Antal Zsuzsa blogja

Életrevalók - paplanrepülők

2012. június 05. - Antal Zsuzsa

Van az úgy, hogy az embernek mindenről ugyanaz jut eszébe. Nálam ez egy ideje az Életrevalók c. film.
Szép csendes kora nyári este, kinn ülök a nagy-erkélyen. Mert nekünk erkélyből kettő van. Itt majdnem mindig fúj a hűs dunai szél, ami gyakran nem olyan barátságos, mint költői leírása. Süvöltő szél kerekedik egyik pillanatról a másikra, a virágos ládák röpülve helyet változtatnak, szélerővel. Nem panasz, helyzetismertetés! Estére általában megáll a szél és akkor nekem is nagyon jó kint lenni. Ahhoz, hogy ki tudjak menni, két markos ember segítsége kell. Egyetlen arasznyi magas lépcsőn kell feljutnunk, de ez kerekesszékkel, egy emberrel megoldhatatlan. Van rámpánk, ami akár jó is lehetne, de 1méteres hosszúsága rövid ahhoz, hogy könnyen feljussunk a nappaliból az erkélyre. A biztonságos, egy emberes kijutáshoz kb. 2 és fél méter hosszú, 1m széles, 23 cm magas, strapabíró ék alakú rámpára lenne szükség. Igen, de egy ekkora építmény, az amúgy nem kicsi szoba használhatóságát nagymértékben korlátozná. Mondhatni, keresztül húzná. Túl azon, hogy egy ilyen formájú és méretű tárgy mozgatása és tárolása nem könnyű. Ez a lakás egyetlen nem akadálymentes pontja, építészeti adottság. Nem panasz, helyzetismertetés! 

Kint lenni egy csoda! 5D! Körpanoráma! Különösen szépek azok az esték, amikor a Csobánka tetején lévő fennsíkról –nem biztos, hogy így igaz, de jól hangzik-  a levegőbe emelkednek a paplanrepülők. Mi más jutna ilyenkor eszembe, mint a film. Néha csak egy, kettő de gyakrabban egy csapat paplanernyős száll a levegőben. Ebből a távolságból nem vehető ki, hogy ki-kicsoda, nincs külön a paplan és a rajta függő ember. Első pillantásra fel sem ismeri az ember, hogy mik ezek a méltóságteljesen szálló apró jelenségek? Talán elsőre a szemem dörzsölném meg, ha …nem félteném a sminkem. Nem madarak, az biztos, nem sárkányrepülők, nem is sárkányok –eregetve. Kizárásos alapon, paplanrepülők.  A háttér változó színű, a kékestől a sárgán a rózsaszínen az égő narancson keresztül a bordóig, kékes-szürkés felhőfoltokkal. Az ég aljának a színéből, következtetünk a másnapi időre. Minél sötétebb rózsaszín, annál nagyobb szél lesz holnap. A jelenség maga teljességében varázslatos a valóság és a képzelet határán. Elragadó, a szó valóságos értelmében. Sokszor képzelem, hogy ott a vattacukor halmazállapotú színes felhők között bujkálok hatalmas védőernyőmmel, vagy hercegkisasszonyos csipkeruhában repülök úszva a rózsaszín felhőkertben. Amikor szürkés az égbolt, akkor is vonzó, ilyenkor a valós sikláshoz hasonlóan kitárt karokkal repülök, repülök, mintha ez lenne a természetes közegem. Ha sokan repülnek-repülünk egyszerre, olyan, mint egy égi úszó fogócska, ahol nem üldözzük, kergetjük egymást, csak egy mosoly, a „megvagy”, az is kellő távolságból. Annyi itt a madzag! Nincs súlyom, nem fáj semmim, hasalok a levegőben, pihenek emberek! Harmónia, ég és föld között! Nem kell itt járni, nem is lehet. Nem kell semmit tenni, lehet, hogy nem is lehet? Aztán lassan vége, hűl a levegő! A leereszkedés még jó lehet, de a földet érés… na, arra nem vágynék.

Lehet, hogy a film valós történetének megélője, a repülés szerelmes-megszállottja is a leszállásnál sérült? Tény, hogy a balesete után is repült paplanjával.

Egy fontos, a helyzetből adódó praktikus kérdés: hogy lehet megoldani jól a levegővételt, a folyamatos légzést, bénult rekeszizommal és alacsony tüdőkapacitással a levegőben? Ráadásul extrém viszonyok között? Minél magasabbra megyünk, annál kisebb a levegő oxigén tartalma. Ja! és csökken a hőmérséklet, mi gerincsérültek kihűlünk. Nem panasz, helyzetismertetés!  Mindegy is, ha elhisszük, a színészek és a filmesek jól oldották meg. Szabad néha a valóságtól elrugaszkodni, kell is.

A mi paplanrepülőink nagyon élvezik a helyzetet. Nem is gondolják, hogy repülésük mekkora élmény, valaki másnak. Azt, hogy néha betársulok és együtt röpülünk, nem is sejtik. Jó lenne egyszer tisztes távolságból, közelebbről is megnézni ezt a légi parádét. Dolgozunk rajta.

A következő kedd: Még mindig: felhők

A bejegyzés trackback címe:

https://eselyegyenlotlen.blog.hu/api/trackback/id/tr114566096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása