Antal Zsuzsa blogja


A KARÁCSONY-FA VÉGE

2014. január 26. - Antal Zsuzsa

Mikor van vége a karácsonynak?
Nem történelmi léptékben gondolkodom, hanem csak úgy, az évi rendes karácsonyi ünnepek aktuális idején.
Többször is vége van?
Először akkor, amikor megesszük az utolsó –egyúttal- legeslegfinomabb töltött-káposzta adagot, amit már többször, többen odébb tologattak, mert mindig volt kívánatosabb?
aztán, amikor elfogy az utolsó bejgli?
vagy, amikor az utolsónak vélt vendég  is elhagyja tatárdúlás utáni képet mutató otthonunkat?
vagy: amikor eljön az ünnepek utáni  első munkanap?
vagy esetleg amikor ki-be-cseréltük az utolsó majdnem jó méretű pizsamát, síkesztyűt, macskanyelvet és társait?

84_1.jpg

vagy, amikor előszedjük a karácsonyi díszes dobozokat és leszedjük a karácsonyfát?
… január ötödikén este ülök az elektromos fotelomban nézem a kissé már avuló, de még mindig szép karácsonyfát, gyönyörködöm a mindenhol visszatükröződő csillogásán. Körbegurulom. Nekem tetszik. Már azt is beláttam, hogy nem vandál erdőirtás kivágni és eladni a formatervezett tökéletességű fákat. Nem is tudnának az égig nőni. Szerencsés az a fa, amelyiket megvesszük és nem marad eladatlan halomban. A mi fánk is jó helyre került. Szép volt díszek nélkül is. Aztán arra gondolok, hogy rövid életű a tündöklés. Pár napja, még mindenki elámult, hogy milyen szép, külön-külön dicsérték a fenyő tökéletes formáját, színét, illatát, a díszeket, a gyertyákat imitáló izzócskákat.  
Amikor díszítettük, úgy viselkedett, mint egy makrancos menyasszony. Szúrt minden tűlevelével, miközben alig várta, hogy ráadják a ruháját. Elegáns lett, mint egy királynő. Fenséges. Uralta a terepet, élvezte, hogy csodálják. Nappal is hódít, de a kékes koraesték álltak neki a legjobban. Jó, hogy nem forog most is körös-körbe … Majdcsak kitalálja ezt is egy ügyes kereskedő. Tessék! most is percek óta nézem, gyönyörködöm benne … ilyenkor a legszebb ...
A mi fácskánk nem sejti, hogy hamarosan vízkereszt és akkor kíméletlenül …amikor megszólal egy racionális hang, valahonnan közvetlen közelről:
- leöltöztessük?
- … hogy mit csináljunk?
- leöltöztetjük e?
- mi az, hogy le…
- ha felöltöztettük, akkor le is kell öltöztetni! … vagy itt marad húsvétig?
- Nem! Vagyis igen! Kezdjük!

Gyorsan peregtek az események. Égősor kikapcsolva, dobozfödelek le, szaloncukrok a tálba, díszek a helyükre, égősor lebogozás … Na, ennél a mozzanatnál lesírta magáról a fa, tűlevél könnyeit … ha ti így, én meg így! … szúrt, mint egy tűpárna belseje. Az idei fánk nem kápráztatott el minket az illatával. De a végén bőkezűen bánt ragacsos, gyantájával. 

Mikor is van utoljára vége a karácsonynak?
Ő például, Valentin napig biztos kitart: 

84_3.jpg

OPERA-EDDY-TAVASZ

Elvonási tüneteim vannak! Nagyon szeretnék egy kis töményet! Nem alkoholból, hanem napsütésből, természetből, Dunapart-ból, parkból, piacból, kultúrából, színházból, az Operaházról már ne is beszéljünk… Most, hogy a magam mozgatta eszközben ülök, főleg vágyom kimenni. Különben is március, április, május a színházi szezonom.

Mostanában többször is eszembe jutott egy régi, márciusi kultúrélmény. Helyszíne az Operaház:

53_1.jpg

Oda készültünk Judit barátnőmmel és Eddy-vel. Őt, néhány napra vendégül láttuk volna Jókai téri otthonunkban, ha hagyta volna magát vendégül látni! Nem hagyta, csak ott lakott. Aznap este mi lányok, már rég kész voltunk (zuhany, smink, öltözés) és türelmetlenül várakoztunk Eddy átmenti lakosztályának ajtaja előtt. „Gyere már! Csak egy férfi lehet ilyen rohadt lassú!” Sziszegtük, egyre idegesebben nézve az óránkra. Aztán megjelent Eddy a filozófus: ugyanabban a kockás ingben, amiben egész nap rótta az utcákat, feltűnően felemás zokniban, cipő nélkül, hóna alatt egy gombóccá gyűrt rongydarab reménykedtünk, hogy a zakója,. „Induljunk!”- adta ki a jelszót, figyelmen kívül hagyva cipőbeli hiányérzetünket. „Gyertek már!”- ismételte meg indulatosan! Mintha nem mi várnánk őt fél órája. Elindult, mit indult, elvágtatott. Elképedve rohantunk utána, folyamatosan mindenkitől elnézést kérve. Átvágtattunk mindenkin és mindenen. Percek alatt megérkeztünk. A zenészek már hangoltak, a gyülekező közönség zsongott mikor odaértük. 

