Antal Zsuzsa blogja


Gépi fogmosás

2015. július 02. - Antal Zs

A nyakát szegett embert - az intenzív osztályon zajlott bevezető után-  különböző rehabilitációs intézményben próbálják felkészíteni megváltozott életének hétköznapjaira. Így történt ez velem is. A társadalmi beilleszkedés –integráció- része, hogy itt nyitottak a kapuk. Jönnek, mennek a terapeuták - rokonok – barátok – kollégák – ismerősök és ismeretlenek. Így történt ez velem is, sokan látogattak.

A gégémben kanül volt még, de már tudtam beszélni. Mégis, gyakran rosszul esett a szavakat formálni, szinte folyamatosan csupa seb és karcolás volt a szám belseje. Ahol nem hámhiány volt, ott afták terpeszkedtek egymás hegyén,hátán. Az egyik ismerősöm kellő konkrétsággal, kissé tapintatlanul megkérdezte, 

  • Miért beszélsz ilyen furcsán?
  • Nem beszélek furcsán, biztos a vágás a nyakamon. Egyébként pedig, a szám belseje egy hegy és vízrajzi térkép. Ennyire hallatszik?
  • Nem nagyon, de látom, hogy valami nincs rendben. Lehet, hogy mégiscsak jó lenne, ha foglalkozna veled a logopédus. ha-ha-ha… Egyébként, hogy mostok fogat?
  • Hogy, hogy hogy? – kérdeztem vissza értetlenül.
  • Használtok elektromos fogkefét?
  • Miért használnánk? … szerintem felesleges „urizálás”. Azt sem tudnám megfogni.
  • Próbáltad már?
  • Nem próbáltam, de nem is szeretném! Vagyis, hogy szeretném, de nem akarom.
  • Akkor honnan tudod, hogy miért nem akarod? Csak azt ne mond, hogy csak!

A hangulat tetőfokán a vita abbahagyva. Látogató el. Pár nap múlva egy délelőtt újra beugrott és hozott egy táskát. Letette és azt mondta, hogy beszélt a Nővérrel, aki mindjárt jön és töltőre teszi … délután jövök! … egy puszi és már ott sem volt. Dohogtam magamban, hogy nem akarok még egy kütyüt! Már két elosztó tele van, mindenféle dug- aljakkal, a hosszabbító is meg van hosszabbítva. Ki sem ismerjük magunkat, nem tudjuk, hogy melyik mihez tartozik. Pár perc és mosolyogva jön a Nővér:

  • Na, lássuk azt a fogkefét!
  • … hogy mit?
  • Az elektromos fogkefét, amit a látogatója hozott. Kedves ember.
  • Ne nézzük meg, ki se bontsuk, nem szeretném, ha azt használnánk. Visszaadom!
  • Az nem lenne jó, megígértem a látogatójának, hogy feltöltjük, amire délután visszajön és megmutatja, hogy használjuk.
  • Nem, akkor sem … annyi cucc van már itt … egyébként is, ha eddig jó volt kézi fogkefe, miért kellene azt is elektromosra cserélni? - mondtam egyre kevesebb meggyőződéssel. Közben már bomlott a doboz, előkerült a vita tárgya. Egész csinos volt, nem is túl nagy. Valami lesz …
  • Hogy rakjuk össze? - kérdezte a Nővér.

Olvassuk el a tájékoztatót. Az üzembe-helyezési útmutatót, vagy valami hasonlót. Biztos nem csak lengyelül, dánul, horvátul, kínaiul van a füzetben. A rajzok pedig minden nyelven  egyformák.

Néhány perc alatt minden rendeződött. A töltő és benne a fogkefe a kórházi éjjeliszekrény sarkán, mint egy diszkrét felkiáltójel, vidáman ágaskodva jelezte, hogy „én vagyok az újdonság!”  bl_120_elfkefe.jpgLecsillapodott kedéllyel vártam a délutáni látogatót és a próba-fogmosást. Izgultam. Kicsit féltem is! Tartottam attól, hogy nem tudom kontrollálni a nyelési és légzési folyamataimat és félrenyelek. Egyúttal kíváncsi voltam arra, hogy tudok viszonyulni egy új tárgyhoz, ami más módon dolgozik a számban, mint az eddig megszokott fogtisztító eszközök. Kíváncsi voltam arra is, hogy érzékelek-e bármilyen különbséget a hagyományos és az elektromos fogkefe munkájának eredménye között? Izgatott, hogy lehet kezelni a készüléket a számban?  No, és akkor mi lesz, ha jobban tetszik, a hagyományos kézi módszernél? Ez is benne van a pakliban!

