Egy HVG cikk margójára:
Cím: Mikor lesz a Hajós utca a pesti bohémkorzó?
HVG,  2013. február 06., Szerző: Lukács Andrea
Bevezető: „Az Andrássy út Budapest büszkesége,  nem hiába épült a Champs Élysées mintájára 1896-ban, a belőle nyíló mellékutcák azonban egészen más képet festenek: a Hajós utca korzóstátuszát bontogatja 2002 óta. A magyar dizájnereket is megihlette a környék, az üzletek bérlői az Operaház árnyékában szellemi energiákat mozgósítanának és lefölöznék a belvárosi bohémia auráját.”

Egy barátnőmtől kaptam a cikk linkjét, vajon miért?  Habzsolva kezdtem olvasni a lokálpatrióta szememmel. Többször elolvastam, még nem nagyon értem, de nem adom fel… Elvégre, olvasni tudok, írni nem! 

Mielőtt fejest ugranék a témába, két adalék:
- a Hajós utca, a budapesti Operaház melletti sétáló utca. Az utca Andrássy útról nyíló része harmonikus  egység a dalszínházzal.
- 1995-től, 2010-ig ebben az utcában laktunk, a híres ház tőszomszédságában. Egy rokonom az mondta, amikor meglátogatott, hogy milyen jó nekem, csak felveszem a legszebb ruhám, kiülök az erkélyre és olyan, mintha az operában ülnék. Valóban! Mintha! 

Szerettünk ott élni. A házunk 1892-ben épült, egyes részei ma is az eredetiek, a gyönyörű vas-csipke korlátfolyam, a márvány lépcsősor, a födém, a pince jó része, … a bejáratnál aljzatmozaik! Élveztük az előnyeit, viseltük a hátrányait attól a perctől, amikor birtokba vettük a lakást. Még nem is volt a miénk, amikor már árgus szemek figyelték a régi lakók a várható új lakókat. Egy ilyen házban, mindenki gyanús! Szomszédasszonyunk azonnal elmondta, hogy mit nem szabad és mit tilos megtenni a házban. Mindent lehet itt, csak élni nem, összegeztük magunkban, eldugva kicsiny fiunkat, aki fő zavarója lehet a nyugodt csendes –polgári légkörnek. Megnyugodtunk, amikor a szomszéd házban levő henteshez bementünk „A” henteshez, ahol a cikkben is említett, volt bokszoló Pista, a tulaj’ –még hogy Pista bácsi!- örömmel üdvözölt minket, mint leendő törzsvevőit.
Egy vaskos könyvet megtöltő egyszeri és megismételhetetlen történet tolong a fejemben, csak néhányat írok le:
A reggeli napsütés nagyon jól állt az utcának, mi boldogan sétáltunk át reggelente az iskolába Szabolccsal. Az Operaház művészbejárójának díszes árkádja alatt mentünk, mert az „olyan ünnepi” volt. Csodák történtek velünk ott. Egyik reggel összefutottunk a legkedvencebb operaénekesemmel. A művész úr mosolyogva fordult felénk „Szép jó reggelt!” fakadt köszönésre a híres basszus. Megbúbolta Szabolcs fejét, nyújtotta a kezét felém, Gregor József- mutatkozott be. Tudom, válaszoltam őrült zavaromban, aztán belerebegtem a nevem a semmibe … és nem nyílt meg alattam a föld, pedig reméltem.
Egy másik reggel a feljáró macskakövei között lapult egy csillogó –bizsu- fülbevaló. A fiam megtalálta, felkapta, tanakodtunk, mit tegyünk vele. Délután megpróbáltuk leadni a pénztárnál, nem kérték. Megtartottuk. Hetekig, minden reggel kerestük a párját. Nem találtuk, de találtunk egy másikat.
A Tóni trafik – fogalom volt! Erről is esik szó a cikkben. A mai gyerekek vajon tudják, hogy milyen kincsesbányák voltak ezek a boltok?
A Balettcipő! különleges hely az Operaház háta mögött. Negyven éve még a művészek itt itták meg bátorító, vagy búfelejtő féldecijüket, ünnepi pezsgőiket. Volt itt sütemény, mignon, dobostorta, kaviáros szendvics is. Találkák, megbeszélések helyszínéül is szolgált.
Amikor ideköltöztünk már füstös söröző volt. Egy pár fakult, kopott rózsaszín szatén balettcipő a sörös pult fölött, ez volt a patinás névadó. Azóta újragondolták, átépítették. Egy időre a nevét is visszakapta. A kis kopott balettcipő most is kint van, jelezve, hogy a hely ma is hű eredeti küldetéséhez, alkalmazkodva a ma igényeihez. Kaviáros szendvics helyett salátatál, tortilla, menü, vonzó koktélcsodák. Celebek, művészek és átlagemberek találkozóhelye ma is. Nagy idők nagy tanúja! 

