Antal Zsuzsa blogja


HŐSÉGRIADÓ

2015. augusztus 10. - Antal Zs

 

Hőségriadó van!    Hőség! Riadó van!     Hőségri! adó van!           Hőség riad, ó! Van?   Hős! égriadó van!

bl_107_mohoterkep.png

A szobában 30°C. A külső hőmérséklet 37°C.  A testhőmérsékletem 35,4° a vérnyomásom mérhetetlen, a színem zöld. A környezetemben levők sincsenek valami jól. 

A rádió napok óta hőségriadót fúj, ami egyre fokozódik. Sakkozással múlatjuk az időt. Sakkozunk az idővel és az energiánkkal. A pénzzel is, de ettől most, tekintsünk el. Lépésről, lépésre tervezünk. Már megint az utolsó pillanatra hagytuk, hogy elmenjünk az orvoshoz és megszerezzük a recepteket, amiket manapság vényeknek hívnak. Se lovunk, se gyalogunk, akit a forróságban elugraszthatnánk. Magunk megyünk! Sürgős! Pár lépés az orvosi rendelő. Méterre, másodpercre pontosan megterveztük a rendelőhöz vezető utat. Fekete mező - árnyékos, fehér mező - tűző napos- oldalon levő járda szakasz. Elméletben tíz perc. A gyakorlatban kilenc perc alatti időt mentünk. Csak nehogy visszaüssön ez a rohanás!  37° -nál minden számít.

Halál izzadtan léptünk** be a rendelő közösségi terébe, ahol a várakozók ültek. Dermesztő volt a klíma, 27°. Ki ott belépsz, küzdj! … és bízva bízzál! Más élet van kint, mint bent! Kint senki nem jár. Bent ülnek és várják a belépőt. Gyakorlott rendelői közösségformáló vezéregyéniségek, felsőbbrendű magbiztossággal figyelik az ajtón belépő, magunkfajta balekot, aki mosolyogva jön… de jó hűvös van itt! Majd megtudja… méregetik. Kihez lesz a bemenetel? - kérdezi az aktuális vezérszónok. dr. M.-hez. A doktornő nincs itt. Szabin van, de a jövő héten itt lesz! Lehet akkor is jönni!  Most L. dr Úr helyettesít. Mi is oda várunk. A hölgy után következik… vagy be tetszik jelentkezve lenni, mert az más, akkor oda tessék…  Én receptet íratok – közöljük a tényt. Ócska trükk! Mindenki ezt mondja, aztán amikor bejutnak, félórákat eltrécselnek, mi meg –vonultatja végig mutatóujjával kísért tekintetét a helyeslőn bólogatókon - várunk a sorunkra. Az ember –ugye- nem pofátlankodik mások elé! Legalább ne álljon olyan közel az ajtóhoz, mert nem hallom, ha szólítanak – mondta valaki a háttérből. Üljön le! –szólt egy másik hang. Alig tudtuk betartani a saját taktikánkat, olyan gyors volt a nyitás! Kivártunk, majd aprókat léptünk, szinte egy helyben topogva.

