Antal Zsuzsa blogja


Kezdőrúgás - Foci VB

2014. július 15. - Antal Zs

A nagy sportrendezvények nyitó ünnepségét általában megnézem. A labdarúgó vb nagy sportrendezvény!

3.jpg

 

Vártam, hogy nyitják meg a Brazilok minden idők leg … leg-ebb foci ünnepét? Reméltem, hogy kapok egy kis latin hangulatot. Kaptam is! Zene, tánc … olyan érzésem volt, mintha több nagy családi ünnepséget összetoltak volna egy helyre, ami történetesen ugyanaz, mint a foci VB nyitó ünnepségének a helyszíne. Szerettem! Nem volt nagy ívű, bonyolult filozófiájú összefüggésrendszer. Vidáman, lazán és drágán, több apró bakival, kedvesen, kicsit sután, de elkezdődött … és itt meg is állok. A foci VB-k nyitó ünnepségének hagyományosan fontos momentuma a szimbolikus kezdő rúgás, aminek kötelező –de mindenképp kívánatos- különleges hangsúlyt adni.

Jó előre beharangozták, hogy Brazíliában minden idők legtudományosabb kezdőrúgását fogjuk látni. Hónapokkal a rendezvény időpontja előtt látványos animációk készültek a várható szenzációról:

2_2.jpg

Érintettként, különösen vártam a nyitó ceremónia utolsó jelenetét. Egyszer a képernyő bal oldalán a másodperc tört részére bevillant egy sci-fibe illő kép, mintha egy űrhajós vagy robot …? A hihetetlen felkészültségű levegővételnélkülbeszélő Gundel Takács Gábor egy fél mondattal próbált tudósítani a villanásról, nagyjából így:  …  külön erre az alkalomra … tudósok … orvosok … exoskeleton … mozgássérült … kezdőrúgás … megtörtént … hölgyeimésuraima… hivatalosan is… köszönöm…  stúdió! … és már folytatódott is a helyszíni közvetítésbe sokadszorra beillesztett lábgomba, prosztata - füzike, MindigTV és sörreklám ízléstelen ünnepi csokra  … 

 

Azonnal a számítógéphez ültem és rákerestem a kezdőrúgásra. Az első hír: „A kísérlet sikerült!  Minden a tervek szerint történt! A mindvégig titokban tartott szerencsés, a 29 éves brazil Juliano Pinto volt, ő rúghatott elsőnek a labdába a nyitómérkőzésen. Bár a dolog nem kapott nagy figyelmet, azért ez egy óriási lépés.”

1.png

 Idézet egy internetes portál 2014. februárjában megjelent beharangozó cikkéből:  „Június 12-én a São Pauló-i Arena Corinthiansban egy gerincsérült brazil fiatal fel fog állni a kerekesszékéből, majd elrúg egy labdát. A technológia, amelynek segítségével mindez kivitelezhető, egy gondolatvezérelt robotváz. A robotváz (angolul: exoskeleton) egy nemzetközi összefogás eredménye. A szóban forgó projekt során az agyhullámok detektálására és az általuk kódolt információ feldolgozására fókuszáltak, hogy azok segítségével irányíthassák a robotvázat.

A robotváz koordinálásához először is be kell segíteni a személyt a filmbe illő masinába, aminek tartozéka a belülről elektródákkal borított fejfedő. Ez a sapka hivatott a szerkezet irányítójának agyhullámait érzékelni. Az információt a gép hátizsákszerű részében található számítógépbe továbbítja, ami a dekódolást követően iniciálja a hidraulikus meghajtók által végrehajtandó mozgásokat. A kutató szerint a technológia olyan kiforrott, hogy rövidesen alkalmas lehet a mindennapi használatra is.”

„Azok az innovációk, amelyeknek egybeszerkesztésével létrejött az exoskeleton, mind azt a célt szolgálják, hogy a paralízises (béna) betegek számára újra adott legyen a lehetőség a járásra. Reményeim szerint ezzel végleg múzeumi darabokká tehetjük a kerekes székeket”.

Az utóbbi hónapokban Nicolelis és kollégái São Pauló-i futballmérkőzésekre is kilátogattak, hogy megvizsgáljak, vajon a szurkolók mobiltelefonjai által keltett interferencia nem zavarja-e meg a gépezet működését. Az eredmények alapján a kutatók bizakodóak.”

