A negyediken az ősz is más…
Az ősz egyik csalhatatlan jele, hogy megjelennek nálunk a cinkék. Mindig ősszel. Miért? Ők tudják. Az ősz másik csalhatatlan jele, hogy sokasodnak a rovarok. Többen vannak, mint tavaly, pedig madárból és rovarból mindig gazdag a kínálat nálunk… itt a negyediken.
A cinkékről egyszer már írtam, most jöjjenek a rovarok.
Ha megpróbálnám a nálunk előforduló rovar fajták mintapéldányait egymás mellé állítani, olyan hosszú sor alakulna, hogy méterekkel kilógna a képernyőből. Könnyű elképzelni, hogy tolonganak a tornasorban a muslincák, szúnyogok, pókok, méhek, darazsak, mezei poloskák, legyek, molylepkék, katicák, tücskök, pillangók, dunavirágok, hangyák, legyek és a többi. Tülekednek, tolakodnak, másznak, röpködnek, zizegnek, ciripelnek, vagy hangtalanul begubóznak, kigubóznak. Állandóan szemétkednek a társaikkal a fajtáikat képviselők. Sorba állításukkal minden idők állandó képernyőfelelős állatkáját, az egeret bíznám meg. Szinte látom, ahogy cincogva rohangál, hogy rendet teremtsen a házi rovarállományban. Nem lenne könnyű dolga. Kisállataink fegyelmezetlensége, szemtelensége és bosszúságokozása nincs egyenes arányban a méreteikkel! Aránytalanul mértéktelenek! Semmivel nincsenek semmilyen arányban! Itt vannak például a muslicák –akiket Sopronban muslincának hívtunk. Elég aprócska rovarok. Nem elégszenek meg a gyümölcsök, növények dézsmálásával, évek óta orcátlanul az arcomra szállnak, és belülről vizsgálgatják az orromat? Szemérmetlenül kihasználják mozdulatlan, kényszerű rovarbarátságomat. Nem tudom, honnan veszik a bátorságot, de veszik ... Némelyik felfedező túrát tesz a szám körül, egyesek viszont szeretnének mélyebbre menni. Mennek is …legtöbbször valahogy kiprüszkölöm, ha nem? …végül is, ez is fehérje …
Hangyásak vagyunk! Mostanában parányi hangyák rohangálnak össze-vissza, látszólag céltalanul, párkányokon innen és túl. Amióta elolvastam Joy Adamson Oroszlánhűség-ét, amiben részletesen ír a termeszekről, érdekel a hangyák életmódja. Maguk építette, hibátlanul működő társadalmi rendben élnek. …ha nincs termeszed, érd be egy hangyával! A mieink, olyan kis kerge hangyák, nem termeszek, mégis érdekesek. Az előző lakásunkban mozgalmas, szervezett hangya-élet folyt. Időnként –főleg ősszel- hatalmas létszámú hangyatömeggel éltünk társbérletben. Egy este a nővérrel kifigyeltük, merre járnak, mit csinálnak? Kati hasalt a parkettán, én a kerekesszékben előrehajolva, deréktörő pózban figyeltem a történéseket. Döbbenetes! Szép, rendezett sorokban jöttek be a lakás bejárati ajtaja alatt, majd egy kétsávos hangyaút jobb oldalán végigsétáltak a 7,2 méterre levő nappali ajtajáig és ott egy csínos kis lyukon bebújtak a padló alá… a testméretük többszörösét cipelték, és gyömöszölték be egy láthatatlan lyukon. Ha az útjukba tettünk egy lapos magot, átvonult rajta az egész menetoszlop. Néhány vízcsepp nem volt akadály. Szemrebbenés nélkül, szabályos ívben kerülte ki a tócsát az egész sor, mintha mi sem történt volna mentek tovább több ezren a 15 méteres hangyaszalagban. Szorgosan cipekedtek. Néha tömörülés volt birodalmuk bejáratánál, mert nem fért be a zsákmány, Ilyenkor a főnökök rohangáltak, a nép egyszerű tömegei türelmesen vártak a parancsra. Néhány másodperces fennakadás után folytatták útjukat. Aggódva láttuk, hogy kis homokkupacokat termeltek ki a parketta résein. Ezek a kis halmok reggelre eltűntek. Visszatermelték. Ezzel álcázták birodalmuk bejáratát. Kíváncsi voltam, mi történhet a padló alatt, de nem feszegettük fel a parkettát, így ez örök titok maradt! Elköltöztünk. Az új tulajdonos emberei valószínűleg feltépték a 100 éves falapocskákat és lapátra tették a hangyabirodalmat.