Csend. Nyílik az ajtó, a Nővér észrevesz „mindjárt írjuk. Tessék várni!” - szól hozzánk, közben elveszi a papírokat az újonnan érkezettektől. Csend. Ismét nyílik az ajtó, a Nővér megkérdezi  „három-havit írjunk fel, vagy elég egy- havi?” … Hármat, ha lehet - leheljük halkan, de nem elég halkan, mert a rég várók szóvivője azonnal felfigyel, és újból megszólít. Nem tetszett mondani, hogy ismerősnek tetszik lenni. Tudhattuk volna, látszik magán. Nyílik az ajtó, a Nővér szól, a segédeszközöket is kéri? Bólintunk, igen. Csend. A kilincs újra fordul –csak ne hozzánk szóljon …  a Nővérke nem szól, int. A dr.Úr kéri, hogy fáradjon be.… Most törjön ketté a tábla… Zavartan lépünk be. A háromhavi vény (28 db)*kinyomtatása, ellenőrzése, aláírása, lepecsételése, csoportosítása, módosítása - alsó hangon- 15 perc, a kinn ülők óráján a duplájánál is több. (Magam sem örülnék.) Sietünk, nem kérdezünk, nem húzzuk az időt, szalad az magától. Nyugalom! Lépés előnyben vagyunk. Ne hibázzunk. Megköszönjük a kedvességüket és még egyszer átfutunk egyes vények, egyes kritikus pontjain! Király! Megelégedetten rakjuk el a vastag papír halmot. Jobb, ha nem látják ezt a köteget a kinn ülők. Emelt fővel nyitjuk az ajtót, tekintetünkben a Matt! … a kutya ránk sem hederít. Időközben új, baleknak látszó srác érkezett. A tiszteletére, nyilván újra elkezdődött a velünk is eljátszott jelenet. Ő -mosolyogva- ül a nekünk is felkínált széken, fülében fülhallgató, kezében tablet, rövidnadrág, strandpapucs. A jelekből  kiolvashatóan, mérhetetlen lazasággal, imponáló biztonsággal lépte meg a saját mattját. Másképp zajlott a szimultán, mint velünk. A törzsközönség korábbi magabiztossága romokban! Nem is látjuk a Királyt. Még nem tudják jól kezelni a digitális korszak kihívásait. Ajtó nyílik, Nővér jön, kéri a következőt. Az egyik bástya feláll, egyenes derékkal besétál a dr. Úrhoz. Szem sarkokból vették a távozásunkat, bekönyvelték a vereségeket. Jól jöttünk ki a játszmából, mégsem felhőtlen az örömöm. Bízom abban, hogy nem adják fel a régi menők! Határozott veszteség lenne, ha eltűnne az orvosi várók retro hangulata! Csak lesz valaki, akitől okos-telefonon segítséget kérhetnek. Okosan!

Ma a régi hőségben új parti kezdődik. A patikai taktika már kész.

Pár lépés a gyógyszertár. A terv, a tegnapihoz hasonló. Éjszaka frissítettünk! 22° volt, enyhe szellővel. Az változott, hogy nem erre indulunk, hanem arra. Most máshogy jár a nap. Gyalog megyünk. Még mindig se lovunk, se gyalogunk, akit a forróságban elugraszthatnánk a patikába, hogy kiváltsa a tegnapi kánikulában felíratott gyógyszereket. Megyünk! Sürgős!

A mai gyógyszertár már nem patika. Az ajtóban áll egy úr, sorszámot tépet velünk**. Segít, ha nem tudjuk kezelni. Tudjuk, bár ez a lépés nem volt betervezve. Miért kell sorszám? Ki van írva! Segítsek elolvasni? Tépünk, nem állunk sorba, nincs sor. Mi vagyunk az egyetlen vevő. Hangtalanul zajlik a parti. A vény-köteget beadjuk, dobozokat elrakjuk. Zacskót nem kérünk. Pénz az ablakba, visszajáró a tálcán. Gyorsan végzünk. Jaj! a számla, legyen kedves… Várjon! Hallja, hogy nem nyomtat ez az ócska nyomtató! Kap egy pofont. Nyomtat. A számla halvány, nem látszik, hogy mi fehér és mi fekete. Tessék megnézni otthon, a számítógépén, a számlán rajta van a link. Értjük. Már rég a piacra gondolunk, pluszlépés, de belefér. Azok az őszibarackok… forróak. Kétszer sültek. Az árusok is kivannak. Felajánljuk a hideg vizünket. Köszönik. Megisszák. Izzadnak. Törölköznek. Mosolyognak. Mesélnek. Végre Vevő!

bl_107_oszibarack.jpg

(28 db)* : nem tévedés, annyi. Nem osztható 3-al, a felírt hónapok számával, maradék nélkül. Nem gyógyszer van minden receptre felírva, vannak "segédeszközök" is. Négy eszközből, 3 havi mennyiség írható fel egy vényre. Spórolunk vele időt, pénzt, energiát!  Az összes többiről havonta külön (rendel)vényt kell kiállítani. Így zajlik hosszú évek óta. Nem vagyok gyógyszerpárti! A legszükségesebb mennyiségű gyógyszert szedem be és a szükséges mennyiségű eszközt használjuk el.A béna lét gyakori velejárója a görcs és a fájdalom. Az előbbit oldani kell és lehet, az utóbbit csillapítani kell és lehet,ha már megszüntetni nem. A gyógyszerek többsége erre szolgál. Szedek alvást segítő szereket is. Segítenek abban, hogy átaludjak 5-6 esetleg 7 órát, több részletben.  Az altatókra ( szépen/csúnyán hangzik?) és a segédeszközökre, majd hűvös őszi estéken visszatérek.

** a többes-szám virtuális. Természetesen egy ember - a velem levő Segítőm- ment, izzadt, várt, íratott váltott, pironkodott, ellenőrzött, cipekedett, fáradt, kérdezett és válaszolt, kért és megköszönt stb. Lélekben vele voltam!

A sakk is csapatjáték!

 

A KÁNIKULA ÉS A HŐKÖZPONT

Tombol a nyár! 36° árnyékban, de sehol egy árnyék! Mindenhol masszív kánikula!

Nálam is forr a levegő, égnek a vonalak. Sok ismerős kérdez, közöl, izgul, aggódik, panaszkodik nagyjából így:

  • Hogy vagy? Hogy bírod ezt a hőséget?
  • Végre itt a te időd!
  • Gondolom, nem fázol … mi majd’ megdöglünk itt és itt… (a helyszín szabadon választható, mindenhol kibírhatatlan!)
  • De legalább neked most jó! –szokták mondani.

… és valóban! Nekem jó, apró működési zavaraimmal együtt. 

Aki nyakát szegte –jó magasan, mondjuk a nyaki négyes csigolyánál - a 28-30 °C foknál magasabb hőmérsékletet nem szeretheti következmények nélkül. Most mégis jó, mert a 28 °C –ra hűtött szobámban, nyakig lelkiismeret furdalásban ülve rovom a sorokat, válaszolok az értem aggódó érdeklődőknek és együtt érzek a Balatonban dagonyázva szenvedőkkel. Lelkiismeret furdalásom oka, hogy a légkondicionáló használatával növelem az amúgy is katasztrofális környezetszennyezést. Ma is olvastam, hogy a kánikulai napok elektromos energia felhasználása megegyezik a leghidegebb téli napokéval Magyarországon! Mi lehet a nálunk fejlettebb országokban? Ugyanakkora energiával hűtünk nyáron, mint amekkorával fűtünk télen és a helyzet csak fokozódik! Soványka, önző mentség részemről, hogy rosszul működik a hő-központom és 30 °C fölött belázasodom…

Miért megy fel a lázam a melegben? Igyekszem egyszerűen elmagyarázni ezt a bonyolult folyamatot. Mérsékelt tudományossággal írom le, hogyan működik, hogyan nem működik a sérült hőszabályzó rendszer. Minden ember hőháztartásának szabályozó központja az agyban, egész pontosan a hypothalamus-ban van. Itt van a fő főkapcsoló, de az al-főkapcsolók, a kapcsolók sokasága, a biztosítékok ezrei, és a kábelkötegek tízezrei a nyaki gerincvelőben húzódnak. A hypotalamus-hoz a sérült gerincvelőn át vezet az út nagy része, oda is vissza is. Nem meglepő! Eddig is tudtuk, hogy a dolgok agyban dőlnek el! Testünk hőszabályozásának bonyolult rendszere, az elektromos hálózatokhoz hasonlóan működik. Ha a főkapcsolók, elosztók, biztosítékok bármelyike elromlik, vagy lekapcsol, akkor a tőle függő, árammal működő kütyük működése megszűnik, de legalább is meghibásodik!

A saját hő-érzékelő főkapcsolóm a baleset pillanatában lekapcsolt! A tudomány mai állása szerint: véglegesen! A testemben nincs többé megbízható hő-érzékelés és hőszabályozás! 

A 30-36 fokos kánikulai hőség alaposan próbára teszi a gerincsérültek amúgy is béna lábakon álló hő-kiegyenlítését. A hűtéshez, jól szabályozó központi egységre van szükség, amelyik képessé teszi a szervezetet a külső hőmérséklethez történő folyamatos, alkalmazkodásra, vagyis biztosítja testünk 36,2 - 36,5 ° közötti állandó hőmérsékletét. Hőszabályozó rendszerünk működése a hűtőszekrényéhez hasonló. A főkapcsoló lekapcsolása után, nem hűt! Gyertyával tudunk világítani a sötét hűtőbelsőben, annyit mindenképp, hogy megtaláljuk ennivaló kedvenceinket. Gerincsérült testünkben is pislákolnak lángocskák. Mentik, amit tudnak. A hő-szabályozó rendszerünk minden résztvevője erőlködik. A szívünk, az ereink is próbálnak megtenni minden tőlük telhetőt az egyensúly fenntartása érdekében, de a rendszer egésze nem működik. Egy darabig bírják a hőmérséklet tartását a hűtőben vacogó élelmiszerek, mélyhűtött húsaink olyanok, mint a hűtőtáskákban a jégakkuk. Tartják magukat, de egy idő múlva felmelegszenek a külső hőmérsékletre. Aztán szép lassan elkezd bomlani a zacskóba zárt fehérje. Nem folytatom a krimi és a fantasy világába vezető kalandtúrát, a valóság izgalmasabb …

