Antal Zsuzsa blogja


A KÁNIKULA ÉS A HŐKÖZPONT

2015. július 30. - Antal Zs

Tombol a nyár! 36° árnyékban, de sehol egy árnyék! Mindenhol masszív kánikula!

Nálam is forr a levegő, égnek a vonalak. Sok ismerős kérdez, közöl, izgul, aggódik, panaszkodik nagyjából így:

  • Hogy vagy? Hogy bírod ezt a hőséget?
  • Végre itt a te időd!
  • Gondolom, nem fázol … mi majd’ megdöglünk itt és itt… (a helyszín szabadon választható, mindenhol kibírhatatlan!)
  • De legalább neked most jó! –szokták mondani.

… és valóban! Nekem jó, apró működési zavaraimmal együtt. 

Aki nyakát szegte –jó magasan, mondjuk a nyaki négyes csigolyánál - a 28-30 °C foknál magasabb hőmérsékletet nem szeretheti következmények nélkül. Most mégis jó, mert a 28 °C –ra hűtött szobámban, nyakig lelkiismeret furdalásban ülve rovom a sorokat, válaszolok az értem aggódó érdeklődőknek és együtt érzek a Balatonban dagonyázva szenvedőkkel. Lelkiismeret furdalásom oka, hogy a légkondicionáló használatával növelem az amúgy is katasztrofális környezetszennyezést. Ma is olvastam, hogy a kánikulai napok elektromos energia felhasználása megegyezik a leghidegebb téli napokéval Magyarországon! Mi lehet a nálunk fejlettebb országokban? Ugyanakkora energiával hűtünk nyáron, mint amekkorával fűtünk télen és a helyzet csak fokozódik! Soványka, önző mentség részemről, hogy rosszul működik a hő-központom és 30 °C fölött belázasodom…

Miért megy fel a lázam a melegben? Igyekszem egyszerűen elmagyarázni ezt a bonyolult folyamatot. Mérsékelt tudományossággal írom le, hogyan működik, hogyan nem működik a sérült hőszabályzó rendszer. Minden ember hőháztartásának szabályozó központja az agyban, egész pontosan a hypothalamus-ban van. Itt van a fő főkapcsoló, de az al-főkapcsolók, a kapcsolók sokasága, a biztosítékok ezrei, és a kábelkötegek tízezrei a nyaki gerincvelőben húzódnak. A hypotalamus-hoz a sérült gerincvelőn át vezet az út nagy része, oda is vissza is. Nem meglepő! Eddig is tudtuk, hogy a dolgok agyban dőlnek el! Testünk hőszabályozásának bonyolult rendszere, az elektromos hálózatokhoz hasonlóan működik. Ha a főkapcsolók, elosztók, biztosítékok bármelyike elromlik, vagy lekapcsol, akkor a tőle függő, árammal működő kütyük működése megszűnik, de legalább is meghibásodik!

A saját hő-érzékelő főkapcsolóm a baleset pillanatában lekapcsolt! A tudomány mai állása szerint: véglegesen! A testemben nincs többé megbízható hő-érzékelés és hőszabályozás! 

A 30-36 fokos kánikulai hőség alaposan próbára teszi a gerincsérültek amúgy is béna lábakon álló hő-kiegyenlítését. A hűtéshez, jól szabályozó központi egységre van szükség, amelyik képessé teszi a szervezetet a külső hőmérséklethez történő folyamatos, alkalmazkodásra, vagyis biztosítja testünk 36,2 - 36,5 ° közötti állandó hőmérsékletét. Hőszabályozó rendszerünk működése a hűtőszekrényéhez hasonló. A főkapcsoló lekapcsolása után, nem hűt! Gyertyával tudunk világítani a sötét hűtőbelsőben, annyit mindenképp, hogy megtaláljuk ennivaló kedvenceinket. Gerincsérült testünkben is pislákolnak lángocskák. Mentik, amit tudnak. A hő-szabályozó rendszerünk minden résztvevője erőlködik. A szívünk, az ereink is próbálnak megtenni minden tőlük telhetőt az egyensúly fenntartása érdekében, de a rendszer egésze nem működik. Egy darabig bírják a hőmérséklet tartását a hűtőben vacogó élelmiszerek, mélyhűtött húsaink olyanok, mint a hűtőtáskákban a jégakkuk. Tartják magukat, de egy idő múlva felmelegszenek a külső hőmérsékletre. Aztán szép lassan elkezd bomlani a zacskóba zárt fehérje. Nem folytatom a krimi és a fantasy világába vezető kalandtúrát, a valóság izgalmasabb …

