Antal Zsuzsa blogja


Vendégség

2013. október 22. - Antal Zsuzsa

Gyönyörű őszi reggel, magamhoz képest korán keltem, fél 10-kor már az irodámban voltam –mintegy 6 méterre az ágyamtól és 2 méterre a reggeliző asztaltól. Ezeket a távolságokat géperejű járművekkel tettem meg, úgymint elektromos emelő és elektromos kerekesszék. Cukor az élet! hangulatban elkezdtem dolgozni, tökéletesen elégedett voltam mindennel és mindenkivel. Mélyre merültem táblázataim, oszlopokba és sorokba rendezett számrengetegében. Sütött a nap és már világosodott a megoldás. Szemüvegem sarkában kisebb, gömbnek látszó valamik, ritmustalanul, egyre gyorsabban kezdtek mozogni. pislogtam párat rövidre kopott szempilláimmal -meg kéne végre megnézetni a szemem, egy ideje mintha … suhant át a gondolat, meg sem zavart a számbúvárkodásban. Munka közben repül az idő, meg a szürke gömbök, vajúdnak a számhegyek, tolonganak a következtetések. Mi ez? … éles hangok a fülemben. Elég nekem az állandó fülzúgás, nem kell ez a sípolgatás. Igaz, az orr-fül-gégészből az utóbbi kettőt is jó lenne felkeresni.  A fülzúgásom már vagy tíz éve említettem egy fülorvosnak. Megvizsgált, kikérdezett, majd közölte a diagnózist: semmi rendkívüli, tanuljak meg ezzel együtt élni. A sokat repülő pilótáknál is tipikus ez a probléma. Akkor sem értettem az összefüggést, ma sem. Ha a pilótáknál gyakran igen, akkor nekem kötelező? Egyébként meg, annyi dologgal élek együtt  … ez már belefér.
Jól kizökkentem! Elvesztettem a koncentrációmat! Akkor most kis szünet, egy jó pohár szűrt víz és leírom a számok közötti összefüggéseket - könnyebb lesz, mint a fül-orvosi talány megoldása.
Kifordultam a székemmel és rögtön szakmát váltottam–volna- lesifotóssá, ha fel lett volna töltve a kis digitális csodagépünk. De nem volt, így hát sima kukkoló státuszban követtem az ablakon kívül zajló történéseket: elegáns sárga mellényes urak és hölgyek bérelhető lakást kerestek, hosszabb időre, sürgős a dolog, nagyok a családok … feltűnt, hogy nem valami jól neveltek, egymás szavába vágtak, hangoskodtak és nem volt cipőjük!
Hihetetlen látvány és hallvány volt. Hat, hét, nyolc esetleg tíz –állandóan mozgásban levő, ezért megszámlálhatatlan - picinke cinke repdesett, csivitelt, kiscipőzött össze-vissza a szomszéd lakások erkélye, a folyosó napárnyékolt sarkai és a mi erkélyünk között. Veszekedtek, vitatkoztak, cikáztak zuhanó-repültek, pózoltak, keresgéltek. Olyan heves társasági és családi életet éltek itt a szemem láttára, fülem hallatára –orvos látogatási szándék törölve - hogy egy húsztagú olasz család tanfolyamra járhatott volna hozzájuk. Voltak köztük nyugis cinkék is. Közülük az egyik leszállt az erkélyünk korlátjára egy gyönyörű bordó erika-bokor tövébe. Megkóstolta a pompás virágot, nem ízlett neki, de a földben talált valami kis kárpótló csemegét. Hosszasan nézegette még az erkélyünk lakásnak való zugait, mutogatta magát –lehet, hogy a fotóst várta, aki sajnos nem volt elemében- aztán ahogy jött, úgy ment. Jól megfigyeltem, talán levegőt sem vettem, hogy meg ne ijedjen. Nagyon szép, szín és formatervezett kismadár, aki cseppet sem hasonlít szerény, szegény „ A cinege cipője”- ben árválkodó felmenőjéhez. Egy másik elegáns, határozott ámbár mezítlábas vendégcinke - amolyan főnök típus- a szomszéd úr erkélyén állva osztotta az utasításait, ki merre repüljön, mit, hol figyeljen. Szemmel láthatóan roppant izgatottak voltak és nagyon keresték a helyüket. Kis röpgyűlés és a kis csapat elrepült. Örültem, hogy itt voltak. Olyan volt, mint egy 3D-s kisfilm. A „VÉGE” felirat megjelenése után –a stáblistát meg sem várva- visszafordultam az irodámba. Amíg a számítógép rendezte sorait, végigpörgött újra az agyamban a kisfilm … de helyesek voltak, és milyen szépek és és és … de, ha VÉGE, akkor vége.
Egy idő múlva visszajött a zajos cinege társaság, tettek egy tiszteletkört és azóta sem láttam őket.
Utánanéztem a kis vendégeknek a sok-mindent tudó Google-ban. Hiba volt …
Már nem is bánom, hogy nem költöztek ide. Télen azért besegítek nekik a túlélésbe.
Génkezelt táplálékukban bele tesszük azt a módosult génjeiket visszamódosító információt, hogy a földből tessék kicsipegetni a pondrókat, pajorokat, a fákat tisztítsátok meg a kártékony rovaroktól … Ösztön! lányok-fiúk, ne éljetek vissza azzal, amit a természettől kaptatok! Dolog van! Na jó, néha bulizzatok, a jó ízlés határain belül. A civilizációt használjátok ki, de ne kihasználjátok, gondoljatok rosszabb sorsú társaitokra, meg az unokáitok unokáira! méltóság, szerénység, környezettudatosság!
Óójaj! miket írogatok itt összevissza a cinkéknek? időt, pénzt, ózonlyukat nem kímélve? … csak ne lennénk olyan hasonlók … 