Hőháztartásunk egyensúlyát különböző, automatikusan működő reakciókkal tartja fenn a testünk. Kánikulában az alapvető hő-leadó módszerek akaratunktól függetlenül aktivizálódnak. Ilyen például a léghűtés, a légutakon keresztüli légáramoltatás. A beszéd, a levegővétel hő-leadást, hűtést eredményez. bl_106_ventkuty.jpg

A kutyák nem restellnek kinyújtott nyelvvel, nyitott szájjal lihegni a hideg konyhakövön, csak azért, hogy hűtsék magukat. Egyes kutyák nem lihegnek, pláne nem a konyhakövön. Ventilátoros hűtéssel lobogtatják fülüket a légkondicionált szobában!

A gerincsérült ember egy darabig jól érzi magát a melegben, még egy kicsit tovább is bírja, mint izzadt, izgő - mozgó embertársaink. Ebben jó partner egy másik - automatikusan működő - reakciónk, a hősugárzás. Béna testünk, a 36,2 °C nála alacsonyabb hőmérsékletű közegben elkezdi leadni a saját hőjét, alkalmazkodva a külső hőmérséklethez. Ez, bár jó érzést kelt, valójában fokozza a zavart. A sánta, hűtőszekrényes hasonlatnál maradva, az áram-felvételi egység hibás működése esetén szekrényünk látványosan havasodik, jegesedik, hangosan morgolódik és egyre kisebb hatékonysággal hűt. Szép lassan fűtőszekrény lesz a hűtőszekrény. Ilyen esetekben máris kezdjük a kipakolást, együnk, igyunk és közben tervezzük meg, mit kezdünk a hirtelen felfalhatatlan élelmiszer tartalékkal.

Szervezetünk leghatékonyabb, a túlmelegedést megakadályozó, önhűtő reakciója a bőrön keresztüli izzadás. A párolgást kiváltó mechanizmus - a sérülés következtében - nálunk nem működik. A magas nyaki gerincsérültek nem képesek verítékezni, izzadni. Az izzadás és természetes velejárója az izzadtság, nem tartozik a kellemesen megélhető testi reakciók közé, de nagyon fontos eleme a hő-kiegyenlítésnek. Bárcsak tudnék izzadni! - sóvárgunk mi. De utálom, hogy megint lucskosra izzadtam magam!- elégedetlenkednek ők. Nincs választás!

Kánikulában, amikor másokról szakad a víz egy pólóban, rövid-nadrágban rajtam pedig két póló, kiskabát, sál és takaró van - igaz, a vékonyabbik - kezdek feszengeni. Valami furcsa! Valami nincs rendben!  Egy idő után „mintha” érzésem támad. Mintha melegem lenne. Rendszerint meg is kérdezem valakitől „szerinted, melegem van?”„milyen itt, most a hőmérséklet? ” Aki ismer, nem csodálkozik. Aki jól ismer, már bontja is rólam a melegítő sál rétegeket, vagy diszkréten rám terít még egy sort az állandóan nálunk levő nagy mennyiségű tartalékból. Aki nem ismer, és ezt a jelenséget sem ismeri, csodálkozhat az előbbi kérdések hallatán. Miért jó tudnunk az adott hely pillanatnyi hőmérsékletét –ez lehet akár a saját szobánk is? Az agyunk veszi a kérdésünkre válaszul elhangzó hő-információt és továbbítja a hypothalamusban levő szabályzó központba. Aztán úgy működik minden, ahogy tud.

