Antal Zsuzsa blogja


A VILÁG LEGOKOSABB EMBERE

2014. augusztus 14. - Antal Zs

A VILÁG LEGOKOSABB  EMBERE

Bajban lennék, ha fel kellene sorolnom három, világhírű kortárs tudós nevét. Egy név biztosan eszembe jutna …

Stephen William Hawking, (Oxford, 1942. január 8.) vezető angol elméleti fizikus. Nevét Newton, Einstein nevével együtt emlegetik. Nem csupán kiemelkedő szakmai sikerei miatt ismert, hanem laikusoknak szóló ismeretterjesztő munkássága révén is. Azon kevés tudós közé sorolható, akik részei lettek a tudományos eredményeket népszerűsítő populáris kultúrának, mint például Albert Einstein is. Motoros neuronbetegsége -ALS- következtében súlyosan mozgáskorlátozott, ismert és elismert közéleti személyiség. … Humorát betegsége alatt sem veszítette el. Arra a kérdésre, hogy „Őn Stephen Hawking?” előre programozott válasza van „Nem, de gyakran összekevernek vele”. Egy nyilatkozatában azt mondta, hogy az egyik legnagyobb rejtélynek a nőket tartja. Érti az univerzumot, de a nőket nem.” 

5.jpg

Rossz nyelvek szerint a fél informatikai világ Hawkingnak, Hawkingért dolgozik. Jól teszi! Ízelítő az őt körülvevő emberek és eszközök arzenáljából:  

„Technikai eszközök a beteg szolgálatában

Hawking, betegségénél fogva nem csak járásképességét, hanem csaknem minden testrészének kontrollját idővel elveszítette, amelyeket az agyi idegek vezéreltek (például a szívizmok mozgását automatikus reflexek irányítják, így azt nem érinti a betegség). A 80-as években már csak jószerivel az egyik ujját, szemét és fejét tudta némileg mozgatni, ezért speciális motoros kerekesszékbe kényszerült. A gégemetszés után a kommunikációs problémákra segítője, Brian Whitt talált megoldást. Hawking írásra az egy kapcsolóval működtethető „Living Center” elnevezésű kommunikációs programot használt, amit Walt Woltosz a Words Plus Inc. cégnél fejlesztetett ki. A beszédet pedig a „Speech Plus” cég beszédszintetizátorával oldja meg. Hawking elmondása szerint így könnyebben ír és kommunikál, mint a gégemetszés előtt. Ezzel a módszerrel nagyjából 15 szót tud rögzíteni percenként. Állapota romlásával ma már jóval kevesebbre képes, van úgy, hogy egy szót sikerül rögzítenie percenként. Megoldották, hogy az eszköz működtethető legyen fej- és szemmozgással is. Miután elveszítette maradék kézmozgását, kívülről az archoz rögzítettek egy szenzort, amit az arcizom mozgásával vezérel.

2012-ben bejelentették, hogy Hawking az előző év folyamán rész vett egy fejlesztésen, ahol egy olyan eszközön dolgoznak, ami az agyhullámok alapján dolgozik. A munkaeszköz neve: „iBrain”.idézetek a WIKIPÉDIA-ból. …  lehet, hogy, ő is részese az exoskeleton fejlesztésnek? 

6.jpg

A fotó Hawkingról és segítőiről készült, amikor kipróbálta a súlytalanság állapotát. Az élete egy zajló sci-fi. Tudományos és fantasztikus.

Mindent elolvasok, ami a tudóssal kapcsolatban a szemem ügyébe kerül. A következő írást is habzsoltam a meoszinfo.hu honlapon:

Interjú Stephen Hawking professzorral

Riporter: Professzor úr, köszönöm, hogy fogadott, nagy megtiszteltetés. Ön, mint a világ egyik legokosabb emberének tartott fizikusa, a Cambridge-i Egyetemen Newton tanszékét vezeti és immár ötven éve dolgozik itt, néhány esztendeje megkapta az Amerikai Szabadság Érmet, az USA legmagasabb kitüntetését. 12 díszdoktori és akadémiai cím birtokosa. Nobel díjat azonban máig sem kapott, pedig a közvélemény szerint nagyon is megérdemelné. Egyesek szerint azért nem, mert Ön mozgássérült, kerekesszékben él, beszélni is csak számítógépes szintetizátor segítségével tud, hogy is mondhatna illőn köszönetet a Svéd királynak. Ez az ok? 
Hawking: Szamárság. A Nobel bizottság csak bizonyított teóriákra ad díjat, az én elméleteim kísérleti igazolásához még kell vagy száz év. Ha megérem, én is Nobel díjas leszek.
Riporter: Akkor a mozgássérültsége miatt nem éri hátrány. 
Hawking: Már hogyne érne! A legutóbb is össze kellett vesznem az önkormányzattal, mert a házam előtti járdán volt egy kátyú és nem akarták kijavítani. Azt mondták, kerüljem ki vagy csináltassam meg én, nekik erre most nincs pénzük. A szégyentelenek! 
Riporter: Úgy hírlik, a kormánnyal nem éppen felhőtlen a viszonya. Néhány éve híre ment, hogy esetleg Kanadába költözik. 
Hawking: Volt ilyen tervem, mert csökkentették a kutatási támogatást. Most képzelje el, még a személyi asszisztensem bérére sem biztos, hogy futotta volna. Mondtam is nekik, a végén még az ápolónőmet is nekem kell fizetnem! 
Riporter: Van saját ápolónője? 