Újpesten –a negyediken- nagy a hangya választék. Vörösek, feketék, szárnyasak és szárnyatlanok, kicsik és pirinyók! Voltak turista hangyáink is. A vadszőlővel jöttek Kópházáról. Nem érezték jól magukat nálunk! Hazamentek, vagy ki tudja hova?
A rovarok úgy járnak ide a negyedikre, mint az emberek az állatkertbe… csak jegy és bérletigazolvány felmutatása nélkül. Ők tanulmányoznak engem, én tanulmányozom őket. Az üvegeken keresztül szórakoztató és fakultatív, relatív, és interaktív az élmény! Teljesen úgy néz ki, mintha egy üvegkalitkában lennék, ők pedig az üvegre tapadva vizsgálgatnak. Ha bejönnek, mert az interaktivitás nagyon trendi, sőt onlájn, rám szállnak, egyesek meg is kóstolnak. Mások csak fogást keresnek rajtam, vagy a környezetemen. A cél érdekében, fejjel lefelé rohangálnak a plafonon. Napok óta meglátogat egy zöld színű, sárkány alakú, formatervezett bogár. Akrobata mutatványa eleinte elkápráztatott. A tűző napon kapaszkodott, mászkált a függőleges ablaküvegen… csak azért, hogy engem lásson. Viszonoztam a szimpátiáját, megnéztem kintről is. Olyan szép volt, mint egy eozin mázas Zsolnay porcelán miniatúra. Aztán megtudtam, hogy ő egy közönséges mezei poloska! Poloska? …az lehetetlen! Egy ilyen szép bogár nem lehet sem községes, sem mezei és főleg nem: poloska –vitatkoztam a látottak alapján. …egy furcsa roppanás és „megszagolod? …csak, hogy el hidd!”- nyújt felém egy szétnyomott pacnit Éva. Nem! Nem akartam megszagolni, és nem is hittem el a történetet! Aztán másnap is jött egy szépséges zöld-páncélos és ugyanúgy elvarázsolt, mint boldog tudatlan koromban a hasonmása. Csapodárok ezek! Szélhámosok! Sorozatgyártottak!
Pókból is határozottan jól állunk. Nem csak a vizipók csodapók! Tudok mit mesélni, bár nem rajongok a sokféle nyolc lábon rohangáló lényért. Lehet, hogy irigy vagyok rájuk? … ha nekem ennyi végtagom lenne és abból kettő-kettő béna, a maradék néggyel épp csak sántítanék. Hálót is szőnék! A hálóik vitathatatlanul művészi alkotások. Az élelemszerzési módszerük nem vall jó modorra. Háló-csapdába ejtve, kínozni az áldozatot, majd tartósítani és jól megenni, vagy bespájzolni későbbre… Nem kulturált! Sőt, barbár! Még a fényes, hajszálnál vékonyabb ökörnyál is mikre képes? A „minden egyben” elv alapján működik. A legbonyolultabb gyártási és logisztikai feladatokat önállóan, mondhatni életvitelszerűen oldja meg. Környezetkímélő, szélenergiával működő ipari komplexum. Ötletesen gondoskodik az fajfenntartásról is. A pókasszonyok tojásaikat a maguk szőtte pókselyem zsákban tartják, a potrohukhoz rögzítve. A kikelt sok-sok pici pók az anyja testén utazik hosszú, hosszú kilométereken át repíti őket a szél. Takarékosak. A felesleges hosszúságú szálat, megeszik. Nincs kuka! Milyen egyszerű! … mellesleg ugyanannyi szemük van, mint lábuk. Nyolc- fejenként! Nem használnak szemüveget. …pedig mekkora üzlet lenne? … de akkor mit keresnek a pókok szemészeten? Ne firtassuk!
A monitorom is egy kisebb állatkert. A képernyő szélén egy muslica szaladgál körbe-körbe hosszú percek óta. Nézem, hogy miket írok itt? Nem is helyesírási hiba, aminek a javításával kínlódom! Egy kékszárnyú légy sétál a szövegen. Annyira információéhes, hogy mászkál a sorok fölött, falja a tudományt. Szembemegy az egérrel, farkasszemet néz a virtuális a valósággal. Rémesen idegesítik egymást! Engem nem zavarnak! Magányos lennék nélkülük. Élünk békésen egymás mellett. Végül is mi emberek is az állatvilág részei vagyunk! Szép őszünk van … itt a negyediken!
A cinkékkel kezdtem, egy cinegepanorámával fejezem be. Így kerek a világ!