Hőháztartásunk egyensúlyát különböző, automatikusan működő reakciókkal tartja fenn a testünk. Kánikulában az alapvető hő-leadó módszerek akaratunktól függetlenül aktivizálódnak. Ilyen például a léghűtés, a légutakon keresztüli légáramoltatás. A beszéd, a levegővétel hő-leadást, hűtést eredményez. bl_106_ventkuty.jpg

A kutyák nem restellnek kinyújtott nyelvvel, nyitott szájjal lihegni a hideg konyhakövön, csak azért, hogy hűtsék magukat. Egyes kutyák nem lihegnek, pláne nem a konyhakövön. Ventilátoros hűtéssel lobogtatják fülüket a légkondicionált szobában!

A gerincsérült ember egy darabig jól érzi magát a melegben, még egy kicsit tovább is bírja, mint izzadt, izgő - mozgó embertársaink. Ebben jó partner egy másik - automatikusan működő - reakciónk, a hősugárzás. Béna testünk, a 36,2 °C nála alacsonyabb hőmérsékletű közegben elkezdi leadni a saját hőjét, alkalmazkodva a külső hőmérséklethez. Ez, bár jó érzést kelt, valójában fokozza a zavart. A sánta, hűtőszekrényes hasonlatnál maradva, az áram-felvételi egység hibás működése esetén szekrényünk látványosan havasodik, jegesedik, hangosan morgolódik és egyre kisebb hatékonysággal hűt. Szép lassan fűtőszekrény lesz a hűtőszekrény. Ilyen esetekben máris kezdjük a kipakolást, együnk, igyunk és közben tervezzük meg, mit kezdünk a hirtelen felfalhatatlan élelmiszer tartalékkal.

Szervezetünk leghatékonyabb, a túlmelegedést megakadályozó, önhűtő reakciója a bőrön keresztüli izzadás. A párolgást kiváltó mechanizmus - a sérülés következtében - nálunk nem működik. A magas nyaki gerincsérültek nem képesek verítékezni, izzadni. Az izzadás és természetes velejárója az izzadtság, nem tartozik a kellemesen megélhető testi reakciók közé, de nagyon fontos eleme a hő-kiegyenlítésnek. Bárcsak tudnék izzadni! - sóvárgunk mi. De utálom, hogy megint lucskosra izzadtam magam!- elégedetlenkednek ők. Nincs választás!

Kánikulában, amikor másokról szakad a víz egy pólóban, rövid-nadrágban rajtam pedig két póló, kiskabát, sál és takaró van - igaz, a vékonyabbik - kezdek feszengeni. Valami furcsa! Valami nincs rendben!  Egy idő után „mintha” érzésem támad. Mintha melegem lenne. Rendszerint meg is kérdezem valakitől „szerinted, melegem van?”„milyen itt, most a hőmérséklet? ” Aki ismer, nem csodálkozik. Aki jól ismer, már bontja is rólam a melegítő sál rétegeket, vagy diszkréten rám terít még egy sort az állandóan nálunk levő nagy mennyiségű tartalékból. Aki nem ismer, és ezt a jelenséget sem ismeri, csodálkozhat az előbbi kérdések hallatán. Miért jó tudnunk az adott hely pillanatnyi hőmérsékletét –ez lehet akár a saját szobánk is? Az agyunk veszi a kérdésünkre válaszul elhangzó hő-információt és továbbítja a hypothalamusban levő szabályzó központba. Aztán úgy működik minden, ahogy tud.