Hawking: Ember! Nem látja, mennyire béna vagyok? Nekem is jár ápolás, mint bárki másnak. 
Riporter: Na igen, de Ön gazdag ember. A vagyonát húsz millió dollárra becsülik. 
Hawking: Amihez Őfelsége Kormányának semmi köze sincs. Azt a vagyont én szereztem a munkámmal, merthogy "Az idő rövid története" c. könyvem sok millió példányban kelt el a világon. Nekik viszont az a kötelességük, hogy gondoskodjanak az egészségemről, mint bárki másnak, aki ilyen fizikai hátrányt szenved el. Amúgy is a politikusok nagyon rosszul bánnak a bénákkal. Rémséges történeteket tudnék mesélni. 
Riporter: Meséljen, kérem. Egyébként is az a hír járja, hogy Ön nem sokat beszél a fogyatékosságáról, nem sokszor áll ki sorstársai mellett. 
Hawking: Mert szerintem az a fontos, amit csinálok, nem pedig az, hogy kerekesszékből csinálom. De ha már kérdezte, hát legyen. Igenis nagyon sok hátrány ér bennünket. A múltkor például a szomszéd bácsival beszélgettem. Két mankóval jár, jó 10-12 évvel öregebb, mint én, tehát úgy 84 éves lehet. Ügyetlenül vezetett, összetörte az autóját. Bement az önkormányzathoz, hogy adjanak neki másikat, végtére is mozgássérült és nem tud autó nélkül közlekedni. És tudja mi történt? 
Riporter: Nem kapott autót. 
Hawking: No, még csak az kéne! Kapott. De csak egy használt Mazdát adtak neki, mondván, hogy ő már öreg, nem dolgozik, a vásárolgatáshoz az is jó lesz. 
Riporter: Kapott egy ingyen autót? 
Hawking: Egy vacak használt autót kapott. Most képzelje! 
Riporter: Képzelem. Nálunk semmilyet se kapott volna. 
Hawking: Mit is mondott, honnan jött maga? 
Riporter: Magyarországról. 
Hawking: Pedig az egy jó hely lehet. Neumann János, Teller Ede, egy csomó jó matematikus és fizikus származik onnan. Most hallottam, hogy a Királynő lovaggá ütött egy magyar zongoristát, Sir Andrew Schiffnek hívják, ha jól tudom. 
Riporter: Igen, Schiff Andrásnak hívják, sajnos itt él Londonban, nemigen jön haza. 
Hawking: Ő is mozgássérült? Ő se kapott autót? 
Riporter: Nem, nem mozgássérült. Egyébként nálunk nincs ingyen autó, ápolónőt is csak napi egy-két órára lehet kérni. Szegény ország vagyunk. 
Hawking: Na de emberi jogaik csak vannak? Mit szól ehhez az Esélyegyenlőségi Miniszter? 
Riporter: Nálunk nincs Esélyegyenlőségi Minisztérium. Van egy minisztérium, ezen belül több államtitkárság. Az egyik a társadalmi terheket hordozó családokkal foglalkozik, a másik a rászorulókkal. 
Hawking: Érdeklődéssel hallom. És én például hová tartoznék? 
Riporter: A rászorulókba. A fogyatékossággal élők, a munkanélküliek, a hajléktalanok, a mélyszegény emberek közé. 
Hawking: Brrrrrrrrr. SSSSSSS. ...Bocs, de rossz billentyűket nyomtam a hangszintetizátoron....Még hogy én oda tartoznék? RRRRRRRRRRRRR. A fene ebbe a vacakba. Még mindig nem tud követni, ha dühbe jövök. 
Riporter: Nyugodjon meg, professzor úr. Önt a világ legokosabb emberének tartják, gondolkodjon logikusan. 
Hawking: Éppen azt teszem, maga ökör. Logikusan azt gondolom, hogy nem szorulok rá semmi olyanra, ami ne járna nekem azon felül, ami a rettenetes hátrányaim legalább részbeni pótlásához kell. Mitől lennék én rászoruló csak azért, mert fogyatékossággal élek? Dolgozom, családomat fenntartom... 
Riporter: De állami segítséggel. 
Hawking: És aki metrón utazik, annak nem az állam épít metrót? Akit kórházban kezelnek - hacsak nem megy magánkórházba - annak a kezeléséhez semmit sem ad az állam? Aki épkézláb, annak a gyereke nem jár állami iskolába? Az nem rászoruló? Vagy maguknál a hívők is a rászorulók államtitkárságához tartoznak, mert a templomuk felújítására ad az állam? 
Riporter: Hát...tulajdonképpen...ide tartoznak, de van nekik külön államtitkárságuk. 
Hawking: Szép kis vircsaft. No és akik oda tartoznak, legalább többet kapnak az államtól? 
Riporter: Nem, kevesebbet. Merthogy aki nem dolgozik, az kapjon kevesebbet, hogy dolgozzon inkább. 
Hawking: És aki nem tud dolgozni, mint én? Mert azért nem mindenki elméleti fizikus. 
Riporter: Hát, mostanában az is kevesebbet kap, ha megrokkan, mint régen. 
Hawking: Miért? 
Riporter: Mert nem számít, hány évet dolgozott és mennyi járulékot fizetett. 
Hawking: Ember, maguk meghülyültek! Mi az, hogy nem számít? Amikor a legtöbb ember éppen a munkájába rokkan bele? 
Riporter: Hát igen, de akkor sem számít. 
Hawking: És mit szól ehhez a Rászorulókügyi államtitkár? Lemondott tiltakozásul? 
Riporter: Nem, épp most nevezte ki a Miniszter. 
Hawking: Értem, a Miniszter mondott le. 
Riporter: Nem, ő alkotta ezt a szabályt. És őt is most nevezték ki újra miniszterré. 
Hawking: Nyilván az új Miniszterelnök nem tudta, kivel van dolga. 
Riporter: Nincs új miniszterelnök. Az eddigit választották újra a parlamenti választásokon, kétharmados fölénnyel. 
Hawking: Akkor....Brrrrrr....SSSSSS.....Püffpüfff......Megvan a Nobel díjam! Istenem, milyen csodálatos! Heuréka! Ha tudnék mozogni, felugranék.... 
Riporter: De Professzor úr! Mi az, hogy megvan a Nóbel díja? A rászorulókkal foglalkozó államtitkárság miatt? 
Hawking: Persze, maga fafejű. A Nobel díjat az kaphatja meg, akinek igazolódik az elmélete. És az enyém most igazolódott! Éljen Magyarország! 
Riporter: Miféle elmélete igazolódott? 
Hawking: Hát az, amiben azt állítottam, hogy a hatalmas erők képesek olyan teret létrehozni, amelybe minden belezuhan. Ó Istenem fényévekkel arrébb kerestük, és itt van a szemünk előtt! 
Riporter: De micsoda? 
Hawking: Hát nem érti? Itt a szemünk láttára jött létre egy igazi tértömörülés, ahonnan a fény sem jut ki. Egy igazi Sötét Lyuk. 

