Antal Zsuzsa blogja


HŐSÉGRIADÓ

2015. augusztus 10. - Antal Zs

 

Hőségriadó van!    Hőség! Riadó van!     Hőségri! adó van!           Hőség riad, ó! Van?   Hős! égriadó van!

bl_107_mohoterkep.png

A szobában 30°C. A külső hőmérséklet 37°C.  A testhőmérsékletem 35,4° a vérnyomásom mérhetetlen, a színem zöld. A környezetemben levők sincsenek valami jól. 

A rádió napok óta hőségriadót fúj, ami egyre fokozódik. Sakkozással múlatjuk az időt. Sakkozunk az idővel és az energiánkkal. A pénzzel is, de ettől most, tekintsünk el. Lépésről, lépésre tervezünk. Már megint az utolsó pillanatra hagytuk, hogy elmenjünk az orvoshoz és megszerezzük a recepteket, amiket manapság vényeknek hívnak. Se lovunk, se gyalogunk, akit a forróságban elugraszthatnánk. Magunk megyünk! Sürgős! Pár lépés az orvosi rendelő. Méterre, másodpercre pontosan megterveztük a rendelőhöz vezető utat. Fekete mező - árnyékos, fehér mező - tűző napos- oldalon levő járda szakasz. Elméletben tíz perc. A gyakorlatban kilenc perc alatti időt mentünk. Csak nehogy visszaüssön ez a rohanás!  37° -nál minden számít.

Halál izzadtan léptünk** be a rendelő közösségi terébe, ahol a várakozók ültek. Dermesztő volt a klíma, 27°. Ki ott belépsz, küzdj! … és bízva bízzál! Más élet van kint, mint bent! Kint senki nem jár. Bent ülnek és várják a belépőt. Gyakorlott rendelői közösségformáló vezéregyéniségek, felsőbbrendű magbiztossággal figyelik az ajtón belépő, magunkfajta balekot, aki mosolyogva jön… de jó hűvös van itt! Majd megtudja… méregetik. Kihez lesz a bemenetel? - kérdezi az aktuális vezérszónok. dr. M.-hez. A doktornő nincs itt. Szabin van, de a jövő héten itt lesz! Lehet akkor is jönni!  Most L. dr Úr helyettesít. Mi is oda várunk. A hölgy után következik… vagy be tetszik jelentkezve lenni, mert az más, akkor oda tessék…  Én receptet íratok – közöljük a tényt. Ócska trükk! Mindenki ezt mondja, aztán amikor bejutnak, félórákat eltrécselnek, mi meg –vonultatja végig mutatóujjával kísért tekintetét a helyeslőn bólogatókon - várunk a sorunkra. Az ember –ugye- nem pofátlankodik mások elé! Legalább ne álljon olyan közel az ajtóhoz, mert nem hallom, ha szólítanak – mondta valaki a háttérből. Üljön le! –szólt egy másik hang. Alig tudtuk betartani a saját taktikánkat, olyan gyors volt a nyitás! Kivártunk, majd aprókat léptünk, szinte egy helyben topogva.

Csend. Nyílik az ajtó, a Nővér észrevesz „mindjárt írjuk. Tessék várni!” - szól hozzánk, közben elveszi a papírokat az újonnan érkezettektől. Csend. Ismét nyílik az ajtó, a Nővér megkérdezi  „három-havit írjunk fel, vagy elég egy- havi?” … Hármat, ha lehet - leheljük halkan, de nem elég halkan, mert a rég várók szóvivője azonnal felfigyel, és újból megszólít. Nem tetszett mondani, hogy ismerősnek tetszik lenni. Tudhattuk volna, látszik magán. Nyílik az ajtó, a Nővér szól, a segédeszközöket is kéri? Bólintunk, igen. Csend. A kilincs újra fordul –csak ne hozzánk szóljon …  a Nővérke nem szól, int. A dr.Úr kéri, hogy fáradjon be.… Most törjön ketté a tábla… Zavartan lépünk be. A háromhavi vény (28 db)*kinyomtatása, ellenőrzése, aláírása, lepecsételése, csoportosítása, módosítása - alsó hangon- 15 perc, a kinn ülők óráján a duplájánál is több. (Magam sem örülnék.) Sietünk, nem kérdezünk, nem húzzuk az időt, szalad az magától. Nyugalom! Lépés előnyben vagyunk. Ne hibázzunk. Megköszönjük a kedvességüket és még egyszer átfutunk egyes vények, egyes kritikus pontjain! Király! Megelégedetten rakjuk el a vastag papír halmot. Jobb, ha nem látják ezt a köteget a kinn ülők. Emelt fővel nyitjuk az ajtót, tekintetünkben a Matt! … a kutya ránk sem hederít. Időközben új, baleknak látszó srác érkezett. A tiszteletére, nyilván újra elkezdődött a velünk is eljátszott jelenet. Ő -mosolyogva- ül a nekünk is felkínált széken, fülében fülhallgató, kezében tablet, rövidnadrág, strandpapucs. A jelekből  kiolvashatóan, mérhetetlen lazasággal, imponáló biztonsággal lépte meg a saját mattját. Másképp zajlott a szimultán, mint velünk. A törzsközönség korábbi magabiztossága romokban! Nem is látjuk a Királyt. Még nem tudják jól kezelni a digitális korszak kihívásait. Ajtó nyílik, Nővér jön, kéri a következőt. Az egyik bástya feláll, egyenes derékkal besétál a dr. Úrhoz. Szem sarkokból vették a távozásunkat, bekönyvelték a vereségeket. Jól jöttünk ki a játszmából, mégsem felhőtlen az örömöm. Bízom abban, hogy nem adják fel a régi menők! Határozott veszteség lenne, ha eltűnne az orvosi várók retro hangulata! Csak lesz valaki, akitől okos-telefonon segítséget kérhetnek. Okosan!

