Antal Zsuzsa blogja


NYARALUNK!

2013. augusztus 27. - Antal Zsuzsa

Hirtelen felindulásból,
előre kitervelt módon,
csoportosan,
elmentünk nyaralni!
Ehhez sok csillag együttállására volt szükség. Megadatott! Ez óriási szerencse, mert az elmúlt héten az augusztusban szokásosnál nagyobb mértékű csillaghullás volt. Márpedig lehullott csillagokkal nem tudok együttnyaralni.
Korábban írtam már arról, hogy nagyon, nagyon szeretem a Tengert. A tenger és a kapcsolódó jelenségek … semmihez nem hasonlítható élmény. Nem kell más, csak nézni a hatalmas vízfelületet, a millió apró víz-fodorral játszó napsugarakat, csak várni a következő félelmetes habos hullám jövetelét és partba-szelidülését, csak hallgatni a gigantikus víztömeg moraját, ami a partközelben már sajátos aláfestő zene … csak beszívni a sós, tengeri levegőt a tengerpartok észrevétlen bónuszát. A tenger akkor is lenyűgöz, ha csak simán elterül, ha finom árnyalatokkal összesimul a horizonttal és akkor is, ha háborog, ha a lilás-szürkés épületnyi hullámok kiemelkednek a végtelen feketeségből és ijesztően becsapódnak a partba, majd ártatlanságot színlelve visszahúzódnak.  Az ember ilyenkor testközelből kap egy kicsit a természet félelmetes, kíméletlen, ellenállhatatlan erejéből.
Egyszer, egy viharos éjszakát követő reggel lementünk Szabolccsal a tengerpartra. Haragos-zöld, de csendes volt a víz, még nem volt megfésülve a parti homok, mint a korábbi reggeleken. Széles hordaléksáv jelezte, hogy meddig értek partot a hullámok. Zsebeink és más bugyraink, a sportcipőmet is beleértve, már dugig voltak, az összegyűjtött tengeri csodákkal, amikor sikítva kiabált a fiam, jöjjek gyorsan, talált valamit! Ragyogó arccal mutatta „ezt nézd meg!” Kicsi kezében tartva egy algamázgás, igazi –műanyag- dinót  … kivetette magából a tenger! Bugyután válaszolgattam lelkes kérdéseire, hogy kerülhetett ide? miért ilyen kicsi? otthon megnő? Ilyenkor ne firtassuk, hogy is van a törzsfejlődés? A mi (csúf) kis dinónk itthon sem nőtt nagyobbra, de azért még évekig őriztük.
Szeretek majdnem minden élő vizet, nemcsak a tengert. A tavakat, a patakokat a folyókat. A partok, a víz látványa, a kövek, a környezet, a kék ég … teljesen kikapcsol. Hagyom, hogy a nap töltse az akkumulátoraim. Ilyenkor tartalék akkumulátoraimat is visszük. Jól jön az még!
Adott volt, hogy vízpartra menjünk nyaralni most is. Az elindulásnál négy szóban sikerült tisztázni, hogy merre induljunk: A szokásos? A szokásos! … a végén egy balkanyar, egy jobbkanyar, kis bekötő út és már ott is vagyunk!

71_1.jpgPár órába annyi minden belefér. Szép is kevésbé szép is. Szomorú látvány volt a lehajlott fejjel barnára száradt napraforgó tábla, mellette a leperzselt kukorica, ami néhány hete még haragoszöld kajla leveleivel integetett. Az út mellett szép virágos udvarok, közszemlére bocsátva. Aztán jött egy hosszú kacskaringós út, át a hegyen, az erdő magas fatörzsei napsugárral átszőve, a völgyek fái aranyló lombtető alatt. Pazar!
Az úttesten túl a cél: szemünk előtt egy csupa-kő táj. Megérkeztünk. Tengerre vágytam, de ilyen impozáns kőtengerre nem számítottam. Páratlan látvány volt a mindent belepő, kifehéredett hordalék mező. Kis tereprally, kerekesszékkel nehezítve és már ott ültem a parton, a fotózás után nézhettem a vizet, hallgathattam a hullámok különös hangját, ahogy a part köveit mosták. A sokféle apró zajból összeállt a csend. Sirályok, hajók, napfény … kell ennél több? 

