Antal Zsuzsa blogja

A családi fészek melege

2012. augusztus 07. - Antal Zsuzsa

 

Ha akarjuk, ha nem, ha bevalljuk, ha nem, a mostani forróság erősen próbára teszi a családi fészek melegét!

A kánikula szó elhangzása még emel 1-et a fokok számán, pedig azok, már reggel 23 körül jártak, csúcsidőben Újpesten a 37,8 fokot Celsiusban is elérte. Ezzel megőrizte a dobogó felső fokát Budapesten. Nem örültünk olyan nagyon, de mégiscsak jól esik az újpesti kebelnek ez a 0,1 fokos diadal. Bár most diadal ügyben az olimpia mindent visz!

A családi fészekben mostanában sokkal kevesebb meleg a kívánatos, a szerethető, sőt az elviselhető is, mint, ami van. Amikor az elsötétített helyiségekben ontja magából mindenki a forróságot, vedeljük vödörszám a méregdrága vizet, mégis a plafonon a família idegei, tűrőképességünk majdnem nulla, kockán forog a beszélő viszony is!  akkor csak egy elegáns gombnyomás a távirányítón és szinte hangtalanul elindul a mi kis enyhet adó készülékünk és elkezdi megteremteni a családi fészek hidegét.
Vannak határozott előnyei és még határozottabb hátrányai, inkább fonákságai a dolognak
Meghitt beszélgetések helyett meghitt hallgatások, jó estben.  
Szokásos módon ülök a számítógépnél és teszem a dolgom, vagy nem a dolgom, mert azért nem mindig dolgozom, ha gépnél ülök.  Ahogy hűl a levegő a nappaliban, kezében a lap-topjával bejön a gyerek, keres egy hűvös fészket, gondoskodik tápanyagról a gépének és magának, fülébe helyezi a fülhallgatót és mondjuk azt rá is mint rám: teszi a dolgát, vagy nem a dolgát. Kicsit jobban elszigetelődik, mint én, mert gépezés közben valamit hallgat is. Tehát jelen van, de nem annyira.  Jön az anyu/nagyi, mert hívtam őt is, hogy legyen velünk, itt talán nincs olyan eszméletlen meleg, mint nála. Megjegyzendő, hogy ő bírja közülünk legjobban a meleget. Velünk van a nappalos nővér, természetesen.
Együtt a család! ideális, egy hétköznap délben. Vagy mégsem? Anyu megszólal, mert talált valami érdekeset a kezében tartott újságban. Azonnal félbeszakítom, hogy, bocs, mindjárt! Jóvan, csak csináld a dolgod –mondja. Mindig lehurrogjuk. Megcsörren egy telefon: hirtelen azt sem tudjuk, melyik? a lehetőségek száma a kaputelefonnal együtt: hét ! + az ajtócsengő, amit a kapcsolótáblával együtt beépíttettünk a konyhaszekrénybe.  Elegáns, csak alig hallható.
Most éppen a vonalas csörög. Nővér felveszi, mert már a csöngéséből tudjuk, hogy valaki valamit ajánl, amit köszönjük, nem kérünk, de ahhoz pont elég volt, hogy Szabolcson kívül mindenki kizökken a gondolataiból és elkezdődik a szidalomsor, hogy állandóan, és ezerszer megmondtam már, és mondjuk le inkább stb, stb, míg valaki bölcsen befejezi: ez is munka valakinek.
Csend, nyugi, munka.
Kapucsengő! Vendég bejön: dehideg van itt! majd jól tüdőgyulladást kaptok. Hiába mondjuk mind a négyen, hogy itt 28-29 fok van, ennél magasabb hőmérsékleten belázasodok, centrális láz*. Vendég kicsit marad és kezdi jól érezni magát.
Telefon, az enyém, nem a legjobbkor, de ez fontos. Első percek: hogy, bírod? Mint más, mindenki szenved, stb. Gondolkodni sem lehet normálisan, átküldöm email-en.
Csend, nyugi, munka, kötelező folyadékbevitel.
Kis idő múlva újabb barát, belép: de szuper hőmérséklet van itt! El sem megyek! virtuális kívánság. Amikor elindul, visszalép az ajtóból: b...szus, fűtik az utcát! A kocsiból visszaszól: 67 fokot mutat a hőmérő. Szerintetek megfő a lecsó a csomagtartóban? Vagy csak megbuggyan a hozzávaló?
Telefonok itt, ott, köztünk ritkán néhány mondatos, beszélgetésnek alig nevezhetően, szót váltunk.
Uzsonna gyanánt egy kis fagyi a jobbikból. Na, ilyenkor csevegünk egy kicsit. Fiam is kiveszi a fülhallgatóját, néha zenét is ad a fagyihoz. Nagyi kedvenc Rammstein  számát! (Ezt majd egyszer részletesen.)
A hűtő- szünet után szétoszlik újra a család, általában anyu megpróbál hazamenni –kb 20méter a távolság- csak néha riad vissza. Legtöbbször megy, mert attól, hogy meleg van, még kell csinálni valamit.
Mi, általában maradunk, felfrissülve folytatjuk, néha beszélünk egy kicsit, egyre gyakrabban kérdezem, hogy milyen kint a hőmérséklet? ki lehet-e kapcsolni a légkondit. Fárasztó már minden, pedig nekünk jó! Mi lehet az építkezéseken, az útépítőknél, a pékségekben, a földeken, a kórházakban és sorolhatnám, őszinte tisztelettel.
Azt hallom, hogy már a Balatonon lenni sem kellemes, napközben kint lenni lehetetlen! Jól elkanyarodtam, pedig még terveztem egy erdélyi aratós történetünk leírását. Majd jövőre! 

A mondanivalóm rövid:
Kánikulai napokon a családi fészek melegét a családi fészek hidege biztosítja.
Kicsit segíthet a rózsafagyi torta is!

fagyi2.jpg

 

 

A jövő héten: Valami az időjárásról

 

*Túlmelegszik a testem, mivel a hő központom nem működik, nem izzadok, verejték nem tudja hűteni a testem. Tudjuk, hogy hűtés a kintinél (37,8!) 5-6 fokkal alacsonyabb lenne az optimális ergonómiailag, de az még nem elég nekem. Ha belázasodom, kizárólag vizes borogatással lehet visszahűteni. Őrült fejfájással kezdődik, nagyon melegem van az érző felületeken. Borzasztóan elfáradok, amire lemegy a lázam. Ilyenkor, úgy sajnálom a szervezetem, mint egy kívülálló. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eselyegyenlotlen.blog.hu/api/trackback/id/tr704699452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása