Végre fagyi szezon!
Ha jól emlékszem, régen nem is lehetett fagylaltot kapni éven-át azaz egész évben. Gyerekkorunkban Sopron két leghíresebb cukrásza a Hoffer és a Hofman volt. Mi, az előbbit látogattuk gyakrabban, amikor vasárnaponként családi sétára mentünk. Elől Edit és én, mögöttünk a szüleink, rendszerint karonfogva. Az ötvenes évek végén, a hatvanas években nem volt még sokféle fagyi, vanília, csoki, citrom, puncs, néha karamell mint alap és eper, málna idényjelleggel. Tutira gyümölcsből, aroma nélkül. Kétféle méret létezett, az 50 filléres kisgombóc, és az 1 Ft-os nagygombóc. Nem részletezem a családi vitákat, ezek apu tűréshatáráig tartottak, hogy miért csak ekkora…, miért nem …, bezzeg az anyu két 1foritosat kapott. Vegyesen! Majd, ha nagy leszek … gondoltam.
Lássunk csodát, nagy lettem! Annyira mindenképp, hogy fagyi ügyben teljes önállóságom volt - a balesetig. Változik a világ, ez a fagylalt fejlődéstörténetén is követhető. A választék óriási, ízben, színben, állagban és árban is. Ma már vannak fagylalt mesterek, akik kreálják és diktálják a divatot. Kivételes szerencsénk van, mindig van a lakásunk közelében egy, két, há… jó fagyizó. A lakásunkhoz közel az egyik helyen, keddenként fél áron mérik a hűsítő gombócokat. Itt az egyik kedvencem a velencei álom, már a neve megéri az ára felét. Végül is keddenként ingyen van, csak a nevét kell megfizetni!
Ez a kép akkor készült, amikor még én sem éltem, pedig elég régi vagyok már. Az unatkozó 6. számú fagylaltos fiú arra vár, hogy a pózoló kislány döntsön, melyiket is válassza a lehetséges kétféléből:

Pár szó Velence krémes álmáról.  Volt egy hely az Accademia mellett, oda nagyon jó lett volna egy fagyi-bérlet! Ott minden lapáttal egy velencei álmot kaptam a jóképű olasz fagyistól. Csinos hölgyek nagyobb lapáttal, nem azért, de  ...
Ha már Velence szóba került: ugyanabban a kiskoromban, - amikor a fagyis történettel adtam közre családi titkaink egy gombócát- akartam, de nem tudtam megfejteni a „késő bánat, ebgondolat” közmondás jelentését. Rontott a helyzetemen, hogy késő bánat, ebgondola formában kerestem a megoldást, nem nagyon tudtam mit kezdeni a t-vel az ebgondola a végén, biztos nem a múlt idő jele, de ha ott van, legyen! A késő bánat nem izgatott, majd később. Tudtam, mi az eb, mi a gondola, így hát minden okom megvolt arra, hogy komolyan, vegyem a dolgot. Az eb-gondola, mint velencei jármű, szereposztásán sokat törtem a fejem: eb a gondolás, vagy az utazó, esetleg mindkettő? Annyit nevettem magamban az utóbbin, az eb, mint-gondolás áll a díszes gondolán, a népes alom ugra-bugrál romantikára vágyó szülei körül. Bidres-bodros ruhában a kutya kislányok, mellényes csokor-pórázos öltözékben az eb legénykék. A legviccesebb mind közül a gitáros eb, aki mély átéléssel vonyítja az „Oh sole mió-t. Ezt így játszottam el magamban többször is, az ebek iránti teljes tisztelettel, a kifigurázás szándéka nélkül. Aki volt már gyerek, pontosan tudja, miről beszélek. Aki ma is az, maradjon gyerek amíg csak lehet!
Mi lenne, ha ezek közül választana képzeletem kutya- családja? Adják meg a módját!

Már értem a közmondás jelentését régóta. De tényleg, miért pont az eb? Azért, mert az eb ura fakó? Ráadásul, eben guba? Öreg, tisztességben őszülő pulin mákos-guba? 

Korábbi ebes, kutyás bejegyzések:
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/06/12/felhok_768
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/10/16/ur_es_kutya
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/10/24/ur_es_kutya_a_magam_olvasataban
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/11/27/ur_es_kutya_harmadszor

Az idén is sikerült óriás tojásfát állítanunk.

A tojásokkal megrakott barkacsokor régi szilkében áll a komódon. Ebben a cserépedényben a ’60-as évek végén erdélyi nagyanyám küldött nekünk szilvalekvárt Sopronba. Az edény falán most is ott vannak az üstben főtt szilvalekvár nyomai. Nem volt szívem lesikálni az odaszáradt cseppeket. … senki nem tudta volna meg a családi titkot, ha el nem fecsegem, itt is…

Legszívesebben a maga valóságában mutatnám meg ezt a gyönyörűséget mindenkinek és el is mesélném az egyes tojások történetét 1997-től napjainkig.
Erre is sor kerül …

A tojások készítői: Daru Péterné –Eszter, a Népművészet mestere/2013, Kustánczy Zita, Szlávikné Búzás Irén, Nemes Hajnal, Osváth Angéla, Pénzes Tímea, Széles Éva, Által Anikó, Orosz Anita, Nassim Timi, Szikra Zsuzsa és még sok –általam- név szerint ismeretlen tojás díszítő, festő, karcoló, hímző. Természetesen a tojásmesterek között van Bognár Laci, aki nincs már köztünk, a munkáit hagyta örökül.

