Antal Zsuzsa blogja


TAKARÍTÁS –BETAKARÍTÁS

2013. december 10. - Antal Zsuzsa

Mostanában ritkán posztolok …
Magyarázkodás helyett egy trilógiával állok elő. A három részes mű tárgya a takarítás.

1. BETAKARÍTÁS
Tavasszal kezdődött a máig - november 25 - tartó sikertörténet… erkély-jelenettel indult:
Zsuzsa barátnőmtől kaptam – egy ovális, terrakotta „Azték” fantázianevű kaspóba ültetve- három növényt. Középen egy japán juhar … álmaim egyik kicsi fája, két kísérője egy pici bordós kövirózsa halom és egy diszkrét díszfű-csomó. Gondosan elhelyeztük a nagy erkélyen, egy elvirágzott, de még mindig szép rózsalonc mellé. Már kezdett összeszokni az eklektikusan válogatott társaság, amikor hirtelen és váratlanul kitört egy hét kánikula. A mi amatőr kertész csapatunk heroikus küzdelemmel ápolta a frissen beültetett növényeket. Öntöztük, dicsértük, biztattuk őket. A juharfácskám tövében több zöld levél bújt ki a földből, abban a tévhitben, hogy ők a rajongás alanyai. Gazoltunk, tépegettünk, de beláttuk, hogy ők is élni akarnak … Három életerős, napok alatt palántává cseperedett növényt nagylelkűen megmentettünk. Közülük egy paradicsomot beültettünk a lestyán mellé, ő a történetecske főszereplője. Nagy túlélő, az biztos … törtető, céltudatos alak … Vidáman és látványosan fejlődött, végigélte a kánikulát, sőt virágba-borulásával fejezte ki háláját a túlélés lehetőségéért. Közben észrevétlen igyekezett kipusztítani maga mellől a cserép főbérlőjét, a lestyánt. Erősnek, bőtermőnek mutatkozott a mi, „véletlenül besikerült bébink” (a szó szerinti idézetet a napokban hallottam egy fiatal énekesnőtől, aki nem egy növény-palántára utalt a kijelentésében…)

79_1.jpg

A nagy nyári meleg elmúltával új helyre, a másik erkélyre vittük át. Részben azért, hogy szem előtt legyen –ki tudja, mi történhet-, részben azért, hogy háborítatlanul, ideális körülmények között nevelhesse a leányanya paradicsom sokas-iker gyermekeit. Úgy megkedveltük és annyira büszkék voltunk rá (és magunkra) … a negyediken … ilyen gazdag paradicsomtermés … szinte már kertészet … és egyáltalán… Minden vendégnek és nem vendégnek kötelező volt megtekinteni – üres kifogásokat, hogy nagyon sietek, nincs időm, rohannék a gyerekért, stb. meg sem halottuk- ellenben, szerénytelenül bezsebeltük az elragadtatott dicséreteket, ami jár az jár …sőt, azon is túl …
Jó terméshez idő kell! Szeptemberben szüreteltünk először, türelmesen megvártuk a megfelelő érettségit, amikor a lelkes vizsgabizottságok őszinte elismeréssel kóstolgatták a zamatos, frissen szedett termés falatkánál is kisebb darabkáit.
A termés mennyisége szerénynek volt mondható, de folyamatosan szedtünk le egy-egy darabot. … nem minden nap, de legalább hetente kétszer.
Fura őszünk volt. Itt a negyediken, november végén pirosló paradicsomok ? …  úgy terveztem, hogy a betakarítással megvárjuk a decembert. Jól hangzott volna, hogy decemberben még frissen szedett saját termesztésű paradicsomot eszem a reggelihez. Nem voltam elég bátor, megijedtem az első hószállingózástól. Pánikszerűen leszüreteltük az utolsó darabokat. Jövőre óriási terveim vannak: minden napra két paradicsom … koktélból négy, de akár több is … 

79_2.jpg

A teljességhez hozzátartozik, hogy a japán juhar nem volt elég japán, nem tartott ki a nehéz napokban. Ellenben a lestyán! aki szerényen visszahúzódott az egyre jobban kiteljesedett betolakodó árnyékában, majd mikor a paradicsom már csak a terméséért csúfoskodhatott közös bérleményükben, kidugta zöldecske fejét és napok alatt növénnyé cseperedett. Öntelten nézte végig, ahogy kóróvá soványodott, lakótársáról betakarítottuk az utolsó terméseit, levéltelen szárát pedig, egy határozott mozdulattal tövestől kitéptük! A kép felső sarkán figyelő harmadtermésű füge kissé megriadt, pedig őt csak téliesítettük. A lestyán kicsit megsértődött, amiért ő nem került a fényképre, duzzogva téli álomra hajtotta a fejét, jöhet a hótakaró.
Vége az őszi betakarításnak (November 25!) Kezdődhet a karácsonyi nagy-takarítás …

