Nemrég olvastam egy cikket, a Lánchíd hídmesteréről szólt.
Elöljáróban: főiskolás koromban sokszor előfordult, hogy gyalog mentem át az alagúton, tudtam, hogy szennyezett a levegője, mégis vonzott a hangulata. Az alagút végénél, a Budai hídfő közelében, volt egy ajtó és egy ablak. Lakásnak látszott.  Amikor elmentem előtte mindig átfutott a gondolataimon: nem létezik, hogy itt lakjon valaki, az elképzelhető, hogy ez valakinek a munkahelye. Titokzatos, sejtelmes hely a kívülálló számára.
A HVG cikk a HÍDMESTER-ről szól, aki abban a lakásban él a családjával és ott dolgozik, őrzi a Lánchidat és őrködik a kapcsolódó gigantikus vas-szerkezeteket felett. A hídmester-ség nem egy a szakmák, vagy munkahelyek közül, sokkal több annál. Különös rajongás. 

A Híd mestere -Fazekas János- kilenc éve vigyáz a főváros legidősebb hídjára.
„Nekem a Lánchíd az otthon, a Lánchíd a nulla kilométer. Innen indul ki minden". Ötven évvel ezelőtt gyakorlatilag ide született az alagútba, mivel előtte 41 éven keresztül az édesapja felügyelte a Lánchidat és a Budai Váralagutat. Itt éltek a Várhegy tövében egy szolgálati lakásban. „Amikor járni kezdtem és kinéztem a lakásunk ablakán, a Lánchidat láttam, ezért már az óvodában is nagyon sok Lánchidat rajzoltam."
Amikor édesapja meghalt, az volt a kérése, hogy fia vigye tovább a mesterséget, ő pedig nem csak kötelességből vette át tőle a munkát. „Imádom ezt a hidat, a világ legszebbjének tartom. A híd tetején úgy érzem, mintha Budapest szívében lennék. Alattam zajlik az élet, és történnek a sorsok."
Szinte nincs is munkaideje, állandóan jelen van. A mai napig nem tud betelni a híd látványával, gigantikus méreteivel, páratlan arányaival. Ha összefestik, vagy bántják a hidat, az neki fáj. A hídmester bárhová megy a világon, pár nap múlva haza vágyik, mert annyira szereti magát a hidat és azt a meg sem fogalmazható érzést, hogy ő ennek a hídnak a felügyelője. A folyó egyedülálló illata fokozza a honvágyát.
„Úgy beszél a hídról, mint egy nőről, akivel kettesben lenni a legjobb, ha lehet, napfelkeltekor.” 

… a hídmester boldog ember. Eszembe fog jutni, ha arra járunk … és máskor is! 

Forrás:  HVG.HU A Lánchíd titokőre vitt le minket Budapest gyomrába

2013. május 08.