76.jpg

SZÖSSZENET A SZÖSZRŐL

Nálunk még mindig kóvályognak szöszök a levegőben. Akkor is kóvályognak, ha úgy érezzük, hogy meg sem mozdul a levegő. Lehet, hogy ez már nem is a klasszikus nyárfa-virág-vatta-szösz? … de bizonyíthatóan kintről jön és bent száll le. Ha már a szösz sem mozdul a levegőben, csak áll egyhelyben, orrmagasságban, na akkor! valóban áll a levegő!
Nem oktalan ez a pár felvezető sor, mert minden jó valamire, a levegőben álló szösz is! Bár kicsi és könnyű, mégis különösen alkalmas orr-akrobata mutatványok és légző gyakorlatok bemutatására. Egy, az álló levegőben ácsorgó szösz-möszt kinéztem magamnak, vettem egy óriási levegőt és ráfújtam az orromtól majdnem fél méterre álló apró szöszkére! Láss csodát! jó távolságra repült, megvolt az 80 cm is, de hatvan az minimum! Ötvennél sokkal nagyobb … ha ezt látta volna a logopédusom, konduktorom, jóga-tanítóm és más mestereim! Nem látták! Bizonyíték sincs. Szemtanú is csak egy. …hacsak a NASA meg nem figyelt …
Hull a hó vagy virágzik a nyár?

63.jpg

A szösz-röptetés után fél-hangosan nevettem, ami szintén nem „alap” az esetemben. Nevetés közben a baleset utáni rehabilitációs intézményben töltött második napom jutott eszembe. Az első nap adminisztrációval, ismerkedéssel telt el, terapeuta nem jött hozzám, pedig a főorvos úr azt mondta, hogy ne csodálkozzak, ha ottlétem első pillanatától keményen kezelésbe vesznek. Féltem, vártam, csalódtam!
Másnap délelőtt, bejött hozzám egy mosolygós, nagyon kedves fiatal hölgy. Bemutatkozott és hozzátette, ő a logopédus. Jó helyen vagyok? Kérdeztem magamtól, lo-go-pé-dus? Miért pont … ? Sok mindent nem tudok. … beszélni sem? Azt csak képzelem, hogy hangok jönnek ki a számon? Mint azt is, hogy éhes vagyok, mert azt sem érezhetem? Legalább-is ez utóbbit tanítják is az orvosin! Éva megvizsgált, megnyugtatott, hogy nincs nagy baj, a beszédem -a gégekanül kivétele után- automatikusan javulni fog. Addig is, összerak egy gyakorlatsort és két nap múlva kezdjük. Csupa jó hír! Tudok beszélni és levegőt venni is! Elkezdődött a rehabilitációm! Azóta már tudom, hogy logopédia jóval összetettebb tudomány, mint azt korábban gondoltam. A lényeg: sok légző gyakorlatot végeztünk. Fogalmam sem volt arról, hogy mekkora a kilégzésem erőssége. Éva szerint erős, szerintem is! … de mennyire? Ezt megmérendő, hozott egy cérnaszálra függesztett szerény kis vatta-gombóckát és a számtól 20-30 cm re tartotta.  Fujj rá. Egy, kettő, há … most!   A belőlem kijövő maximális akarattól és erőtől, alig mozdult meg a könnyű pon-pon. Csalódottan néztünk egymásra. Egyikünk sem erre számított!  Aztán kaptam egy mentőövet, közelebbről fújtam el a fehér labdacsot … távolabbra. Később, heteken át tanultam gyakoroltam a beszéd és légzés technikákat. Még-később is gyakran benézett hozzám Éva. Kapcsolatunk ma is él, ajándék.  
Itthon aztán másoktól, más technikákat is tanultam, gyakorolom nap, mint nap … látszik is a változás. 14 év, bő fél méter –szöszfújásban kifejezve.
A konduktorral minden alkalommal 10-15 perc légző-gyakorlattal fejezzük be a jó másfél órás foglalkozást. A gyógytornásszal is dolgozunk az ügyön. Jógában minden gyakorlat alapja a helyes légzés … mint a létezés legfontosabb tevékenysége.
Egyszer majd kimegyünk egy virágzó pitypang rétre és belefújok egy akkorát, csak úgy szállnak majd a pitypangszösz felhők …
Róluk van szó:

63_2.jpg

süti beállítások módosítása