Mi, a gerincsérülésből adódó hibás szabályozás következtében a kánikulában túlmelegszünk. Nálam a határ a 30°C. Az e feletti hőmérsékletnél emelkedni kezd a testhőmérsékletem és belázasodom.  Ezt a lázat tipikus jelenségek kísérik: a halántékomnál szorító - semmi mással össze nem téveszthető - fejfájás, ólmos fáradtság, különös hallászavar. Mintha a két fülemet egy hajszálvékony fémfóliából hajlított vékony cső kötné össze és az folyamatosan, magas hangon csörögne, zizegne, sisteregne egyidejűleg, egy parányi üveghanggal vegyítve. A 37,5 ° körüli hőemelkedésnél már elég erős a hangzavar. A 38,5 fokos láz, a fokozódó hangzavarral, a káposztalével töltött fejjel, kimondottan rosszul viselhető. Ezt a láztípust centrális láznak hívják. A centrális láz, a központi idegrendszer sérüléséből adódó működési zavar. Lázcsillapító tablettával, injekcióval nem, csak fizikai hőelvonási módszerekkel csillapítható. Jöhet a vizes borogatás, népiesen priznic! Pontosan úgy, ahogy nagyanyánk csinálta gyerekkorunkban. Egy lavórba, nem túl hideg víz, bele nedvszívó rongyok, jól kicsavarva, jöhetnek vádlira, csuklóra, nyakra-főre. Nem! Nem! A nyakamat és a „főmet” nem borogatjuk, csak időnként áttöröljük a priznichez használt vizes ruhával. Ez egy kis „mű verejték” a forró, lázongó bőrfelületekre. A szoba enyhe légmozgása felszárítja a nedvességet és végre valami kellemesen hűsítő érzés.  Ha makacs a láz és nem indul el lefelé egy jó fél órás borogatástól, akkor jöhet – nagyon óvatosan - a vizes lepedő. Idáig egyszer jutottunk el, még kezdő nyaktörött koromban. Rémes élmény! Gondos odafigyeléssel megelőzhető a magas láz. Mi, 38 fok körül kezdjük a vizes borogatást. Figyeljünk igyunk nagyon sokat és borogassunk időben, a centrális láz nem barátunk! … más lázakkal ellentétben.     
letoltes.jpgLéteznek kellemesebb, passzív hűtő módszerek. A családtagoktól, barátoktól, ismerősöktől érkező fotók, videók, élménybeszámolók tömege a vizekről, a strandolásról, pancsoló gyerekekről, a hegyekről, a havakról, gleccserekről, jégszobrokról, havas, fázós emlékek. Vannak szájon át fogyasztható hűsítő élmények is! Fontos is, hogy sokat igyunk. A jeges limonádé citrommal, mentalevéllel (jég és menta nélkül is jó), a mentából főtt meleg tea, sok gombóc fagyi, egy pohár gyöngyöző, hűs …

 

... de sötét lett hirtelen! Még csak 5 óra… úgy látszik, beválik a meteorológusok előrejelzése! Ki hol van? Anyu itthon, a gyerekek szanaszét, a húgomék ma indultak nyaralni, biztosan átbuszoztak már a viharon. … hogy? … mit írnak a neten? Átlépte a vihar az országhatárt! 90 km/órával jön! Tetőket bont meg a szélvihar. Fákat csavar ki a földből, tövestül! Itt is zeng az ég, csapkodnak a villámok körös körbe. A globális felmelegedés tereprendező hatása szürreális! Hív egy ismerősöm, Fertőszentmiklóson egy órája nincs áram, beton cölöpök dőltek ki, mintha vékony botok lettek volna. Ömlik, szakad az eső. Innen 200 km, nyugatra. Keleten felhőtlen égbolt, zavartalan a kánikula, alig várják várják az enyhülést. Mekkora különbségek ebben a kis országban, ahol nincs is távolság … vagy mégis?

A fejem még erősebben zúg, zavarodottan működik benne minden. Feszült vagyok, mint az apróbarmok voltak a vihar előtt nagyanyámék baromfiudvarában. Csak verdesni nem tudok, pedig majd’ szétcsattanok! Megkönnyebbülést a leszakadó eső hoz majd. De jó! Látom, hogy Újbudán már zuhog! Mindjárt itt is … Régen is így volt ez?

A hőségnek befellegzett a láz is megszűnt. Kezdődik az Életnek nevezett 4D-s folytatásos regény, következő hős-története! Takaró-hegyek már előkészítve…

bl_106_vihar.jpg

az időjárás viszontagságai

 

Neki sem könnyű, mármint az időjárásnak! Mindenki kedvére lenni - reménytelen! Gyakrabban szidjuk, mint dicsérjük, legyünk őszinték. Mégis, dacolva ember milliárdok egymásétól eltérő véleményével van, volt, lesz idő.