Mi, a gerincsérülésből adódó hibás szabályozás következtében a kánikulában túlmelegszünk. Nálam a határ a 30°C. Az e feletti hőmérsékletnél emelkedni kezd a testhőmérsékletem és belázasodom.  Ezt a lázat tipikus jelenségek kísérik: a halántékomnál szorító - semmi mással össze nem téveszthető - fejfájás, ólmos fáradtság, különös hallászavar. Mintha a két fülemet egy hajszálvékony fémfóliából hajlított vékony cső kötné össze és az folyamatosan, magas hangon csörögne, zizegne, sisteregne egyidejűleg, egy parányi üveghanggal vegyítve. A 37,5 ° körüli hőemelkedésnél már elég erős a hangzavar. A 38,5 fokos láz, a fokozódó hangzavarral, a káposztalével töltött fejjel, kimondottan rosszul viselhető. Ezt a láztípust centrális láznak hívják. A centrális láz, a központi idegrendszer sérüléséből adódó működési zavar. Lázcsillapító tablettával, injekcióval nem, csak fizikai hőelvonási módszerekkel csillapítható. Jöhet a vizes borogatás, népiesen priznic! Pontosan úgy, ahogy nagyanyánk csinálta gyerekkorunkban. Egy lavórba, nem túl hideg víz, bele nedvszívó rongyok, jól kicsavarva, jöhetnek vádlira, csuklóra, nyakra-főre. Nem! Nem! A nyakamat és a „főmet” nem borogatjuk, csak időnként áttöröljük a priznichez használt vizes ruhával. Ez egy kis „mű verejték” a forró, lázongó bőrfelületekre. A szoba enyhe légmozgása felszárítja a nedvességet és végre valami kellemesen hűsítő érzés.  Ha makacs a láz és nem indul el lefelé egy jó fél órás borogatástól, akkor jöhet – nagyon óvatosan - a vizes lepedő. Idáig egyszer jutottunk el, még kezdő nyaktörött koromban. Rémes élmény! Gondos odafigyeléssel megelőzhető a magas láz. Mi, 38 fok körül kezdjük a vizes borogatást. Figyeljünk igyunk nagyon sokat és borogassunk időben, a centrális láz nem barátunk! … más lázakkal ellentétben.     
letoltes.jpgLéteznek kellemesebb, passzív hűtő módszerek. A családtagoktól, barátoktól, ismerősöktől érkező fotók, videók, élménybeszámolók tömege a vizekről, a strandolásról, pancsoló gyerekekről, a hegyekről, a havakról, gleccserekről, jégszobrokról, havas, fázós emlékek. Vannak szájon át fogyasztható hűsítő élmények is! Fontos is, hogy sokat igyunk. A jeges limonádé citrommal, mentalevéllel (jég és menta nélkül is jó), a mentából főtt meleg tea, sok gombóc fagyi, egy pohár gyöngyöző, hűs …

 

... de sötét lett hirtelen! Még csak 5 óra… úgy látszik, beválik a meteorológusok előrejelzése! Ki hol van? Anyu itthon, a gyerekek szanaszét, a húgomék ma indultak nyaralni, biztosan átbuszoztak már a viharon. … hogy? … mit írnak a neten? Átlépte a vihar az országhatárt! 90 km/órával jön! Tetőket bont meg a szélvihar. Fákat csavar ki a földből, tövestül! Itt is zeng az ég, csapkodnak a villámok körös körbe. A globális felmelegedés tereprendező hatása szürreális! Hív egy ismerősöm, Fertőszentmiklóson egy órája nincs áram, beton cölöpök dőltek ki, mintha vékony botok lettek volna. Ömlik, szakad az eső. Innen 200 km, nyugatra. Keleten felhőtlen égbolt, zavartalan a kánikula, alig várják várják az enyhülést. Mekkora különbségek ebben a kis országban, ahol nincs is távolság … vagy mégis?

A fejem még erősebben zúg, zavarodottan működik benne minden. Feszült vagyok, mint az apróbarmok voltak a vihar előtt nagyanyámék baromfiudvarában. Csak verdesni nem tudok, pedig majd’ szétcsattanok! Megkönnyebbülést a leszakadó eső hoz majd. De jó! Látom, hogy Újbudán már zuhog! Mindjárt itt is … Régen is így volt ez?

A hőségnek befellegzett a láz is megszűnt. Kezdődik az Életnek nevezett 4D-s folytatásos regény, következő hős-története! Takaró-hegyek már előkészítve…

bl_106_vihar.jpg

süti beállítások módosítása