BLOGGERINA 2013

Blog-történelmem első megmérettetésének eseményei–az előző bejegyzés folytatása:
2013.02. 18. 24:00 lezárult a szavazás,bejutottam a Top50-be, elkezdődött a zsűrizés, meg  hétköznapok. Zsúfolt hetem volt:
Hétfőn 00:05-től vasárnap éjfélig izgultam, már amikor időm volt rá. Az izgulás, mint főtevékenység mellett, eladtam egy lakásunkat, ami –lássuk be- egyáltalán nem könnyű manapság. Ez az utolsó értékes tartalékom az ellátásom irracionálisan magas költségeinek a fedezéséhez. Így kellett döntenem, valóban a „létem a tét”. Jól is jött a blogos játék, jó feszültségoldó volt! Hétfőn este még befejeztem -ötödször átírtam- a másnapi posztot (magyarul: bejegyzést) ami, az időközben megérkezett új eszközömmel gyermekjáték lett volna, ha nem kellett volna ledolgoznom az időközben felhalmozódott lemaradásaim halasztást nem tűrő részét. Koraeste gyógytorna, nem kihagyható lét-elem.
Kedden aztán -teljesen váratlanul, mintegy meglepetésként- megérkezett a Zsuzsanna nap és el kellett volna vetni a magokat, a néphagyomány szerint, de ezt későn tudtam meg és egyébként is … Nem lehet mindennel foglalkozni. Az árvácskák már várnak a piacon, paradicsomot majd palánta formában szerzünk be. Délelőtt masszőr. Este családi ünnepég.
Szerdán hajnal 9-kor indultunk egy közjegyzőhöz, ahol egy igazán jelképes összegért közokiratba foglalta a közjegyző, hogy én vagyok én és értelmi képességeim birtokában jogosult vagyok eladni az 1/1 tulajdonomban levő ingatlanomat, az okiratban megjelölt meghatalmazott aláírásával. Rohanás -már, ahogy velem rohanni lehet- az ügyvédhez, aki a miatt a nehezítő körülmény miatt, hogy nem tudok saját kezemmel aláírni, kénytelen 30 oldallal több papírt szerkeszteni, nyomtatni, aláíratni, csatolni. Szerencsére sikerült időben hazaérni, nem történt bizonyos szükségleteim ellátásával kapcsolatos kellemetlen közjáték. Sajnos ki kellett hagynom a kyropraktor kezelését.
Csütörtök délelőtt konduktor jött hozzám. Este, különleges ünnepségre hívtak meg a Centrál Színházba: aznap este játszották ötvenedszer a Mégis kinek az élete? –t. Megtiszteltetés volt meglepetés-vendégként ott lenni. Úgy örültek nekünk! Emeletes sacher torta, pezsgős koccintás …Eddig több mint 20ezer néző látta a darabot! folyamatos és óriási az érdeklődés.
Pénteken hatalmas pelyhekben hullott a hó, ebben a hóesésben vettünk végső búcsút Robi nagypapájától. Személyesen nem tudtam elmenni, de lélekben ott voltam. Vastag puha takaró borította a hantot. Méltóságteljes volt a búcsúzás.
Délután megérkezett … no, ez egy külön blogot érdemlő fantasztikus sikertörténet!
Szombaton barátnős délután tulipánokkal. Előtte munka, utána munka. Nagyon jó! Az új eszközöm –szinte- magától dolgozik.
Vasárnap sem volt túl laza napom, a lakáseladás részleteivel foglalkoztam, dolgoztam. Este „ A DAL”. Drukkolok  Agárdi Szilviának és Pál Dénesnek. Bár lehet, hogy még nem érett meg a duó erre a szerepre. Elfogult vagyok az énekesekkel, a dallal, a helyzettel.  Maradék kevés ráérő időmben, izgultam a blogverseny számomra kedvező értékeléséért.
Hétfőn reggel néztem meg a zsűri döntését! Nem lettem 2013 bloggerinája. Sejtettem, hogy így lesz! Mégis csalódtam. Igaz, nem dizájnos a felület, nem mai a kommunikációm, a blogom nem gasztro, nem is csajos és pláne nem trendi.
De! Amíg sokan olvassátok, visszajeleztek, kommenteltek és lájkoltok és amíg lesz mondanivalóm és tudok írni, örömmel közzéteszem …unokáim is látni fogják! … Kell ennél több?
Köszönöm a biztatást, a szavazatokat, a kapcsolatokat, a rám fordított időt, minden véleményt –a negatívat is!
Gratulálok a győzteseknek! ( A különdíjas nekem jobban tetszik, mint a győztes.)
http://bloggerina.nlcafe.hu/item/toplist#step1

Tegnap este meg mi történt? Írok, olvasok, egyszer csak felugrik a képernyőre egy verseny felhívás. Csak azért tűnt fel, mert egyszer egy ismeretlen gratulált a novellámhoz. De NEM! NEM!NEM! Erős vagyok, még a kísértésnek is ellen tudok állni!
http://sinosz.hu/?q=hirek%2Fajanlo%2Fnovellapalyazat-fogyatekosok-szamara

Ha indul valaki, értesítsen. Terjesztem, elolvassuk és ha jó is, vannak már szavazói!

süti beállítások módosítása