Hirtelen felindulásból,
előre kitervelt módon,
csoportosan,
elmentünk nyaralni!
Ehhez sok csillag együttállására volt szükség. Megadatott! Ez óriási szerencse, mert az elmúlt héten az augusztusban szokásosnál nagyobb mértékű csillaghullás volt. Márpedig lehullott csillagokkal nem tudok együttnyaralni.
Korábban írtam már arról, hogy nagyon, nagyon szeretem a Tengert. A tenger és a kapcsolódó jelenségek … semmihez nem hasonlítható élmény. Nem kell más, csak nézni a hatalmas vízfelületet, a millió apró víz-fodorral játszó napsugarakat, csak várni a következő félelmetes habos hullám jövetelét és partba-szelidülését, csak hallgatni a gigantikus víztömeg moraját, ami a partközelben már sajátos aláfestő zene … csak beszívni a sós, tengeri levegőt a tengerpartok észrevétlen bónuszát. A tenger akkor is lenyűgöz, ha csak simán elterül, ha finom árnyalatokkal összesimul a horizonttal és akkor is, ha háborog, ha a lilás-szürkés épületnyi hullámok kiemelkednek a végtelen feketeségből és ijesztően becsapódnak a partba, majd ártatlanságot színlelve visszahúzódnak.  Az ember ilyenkor testközelből kap egy kicsit a természet félelmetes, kíméletlen, ellenállhatatlan erejéből.
Egyszer, egy viharos éjszakát követő reggel lementünk Szabolccsal a tengerpartra. Haragos-zöld, de csendes volt a víz, még nem volt megfésülve a parti homok, mint a korábbi reggeleken. Széles hordaléksáv jelezte, hogy meddig értek partot a hullámok. Zsebeink és más bugyraink, a sportcipőmet is beleértve, már dugig voltak, az összegyűjtött tengeri csodákkal, amikor sikítva kiabált a fiam, jöjjek gyorsan, talált valamit! Ragyogó arccal mutatta „ezt nézd meg!” Kicsi kezében tartva egy algamázgás, igazi –műanyag- dinót  … kivetette magából a tenger! Bugyután válaszolgattam lelkes kérdéseire, hogy kerülhetett ide? miért ilyen kicsi? otthon megnő? Ilyenkor ne firtassuk, hogy is van a törzsfejlődés? A mi (csúf) kis dinónk itthon sem nőtt nagyobbra, de azért még évekig őriztük.
Szeretek majdnem minden élő vizet, nemcsak a tengert. A tavakat, a patakokat a folyókat. A partok, a víz látványa, a kövek, a környezet, a kék ég … teljesen kikapcsol. Hagyom, hogy a nap töltse az akkumulátoraim. Ilyenkor tartalék akkumulátoraimat is visszük. Jól jön az még!
Adott volt, hogy vízpartra menjünk nyaralni most is. Az elindulásnál négy szóban sikerült tisztázni, hogy merre induljunk: A szokásos? A szokásos! … a végén egy balkanyar, egy jobbkanyar, kis bekötő út és már ott is vagyunk!

Pár órába annyi minden belefér. Szép is kevésbé szép is. Szomorú látvány volt a lehajlott fejjel barnára száradt napraforgó tábla, mellette a leperzselt kukorica, ami néhány hete még haragoszöld kajla leveleivel integetett. Az út mellett szép virágos udvarok, közszemlére bocsátva. Aztán jött egy hosszú kacskaringós út, át a hegyen, az erdő magas fatörzsei napsugárral átszőve, a völgyek fái aranyló lombtető alatt. Pazar!
Az úttesten túl a cél: szemünk előtt egy csupa-kő táj. Megérkeztünk. Tengerre vágytam, de ilyen impozáns kőtengerre nem számítottam. Páratlan látvány volt a mindent belepő, kifehéredett hordalék mező. Kis tereprally, kerekesszékkel nehezítve és már ott ültem a parton, a fotózás után nézhettem a vizet, hallgathattam a hullámok különös hangját, ahogy a part köveit mosták. A sokféle apró zajból összeállt a csend. Sirályok, hajók, napfény … kell ennél több? 

A kövek és kavicsok között kis meglepetések, mint anno. Sörös-dobozok, kupakok, cserepek, fadarabok, törött ezmegaz … a hordalékok hozadékai … Dinót nem láttam, igaz, hogy nem is kerestem. … lehet, hogy miénk közben megnőtt és visszament a múltba …

Hárman, árnyban, full trendi …

Ketten párban, full öröm … 

Minden valamirevaló szabadságos képsort naplementével illik zárni. A nyaralás vége:

Képeslap helyett blogbejegyzés!
Megjöttem évi rendes szabadságomból! 

Az volt a szándékom, hogy az elmúlt hét minden napján folyamatosan tudósitok az integrált* MOL Vívó Világbajnokság eseményeiről. Nem így történt, ezer okból … Jó magyar szokás szerint mindig vártam az aranyat … jött is a végén! Várakozás közben elrohant a VB hét. Gyűjtötték vívóink a helyezéseket és az érmeket, bronzokat, ezüstöt és egy csapat aranyat. Mégsem volt elégedett a hangulat. A leggyakrabban maguk a sportolók voltak elégedetlenek a saját teljesítményeikkel. Kétségtelen, hogy a VB-t megelőző világversenyeken brillíroztak a mieink és itthon szerették volna ezt is túlszárnyalni.
A kerekesszékesek vívását különös figyelemmel követtem. Ott lenni nem tudtam. A 33-37 fok C körüli hőmérsékletben ez lehetetlen a négyvégtagi bénultaknak. Azért mindig voltak, akik segítettek abban, hogy pontosan képben legyek …  Képben lenni - a szó szoros értelmében- könnyű volt. Zseniális fotók ezrei készültek és az események után percekkel felkerültek a hálóra!
Néhány pazar kép a pástok környékéről, előtte egy kis magyarázat:
Mit jelent az integrált VB*?
a küzdelmek azonos helyen, egyidejűleg folynak a versenykiírás szerint, 3 kategóriában.
-       1.  ép versenyzők,
-       2. „A”  kategória: kerekes-székes, a székből önállóan felállni képes vívók, 
-       3. „B” kategória: kerekes-székes, a székből önállóan felállni nem képes vívók,
-       a kerekes-székes csapatokat A és B kategóriás vívók együtt alkothatják 

Krajnyák Zsuzsa (jobbról) küzd orosz ellenfelével. Ők A kategóriás vívók. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy látják-e a lányok egymásarcát?  Ha igen, akkor az külön taktikai csata. Nem lehet tudni mi szúrósabb, a fegyver vagy a tekintet?

… megvaaaaan! Zsuzsa bronz öröme …  Majd kirepül a székből, majd kiugrik a bőréből! Mozdulata ellentmond a fizika a statika, az aerodinamika minden törvényének.

Sportoló legyen a székében, aki a kábelek, csomók, rögzítések között kiismeri magát! Volt akiknek sikerült, Dani Gyöngyi szerelésének egy fontos részlete. Sajátos – nagyon kötött- szabályai és eszközei vannak a kerekesszékes vívásnak. Ennek egy részét a csinos szoknya jótékonyan elrejti. Ami látszik, többszörösen lebilincselő. Gyöngyi B kategóriás vívó. 

A kerekesszékes párbajtőrcsapat – bronz, abból viszont négy: 

Krajnyák Zsuzsa, Hajmási Éva, Juhász Veronika, Dani Gyöngyi (kerekesszékben ülve) 

Osváth Richárd férfi tőr. Ezüst, de még mennyire az! Ricsi gyerekkorától vív. 2011-től versenyez kerekesszékben,  A kategóriás. A cipője talpán levő három pötty nem lyuk! Dizájn!

Minden jó, ha jó a vége! A világbajnok férfi párbajtőr csapatunk:

Imre Péter, Rédli András, Szényi Péter, Boczkó Gábor

Férfias küzdelemben, aranyozták be az estét és a VB-t, a hazai közönség őrjöngő biztatása mellett!
Mi magyarok nagyon el vagyunk kényeztetve világsikerekben! Köszönjük lányok-fiúk! Az augusztus gazdag volt világversenyekben. Most volt az Úszó VB-n Barcelonában, MOL Vívó VB-n, közben Úszó Világkupa Eindhoven és Berlin, Paraúszó VB Montreal, Junior Vízilabda VB, Siketlimpia Szófia – a teljesség igénye nélkül. A magyar versenyzők, csapatok mindenhol ott voltak és sikereket arattak. … ha valaki azt mondja „jójó” … igaza van! A Jojó Világbajnokságot Floridában szintén magyar versenyző nyerte meg!
A versenyzők szeme sarkában már Rió! az olimpia!
Hajrá lányok, fiúk! Köszönjük!