Antal Zsuzsa blogja


SZÖSSZENET A SZÖSZRŐL

2013. június 26. - Antal Zsuzsa

Nálunk még mindig kóvályognak szöszök a levegőben. Akkor is kóvályognak, ha úgy érezzük, hogy meg sem mozdul a levegő. Lehet, hogy ez már nem is a klasszikus nyárfa-virág-vatta-szösz? … de bizonyíthatóan kintről jön és bent száll le. Ha már a szösz sem mozdul a levegőben, csak áll egyhelyben, orrmagasságban, na akkor! valóban áll a levegő!
Nem oktalan ez a pár felvezető sor, mert minden jó valamire, a levegőben álló szösz is! Bár kicsi és könnyű, mégis különösen alkalmas orr-akrobata mutatványok és légző gyakorlatok bemutatására. Egy, az álló levegőben ácsorgó szösz-möszt kinéztem magamnak, vettem egy óriási levegőt és ráfújtam az orromtól majdnem fél méterre álló apró szöszkére! Láss csodát! jó távolságra repült, megvolt az 80 cm is, de hatvan az minimum! Ötvennél sokkal nagyobb … ha ezt látta volna a logopédusom, konduktorom, jóga-tanítóm és más mestereim! Nem látták! Bizonyíték sincs. Szemtanú is csak egy. …hacsak a NASA meg nem figyelt …
Hull a hó vagy virágzik a nyár?

63.jpg

A szösz-röptetés után fél-hangosan nevettem, ami szintén nem „alap” az esetemben. Nevetés közben a baleset utáni rehabilitációs intézményben töltött második napom jutott eszembe. Az első nap adminisztrációval, ismerkedéssel telt el, terapeuta nem jött hozzám, pedig a főorvos úr azt mondta, hogy ne csodálkozzak, ha ottlétem első pillanatától keményen kezelésbe vesznek. Féltem, vártam, csalódtam!
Másnap délelőtt, bejött hozzám egy mosolygós, nagyon kedves fiatal hölgy. Bemutatkozott és hozzátette, ő a logopédus. Jó helyen vagyok? Kérdeztem magamtól, lo-go-pé-dus? Miért pont … ? Sok mindent nem tudok. … beszélni sem? Azt csak képzelem, hogy hangok jönnek ki a számon? Mint azt is, hogy éhes vagyok, mert azt sem érezhetem? Legalább-is ez utóbbit tanítják is az orvosin! Éva megvizsgált, megnyugtatott, hogy nincs nagy baj, a beszédem -a gégekanül kivétele után- automatikusan javulni fog. Addig is, összerak egy gyakorlatsort és két nap múlva kezdjük. Csupa jó hír! Tudok beszélni és levegőt venni is! Elkezdődött a rehabilitációm! Azóta már tudom, hogy logopédia jóval összetettebb tudomány, mint azt korábban gondoltam. A lényeg: sok légző gyakorlatot végeztünk. Fogalmam sem volt arról, hogy mekkora a kilégzésem erőssége. Éva szerint erős, szerintem is! … de mennyire? Ezt megmérendő, hozott egy cérnaszálra függesztett szerény kis vatta-gombóckát és a számtól 20-30 cm re tartotta.  Fujj rá. Egy, kettő, há … most!   A belőlem kijövő maximális akarattól és erőtől, alig mozdult meg a könnyű pon-pon. Csalódottan néztünk egymásra. Egyikünk sem erre számított!  Aztán kaptam egy mentőövet, közelebbről fújtam el a fehér labdacsot … távolabbra. Később, heteken át tanultam gyakoroltam a beszéd és légzés technikákat. Még-később is gyakran benézett hozzám Éva. Kapcsolatunk ma is él, ajándék.  
Itthon aztán másoktól, más technikákat is tanultam, gyakorolom nap, mint nap … látszik is a változás. 14 év, bő fél méter –szöszfújásban kifejezve.
A konduktorral minden alkalommal 10-15 perc légző-gyakorlattal fejezzük be a jó másfél órás foglalkozást. A gyógytornásszal is dolgozunk az ügyön. Jógában minden gyakorlat alapja a helyes légzés … mint a létezés legfontosabb tevékenysége.
Egyszer majd kimegyünk egy virágzó pitypang rétre és belefújok egy akkorát, csak úgy szállnak majd a pitypangszösz felhők …
Róluk van szó:

63_2.jpg

KALOCSAI

Majdnem mindent szeretek, ami népi forrásból fakad. Nem minden tetszik, de tisztelem a munkát, a szándékot, az eredetiséget.
Anyám, kicsi korunktól tanított minket kézimunkázni. Emlékeim szerint, Edit húgomat nem szórakoztatta egy munka elkészítésének a szépsége, de a kész tárgyak szépsége elragadtatta. Amikor nagyobbak lettünk, erdélyi rokonainknál tobzódtunk a szépségekben. Nagyszüleim padlása kincsesbánya volt, a szomszédoké szintén. Nagynénéim kelengyéi, szőttesei, hímzései a csodák csodái.
Sosem gondoltam korábban, hogy egyszer kalocsai terítő hímzésére adom a kezem. Nem is ez a forma- és szín világom. Láttam nagyon szép színes munkákat és úton-útfélen találkoztam sok ízléstelen kalocsai-mintásaknak mondott tárggyal. Létük, látványuk rosszul esett, a felháborított. Szégyelltem magam készítőik és árusítóik helyett. Talán a tiltakozásom jele volt, hogy megpróbáltam szép Kalocsai nénikkel beszélgettem, akik szívesen átadták a titok tanítható részét, a többit nekem kellett hozzátenni. Szerettem hímezni, de nem tudtam, hogy miért nem olyan szépek a munkáim, mint a kiállításokon látottak.
Nem írom le az elejétől a végéig részletesen a terítő varrásom történetét, csak egy-két kis dolgot említek, igyekszem azt sem túlszínezni, úgyis elég színes a kalocsai. Arany-szabályok vannak, amiket érdemes betartani, ha elhivatottak vagyunk. Először is, mielőtt az első öltést megtennénk, szerezzünk be tíz féle piros és tíz féle zöld színű fonalat, a természet közeli árnyalatokból. Kezdéskor legalább hatszor annyi féle színű fonalunk legyen, mint ahány szint fel fogunk használni, lehetőleg azonos minőségű. Csak akkor kezdjünk el nagyobb motívumot öltögetni, ha lesz elég időnk azt egy ülésben kivarrni. Megtanították, hogy kell az öltéseket egymás mellé tenni, hogy forogjon a rózsa, szerényen villanjon ki a nefelejcs. Elragadt a hév, több mint egy fél évig készült el az abroszom. Nagyon szép, ezer apró történettel díszített virágfüzér. 25 éves, talán négyszer, ha felterítettem -eddig. Megérte? Nem érte? Megérte? Nem érte? …tiszta szívből igazán! 

Nemrég, hazafelé jövet beugrottunk vásárolni –célirányosan- egy nagy vegyeskereskedésbe. Illetve, nem ugrottunk, mert ketten az autóban maradtunk. Nézegettünk, szemlélődtünk Szabolccsal, nosztalgiáztunk, hogy amikor ő kicsi volt, ő is nagyon szeretett a bevásárló kocsiban ülni, pulóverrel kipárnázva … Olyan turpi dolog másokat kilesni, így észrevétlen az üveg mögül, de jó.
Közben láttam, hogy a kocsikban nem csak gyerek van, de áru is. Valami nagyon kapós lehet, mert sokak kosarában látok csinos magyaros mintás dobozokat. Mi lehet az? Egyszer csak kitisztul a kép …neee! A csinos kalocsai mintás csomagolásban WC papírtekercsek sorakoznak! A mi csomagtartónkba is került belőle. Hegyekben állt, akcióban! Szükség volt rá.

61.jpg

Minden porcikám és jó érzésem tiltakozik! Ennyire olcsón adjuk magunkat? Lehet persze, hogy puszta önzésből háborgok. Mit vagyok oda? Nem az és virágaim. A mi virágaink …

HALLO! WEEN


Miért pont HALLO! WEEN? 

Mondhatnánk, régi magyar szokásnak, a töklámpás készítést. Ősz végén, tél elején, falun, befejeződtek a mezei munkák. A terménnyel tele voltak a tárolók, az őszi vetés a földben vacogott, minden előkészítve a téli pihenésre. A falusi emberek az állatok gondozásával, a ház körüli munkák végzésével pihentek. Hagyományosan, halottak napja környékén kiválasztottak egy szép tököt a megtermelt óriás halomból, megpaskolták ” na, te jó is leszel lámpásnak!” és félretették. Lehetett ez sütőtök, vagy marhatök, tökmindegy.