A leírás szerint az elektromos fogkefe hárompercnyi megfelelő használatával tökéletesebb tisztító hatást érhetünk el, mint a hagyományos fogkefékkel tíz perc fogmosással. Érthető, hogy az első cél a háromperces túlélési gyakorlat volt. Izgultam.Nemcsak én voltam feszült,vállalkozó szellemű ismerősöm a készülődéskor szembesült azzal, hogy mennyire más dolog másvalaki fogát mosni, mint a sajátját. Közel sem volt olyan magabiztos, mint általában. Kezében a fogkefével, tudta, hogy egy másodperc múlva kinyitom a szám és minden adott ahhoz, hogy elkezdje a fogaim mosását. Szemtől szembe, mindkettőnk intim zónáját átlépve. Igaz, hogy nekem lett volna lehetőségem arra, hogy becsukjam a szemem, de ki tudja azt megtenni így elsőre. Nem akart hibázni, fájdalmat okozni semmiképpen, a látványos tisztaság érzéshez jól megválasztott erővel kellett végig tolnia a fogkefét a felső és alsó fogsoromon, fenntartva a magabiztosság látszatát.Becsülettel végigcsinálta az integráló érzékenyítést.Ő sem bánta, hogy vége lett a próbamosás végtelennek tűnő, három percének! Biztos mindenki átélte már azt a helyzetet, amikor olyan feszült koncentrálással tartotta nyitva a száját, hogy alig tudta visszazárni, közben nem nyelt és levegőt sem vett. Ez történt most velem is, vele is a Nővérrel is. A művelet utáni összesített, felszabadult sóhaj hallhatatlan lett. Elnyomta a légágy motorzaja. 

Várakozásaimat felülmúlóan jól sikerült az első elektromos fogkefés gyakorlat. A félrenyelés veszélyét el is felejtettem megfigyelni. A fogaim felületéről szépen lement a lepedék, éreztem a nyelvemmel, hogy fényesen sima a zománc. Tükörben is megnézhettem volna, hogy milyen szép, de egyrészt, nem volt tükröm, másrészt úgysem láttam volna rendesen a porlasztott fogkrém pöttyökkel teleszórt szemüvegemen át. A nyilvánosság teljes kizárásával jobb lett volna a fogmosás, de mindenki nagyon kíváncsi volt. A szobatársam és két látogatója titokban, fél szemmel, de teljes figyelemmel követték az esemény minden másodpercét. 

  • Na ugye! Megmondtam, hogy milyen jó lesz!
  • Remélem …

Másnap jött az én Fő-orvosom, az első pillantásával konstatálta, hogy már megint valami újdonság van a kórteremben.

  • Ez mi? - mutatott az éjjeli szekrény sarkán, a töltőjében álló fogkefémre.
  • Tegnap kaptam, pedig nem akartam.
  • Szóval: lopjuk az áramot? A nővérek mit szóltak?
  • Örültek.
  • Na, ezt el tudom képzelni!- mosolygott a bajusza alatt. Volt neki.

Eleinte ugyanaz volt a nővérek többségének a véleménye, mint az enyém, felesleges, divat kütyü. Később ők is tapasztalták, hogy a használata nem macerás, néhány apró szabályt kell csak betartani.  A „fogmosógép” jó tisztító hatása mellett voltak más jótékony mellékhatásai is.  Hamarosan eltűntek a számból azok a sérülések, amiket a hagyományos fogkefe okozott. A hagyományos fogkefe a leggondosabb használat mellett is le-lecsúszott a fogaim oldaláról. Ilyenkor sörte és a műanyag rész durván megsérthette az ínyem és a szám nyálkahártyáját. Az elektromos fogkefe kör alakú kis feje jól odasimult a fogaim felületéhez, nem roncsolta a fogínyem, nem sértette meg a szám belsejét.  Ellenben, ha a sürgő forgó fej még nem volt a szájüregemben, a készülék bekapcsolásakor apró fehér fogkrém-pöttyökkel szórta tele az ágyneműt, a Nővér ruháját, mindent, ami a közelben volt. Nagy hatósugárban dolgozott.

Rászoktam az elektromos fogkefére. Függő lettem! Szerencsére hosszú életű, szívós segéderő. Ha fáradni látszanak a sörtéi, elcsavarjuk és lecseréljük a fejét! Takarékos eszköz, borsónyi fogkrém elegendő egy fogmosáshoz. Óvatlanság esetén viszont, abból a kis mennyiségből is jut szék karfára, pólóra és sok más nem kívánatos helyre, pedig használat előtt szólok, akkor még időben van!

Nemcsak rászoktam, másokat is rászoktattam. Mindenkinek ajánlom! … többször ajándékoztam is elektromos fogkefét, hosszú - kétségeket eloszlató- tapasztalatátadással kiegészítve.

A választék bőséges és napról napra bőségesebb.

bl_102_oralgyerek.jpg

A ROZSDÁS VASSZÖG

A rozsdás vasszög esete

„… mindent megeszek. A rozsdás vasszöget is! …” írta egy barátnőm, a szövegkörnyezetéből torzítatlanul kiragadott  szavakat.

