden rezdülést. Vitatkoztak, megbeszéltek, … jó volt hallani, hogy létezik ilyen a nagy valóságban. Egy nagy hibája volt a próbának, vége lett! hamarabb, mint gondoltuk. A dramaturgia, a szöveg és gondolatív olyan tökéletesen működött – már akkor – a nézőt erre felkészítette, mégsem esett jól.
Fergeteges tapsvihar, 4 tenyérből. Andrásszorongásomat látva, vagy megelőzve – rögtön odalépett, barátságosan átölelt. Nagy sóhajjal tett pontot a maga részéről, az első fölvonás végére. A munka, pár perc szünet után folytatódott. Mindannyian körbeültük a kör alakú asztalt, Bálint András az asztalfőre és kérdezett –erre nem számítottunk. Nem ömlengést várt, hanem az odafigyelő leendő nézők három képviselőjének a véleményét. Robi véleménye azért érdekelte különösen, mert érzékelte az ő kutya-rajongói átszellemültségét, vajon eléggé szól-e hozzájuk a darab? Az ő válasza az volt, hogy millió emlék idéződött fel benne, mintha a saját kutyáik történeteit hallotta volna az elmúlt órában. Szabolcs fiamat, aki még nem volt kutya-gazda, az átéltek újra megerősítették, hogy lesz kutyája, amint a lehetőségei megengedik. Amikor András hozzám fordult a tekintetével, próbáltam röviden elmondani, amit alig lehetett, hogy az intenzív szinte tapintható jelenlét mennyire elragadtatott. Örültem, hogy az induló anyagot vidám írásokkal is megtűzdelték. Andrást teljesen másként fogják látni, mint ahogy eddig ismerték. Törzsközönségének is meglepetés lesz. Imádni fogják a nézők. A kutyások azért! A nem kutyások pedig azért!  
Kimondhatatlan élmény ajándék volt a próba. Az külön jó, hogy része lett a darab alakítási folyamatának. Beképzelem, hogy tudtunk egy ici-picit hozzátenni.
Sosem gondoltam, hogy a kutyák is sorstársak, másságukból adódóan - hátrányos helyzetűek. A próba után futott át a zsigereimen. 

Március 11,
A jótékonysági est során, együtt ültünk a Centrál Színház művészbüféjében, mindketten vártunk a magunk fellépésére, közben beszélgettünk. Bálint András a legnagyobb lazasággal és természetességgel viselkedett – hát persze, ez az ő közege- én meg mint a tejbe esett légy, küzdöttem a túlélésért. Ez szó szerint is értendő, mármint az, hogy küzdöttem a túlélésért. Prémes kabátban is rémesen(!) fáztam, izgultam, rosszul ültem a kerekesszékben, akkora helyet foglaltam el, mint egy lánctalpas, mindenkinek kerülgetnie kellett, amúgy is furcsa volt minden, pedig ismertem már a helyet, a hangulatot, a művészeket, mégis. András pártfogolt, biztatott. Lazításként beszélgettünk a készülő kutyás estről is. Azt mondta, hogy nem számított arra, hogy ennyire nehéz egy kutya kollégával dolgozni. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy mennyire kell figyelnie a kutyára a színpadon. Nem kap végszót, az ő végszavai pedig értetlen fülekre találnak, vagy a társ épp mást tesz, mint a szerepe. Nagyon biztos szövegtudást magabiztos helyzetkezelést igényelne, amit „én már nem szeretek, tessék hozzám alkalmazkodni”. Képzelje! egyik próbán mondom Bajusznak, gyere kiskutyám, ülj mellém. Mire Bajusz a képembe bámul és unott pofával elindul kifelé! Oda a dramaturgia, én kiesek a szerepemből. Mi van, ha ez az előadáson is így történik?” Aztán Andrást a színpadra szólítják, mi is elkezdünk készülni. Egy-két csupa szeretetből fakadó ugratás még megtalál, meg a direkt biztató tekintetek, szavak is. Fodrász, gyönyörű frizura, aztán begurított Robi a színpadra előttem a rivalda! Egyetlen biztos ponttal, Rudolf Péterrel. 

Még nem láttam  a darabot. de már van jegyünk a tizedikre. Bálint András azt mondja, ebből az előadásból nincs két hasonló. Bajusz improvizál, így az úr is! 

Jövő kedden: attól függ, hogy mennyire leszek bátor és hogy az én kis segítő szerkezetem mennyire segit!

süti beállítások módosítása