Az emberek rendkívül jók a komoly döntések meghozatalában és a kétesélyes, homályos helyzetek megoldásában, míg a robotok kiválóan alkalmasak precíz, ismétlődő mozgások kivitelezésére. Az exoskeleton segítségével a kettő előnyei egyesíthetőek” – vélekedik Sethu Vijajakumar, az Edinburgh-i Egyetem robotikusa.

Akárhogy is alakul a bemutató a világbajnokságon, elképzelhető, hogy a nem is olyan távoli jövőben egyre ritkábban fogunk kerekes székbe kényszerült emberekkel találkozni, mert egy ilyen eszköz segítségével újra talpra állhatnak majd.”

 

Sokszor megnéztem a kezdőrúgásról fellelhető egyetlen –amatőr- felvételt. Nem értem, miért nem készült jobb felvétel az eseményről, akár több is? Ráállhatott volna két kamera az ott működő 64-ből, még akkor is, ha számoltak a világszenzáció elmaradásával.

Saját személyes tapasztalatomból tudom, kimondhatatlanul sok emberi munka és idő van a videón látható néhány másodpercben a tudósok által kifejlesztett exoskeletonon túl is. Veszem a bátorságot és teszek egy kísérlet arra, hogy érzékeltessem, mi zajlott le Pintó testében és lelkében a nagy tett pillanatában. Tényszerű információk híján kiegészítem a történetet néhány dologgal. A gerincsérülésnek vannak tipikus velejárói, ezért biztos vagyok abban, hogy a kiegészítéseim valósághűek.  A fiatalember deréktól lefelé bénult (paraplég), karjai és a felsőteste viszonylag jól mozognak. 3 csigolyával lejjebb sérült, min én!

Vajon, hogy zajlott a közvetlen felkészülés a kezdőrúgásra?  A saját válaszom: előző este és éjszaka már úgy evett és ivott, hogy anyagcsere folyamatai biztosan ne zavarják a koncentrálásban.  Gondosan megtervezték, hogy Pinto teste, vérnyomása is optimális állapotban legyen. Több stáb dolgozott folyamatosan, összehangoltan kifejezetten a pillanat sikeréért.  Az egyik csapat a bonyolult műszaki eszközpark hibátlan működését biztosította a helyszínen. Egy másik csapat Pintó személyes segítését látta el. A nyüzsgő stadion-komplexumban egy zajoktól és más ingerektől mentes helyen készülhettek, több jól felszerelt helyiségben. Nem túl hosszú idővel a cél előtt –külső segítséggel –felvette az extra kiképzésű ruhát és további külső segítséggel beállt az exoskeleton vázba. Mindennek ritmusosan, gyakorlottan kellett zajlania, annak érdekében, hogy ő teljes nyugalommal saját magára és a feladatra, a kezdőrúgásra koncentrálhasson. A vállalás összetett terhével és az exoskeletonnal a hátán Pintónak végtelen nyugalommal kellett ráhangolódnia a kezdésre.  A gondolatait egyetlen rövid, tű-pontos mozdulatsorra kellett összpontosítania. Akkora erővel kellett koncentrálnia, hogy a gondolat az agyműködés hullámainak rezgését a fejére illesztett érzékelő elektródák sokasága közvetíteni tudja ahhoz a végtaghoz, amelynek a megmozdítására koncentrál. Ezek a mesterséges érzékelő pontok fordítják át a mozdulat szándékát mozdulattá. Laboratóriumi körülmények között sem volt mindig egyformán sikeres a sok százszor megismételt mozdulat sor, hát még a stadion mindent elsöprő, izzó hangulatában. A helyszínen 30 ezer ember őrjöngve, kíváncsian várta őt és a szenzációt. Pinto ott állt, látványos űr-ufó-skeleton szerelésében … az elszántság, az akarat, a szándék az ijedtség és ezek szorzata segített abban, hogy kiüresített, kristálytiszta aggyal tű-pontosan megcélozza a bőrlabdát!   … éppen annyira emelje meg és mozdítsa előre a jobb lábát, hogy a labda elinduljon!  Közben a bíró síppal a szájában figyelt és akkor fújta be a kezdést, amikor Pinto lába kész volt a labda elmozdítására. (valahogy így: ok. kezdem. csak lefelé és befelé nézek. megcsinálom. nyugi, elérem a jobb oldalam, jobb láb -megvan-  izmok megfeszülnek, csípőből indítok csípő már fáj -megvan, térd, lábfej föl, -megvan.látom a jobb lábfejem elindult. előre amíg a labdát elérem, még egy kicsit, már ott vagyok ... bal oldalam besegít, nem baj,  megmozdult labda… kész! kész! megvan! levegőt!  ) Az agy befejezte a fájdalomig fokozott koncentrálást. Aztán minden mehet a maga természetes útján! Pintó karja a magasban, arcán boldogság! ... mekkora tömeg ... micsoda hangzavar… hol voltak eddig? A lelátó közönsége üdvrivalgásban tört ki!  A felkészítő stáb tagjai is ujjongtak, bár itt még messze nem fejeződött be aznapi munkájuk. … elképzelni nem lehet, amit ez a srác akkor ott megélt! Pinto számára ez a pillanat, maga volt a tökéletes siker és boldogság. Sorstársként látni ezt a mozdulatsort összetett, erős érzés. Gratulálok, ügyes vagy és bátor! Sok további sikert! Kitartást!… az egész csapatnak!

Focirajongó nem vagyok! A szép megoldásokat felismerem, értékelem követem a VB eseményeit. Háromgenerációs meccsnézések zajlanak nálunk, sör helyett fagyi vagy sütemény, hosszabbításoknál extra nass. Hosszú az a 90 perc! … szerencse, hogy van látnivaló a pályán kívül is bőven. Érdekesek a dizájnos labdák, a nagy törzsi varázslók, a fantasztikus technikai újdonságok, a focisták és az edzők viselkedése, a lelátók élete … A fűre jelzésként kifújt habtól el vagyok ragadtatva!  Jól szórakozom, időnként hevesen szurkolok … Nem mindig tudom előre, hogy kinek fogok drukkolni, kettőből az egyiket kiválasztani nem mindig könnyű, a tévedés valószínűsége nem több 50 százaléknál  … igaz, nem is kevesebb! Előfordult már olyan eset is hogy meccs közben váltottam csapatot. … ha valakit nagyon aláznak, azonnal a gyengébb mellé állok. Így vagyok kódolva. 

Sokszor eszembe jut az agyhullámokkal vezérelt jövő … a gondolat teremtő ereje!  ... csúcstechnikával megtámogatva! Biztos, ami biztos alapon úgy döntöttem, hogy most még élek a lehetőséggel, és kiváltjuk a receptre felírható új kerekesszéket …  sok víz lefolyik még az Amazoaszon, amíg exoskeletonnal mozgunk, dolgozunk.. ezer kérdés vetődik fel bennem ...
 

VELENCEI ÁLOM

Bejegyzés alcíme...

Végre fagyi szezon!
Ha jól emlékszem, régen nem is lehetett fagylaltot kapni éven-át azaz egész évben. Gyerekkorunkban Sopron két leghíresebb cukrásza a Hoffer és a Hofman volt. Mi, az előbbit látogattuk gyakrabban, amikor vasárnaponként családi sétára mentünk. Elől Edit és én, mögöttünk a szüleink, rendszerint karonfogva. Az ötvenes évek végén, a hatvanas években nem volt még sokféle fagyi, vanília, csoki, citrom, puncs, néha karamell mint alap és eper, málna idényjelleggel. Tutira gyümölcsből, aroma nélkül. Kétféle méret létezett, az 50 filléres kisgombóc, és az 1 Ft-os nagygombóc. Nem részletezem a családi vitákat, ezek apu tűréshatáráig tartottak, hogy miért csak ekkora…, miért nem …, bezzeg az anyu két 1foritosat kapott. Vegyesen! Majd, ha nagy leszek … gondoltam.
Lássunk csodát, nagy lettem! Annyira mindenképp, hogy fagyi ügyben teljes önállóságom volt - a balesetig. Változik a világ, ez a fagylalt fejlődéstörténetén is követhető. A választék óriási, ízben, színben, állagban és árban is. Ma már vannak fagylalt mesterek, akik kreálják és diktálják a divatot. Kivételes szerencsénk van, mindig van a lakásunk közelében egy, két, há… jó fagyizó. A lakásunkhoz közel az egyik helyen, keddenként fél áron mérik a hűsítő gombócokat. Itt az egyik kedvencem a velencei álom, már a neve megéri az ára felét. Végül is keddenként ingyen van, csak a nevét kell megfizetni!
Ez a kép akkor készült, amikor még én sem éltem, pedig elég régi vagyok már. Az unatkozó 6. számú fagylaltos fiú arra vár, hogy a pózoló kislány döntsön, melyiket is válassza a lehetséges kétféléből:

57_1s.jpg

Pár szó Velence krémes álmáról.  Volt egy hely az Accademia mellett, oda nagyon jó lett volna egy fagyi-bérlet! Ott minden lapáttal egy velencei álmot kaptam a jóképű olasz fagyistól. Csinos hölgyek nagyobb lapáttal, nem azért, de  ...
Ha már Velence szóba került: ugyanabban a kiskoromban, - amikor a fagyis történettel adtam közre családi titkaink egy gombócát- akartam, de nem tudtam megfejteni a „késő bánat, ebgondolat” közmondás jelentését. Rontott a helyzetemen, hogy késő bánat, ebgondola formában kerestem a megoldást, nem nagyon tudtam mit kezdeni a t-vel az ebgondola a végén, biztos nem a múlt idő jele, de ha ott van, legyen! A késő bánat nem izgatott, majd később. Tudtam, mi az eb, mi a gondola, így hát minden okom megvolt arra, hogy komolyan, vegyem a dolgot. Az eb-gondola, mint velencei jármű, szereposztásán sokat törtem a fejem: eb a gondolás, vagy az utazó, esetleg mindkettő? Annyit nevettem magamban az utóbbin, az eb, mint-gondolás áll a díszes gondolán, a népes alom ugra-bugrál romantikára vágyó szülei körül. Bidres-bodros ruhában a kutya kislányok, mellényes csokor-pórázos öltözékben az eb legénykék. A legviccesebb mind közül a gitáros eb, aki mély átéléssel vonyítja az „Oh sole mió-t. Ezt így játszottam el magamban többször is, az ebek iránti teljes tisztelettel, a kifigurázás szándéka nélkül. Aki volt már gyerek, pontosan tudja, miről beszélek. Aki ma is az, maradjon gyerek amíg csak lehet!
Mi lenne, ha ezek közül választana képzeletem kutya- családja? Adják meg a módját!

57_2s.jpg

Már értem a közmondás jelentését régóta. De tényleg, miért pont az eb? Azért, mert az eb ura fakó? Ráadásul, eben guba? Öreg, tisztességben őszülő pulin mákos-guba? 

Korábbi ebes, kutyás bejegyzések:
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/06/12/felhok_768
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/10/16/ur_es_kutya
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/10/24/ur_es_kutya_a_magam_olvasataban
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/11/27/ur_es_kutya_harmadszor

A családi fészek melege

 

Ha akarjuk, ha nem, ha bevalljuk, ha nem, a mostani forróság erősen próbára teszi a családi fészek melegét!

A kánikula szó elhangzása még emel 1-et a fokok számán, pedig azok, már reggel 23 körül jártak, csúcsidőben Újpesten a 37,8 fokot Celsiusban is elérte. Ezzel megőrizte a dobogó felső fokát Budapesten. Nem örültünk olyan nagyon, de mégiscsak jól esik az újpesti kebelnek ez a 0,1 fokos diadal. Bár most diadal ügyben az olimpia mindent visz!