Lehet, hogy ő nem szereti, de rozsda kimondottan rajong a vasszögért, és adott esetben a kismamák is lelkesen fogyasztják. …utóbbiak csak akkor, ha ez az utolsó előtti lehetőségük a szervezetükből hiányzó vas pótlására. Egy sokat próbált anyajelölt, alig várja, hogy megehesse azt az almát, amiben már 24 órája díszelgett 15-22 db méretes vasszög. Tömören ennyi a kismama és a vasszög története, na de a részletek…

Sokáig fenntartásaim voltak a vasszöges almás népi gyógymóddal kapcsolatban, de ezekben mindig van valami igazság, évszázadok bölcsessége. Miért ne hinnék pont ebben? … rosszabb nem lesz, próbáljuk ki! Már túl voltam sokféle cseppen, tablettán és egy félelmetes injekciókúrán –ami hetekig tartó, fájdalmas, kőkemény, lilás fekete tömböket épített mindkét tompromba. Garantáltan 8 napon túl gyógyult, bár a vasam egyetlen nano-mikro grammot sem szaporodott tőle.

A dolog úgy kezdődött, hogy amikor kiderült a kóros vashiány, sokan javasolták azt, hogy egyek olyan almát, amibe előtte vas szögeket rozsdásítottunk. Hosszú ideig tiltakoztam, de a fent leírt próbálkozások után megadtam magam és tanuk előtt azt mondtam, hogy „most kérem a vasszöget és az almákat”. Amikor visszavonhatatlan kijelentésem elhangzott, azok csodálkoztak a legjobban, akik az ötletadók voltak. Bizonygatnom kellett, hogy tényleg és igazán komolyan gondolom! … pedig adott helyzetben az ember lánya nem viccel.

Nyári volt. A gyönyörű, nagy alma vásárlása nem volt egyszerű dolog. Borízű nyári alma már volt a piacon, de az olyan kis zörgő magvú, lágy húsú volt. … ha már bor íz, inkább „valami jóféle házi kékfrankos” javasolta az egyik orvos. Rajta nem múlik, felírja receptre. Az előkóstolást is bevállalta volna, kizárólag a terápia sikere érdekében.

A valódi vasszög beszerzése sem volt könnyű … ki tudta -már akkor is-, hogy valóban vasból van-e a vasszögnek nevezett és annak kinéző tárgy?  Apukám semmit nem bízott a véletlenre. Elment a Hajós utca, Paulay Ede utca sarkán lévő vaskereskedés, csavaráru szakboltjába és vett nekem fél kiló, tíz centis garantáltan öntöttvas szöget. „Sorja” volt annak … Nem reszelte le, mert reményeink szerint a vékony öntési hibákat könnyebben oldja ki az almasav! Aki volt már hasonló helyzetben, az pontosan tudja, miről írok. Aki nem volt … ne is legyen! Nagy izgalommal és sok házilag fertőtlenített szerszámmal készült az első darab. Vonzó lett. Mágnes híján, a tekinteteket vonzotta.

Egyeseket sokkolt a szöges-alma látványa, pedig frissen vasalva jól nézett ki.  A nagyvizitek idején is odajöttek hozzám, hogy ez mi? Kabala? … csak neem? …

BL X SZÖGES ALMA222.jpg

Amikor az első -huszonnégy órás kezelésen átesett alma belsejét megláttam- fölmerült bennem, hogy tényleg akarom én ezt? Az ízletes, ress almabelső tele volt sötétszürke, gusztustalan járatokkal… egyáltalán nem vigasztalt, hogy az alma-marta vasszög sem nézett ki valami fényesen. Az almadarabok szagán és ízén valóban érződött a vas.

… nem mondom, hogy finom dolog, de vannak helyzetek, amikor az ember nem mérlegel… ha ezt kell enni, hát ezt eszem. A frissen vágott, falusi rántott-csirkét már úgyis untam… végül is, 25 év távlatából… volt is abba valami kellemetlenül szokatlan, az ízlelőbimbók végső határát súroló íz élmény. Két-három héten át naponta ettem, eszegettem ezt a gasztronómiai kihívást.

 Aztán egy reggel megérkezett a szobánkba Joli néni. Bemutatkozásként, óriási lendülettel, egy szuszra elmesélte az élettörténetét. Többek között azt, hogy az ő vészesen vérszegény barátnőjének az életét a Béres-csepp mentette meg. A nulla vastartalmú nénit –akit addig havonta mentő vitt vérátömlesztésre a kórházba- egy hónap alatt olyan egészségessé varázsolta a csodacsepp, hogy még az orvosok is csak lestek! Ez után a fél ország Béres-cseppet keresett nekünk. Szerencsére voltak jó kapcsolataink, tudtunk szerezni néhány üvegcsével, itta az egész kórterem. Nos hát, ez hatékonyabbnak bizonyult mint a szöges alma. Valóban, három hét múlva már javult a vérképem. Azóta is mindig ajánlom annak, aki vérszegény. Igaz, a Béres-csepp íze is elég rossz és a tea is fekete lesz tőle. Cserébe rémesen vas ízű, szürkíti a fogakat… viszont, roppant hatékony!  Nálam is csak lestek az orvosok!

Azóta, ha valaki azt mondja, hogy „a vas szöget is megenném”, ez a történet jut eszembe. Szöget enni… nem is olyan nagydolog! … ha a vasgyúrókhoz vezető út szöges almával van kikövezve! Enni kell! … ennyi az egész.

Napi tipp: rézhiányosoknak, berezelt alma:

BL X SZÖGES A.jpg

süti beállítások módosítása