Dr. Derera Mihály

Ahogy olvastam riportot, el sem akartam hinni, hogy Hawkinghoz eljut egy magyar riporter? … de jó! Pazar! Valóban fergeteges humora van a tudós sorstársnak  … mekkora tájékozottság a magyar viszonyokról … furcsa … áá, ez lehetetlen …  ez képzelt riport! … de akkor is! A szerző hozzájárulásával idéztem a riport teljes szövegét … a leleplező záró-fotóval együtt:

7.jpg

BENNE LESZEK A TV BEN

EGY TV RIPORT MARGÓJÁRA

A TV
Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek komoly fejtörést okozott gyerekkorában, hogy kerülnek az emberek, a mesefigurák, a tárgyak bele abba a dobozba, mindenkinél ugyan azok, egy időben. Sokszor megnéztem a dobozt kívül belül, meglazítottam a hátulját is, de nem lettem sokkal okosabb. Azt viszont ismét tapasztaltam, hogy milyen az áramütés. Az első akkor ért, amikor hullámcsattal turkáltam a konnektorban. A bájos copfos jó kislány ugyanolyan érdeklődő, mint egy rosszcsont fiú. A rejtély azóta megoldódott, nagy dolog a tudomány! 

Az előkészítés
Egy hétfői napon felhívott egy nagyon kedves fiatalember, akit már a hangjáról megismertem, bemutatkozott, egyáltalán nem volt zavarban, de azért megkérdezte: Emlékszik rám? Ó Ádám, lehet magát elfejteni? Nem! –válaszolta, és már mondta is hívása okát. Szeretne készíteni velem egy riportot, fő témája a blogom írása. Benne vagyok? Igen –válaszoltam és lepergett előttem az előző együttműködésünk 1 másodpercbe sűrített eszenciája. Ádámtól kérdezni sem kellett, mint egy gondolatolvasó már mondta is a lehetséges időpontokat: holnap, kedden, vagy pénteken jönnének forgatni. Neem, holnap semmiképp. A péntek sem ideális – mondtam.  Tudtam, hogy egy nagyon gyors, pörgős riporter, de ennyire? Nem, nem, gondoltam magamban, az én koromban? hajfestés előtt pár nappal? ki lesz itt akkor? és,és... lehet, hogy kihallatszott belőlem a tiltakozás, mert reagált azonnal: Redben, átgondoljuk a főszerkesztővel, tudja Zsuzsa több dolog megy egyszerre. Jelenkezem! Kölcsönösen Minden jót! kívántunk egymásnak, ő letette a telefont, ettől nálam is letevődött. Néhány másodpercig mosolygott a lelkem, aztán folytattam a dolgom.
Bő egy hét múlva újabb telefon, új időpont, egyeztetés, megállapodás - kölcsönös rugalmassággal, korrekt. 

A riport
Reggel frissen, fiatalosan… maradtam az ágyban, öltöztető, sminkes segítségével a legjobb formámat hoztuk, az amúgy szürke, párás novemberi reggelen. Nem kellett izgulnom, az életemből naprakész vagyok, a blogot magam írom, ha vannak idegen forrásból vett idézetek azt dokumentálom, plágium gyanúját elkerülendő, nehogy megfoszthasson bárki is „blogger” címemtől.
Ahogy megbeszéltük, 10:45 kor megszólalt a kapucsengő és perceken múlva három TV-s töltötte meg jelenlétével és a felvétel kellékeivel csöppnyi előszobánkat. Nagyon rövid dramaturgiai egyeztetés, kamera próba, egy óriás nagyon világos ernyővel fehér állítás(?), az ernyő szép, geometrikus formái néha elvitték a tekintetem, aztán felvétel. A riporter, Zakar Ádám, felkészülten, célirányosan kérdezett és nem válaszolta meg a saját kérdéseit, még az is lehet, hogy érdekelte, mit fog hallani. Mosolygott, mértéktartó volt. Amikor igazán belejöttem, akkor Ádám azt mondta: No, ennyi elég, bár ő még szívesen akár estig… Ez így 45 perc riportanyag, a tervezett 30 perccel szemben, és ebből a töredéke hangzik majd el. Érdekes, sem azt nem ettem észre, hogy ennyi idő eltelt, sem azt, hogy ez riport volt.
Ahogy jöttek, úgy távoztak: viharsebesen, mentek tovább, forgatni. Jó lett az alapanyag, úgy éreztem. A továbbiak nem rajtam múlnak. 