Ma a régi hőségben új parti kezdődik. A patikai taktika már kész.

Pár lépés a gyógyszertár. A terv, a tegnapihoz hasonló. Éjszaka frissítettünk! 22° volt, enyhe szellővel. Az változott, hogy nem erre indulunk, hanem arra. Most máshogy jár a nap. Gyalog megyünk. Még mindig se lovunk, se gyalogunk, akit a forróságban elugraszthatnánk a patikába, hogy kiváltsa a tegnapi kánikulában felíratott gyógyszereket. Megyünk! Sürgős!

A mai gyógyszertár már nem patika. Az ajtóban áll egy úr, sorszámot tépet velünk**. Segít, ha nem tudjuk kezelni. Tudjuk, bár ez a lépés nem volt betervezve. Miért kell sorszám? Ki van írva! Segítsek elolvasni? Tépünk, nem állunk sorba, nincs sor. Mi vagyunk az egyetlen vevő. Hangtalanul zajlik a parti. A vény-köteget beadjuk, dobozokat elrakjuk. Zacskót nem kérünk. Pénz az ablakba, visszajáró a tálcán. Gyorsan végzünk. Jaj! a számla, legyen kedves… Várjon! Hallja, hogy nem nyomtat ez az ócska nyomtató! Kap egy pofont. Nyomtat. A számla halvány, nem látszik, hogy mi fehér és mi fekete. Tessék megnézni otthon, a számítógépén, a számlán rajta van a link. Értjük. Már rég a piacra gondolunk, pluszlépés, de belefér. Azok az őszibarackok… forróak. Kétszer sültek. Az árusok is kivannak. Felajánljuk a hideg vizünket. Köszönik. Megisszák. Izzadnak. Törölköznek. Mosolyognak. Mesélnek. Végre Vevő!

bl_107_oszibarack.jpg

(28 db)* : nem tévedés, annyi. Nem osztható 3-al, a felírt hónapok számával, maradék nélkül. Nem gyógyszer van minden receptre felírva, vannak "segédeszközök" is. Négy eszközből, 3 havi mennyiség írható fel egy vényre. Spórolunk vele időt, pénzt, energiát!  Az összes többiről havonta külön (rendel)vényt kell kiállítani. Így zajlik hosszú évek óta. Nem vagyok gyógyszerpárti! A legszükségesebb mennyiségű gyógyszert szedem be és a szükséges mennyiségű eszközt használjuk el.A béna lét gyakori velejárója a görcs és a fájdalom. Az előbbit oldani kell és lehet, az utóbbit csillapítani kell és lehet,ha már megszüntetni nem. A gyógyszerek többsége erre szolgál. Szedek alvást segítő szereket is. Segítenek abban, hogy átaludjak 5-6 esetleg 7 órát, több részletben.  Az altatókra ( szépen/csúnyán hangzik?) és a segédeszközökre, majd hűvös őszi estéken visszatérek.

** a többes-szám virtuális. Természetesen egy ember - a velem levő Segítőm- ment, izzadt, várt, íratott váltott, pironkodott, ellenőrzött, cipekedett, fáradt, kérdezett és válaszolt, kért és megköszönt stb. Lélekben vele voltam!

A sakk is csapatjáték!

 

süti beállítások módosítása