Antal Zsuzsa blogja


Ribizli

2013. július 01. - Antal Zsuzsa

Étkezési szokásainkat manapság tanácsadók és szakértők hada kritizálja, reformálja, alakítja. Abban egyetértenek, tanácsadók, hogy zöldségből és gyümölcsből mindenhol az adott hely és idény terményeit a legjobb enni, minél frissebb, annál jobb. Mostanában már a piacokon szemet gyönyörködtető, gazdag kínálat van, választani sem könnyű. Van egy gyümölcsünk, a ribizli - felénk ribiszkének hívták - amelyiket többen nem szeretik, mint igen. Savanykás ízű, ragyogó szépségű, ínyenc aromájú vitaminban és ásványi anyagban gazdag gyümölcs. Szedése meglehetősen idő és türelemigényes. Már egy nagy tál megtöltése deréktáji panaszokat okozhat. Van egy kertbirtokos barátnőm, aki fává metszette a ribizli bokrait. A gömbölyded fa gazdagon megrakva piros fürtökkel extravagáns jelensége a kertnek, nem mellesleg állva szüretelhető.
Van egy receptünk, bátran ajánlom kipróbálásra, még azoknak is, akik maguk sem kedvelői a rubintos bogyóknak. A leirt recept már sokszorosan kipróbált, könnyített változat, üdítő, könnyen elkészíthető és nem utolsó sorban nagyon csinos finomság. 

Ribizlis piskóta  
4 tojásból piskótát sütünk, majd ha kihűlt két vékony lapra vágjuk.
Amikor nincs időnk, kedvünk sütni, vehetünk bolti piskótát is. Ha tortának szánjuk, lehet kerek is.
A töltelék:
50 dkg ribizlit lecsumázunk, megmosunk és megszárítunk.
2 dl vízből, másfél - két dkg -két evőkanál- búzadarából, 2 kanál porcukorral, a tejbegrízhez hasonló módon pépet főzünk és hagyjuk kihűlni.
Ezután két és fél dl vízben megfőzünk, egy vanília pudingot, amibe 2 kanál porcukrot elkeverünk. Hagyjuk kihűlni és a hideg darához keverjük.
Amíg hűlnek, habosra keverünk 10 dkg vajat 10 dkg porcukorral és egy vaníliás cukorral.
Végül a lecsumázott megmosott megszárított ribizlit lazán a darás krémhez keverjük.
Ezzel a töltelékkel megtöltjük a kettévágott piskótát.
Fontos: legalább egy éjszakára tegyük hűtőbe!
Az eredeti recept kissé viseltes – negyven éve írhattam be a sajátjaim közé:

64.jpg

Maga a süti:
64_2.jpg

Most van ribizli-szezon, ha késlekedünk egy évet kell várni a következő lehetőségre …

MIKOR LESZ A HAJÓS UTCA BOHÉMKORZÓ?

Egy HVG cikk margójára:
Cím: Mikor lesz a Hajós utca a pesti bohémkorzó?
HVG,  2013. február 06., Szerző: Lukács Andrea
Bevezető: „Az Andrássy út Budapest büszkesége,  nem hiába épült a Champs Élysées mintájára 1896-ban, a belőle nyíló mellékutcák azonban egészen más képet festenek: a Hajós utca korzóstátuszát bontogatja 2002 óta. A magyar dizájnereket is megihlette a környék, az üzletek bérlői az Operaház árnyékában szellemi energiákat mozgósítanának és lefölöznék a belvárosi bohémia auráját.”

Egy barátnőmtől kaptam a cikk linkjét, vajon miért?  Habzsolva kezdtem olvasni a lokálpatrióta szememmel. Többször elolvastam, még nem nagyon értem, de nem adom fel… Elvégre, olvasni tudok, írni nem! 

Mielőtt fejest ugranék a témába, két adalék:
- a Hajós utca, a budapesti Operaház melletti sétáló utca. Az utca Andrássy útról nyíló része harmonikus  egység a dalszínházzal.
- 1995-től, 2010-ig ebben az utcában laktunk, a híres ház tőszomszédságában. Egy rokonom az mondta, amikor meglátogatott, hogy milyen jó nekem, csak felveszem a legszebb ruhám, kiülök az erkélyre és olyan, mintha az operában ülnék. Valóban! Mintha! 