53_2.jpg

Az Operaház hangulata mindig, mindenkit elvarázsol, itt mindenkinek sikerült lehiggadnia, átszellemülnie, Eddy-nek is. Nézett körbe-körbe majd lenyűgözötten helyet foglalt az emeleti erkély lépcsőjének közepén! Mozdíthatatlanul, kérlelhetetlenül. Kényelmesen kicsomagolta a zakóját és az abba göngyölgetett kockás tornacipőjét (87-ben vagyunk)! Dacolva a nála később érkező és előrébb ülő nézők, értetlenkedő bukdácsolásával, felvette a cipőjét, a zakóját és átszellemülten várta az előadás kezdetét. A zene csodát művelt. Mindenki élvezte az előadást. A mi Eddynk, időnként besegített a karmesternek és elragadtatottságában néha - nagyon diszkréten- zümmögött, tényleg alig hallhatóan. Nem az ő hibája, hogy az est két részből állt. Amikor az első résznek vége lett, a közönség előtte ülő része –annak rendje ’s módja szerint- megindult kifelé. Eddy erről próbált tudomást sem venni, ő ugyanis nem akart sütit enni a büfében. Óriási felfordulás kerekedett, sem megkerülni, sem átlépni nem lehetett a barátunkat. Végre valahogy elfogytak a kifelé tartó nézők, akkor viszont Eddy lett szomjas hirtelen. Nem folytatom, ezt mindenkinek a saját képzeletére bízom  … Judittal próbáltunk végig láthatatlannak tűnni, mert tudtuk, hogy itt vitának, meggyőzésnek helye nincs és egyszer úgyis vége lesz.
Az előadás után álldogáltunk egy kicsit a március végi, kora nyári estében (!), nagyon .drukkoltunk, hogy aznap este már más különösnek látszó dolog ne történjen. Leültünk egy kicsit a Jókai szobor mögé a fűre, hogy meghallgassuk vendégünk aznapi történetét: olyan furcsa emberek járnak a Nemzeti Múzeumba. Ő imádja és tanulmányozza az ősmagyar kultúrát. A Múzeumban talált egy remekül berendezett honfoglalás kori sátrat. Nézegette napokig, majd egyik nap szép óvatosan beült a sátorba a díszlet emberek közé. Csak ült átszellemülten, amikor odament hozzá néhány ember és durván kitessékelték őt. Idegesek és mérgesek voltak. Nem érti, hogy miért? Mi-ért? Ez már tegnap is megtörtént, de akkor nem zárták le a termet és két udvarias ember kérte meg, hogy távozzon. Nem értették meg, pedig próbálkozott 4-5 nyelven elmagyarázni, hogy ő semmi rosszat nem akar, csodálja és élvezi az ottani légkört, mondhatni fílinget, szinte vonzza őt. Meg sem hallgatták, kikísérték a kapun kívülre. Nagyon megértettük őt, vitatkozni nem is próbáltunk. Vigasztalásul meghívtuk egy Unikumra, aztán még egyre, csak hogy jó képe maradjon Budapestről.
Nagy kő esett le a családi szívről, amikor Eddy a filozófus-matematikus-informatikus, elhagyta hazánk légterét. Kicsit fura fickó, öntörvényű, minimális praktikus érzékkel. De óriási lelke van és hatalmas tudása, világcégek tanácsadója. Abban a pillanatban kezdtem is izgulni érte, amikor elindult, vajon hogy tolerálják őt, mint jelenséget utazása további célpontjain. Prága volt a következő.
Jó kis emlék. Ma más a helyzet, forgalmi akadályt képezni magam is tudok bármikor, ha kilépünk itthonról! Csak végre jussak ki. Nekem ehhez kell még +10 fok Celsius. A madarak már csiripelnek korán reggel, a sárgarigók is meg-meg jelennek az erkély korlátján! A rügyek pattanásig feszültek! Hamarosan töményen kapom, a napsütést … és mindent sorba, amire vágyom! Vágyunk! vágytok!

GYEREK A SZÖKŐKÚTBAN, ÜDITŐ TÖRTÉNET FORRÓ NYÁRI NAPOKRA!

