Antal Zsuzsa blogja


BOLDOG EMBER A HÍDMESTER

2013. szeptember 05. - Antal Zsuzsa

Nemrég olvastam egy cikket, a Lánchíd hídmesteréről szólt.
Elöljáróban: főiskolás koromban sokszor előfordult, hogy gyalog mentem át az alagúton, tudtam, hogy szennyezett a levegője, mégis vonzott a hangulata. Az alagút végénél, a Budai hídfő közelében, volt egy ajtó és egy ablak. Lakásnak látszott.  Amikor elmentem előtte mindig átfutott a gondolataimon: nem létezik, hogy itt lakjon valaki, az elképzelhető, hogy ez valakinek a munkahelye. Titokzatos, sejtelmes hely a kívülálló számára.
A HVG cikk a HÍDMESTER-ről szól, aki abban a lakásban él a családjával és ott dolgozik, őrzi a Lánchidat és őrködik a kapcsolódó gigantikus vas-szerkezeteket felett. A hídmester-ség nem egy a szakmák, vagy munkahelyek közül, sokkal több annál. Különös rajongás. 

72_1.jpg

A Híd mestere -Fazekas János- kilenc éve vigyáz a főváros legidősebb hídjára.
„Nekem a Lánchíd az otthon, a Lánchíd a nulla kilométer. Innen indul ki minden". Ötven évvel ezelőtt gyakorlatilag ide született az alagútba, mivel előtte 41 éven keresztül az édesapja felügyelte a Lánchidat és a Budai Váralagutat. Itt éltek a Várhegy tövében egy szolgálati lakásban. „Amikor járni kezdtem és kinéztem a lakásunk ablakán, a Lánchidat láttam, ezért már az óvodában is nagyon sok Lánchidat rajzoltam."
Amikor édesapja meghalt, az volt a kérése, hogy fia vigye tovább a mesterséget, ő pedig nem csak kötelességből vette át tőle a munkát. „Imádom ezt a hidat, a világ legszebbjének tartom. A híd tetején úgy érzem, mintha Budapest szívében lennék. Alattam zajlik az élet, és történnek a sorsok."
Szinte nincs is munkaideje, állandóan jelen van. A mai napig nem tud betelni a híd látványával, gigantikus méreteivel, páratlan arányaival. Ha összefestik, vagy bántják a hidat, az neki fáj. A hídmester bárhová megy a világon, pár nap múlva haza vágyik, mert annyira szereti magát a hidat és azt a meg sem fogalmazható érzést, hogy ő ennek a hídnak a felügyelője. A folyó egyedülálló illata fokozza a honvágyát.
„Úgy beszél a hídról, mint egy nőről, akivel kettesben lenni a legjobb, ha lehet, napfelkeltekor.” 

72_2.jpg

… a hídmester boldog ember. Eszembe fog jutni, ha arra járunk … és máskor is! 

Forrás:  HVG.HU A Lánchíd titokőre vitt le minket Budapest gyomrába

2013. május 08.

 

süti beállítások módosítása