Úgy 55 évvel ezelőtt, Fertőszentmiklósra utazott a család (amúgy, szemiklós-nak hívtuk, házi használatra) szüleink virágot vittek, gyertyát gyújtottak rokonaink sírjánál. Edit húgommal ott maradtunk az egyik kedvenc rokon családnál. Mi jól jártunk, szerettünk náluk lenni, a felnőtteknek is jobb volt, gyorsabban tették a dolgukat nélkülünk. Rokonainknál furcsa titokzatos hangulat volt egész nap, október 31-én. Többször is ránk szóltak, hogy legyünk jók, együnk meg szépen mindent, mert ha nem, … este jönnek a szellemek. Elejtett szavakból tudtuk, hogy valami nagyon készül, és sógor bácsi is benne van. Nem vártuk az estét, de hamar eljött. Egyszer csak „kiment a biztosíték” a házban, sötét lett mindenhol. Mindenki tett-vett, lázasan az áram bekapcsolásáért. Aztán a veranda felől kezdett némi fény derengeni, kissé imbolyogva, fura hangok kíséretében. Elindult mindenki a fény irányába. Mi nagyon kapaszkodtunk egymásba Edittel, nem sejtettük az ármánykodást, csak féltünk a sötétben. Amikor megláttunk az asztalon egy ormótlan alak ormótlan fejét, visítottunk a rémülettől. Sárgán világított a belseje, gülü szemeivel bámult, óriási szájában imitt-amott voltak kapa fogak.  Mozgott az asztal, az imbolygó árnyak még félelmetesebbé tették a taszító jelenséget. Pár perc múlva „megjött az áram” és fény derült a borzalmakra. Sógor bácsit kerestük, lehet, hogy őt elvitték el a démonok, vagy mi a fenék? Később ő is előkerült szerencsére. Ezt követően mi egész este, olyan jók voltunk, mint két kis angyal, szavunkat nem lehetett hallani. Hiába mesélték el részletesen az előkészületeket, hiába mondták, hogy ez csak töklámpás volt, elűzte a szellemeket. Senkinek semmit nem hittünk el. Túl jól sikerült az előadás. Ma sem tartom nevelésünk pedagógiai csúcspontjának a történetet. Azt viszont nagy biztonsággal állítom, hogy a mai gyerekek nagy többségének egy ilyen eset könnyed állomás, egy nem túl színvonalas kalandparkban. Hja! a korszellem!

Több mint 10 éve, hogy egy ősszel elhatároztuk Szabolccsal, Robival, készítünk mi is egy jóképű töklámpást. Egy óriási körte formájú, sötétzöld-sárga cirmos tök volt az alap. Egy hétig folyt a tervezés, óriási, hangos viták. Szabolcsnak nagyszabású aprólékos elképzelései voltak, Robi inkább precíz, klasszikus munkát tervezett. A nagy izgalomra való tekintettel, 2 nappal előbbre kellett hozni a kezdés időpontját a tervezetthez képest. Végül még 2 órával hamarabb kezdődött a munka. Szabolcs, tökfaragó tapasztalat nélkül, egy közepes késsel állt –volna- neki a faragásnak, ha a tök hagyta volna magát. A készítők megállapodtak abban, hogy az összes kést behozzák és meglátják melyik lesz megfelelő. Aztán jöttek a kalapácsok is, szűkös szerszámkészletünkből. Hatalmas munka folyt órákon át, egy belvárosi ház harmadik emeleti nappalijának közepén. 100 éves parkettánk jól bírta.  Szerencsénkre a nagyi nem volt jelen. Magam is többször átgondoltam a jelent, múltat jövőt. Másnap, Robi fejezte be a robosztusságában impozáns lámpást. A kész darabot egy légies, szecessziós állványon helyeztük el és csodáltuk majdnem egy hétig. Mi még nem akartunk megválni tőle, de szabályosan kisült a belseje. Lehet, hogy nem volt szerencsés minden este „bekapcsolva” csodálni?  Örülök, hogy megcsináltuk, szép volt fiúk!
Sokat veszít, aki legalább egyszer, nem próbálja ki. Még az idén is aktuális!

BL halloweenpumpkin.jpg