Azért érdekel mostanában ez a téma közelebbről, mert biztos vagyok abban, hogy az időjárásnak valóban érzékelhető élettani hatása van. Nem elhanyagolható mértékű. Korábban nem hittem el, legyintettem csak, ha valaki az időre, főleg a frontokra hivatkozva panaszkodott, hogy fáj a feje, hasogat a dereka. Gondoltam nem beszélek össze vissza, kicsit utána nézek a frontoknak, mert ezt emlegetjük a legtöbbet, mint főbűnös. Hiba volt! Óriási az egymással nem mindig harmonizáló információdömping!
Mi az időjárási front - érthetően?  Ez itt a kérdés. 
„A front a hideg és a meleg levegő határainak érintkezési felülete. A légtömegek nem keverednek azonnal egymással a különböző sűrűségük miatt, ehelyett a könnyebb, melegebb levegő felemelkedik a hidegebb és sűrűbb fölé. A front, az átmenet a kettő között.” „Amikor egy időjárási front áthalad egy terület fölött, jellegzetes változás következik be a szél sebességében, irányában, a légnyomásban és a levegő nedvességtartalmában.” Alapvetően három féle: hideg, meleg és kettős fronthatással élünk együtt! Eddig is ezt hallottam, de most már tuti!
Több órás böngészésem eredményét nem írom le részletesen, az orvos-meteorológusok megállapításai tudományosan igazoltak és teljesen azonos a tapasztalatokkal. A frontok hatásának választéka bőséges. Fizikai és lelkiállapotunktól függ, hogy mennyire és milyen módon kerül a frontok hatása alá szervezetünk nagyon érzékeny finomra hangolt szerkezete. Mégis jobb, ha értem, miről van szó, még akkor is, ha tenni ellene hatékonyan szinte semmit nem tudok. Elhatározhatom ma, hogy holnaputántól stressz mentesen fogok élni, értelme semmi.  Azért már sikerül egy lépcsővel megelőznöm magam azzal, hogy másoknak az enyémhez hasonló problémáit is jobban tolerálom –ha eszembe jut, hogy front van! Különösen igaz ez a fontok három látványos mellékhatására: idegesség, feszültség, lobbanékonyság. Érvényes ez kortól, nemtől függetlenül, mindenkire! De! kérdem én, miért nem panaszkodunk, ha kirándulunk, ha fent vagyunk és szétnézünk a hegytetőn ég és föld között, ha sétálunk a tengerparton, ha nyaralunk? ott nincs fronthatás? se egyes, se kettős?

A frontok mellett a szél is állandó okozója megfejthetetlen napi jövő-menő bajainknak. Sokszor mondják, sajog a könyököm szél lesz, fáj a törés helye a lábamon, megőrjít a fejfájás, jön a szél.
Közel lakunk a Dunához, gyakori a hűs dunai szél. Rossz viszonyban vagyunk!  Nem most kezdődött! 45 éve, még Sopronban, ahol az év 360 napján fúj a szél. Annak idején széljárás szerint ismertük utcákat. Azért van a szélről egy azaz egy vicces történetem: vasárnap délután volt, gesztenyepürét nassoltuk egy cukrászda óriási üvegablaka mögött, egy másik bakfissal. Láttuk, ahogy középkorú hölgyek sokan, mind elegánsan kiöltözve siettek valahova. Kisvárosban mindenki mindig siet. A hirtelen feltámadt a szél és lekapta a lányok, asszonyok kalapját, ami kötelező viselet volt a magukra valamit is adók körében. Fuldokolunk a nevetéstől, ahogy a port kavaró viharos szélben, égnek álló frizurákkal kapkodtak, visítozva futott kalapjai után a hölgykoszorú. Volt egy kalap, melyiket élére állítva fújta a szél. Nem tudom mi lett a sorsa, mert a kalappal együtt kiszaladtak a szereplők a látóterünkből. Filmszerű, ahogy ez ma a szemeim előtt lepereg, még mindig nevetek, ha eszembe jut.  
Mindig izgatott, hogy mitől vörös esténként az ég alja, ha vörös és mi a kapcsolata a széllel? Nagyon egyszerű magyarázta van. Magyarországon az uralkodó szélirány a nyugat- északnyugati, a napot is ott látjuk lemenni, a közeledő erős szél, jelentős mennyiségű port és szennyeződést juttat a levegő alsó rétegébe, ezt a lemenő nap fénye megtöri és az ég alja ezért vöröslik. Akkor most a nagy igazság: „Ha a nap veresbe áldozik, az idő vagy marad, vagy változik.”