Kampányolás
Az adást megelőző délután jött a hír, hogy másnapi Család-barát műsorban le is adják a riportot. Azonnal elkezdtem szervezni a közönségem. Sok email, telefon hogy, holnap benne leszek a TV-ben! Majd, amikor már szétkürtöltem a hírt, lecsapott a kétség, mi van, ha nem lesz jó a riport, legalább is nekem nem fog tetszeni? Volt már ilyen. Próbáltam végiggondolni, mit mondtam, hogy mondtam? Vajon, hogy fogok kinézni a gyönyörű, különlegesen fényben? Mindegy is, a kocka el van vetve! De mégis, annyi minden múlik a „narráción”, a vágásokon, akár megváltoztathatja a mondanivalóm értelmét. Lesz e üzenete, mondanivalója az összerakott elemeknek? Volt-e mondanivalóm? Volt!  De, ahogy írtam is, alea iacta est! 

            Az eddigieket, az adás előtt írtam le.  Aztán végre leültünk médiumok titkos doboza elé:

A műsor
Nem sokat tévézek, idejét nem tudom mikor vártam ennyire műsorkezdést. Három-fős csapatban ültünk a nappaliban. Anyu, Ildikó nővér és én. Izgultam. Az első percek után, nem voltam biztos abban, hogy a megfelelő csatornát nézzük. Később is kérdezgettem magamtól, hogy jön ide az én témám, ha egyáltalán jön, a műsor-előzetesekben sem jelezték. Nem kapcsolgattunk, bíztam Ádámban. Egyre többször néztük az órát, már-már lemondóan. Aztán egy közeli kép a műsorvezetőnőről, aki kicsit zavarban felvezette a rólam szóló riportot. Az első kockától kezdve otthon éreztem magam. Szokatlan idő és kép-zavar a TV-ben látni ugyanazt a helyet, ahol most más történik, mint amit az adásban látunk. Ez egy ilyen műfaj, a látvány, megelőzi a mondanivalót, aztán –szerencsés esetben- összhang alakul ki a forma és a tartalom között. A mai riport ilyen volt. Furcsa magamat kívülről látni, hallani pedig –magunk közt szólva- még furcsább.
Nem tudtam mindenre figyelni, pedig szerettem volna. Megnézem még néhányszor, mindig fogok találni valami jót és valami javítani valót. Például: a hangos szövegolvasást érdemes lenne gyakorolnom, talán javítaná  a légvételem, a virtuális klaviatúra kezelésnél tegyek kisebb fejmozdulatokat, jobban állítsuk be a monitor magasságát, ha írok. Ezeknél is fontosabb, hogy pontosabban, talán rövidebben válaszoljak a feltett kérdésekre. Úgy érzem, bizony kell és érdemes dolgozni azért a célért, hogy ne legyen akkora távolság, mint amekkora ma van a kerekesszékkel élők és nem kerekesszékkel élők között. Ne attól legyek érdekes, mert nem tudom mozgatni a végtagjaim.
Örülök, hogy elkészült ez a riport, nagyon köszönöm a lehetőséget! 

BENNE VOLTAM A TV BEN

link: http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/11/20/12/Csalad_barat_2012_november_20_.aspx

(Ha valakinek nincs ideje végignézni a műsort, a velem készült riport az 54 perc után látható - hallható.)

süti beállítások módosítása