A filmesek kedvenc helye ez az utca. Első filmes élményem az Evita forgatása volt. Nem kellett 24 óra ahhoz, hogy Buenos Aires több helyszínévé alakítsák át a budapesti utcát. Volt itt Madonna, az ő jeleneteit órákig forgatták, negyvenszer felvéve ugyanazt. Banderas jött, egy próba civilben, egy jelmezben, egy forgatás, esetleg kettő… egy másik jelenet és már ott sem volt. Egyik jelenetet kétféle módon is felvették. A világsztár kétszer halt meg a mi utcánkban. Egész éjszaka harmadik emeleti erkélyünkön ültem. Össze sem hasonlíthatóan nagyobb élmény volt, mint a film. Ma már nincs meg a saját –titkos- felvételem, elajándékoztam egy Banderas rajongó kolléganőmnek. Hatalmas reflektorokkal nappali világosság volt az utcán, éjszaka is forgattak napsütésben játszódó jeleneteket. Aztán másnap régi autók kipufogó gázával telt meg az utca. 

… és amikor Spielberg munkaasztala a mi kapunkban volt? Nna, akkor volt felfordulás napokig! A stáb minden tagja rendkívül udvarias volt az ott lakókkal, tudták, hogy alaposan felborították az életünk. El kellett mennünk a forgatás idején valahova, nem volt mód megvárni az átmeneti fennakadás végét. Amikor látták a filmesek, hogy kerekesszékkel jövünk ki a házunkból, azonnal odaugrottak ketten is segíteni. Egyetlen villámgyors mozdulattal szétkapták a széket, aztán rémülten kértek elnézést, minden nyelven. Visszafelé már nem volt probléma, a rendezőt is arrébb tessékelték csak, hogy baj nélkül haza mehessünk.  Vettek fel romantikus és szinte háborús epizódokat is. Akkor láttunk először kommandós jeleneteket, színészek és statiszták előadásában.
Pár évvel később a valóságban is többször lezárták az utcát biztonsági okokból. Előfordult, hogy az éjszakás nővér rendőri kísérettel érkezett. Furcsa volt a TV-ben, helyszíni közvetítésben látni a házunk sarkánál zajló kommandós sorfalat. Másnapra persze nyoma sem volt semminek, ugyanúgy, mint a forgatások után. Amikor -pár nap múlva- a fiúk a történéseket kibeszélték, már történetek voltak a történtek, akár filmfelvétel volt, akár nem.
Furdalja az oldalam a kíváncsiság, hogy mikor lesz a Hajós utca bohémkorzó? Legyen, vagy ne legyen? Honnan fogjuk tudni, hogy már az?
… és mi az, hogy bohémkorzó? 