Szerettünk ott élni. A házunk 1892-ben épült, egyes részei ma is az eredetiek, a gyönyörű vas-csipke korlátfolyam, a márvány lépcsősor, a födém, a pince jó része, … a bejáratnál aljzatmozaik! Élveztük az előnyeit, viseltük a hátrányait attól a perctől, amikor birtokba vettük a lakást. Még nem is volt a miénk, amikor már árgus szemek figyelték a régi lakók a várható új lakókat. Egy ilyen házban, mindenki gyanús! Szomszédasszonyunk azonnal elmondta, hogy mit nem szabad és mit tilos megtenni a házban. Mindent lehet itt, csak élni nem, összegeztük magunkban, eldugva kicsiny fiunkat, aki fő zavarója lehet a nyugodt csendes –polgári légkörnek. Megnyugodtunk, amikor a szomszéd házban levő henteshez bementünk „A” henteshez, ahol a cikkben is említett, volt bokszoló Pista, a tulaj’ –még hogy Pista bácsi!- örömmel üdvözölt minket, mint leendő törzsvevőit.
Egy vaskos könyvet megtöltő egyszeri és megismételhetetlen történet tolong a fejemben, csak néhányat írok le:
A reggeli napsütés nagyon jól állt az utcának, mi boldogan sétáltunk át reggelente az iskolába Szabolccsal. Az Operaház művészbejárójának díszes árkádja alatt mentünk, mert az „olyan ünnepi” volt. Csodák történtek velünk ott. Egyik reggel összefutottunk a legkedvencebb operaénekesemmel. A művész úr mosolyogva fordult felénk „Szép jó reggelt!” fakadt köszönésre a híres basszus. Megbúbolta Szabolcs fejét, nyújtotta a kezét felém, Gregor József- mutatkozott be. Tudom, válaszoltam őrült zavaromban, aztán belerebegtem a nevem a semmibe … és nem nyílt meg alattam a föld, pedig reméltem.
Egy másik reggel a feljáró macskakövei között lapult egy csillogó –bizsu- fülbevaló. A fiam megtalálta, felkapta, tanakodtunk, mit tegyünk vele. Délután megpróbáltuk leadni a pénztárnál, nem kérték. Megtartottuk. Hetekig, minden reggel kerestük a párját. Nem találtuk, de találtunk egy másikat.
A Tóni trafik – fogalom volt! Erről is esik szó a cikkben. A mai gyerekek vajon tudják, hogy milyen kincsesbányák voltak ezek a boltok?
A Balettcipő! különleges hely az Operaház háta mögött. Negyven éve még a művészek itt itták meg bátorító, vagy búfelejtő féldecijüket, ünnepi pezsgőiket. Volt itt sütemény, mignon, dobostorta, kaviáros szendvics is. Találkák, megbeszélések helyszínéül is szolgált.
Amikor ideköltöztünk már füstös söröző volt. Egy pár fakult, kopott rózsaszín szatén balettcipő a sörös pult fölött, ez volt a patinás névadó. Azóta újragondolták, átépítették. Egy időre a nevét is visszakapta. A kis kopott balettcipő most is kint van, jelezve, hogy a hely ma is hű eredeti küldetéséhez, alkalmazkodva a ma igényeihez. Kaviáros szendvics helyett salátatál, tortilla, menü, vonzó koktélcsodák. Celebek, művészek és átlagemberek találkozóhelye ma is. Nagy idők nagy tanúja! 

A filmesek kedvenc helye ez az utca. Első filmes élményem az Evita forgatása volt. Nem kellett 24 óra ahhoz, hogy Buenos Aires több helyszínévé alakítsák át a budapesti utcát. Volt itt Madonna, az ő jeleneteit órákig forgatták, negyvenszer felvéve ugyanazt. Banderas jött, egy próba civilben, egy jelmezben, egy forgatás, esetleg kettő… egy másik jelenet és már ott sem volt. Egyik jelenetet kétféle módon is felvették. A világsztár kétszer halt meg a mi utcánkban. Egész éjszaka harmadik emeleti erkélyünkön ültem. Össze sem hasonlíthatóan nagyobb élmény volt, mint a film. Ma már nincs meg a saját –titkos- felvételem, elajándékoztam egy Banderas rajongó kolléganőmnek. Hatalmas reflektorokkal nappali világosság volt az utcán, éjszaka is forgattak napsütésben játszódó jeleneteket. Aztán másnap régi autók kipufogó gázával telt meg az utca. 