Addig jó nekünk, amíg az időjárás emberi beavatkozással nem változtatható. Mert ha uralni tudnánk, abból sok jó nem származna. 

 

FELHŐK

„Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba” (Kr.e. 6. század, Hérakleitosz)
Kétszer nem nézel ugyanarra az égre. (21. század, Antal Zsuzsa)
Nem vitatom, hogy folyók állandó változása csoda, de ami az égen zajlik, az felülmúlhatatlan.
            Csak az folytassa, aki bírja a kicsit giccses, ámbár a valóságot leíró bejegyzést. Én szóltam! 

Többedszer hivatkozom lakásunk különleges adottságaira, a magam helyzetére, és e két dolog együttes következményeire. Sokkal többet nézem az eget, nagyjából egyazon helyzetből, mint mások. Ráadásul a negyedikről, ahonnan a földön történő dolgok csak távol látszanak. Az igazi, állandóan látszó történések színtere számomra, a Szabadsághegytől, Veresegyházáig terjedő hegy- és domb- vonulat, és az égbolt, ugyanebben a távolságban. 

A bárányfelhős ég, kellemes látvány reggelente. Az élénk kék háttérben, habos, fodros, kis csodák százai, bambán bámészan vonulnak egy irányba, várok is egy föl-alá rohangáló fekete pulit. Nem jön. Lehet, hogy azért mert az égbolton tökéletes rend van? Terelő kutya nélkül is!  A haladási irányt a legszeleburdibb, vagány kis felhő is betartja, semmi öntörvényűség! Igaz, a szél, segít. Hoppá! A szél az égbolt pulija! 

Az sem rossz, ha felhőtlen az ég, de ez gyorsan múló állapot … valamitől, mindig befellegzik, vagy az égbolt, vagy más , pláne, ha rásegítünk a rádióval. 

Ha felhős az idő, az nagyon szórakoztató. Az égbolton, elkülönülnek a felhőrétegek. Olykor sok különböző távolságban rétegződik a felhőzet és az egyes rétegek, más-más magasságban lévén különböző sebességgel haladnak, mindig egy irányba, még véletlenül sem megy szembe egyetlen kis kóbor foszlány sem a többivel. Hihetetlen látvány, amikor az alsó mélykékes-szürke felhőréteg suhan vízszintesen a látóhatár alján, fölötte a következő világosabb szürke réteg lassabban halad, a harmadik, majdnem fehér lomhán követi elődeit, a negyedik hófehér réteg szinte áll. Vagy, talán áll is? Nem, de hova rohanjon. Nézem, csodálom ezt a rózsaszín, sárgás, szürkés háttéren zajló pompás vonulást. Néha alakot öltenek a felhők, kis képzelőerővel, karneváli felvonulás kerekedik. Állatsereglet felhőkből! Göndör hajú puttó énekkar! Nagyon jó! Csúf alakok menete- kizárólag rosszkedvűeknek!  Csak ritkán gondolok bele, micsoda erők mozgatják, formálják itt a szereplőket, a díszleteket. A fátyolfelhőt nem szeretem, ha abba belegabalyodik valaki, onnan nem szabadul. 