klikk a cikkre:  http://hvg.hu/divat_design/20130206_Hajos_utca_pesti_bohemkorzo

Keressük, azt a szemüvegre ragasztott koronggal vezérelhető számítógép kezelésére alkalmas speciális eszközt, amivel írni tudok. Többször említettem már a bejegyzéseimben, hogy egyre jobban gyengélkedik az a kis NASA fejlesztés mellék termékeként  alkotott szerkezet. Három éve használom, használtam és használni fogom valahogy, amíg az új megérkezik. Nem is tudom, hogy miért halogattam az utolsó utáni pillanatig! Vagyis tudom, de erről máskor …
Magabiztosan kezdtünk hozzá a kereséshez. Pontosan tudtuk, hogy mit akarunk venni. Fél óránk volt, bőven elég lesz –gondoltuk. Felmentünk a szállító honlapjára, megtaláltuk. A termék változatlan az ára kicsit magasabb, mint 3 éve, törzsvásárlói kedvezmény nincs. 620 USD és még vámot is kell fizetni. Kattintás a megrendelésre. A szokásos adat-kitöltés, a személyes adatok felvitele után, folytatás gomb. Hibaüzenet: javítsuk a 2. sort, OK, összes adat törlődik, kezdjük az üres lapon, az új felvitel kész, folytatás gomb. Hibaüzenet: javítsuk a 6. sort, OK, összes adat törlődik …ezt megtettük még háromszor, amikor egy udvarias hangú automata-üzenetben üzen a rendszer, hogy a megrendelést, nem tudják elfogadni, mert ... Megoldottuk a problémát, újabb üzenet, nem szállítanak Európába, mert van itt szerződött partnerük, rendeljük meg tőle. Három éve az amerikai szállítónak küldött megrendelést automatikusan továbbította a rendszer európai partneréhez, nem üzengetett! Akkor az üzlet pikk-pakk létre is jött. Most kicsit zsörtölődtem, de egy jó pohár víz erőt adott. A tervezett idő háromszorosát használtuk el eddig, de már nincs sok hátra az a legjobb, ha még most befejezzük, lendületben vagyunk - gondoltuk Felmentünk a javasolt európai partner honlapjára, hoppá! a cég megszűnt! Elkezdtük európai honlapokon keresni az eszközt, sorban pattantunk vissza, mint a fallabda! Folytattuk, megérte! Az láttuk, hogy az elmúlt 3 évben, 5-6 cég foglalkozott a termék árusításával, de mindegyik abbahagyta. Speciális termék. Drága, mégsem éri meg forgalmazni, mert kevesen veszik meg. Aztán! Egyszer csak! Nem hittünk a szemüknek! Találtunk egy Britt forgalmazót, akitől lehet rendelni?! Hát ez nagyon jó, ha az EU-ból tudunk vásárolni, vám sem terheli! Kis házi-ünnepség, bár számítottunk még néhány sportszerű nehezítésre. Jöttek is, a bankkártya azonosításnál! Teljesen indokoltak a bakok védelmi intézkedései, de miért velünk? miért most? Kereső segítőtársam ideje lejárt. Az azért mégsem járja, hogy az apuka ne vigye haza a gyerekét az oviból, azért, hogy öt lépéssel előrébb legyünk ebben a különleges sakk játszmában. Nyerésre állunk! A apa indul! Itt maradtam kettesben, betegecske készülékemmel. Feladta a működést – mára legalább is!

Így dolgozunk mi: a monitor tetejére rögzített eszköz kommunikál a szemüveggel. A fejemmel végzett apró mozdulatokkal irányítom a képernyőn levő virtuális egeret, ami kezeli a virtuális billentyűzetet betűről, betűre. 

MANEK ATTILA FOTÓJÁNAK RÉSZLETEI

Egy ugyanilyen új készülék várja egy raktárban, hogy megrendeljem, várjuk, hogy meg tudjuk rendelni és az eddigi, automatizált tevékenységfolyam utolsó lépéseként átvehessük. Optimistán: 2hét. Pesszimista változat: nincs!

Hárman ültünk a szobában. X, Y és én.
Kerekes-székemben a monitor előtt foglaltam helyet. A konkrét esetben, éppen anyagokat gyűjtöttem a munkámhoz és mi tagadás, közben, néha elkalandoztam a gépen ide-oda. Lusta szombat délután volt.
X ült a fotelban, tanulmányozta frissen kapott okos telefonját.
Y bevackolta magát kedvenc helyére a kanapénak nevezhető ülő alkalmatosságon és vidáman böngészte készülékének fantasztikus tudását.
Kütyüikről fel sem emelték a tekintetüket, úgy társalogtak. Ritkán váltottak néhány szót. Mit üssek be? hol keressem? dejó! Azta … ! Nane! Kihasználva a meghitt együttlétet -kis segítséggel- odafordultam hozzájuk. Beszélgetés félét próbáltam kezdeményezni, kérdeztem állítottam, közöltem … próbálkoztam. Rövid egy szavas válaszokat kaptam, tekintetek nélkül. Eközben fürödtem az arcomat simogató téli napsütésben. Aztán egyszercsak úgy gondoltam jobb, ha alkalmazkodom a helyzethez.
Kis segítséggel visszafordultam és hangosan nevettem magunkon. Pár másodperc múlva nevető/röhögő triót alkottunk. Mert mi beszélő viszonyban vagyunk, szeretjük, tiszteljük és értjük is egymást.
Y elindult, na cső! Hívlak, hogy mikor jövök.
X is felállt, készített magának egy kávét én nem kértem.
Merengetem egy kicsit, aztán irtam egy e-mailt, Y nak, hogy mit beszéljünk meg, ha hazaér.
De szép délután volt, milyen aranyosak ezek a fiúk! :)

Bevillant egy ’82-ben külföldön megélt kép: utaztam -az amúgy hírhedt- metrón. Szemben velem ült egy zajos vegyes kupac, kéz láb, ruha, bakancs. Később láttam, hogy egy lány és egy fiú volt. A mindkettőjük fülében levő fülhallgatójából ordított két különböző zaj-zene. Ők önfeledten, egymásba feledkezve csókolóztak. A következő megállónál leszálltak, egyik ment jobbra, a másik balra.