A kövek és kavicsok között kis meglepetések, mint anno. Sörös-dobozok, kupakok, cserepek, fadarabok, törött ezmegaz … a hordalékok hozadékai … Dinót nem láttam, igaz, hogy nem is kerestem. … lehet, hogy miénk közben megnőtt és visszament a múltba …

Hárman, árnyban, full trendi …
71_2.jpg

Ketten párban, full öröm … 
71_3.jpg

Minden valamirevaló szabadságos képsort naplementével illik zárni. A nyaralás vége:
71_4.jpg

Képeslap helyett blogbejegyzés!
Megjöttem évi rendes szabadságomból! 

ÜDITŐ

Csak üdítő dolgokra van most szükség! Semmi komoly! Üdítő, üdítő … az átlagostól eltérőt keresek … ízlelgetem! … édeset nem, de savanyút sem. Meleget? talán, hideget semmiképp, Vizeset? Pár napja üdítő volt a vizes VB, de hát vége. Jól megúszták! Nemesfém-eső! … eső? üdítő zápor? esélytelen! az ég felhőtelen … Ha nem megy, hát nem megy! Elkezdtem más vizekre evezni …és … hova jutottam? Dunabogdányba.

69_1.jpg

Pethajó a Dunán! Benne lapátol Dani Gyöngyi. Üdítő már a látvány is ! Fordult a kocka! … de mekkorát.
Ha van/lesz 2-3 ezer üdítő nélküli üdítős palackunk, készíthetünk belőlük csónakot. Kell hozzá még 3-4km madzag, 10 tekercs –nem konyhai- fólia és néhány kisebb dolog. Végül munka, munka … nagy mennyiségben. Ha a család nem akar, vagy nem tud ennyi italt elfogyasztani, újragyűjthetjük a már szelektíven összegyűjtöttet, próbálkozhatunk nagy rendezvények közelében –Sziget Köztársaság. Végső esetben állapodjunk meg a szemetes-cég, szakemberével. Újrahasznosítás felsőfokon.
Hova fordult a kocka? Ezen a héten, Budapesten rendezik meg MOL Vivó Világbajnokságot! Integrált VB, ahol nincs megkülönböztetés. Együtt lesz a para* és nem –para vívók versenye.
Két világszintű vívónőt ismerek a nagyok közül.

Krajnyák Zsuzsát: és Dani Gyöngyit:
69_2.jpg 69_3.jpg

 

 

Szurkoljunk nekik, nagyon. Nemcsak kettejüknek, a csapat minden tagjának!
Zsuzsa egy interjúban kimondta hány érmet vár magától. Leírni nem merem, de nagyon drukkolok, hogy megfeleljen a saját elvárásainak. A vb hivatalos képén olyan szigorúan és elszántan néz ez a csupa mosoly lány, hogy már ettől az ellenfeleknek inába szállhatna a bátorság. Nem fog!
Gyöngyi kedves mosolya csak álca. A sisak véd és sok-mindent eltakar!
Egyelőre nincs hírbőség, majd tudósitok a csillagok harcáról, ha megtudok valamit … az üzengetős, beszólós hadviselés már folyik.
Ma kezdődnek a döntők! Az erő veletek van! … és még sokan mások!
En garde! Prêtes! Allez!
A pástok látványa nem üdítő habzó-, pezsgő-, kék víz … ridegebb, más világ. A hangulat sokszor lesz forró!
… majd a végén a győzelmi mámor pezsgője hűsít. Egy-két csepp courasao likőrtől szép kék lesz a pezsgőnk, ha a látványtól kéken szeretnénk frissülni … 

 

 

 

* Para sportoló? Furcsa, érintettként is keresgélem a szavakat állapotaink megnevezésére. Körülírni könnyebb, de pontatlan. Gazdag magyar nyelvünkben nem találom a megfelelően kifejező jelzőket, főneveket. Fogyatékkal élők? Ők? 

 

UTAZÁSI KEDV

JÓ EGY KICSIT MÁSHOL LENNI… MOST KÜLÖNÖSEN ÉRTÉKELNÉK EGY KIS VIZET, LEHETNE AZ AKÁR … TENGERPART IS.  A VÍZ FÖLÉ HAJLÓ SZÁZTAGÚ PÁLMAFÁK ALATT BÉKÉSEN MARGARITÁT KORTYOLGATNÉK … KÖVEKET, KAGYLÓKAT GYŰJTÖGETNÉK … 

65.jpg

Erre a helyre gondoltam a kezdő sorokban, de nem ugyanerre a partot övező pálmasorra. 20 éve ugyanitt – néhány méterrel közelebb a parthoz- hatalmas öreg pálmák százai álltak és dőltek a tenger felé, az uralkodó szélirány maghatározta valószínűtlenül meredek szögben. Lélegzetelállítóan szép látvány volt. A pálmák egy megállíthatatlan vírusfertőzéstől megbetegedtek és 2-3 év alatt kipusztultak. Ez a kép néhány éve készült, az utódokról és azok utódaikról.  Öreg indián több generációra tervez! Mexico – Ixtapa.
De! élményekért nem kell távolra menni. Visszagondolva, mekkora dolog volt elbiciklizni a hatvanas években a Tómalomhoz, Sopronnál, a Balfi erdőn keresztül? Volt ott kullancs bőven, de akkor még nem fertőztek. Átúszni a tavat oda-vissza … (nincs 1 km, de számit ez?) … titkolni a szülők elől, aztán menőzni a hírrel a suliban. Egyszerű kerékpárom volt, a váltó …? Edit húgom, legfeljebb. Otthon rántott hús, uborkasaláta, petrezselymes újkrumpli, süti … hm!
Az erdélyi utazások, hogy csapongjak egy kicsit …  ’56-tól, 2 évente hazamentünk édesapám szülőfalujába, majd egyre nagyobb távolságra. Ott töltöttünk 1-1 hónapot. Micsoda utazások voltak azok. Eleinte két szülő, 11 csomag, két gyerek MÁV-val, vámmal! + egy táskára való hivatalos papír! Bátorság-próba!
Később -akkori férjemmel- Görögország busszal, gyerek nélkül. Még később repülővel és gyerekkel … Pazar! Csodák!
Amikor részem volt nagy utazásokban gyakran gondoltam arra, hogy csak legyen ez így sokáig, tudva, hogy egyszer ez is véget ér!  A hazaérkezések után –lehetőleg, még aznap- lementem a Dunához, vagy felmentem a várba. Egyszer leszaladtam a vecsési lakásunk közelében levő búzatáblához, ahol egy hónapja még ringott a mező, zöldfülű kajla napraforgók ácsorogtak hosszú tömött táblában. Mire visszajöttünk learatták a gabonát, elpotyogtatva álltak a szalmabálák és már nagy virággal sárgállott a csalfa napraforgó. Valahogy úgy, mint Bächer Anna festményrészletén:

65_2.jpg

Ez ma már minden szempontból történelem.
A baleset után is utaztunk, utazunk. Nem úgy és nem oda, de utazunk. Egyébként is, a nagy dolgok egyszeriek és ismételhetetlenek. Ez a látvány örömteli sokk volt – pár éve - Győr felé menet. Ilyen képet korábban Hollandiában láttam, itthon még nem. 

65_3.jpg

Most is van egy titkos uticélom … dolgozom a csillagok megfelelő  együttállásán. … két ember nem is elég. 

OLVASOM, HOGY JELENTŐSEN CSÖKKENT A MAGYAROK UTAZÁSI KEDVE. Megjegyzem: az enyém nem csökkent. Lehet, hogy másoknál sem a kedvben van hiány?
Egy Budapesti kissrác újságolta, hogy másnap is kirándulni megy a nagymamájával. Előző nap is voltak a Margitszigeten metróval és villamossal. Holnap metróval és busszal megyünk … hova is, Mama? … viszünk szendvicset meg vizet … Te voltál már a libegőn? –kérdezte tőlem, közbevetőleg. Elgondolkodott egy pillanatra, hogy lehet libegőzni kerekesszékkel? De ez nem ő dolga …
A legközelebbi kirándulást a  Duna-partra tervezem, itt Ujpesten. Legurulunk, eszünk két-két gombóc fagyit, közben nézzük a barátságossá karcsúsodott folyót, a húzó evezősöket, élvezzük a hűs dunai szelet, visszadobunk/elropogtatunk néhány dunakavicsot, lehet választani …

vagy: vagy:
65_4.jpg 65_5.jpg

Ha kedvem lesz, indulhatunk! …ha nem lesz elég „kedvem” nem eszünk sem fagyit, sem  dunakavicsot. Ez esetben spórolunk a fogorvosi költségeken is, + négy BKK vagy BKV jegy minimum! Lassan csak  összejön az az utazási kedvre való! 

süti beállítások módosítása