… és amikor Spielberg munkaasztala a mi kapunkban volt? Nna, akkor volt felfordulás napokig! A stáb minden tagja rendkívül udvarias volt az ott lakókkal, tudták, hogy alaposan felborították az életünk. El kellett mennünk a forgatás idején valahova, nem volt mód megvárni az átmeneti fennakadás végét. Amikor látták a filmesek, hogy kerekesszékkel jövünk ki a házunkból, azonnal odaugrottak ketten is segíteni. Egyetlen villámgyors mozdulattal szétkapták a széket, aztán rémülten kértek elnézést, minden nyelven. Visszafelé már nem volt probléma, a rendezőt is arrébb tessékelték csak, hogy baj nélkül haza mehessünk.  Vettek fel romantikus és szinte háborús epizódokat is. Akkor láttunk először kommandós jeleneteket, színészek és statiszták előadásában.
Pár évvel később a valóságban is többször lezárták az utcát biztonsági okokból. Előfordult, hogy az éjszakás nővér rendőri kísérettel érkezett. Furcsa volt a TV-ben, helyszíni közvetítésben látni a házunk sarkánál zajló kommandós sorfalat. Másnapra persze nyoma sem volt semminek, ugyanúgy, mint a forgatások után. Amikor -pár nap múlva- a fiúk a történéseket kibeszélték, már történetek voltak a történtek, akár filmfelvétel volt, akár nem.
Furdalja az oldalam a kíváncsiság, hogy mikor lesz a Hajós utca bohémkorzó? Legyen, vagy ne legyen? Honnan fogjuk tudni, hogy már az?
… és mi az, hogy bohémkorzó? 

klikk a cikkre:  http://hvg.hu/divat_design/20130206_Hajos_utca_pesti_bohemkorzo

BUÉK 2013

Több, mint ötven éve anyuék szobájában rendeztem a karácsonyi és újévi képeslapokat. Nem is tudom, miért indulok Ádám-Évától már megint, de hát mit tehet az ember, ha már annyi UÉ van a hátam mögött? Sok B volt, … nem vagyok elégedetlen! Abban az időben amolyan társasjáték volt, üdvözlő képeslapokat küldeni a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek névnapra, születésnapra húsvétra, karácsonyra, nyaraláskor. Volt, aki az írásával kedveskedett volt, aki a kép különlegességével adta meg a módját. Anyu ezeket az üdvözlő lapokat évtizedeken át gyűjtötte, csak úgy beledobálva egy szaloncukros dobozba. Mentegetőzök, hogy nem is a felnőttek dolgaiban turkáltam, hanem már gyerekkoromban kibujt belőlem rendszerelvű látásmódom, amikor például a képeslap halmot megláttam, azonnal kedvem támadt szétszedni és rendezgetni, szaloncukor eszegetés közben. Mi tagadás, szórakoztatott ez a kis utókarácsony. Nézegettem, olvasgattam felidéződtek az üdvözletek küldőihez kapcsolódó emlékek. Korosáék, Ábrahámék, Béresék, Buék, Nagyék, megint Korosáék, Molnárék, ismét Buék. Mindenkit ismertem a képeslapok küldői közül. Béresék erdélyi rokonaink, Korosáék a hévízi ismerősök, Magdiék a szegedi barátok, de kik a Buék? Hogy lehet az, hogy ilyen sok helyes malackás, kéményseprős lapot írtak és én nem ismerem őket? Kezdtem összeesküvés elméleteket gyártani, amikor megpillantottam az egyik képeslapon a Boldog Új Évet Kívánunk, aranybetűs szöveget. Megvilágosodtam! Percekig hangosan nevettem magamon, a szőnyegen fetrengve. 

Boldog Új Évet Kívánunk szeretettel!
Zsuzsáék és Buék

MALACSOR.jpg

Válasszon magának mindenki malacot! Sütünk még!

FONTOS KIEGÉSZÍTÉS:

2015.01.01-én megtaláltam a BU család fényképes családfáját:

bl_xbuek.jpg

süti beállítások módosítása