AZNAP ESTÉRE VENDÉGEKET VÁRTUNK. EZÉRT SZERENCSÉSNEK LÁTSZOTT A GYEREKET JÓL ELFÁRASZTANI, HOGY JÓL EGYEN ÉS AZTÁN JÓL ALUDJON ÉS EZEK FOLYOMÁNYAKÉNT, JÓ LEGYEN! APUKÁJA VOLT A LEFÁRASZTÓ VÁLLALKÓZÓ, BEVÁLLALT EGY SÉTÁT A MARGITSZIGETEN. EZ TÖBBSZÖRÖSEN JÓ ÖTLET VOLT. AZÉRT IS, MERT TÁVOLLÉTÜKBEN ZAVARTALANUL URALHATTAM, GASZTRONÓMIAI BÁZISOM,  FÉL SZEMÉLYES CSÖPP KIS KONYHÁM.

TETTEM A DOLGOM, AHOGY AZT MAGAMTÓL ELVÁRTAM. HATÁROZOTTAN EMLÉKSZEM, AZ ÉDESSÉG BORHAB TORTA VOLT. NEM VOLT OTTHON ILLATOS ÉDES BOR, EZÉRT ASZUVAL KÉSZÜLT. IGY FEL IS TALÁLTAM AZ ASZUHABOS  CSODÁT. KITTTŰNŐ NYÁRI DESSZERT!

MÁR MAJDNEM MINDEN KÉSZ VOLT, ARRA GONDOLTAM, HOGY AKÁR JÖHETNEK IS A FIÚK. ÁLMODOZTAM ARRÓL AZ IMÁDNIVALÓ ORROCSKÁRÓL, AMI SÉTÁJUK UTÁN A GYEREK ORCZÁJÁNAK KÖZEPÉT DISZITI MAJD. AMIKOR MEGSZÓLALT A KAPUCSENGŐ ÉS FÉRJEM: AZONNAL INDULJ ÉS HOZZ EGY POKRÓCOT! ŰVÖLTÖTTE. ROHANTAM. TUDTAM, HOGY TÖRTÉNÉS VAN! APA ÉS KARJÁBAN  KICSINY FIA, CSATAKOSAN ÁLLTAK A LÉPCSŐ ALJÁN.  APA INDULATOSAN HADARTA, HOGY AZ A … BUSZSOFŐR SEM ÁLLT MEG, PEDIG LÁTHATTA, HOGY CSUPA VÍZ EZ A GYEREK! A VILLAMOS IS SOKÁRA JÖTT, OTT MEG RENGETEGEN VOLTAK, ALIG FÉRTEK FÖL, Ö MEG ROHANT VOLNA.  AGGÓDOTT … NNA, DE MOST MÁR MINDEN RENBEN!

MEGESIK AZ ILYESMI! MI TÖBB, JÓL IS ESIK OLYAN FORRÓ NYÁRI NAPOKON, MINT AMILYENEK MOSTANÁBAN VANNAK! PLÁNE JÓL ESIK, MERT TILOS! DE AZNAP NEM FORRÓ NYÁRI NAP VOLT, HANEM NAPSÜTÉSES, HAVAS, GYÖNYÖRŰ JANUÁR KÖZEPE. NEM KLASSZIKUS SZÖKŐKÚT VOLT, AHOL SZABOLCS –ÉPPCSAK EGY KICSIT- MEGMÁRTÓZOTT, HANEM A MARGITSZIGETI JAPÁNKERT SZÖKŐKUTAS TAVACSKÁJA. ENNYIT A TÖRTÉNELMI HŰSÉG KEDVÉÉRT. MINDEN AGGÓDÓ MEGNYUGTATÁSÁRA: A GYEREK MEGÚSZTA A TÉLI FÜRDŐZÉST, APUKÁJA SEM KAPOTT SZIVROHAMOT. MINDKETTEN SZÉPEN ALUDTAK DÉLUTÁN TELETÖMVE C VITAMINNAL. EL TUDTAM VÉGEZNI AZ UTOLSÓ SIMITÁSOKAT IS. AZ ESTI VENDÉGSÉG HANGULATÁT PEDIG MEGALAPOZTA A DÉLŐTTI TÖRTÉNET. ALKOHOLLAL GAZDAGON SZINESITVE.

szabi2.jpgIME SZABOLCS, ALKALMI FÜRDŐRUHÁJÁBAN!

A JŐVŐ KEDDEN, AZ E HÉTRE TERVEZETT: Mi verte ki nálam a biztosítékot az Életrevalók-ból?

AZ IS KÉSZ, DE LEGYŐZTE AZ AKTUALITÁS! EZT A SZÖKŐKUTAST MÁR RÉG MEGIRTAM, MOST CSAK LEFÚJTAM RÓLA A PORT. AZ ÉN TÜDŐMMEL EZ IS ELTARTOTT EGY DARABIG.

 

süti beállítások módosítása