Az égbolt tud barátságos lenni, de kegyetlenül barátságtalan is. Pár napja történt: sütött a nap, túlságosan is ragyogott. Egy különösen furcsa szürke felhő úszott be az égre. Távolról, jött, a budai hegyek felől. Messziről, méltóságteljesen elindult egy hatalmas paplan. A látvány annyira valóságos volt, hogy könnyen odaképzeltem, a felhőpárna szélén utazó, lábat lógató vándorokat. A szabadság vándorait! Békés égi táj, mégis sejthető volt, hogy valami készül. A felhő előtt és körülötte kék az ég, a nap süt ezerrel. Még kék, még süt. A felhőpaplan egyre nőtt. Amikor már olyan széles lett, mint a horizont belátható darabja - a színe a szürke minden árnyalatával batikolt, szelíd galambszürkétől az egészen az antracitig, helyenként majdnem fekete- lehetett tudni, hogy hatalmas vihar közeleg. Jött, jött feltartóztathatatlanul. Kíséretében a dörgés és villámlás. Ha kicsit lejjebb lenne, biztos nagyon félnék, hogy egyenesen bejön az ablakon- gondoltam és egyre mélyebbre süppedtem a fotelban. Most, hogy már itt volt, nem szerettem volna megtudni, mivel van megtöltve az egyre félelmetesebb paplan. Megtudtam. Víz, hosszú csövekben, víz dézsából, jéggyöngy társaságában, asztal és virágborogató segítséggel. Az eső félelmetes robajjal dobolt a bádogon. Égzengés. Mi lehet a vándorainkkal? A villámok csapkodtak, cikáztak vég nélkül, olyan hatalmasak az óriás látótér egyik felében, mint a természetfilmekben, de ez nem film volt. Égiháború. A keleti oldalon még sütött a nap nagy álnokul.

Eszembe jutott, hogy amikor kicsik voltunk és nagyanyám vigyázott ránk, a soproni házunkban. Vihar idején mindig összebujtunk a mamával. Ha dörgött-villámlott ő félhangosan imádkozott és nagyon félt. Egyszer énekeltünk, biztos oldódott a feszültség.  Magához szorított minket, a húgomat és engem. Mi is nagyon féltünk, kapaszkodtunk belé és egymásba. Nagyon vártuk, hogy vége legyen. Izgultunk, hogy anyu, apu vajon hol van. Mindhárman fellélegeztünk, mikor elvonultak a felhők, ránk zúdított vizes terheiket hátrahagyva. Ahogy elvonult a vihar, szaladtunk az udvarra, percek múlva már nagy viháncolásban voltunk a húgommal, tapicskoltunk a pocsolyákban, a kezünkkel, lábunkkal utat csináltunk a tócsáknak és más hasonló lányos játékokat űztünk, a végre már veszekedő nagymamánkkal a sarkunkban. 

Ahogy kezdődött, úgy lett vége a viharnak. Viharsebesen! A ragyogó napsütésben, a már kék égen láttam a távozó paplan végét, ugyanolyan fehér fodros volt, mint az eleje. Ott lóbálták lábukat a szabadság vándorai. Ügyesek a fiatalok! 

A kedvencem az esti égbolt a maga kedves, nyugodt felhőivel és fényeivel. A fénytechnikusok este brillíroznak, fővilágosító maga a nap minden sugarával. Állandó élőadás, egyszeri és megismételhetetlen. A valóság néha olyan valószínűtlen. Kékes felhők mögött, rózsaszín pamacsok. Sárgás égbolton szürke, fehér bárányok. Nincs olyan szín és forma, ami itt nem fordul elő. Este, rendszerint a szél is alábbhagy. Nyugalom, pihenés, csend. Jó!
Hűl a levegő, vége a felhős pihenésnek. Szél lesz holnap, ha vörös az ég alja! És jaj, nekünk, ha aranyos az este, mert akkor fo-*fütty*-os a reggel! népi bölcsesség, nem én találtam  ki, nem is én írtam,  hanem egy számító gép! 

Ezzel összefüggő, mégis más. A rádió időjárás jelentéseiben gyakran halljuk, hogy pl. Budapest felett felhőtlen az égbolt, a hőmérséklet 26-28 fok. Miközben esik az eső és a hőmérséklet sem több 23 foknál. Vagy a pesszimista változat: Kedves hallgatóink, Budapest felett az égbolt erősen felhős, a mai nap folyamatos eső várható. A valóságban, ragyog a nap felhőnek nyoma sincs. Mit beszélnek ezek már megint? Miért nem néznek ki az ablakon? –dohogjuk! Az a helyzet, hogy a hírolvasó ül egy levegőtlen, ablaktalan stúdióban, fogalma sincs a kinti időjárásról és egyébként is azt olvassa fel, ami a papírjára van írva, vagy, előre rögzített szöveget vágnak be. Ez a nagy igazság! vagy valami ilyesmi. 

Jövő kedden, ha esik, ha fúj: fekete komédia

süti beállítások módosítása