A családi fészekben mostanában sokkal kevesebb meleg a kívánatos, a szerethető, sőt az elviselhető is, mint, ami van. Amikor az elsötétített helyiségekben ontja magából mindenki a forróságot, vedeljük vödörszám a méregdrága vizet, mégis a plafonon a família idegei, tűrőképességünk majdnem nulla, kockán forog a beszélő viszony is!  akkor csak egy elegáns gombnyomás a távirányítón és szinte hangtalanul elindul a mi kis enyhet adó készülékünk és elkezdi megteremteni a családi fészek hidegét.
Vannak határozott előnyei és még határozottabb hátrányai, inkább fonákságai a dolognak
Meghitt beszélgetések helyett meghitt hallgatások, jó estben.  
Szokásos módon ülök a számítógépnél és teszem a dolgom, vagy nem a dolgom, mert azért nem mindig dolgozom, ha gépnél ülök.  Ahogy hűl a levegő a nappaliban, kezében a lap-topjával bejön a gyerek, keres egy hűvös fészket, gondoskodik tápanyagról a gépének és magának, fülébe helyezi a fülhallgatót és mondjuk azt rá is mint rám: teszi a dolgát, vagy nem a dolgát. Kicsit jobban elszigetelődik, mint én, mert gépezés közben valamit hallgat is. Tehát jelen van, de nem annyira.  Jön az anyu/nagyi, mert hívtam őt is, hogy legyen velünk, itt talán nincs olyan eszméletlen meleg, mint nála. Megjegyzendő, hogy ő bírja közülünk legjobban a meleget. Velünk van a nappalos nővér, természetesen.
Együtt a család! ideális, egy hétköznap délben. Vagy mégsem? Anyu megszólal, mert talált valami érdekeset a kezében tartott újságban. Azonnal félbeszakítom, hogy, bocs, mindjárt! Jóvan, csak csináld a dolgod –mondja. Mindig lehurrogjuk. Megcsörren egy telefon: hirtelen azt sem tudjuk, melyik? a lehetőségek száma a kaputelefonnal együtt: hét ! + az ajtócsengő, amit a kapcsolótáblával együtt beépíttettünk a konyhaszekrénybe.  Elegáns, csak alig hallható.
Most éppen a vonalas csörög. Nővér felveszi, mert már a csöngéséből tudjuk, hogy valaki valamit ajánl, amit köszönjük, nem kérünk, de ahhoz pont elég volt, hogy Szabolcson kívül mindenki kizökken a gondolataiból és elkezdődik a szidalomsor, hogy állandóan, és ezerszer megmondtam már, és mondjuk le inkább stb, stb, míg valaki bölcsen befejezi: ez is munka valakinek.
Csend, nyugi, munka.
Kapucsengő! Vendég bejön: dehideg van itt! majd jól tüdőgyulladást kaptok. Hiába mondjuk mind a négyen, hogy itt 28-29 fok van, ennél magasabb hőmérsékleten belázasodok, centrális láz*. Vendég kicsit marad és kezdi jól érezni magát.
Telefon, az enyém, nem a legjobbkor, de ez fontos. Első percek: hogy, bírod? Mint más, mindenki szenved, stb. Gondolkodni sem lehet normálisan, átküldöm email-en.
Csend, nyugi, munka, kötelező folyadékbevitel.
Kis idő múlva újabb barát, belép: de szuper hőmérséklet van itt! El sem megyek! virtuális kívánság. Amikor elindul, visszalép az ajtóból: b...szus, fűtik az utcát! A kocsiból visszaszól: 67 fokot mutat a hőmérő. Szerintetek megfő a lecsó a csomagtartóban? Vagy csak megbuggyan a hozzávaló?
Telefonok itt, ott, köztünk ritkán néhány mondatos, beszélgetésnek alig nevezhetően, szót váltunk.
Uzsonna gyanánt egy kis fagyi a jobbikból. Na, ilyenkor csevegünk egy kicsit. Fiam is kiveszi a fülhallgatóját, néha zenét is ad a fagyihoz. Nagyi kedvenc Rammstein  számát! (Ezt majd egyszer részletesen.)
A hűtő- szünet után szétoszlik újra a család, általában anyu megpróbál hazamenni –kb 20méter a távolság- csak néha riad vissza. Legtöbbször megy, mert attól, hogy meleg van, még kell csinálni valamit.
Mi, általában maradunk, felfrissülve folytatjuk, néha beszélünk egy kicsit, egyre gyakrabban kérdezem, hogy milyen kint a hőmérséklet? ki lehet-e kapcsolni a légkondit. Fárasztó már minden, pedig nekünk jó! Mi lehet az építkezéseken, az útépítőknél, a pékségekben, a földeken, a kórházakban és sorolhatnám, őszinte tisztelettel.
Azt hallom, hogy már a Balatonon lenni sem kellemes, napközben kint lenni lehetetlen! Jól elkanyarodtam, pedig még terveztem egy erdélyi aratós történetünk leírását. Majd jövőre! 

A mondanivalóm rövid:
Kánikulai napokon a családi fészek melegét a családi fészek hidege biztosítja.
Kicsit segíthet a rózsafagyi torta is!

fagyi2.jpg

 

 

A jövő héten: Valami az időjárásról

 

*Túlmelegszik a testem, mivel a hő központom nem működik, nem izzadok, verejték nem tudja hűteni a testem. Tudjuk, hogy hűtés a kintinél (37,8!) 5-6 fokkal alacsonyabb lenne az optimális ergonómiailag, de az még nem elég nekem. Ha belázasodom, kizárólag vizes borogatással lehet visszahűteni. Őrült fejfájással kezdődik, nagyon melegem van az érző felületeken. Borzasztóan elfáradok, amire lemegy a lázam. Ilyenkor, úgy sajnálom a szervezetem, mint egy kívülálló. 

 

süti beállítások módosítása