Fehér március 15-énk volt.  Emlékeimben a térdzoknis, kardigános, napsütéses vidám március 15-ék élnek. Pedig volt már ilyen máskor is! 1962-ben is hasonlókról irt az Esti Hírlap. Édesapám is ezt járatta, annak idején. Minden reggel ott volt a postaládában. Ha én vittem be csodálkoztam is, miért reggel jön az Esti? Ja, ez pesti! Mire Sopronba ér, az idő! Ma már minden onlájn, ami felmegy az internetre, azt mindenki „azon percen” olvashatja, láthatja. Ez ma, így természetes! És 20 év múlva?
Szeretnék már teljes odafigyeléssel a tavaszra és a húsvétra készülni – a kettő nálam ikertestvér- de valahogy az idén nem úgy megy mint korábban. Ez nem –csak- kori dolog. Régebben mosolygott rajtam a család –biztos mások is- amiatt, hogy fokozatosan leszedjük a karácsonyi díszleteket aztán egyből a tavasziakat vesszük elő és ez már előrevetíti a húsvétot. A színes, vidám napsütéses húsvétot. Aztán, hogy mi lesz? Március 15-én sem a böjti szelek előrehozott, északi-sarki változatára készültünk.
Az utóbbi években már egyre nagyobb harmóniában, kézen fogva járt az időjárás a hangulatváltó szokásaimmal. Az idén valahogy nem így zajlik. Nehezebben akaródzott bedobozolni a karácsonyi hangulatot, a csere sem adódott magától. Az átalakulás nálunk elsősorban a lakás-textíliák cseréjétől látványos, meg a napsütéstől. Az előbbiből óriási választékom van. A válogatottan szép darabokból álló gyűjteményt –most döbbentem rá, hogy ezt is gyűjtöm-, elsősorban anyunak köszönhetem. Ő ugyanis az egész életét végig kézimunkázza. Kevés olyan technika van, aminek a művelésében járatlan. Amikben jártas azokat mesterfokon űzi. A kézimunka alapműveltségét az apácáktól szerezte, akik köztudottan maximalisták voltak, hogy erősebb jelzőt ne használjak drákói módszereikre. Anyu talán nem szenvedett nagyon, a kézimunka óra még mindig jobb volt, mint a történelem. Bár a kötelezőt zsigerből utálja minden iskolás.
Anyu, ha szerette, ha nem jól megtanulta a kézimunkázás alapjait, gyakorolja is fáradhatatlanul. Ez élete egyik legnagyobb örömforrása. Tud kötni –ötujjas kesztyűt is-, varrni, horgolni - ötujjas kesztyűt is- , hímezni, hámozni, makramézni, gobelinezni és a többit. A felsorolás a teljesség igénye nélküli.
Az elmúlt 20 év favoritja nálunk a patch-work, magyarul foltmunka. Majdnem minden hangulatot, évszakot kifejező –időnként pótló- terítőm, párnám, falvédőm, tárcám, táskám és mindenem van, ami csak „rongyból” elképzelhető. Nem csak nekem, sokaknak –világszerte. Ha újat találok ki és az anyunak is tetszik, legkésőbb másnapra átlapozza könyvtárnyi szakirodalmát és tálcán kapom a garantáltan különleges darabok képeit, lehet válogatni. Szoktam is! Biztos, hogy én vagyok a legmacerásabb, legkritikusabb megrendelő, de csak túllicitáljuk egymást anyuval a tökéletességre törekvésben. Sok lakás díszítő textília vesz körül, de sajátos életmódomhoz nagyon jól jön, vagy inkább szükséges a lakáson belüli környezetváltozás - időnként. Ha én nem tudok dinamikusan változni, változzon a környezetem. Pláne, hogy ilyen szerencsém van, közeli rokonom a legigényesebb dizájner. Bárki jön hozzánk, észreveszi és szóvá is teszi a sok extra munkát. Meglepő, de férfiak jó része is értékeli, pedig ez inkább női praktika.
A legutóbbi tündéri eset: még mindig a falon van, karácsony óta, egy betlehemi jelenetes falvédő. Borcsa, a 3 éves cserfes szőke tündér kislány felismerte a történetet –ezzel nagyon meglepett- logikus kérdései záporoztak a faliképpel kapcsolatban –öltözés közben, helyett, menekült, ahogy csak tudott-, pl, miért nincs arcuk az embereknek? nincs melege a vastag takaró alatt a Jézuskának? És a legnőiesebb: ki az a három csinos fiú (!) ? vékony ujjacskájával a három-királyokra mutatva. És, hogy hívják őket? És, mit hoztak ajándékba? Milyen szép a ruhájuk! …de jó, hogy nem cseréltük le még ezt a falvédőt.
Közben azért folynak az előkészületek a húsvétra, hiába erőlködik a tél. Mondjuk most szép, hó dombocska keletkezett az árvácskákon, de már hozott néhány dobozkát a postás, és még úton van néhány tojás, készül a többi húsvéti meglepetés is.  Kell időnként egy kis játék, de kell egy kis elgondolkodás is.
Talán azért jön ilyen döcögősen a tavasz, hogy legyen időnk kicsit befelé nézni? Használjuk ki!

Esti Hirlap,1962, március 15.

Anyu főműveiből … -Fotó:Manek Attila

Az a bizonyos falikép...

és amit a legjobban várunk már! ma reggeli napfelkelte! …lekaptuk: