Antal Zsuzsa blogja


KALOCSAI

2013. június 05. - Antal Zsuzsa

Majdnem mindent szeretek, ami népi forrásból fakad. Nem minden tetszik, de tisztelem a munkát, a szándékot, az eredetiséget.
Anyám, kicsi korunktól tanított minket kézimunkázni. Emlékeim szerint, Edit húgomat nem szórakoztatta egy munka elkészítésének a szépsége, de a kész tárgyak szépsége elragadtatta. Amikor nagyobbak lettünk, erdélyi rokonainknál tobzódtunk a szépségekben. Nagyszüleim padlása kincsesbánya volt, a szomszédoké szintén. Nagynénéim kelengyéi, szőttesei, hímzései a csodák csodái.
Sosem gondoltam korábban, hogy egyszer kalocsai terítő hímzésére adom a kezem. Nem is ez a forma- és szín világom. Láttam nagyon szép színes munkákat és úton-útfélen találkoztam sok ízléstelen kalocsai-mintásaknak mondott tárggyal. Létük, látványuk rosszul esett, a felháborított. Szégyelltem magam készítőik és árusítóik helyett. Talán a tiltakozásom jele volt, hogy megpróbáltam szép Kalocsai nénikkel beszélgettem, akik szívesen átadták a titok tanítható részét, a többit nekem kellett hozzátenni. Szerettem hímezni, de nem tudtam, hogy miért nem olyan szépek a munkáim, mint a kiállításokon látottak.
Nem írom le az elejétől a végéig részletesen a terítő varrásom történetét, csak egy-két kis dolgot említek, igyekszem azt sem túlszínezni, úgyis elég színes a kalocsai. Arany-szabályok vannak, amiket érdemes betartani, ha elhivatottak vagyunk. Először is, mielőtt az első öltést megtennénk, szerezzünk be tíz féle piros és tíz féle zöld színű fonalat, a természet közeli árnyalatokból. Kezdéskor legalább hatszor annyi féle színű fonalunk legyen, mint ahány szint fel fogunk használni, lehetőleg azonos minőségű. Csak akkor kezdjünk el nagyobb motívumot öltögetni, ha lesz elég időnk azt egy ülésben kivarrni. Megtanították, hogy kell az öltéseket egymás mellé tenni, hogy forogjon a rózsa, szerényen villanjon ki a nefelejcs. Elragadt a hév, több mint egy fél évig készült el az abroszom. Nagyon szép, ezer apró történettel díszített virágfüzér. 25 éves, talán négyszer, ha felterítettem -eddig. Megérte? Nem érte? Megérte? Nem érte? …tiszta szívből igazán! 

Nemrég, hazafelé jövet beugrottunk vásárolni –célirányosan- egy nagy vegyeskereskedésbe. Illetve, nem ugrottunk, mert ketten az autóban maradtunk. Nézegettünk, szemlélődtünk Szabolccsal, nosztalgiáztunk, hogy amikor ő kicsi volt, ő is nagyon szeretett a bevásárló kocsiban ülni, pulóverrel kipárnázva … Olyan turpi dolog másokat kilesni, így észrevétlen az üveg mögül, de jó.
Közben láttam, hogy a kocsikban nem csak gyerek van, de áru is. Valami nagyon kapós lehet, mert sokak kosarában látok csinos magyaros mintás dobozokat. Mi lehet az? Egyszer csak kitisztul a kép …neee! A csinos kalocsai mintás csomagolásban WC papírtekercsek sorakoznak! A mi csomagtartónkba is került belőle. Hegyekben állt, akcióban! Szükség volt rá.

61.jpg

Minden porcikám és jó érzésem tiltakozik! Ennyire olcsón adjuk magunkat? Lehet persze, hogy puszta önzésből háborgok. Mit vagyok oda? Nem az és virágaim. A mi virágaink …

BOGNARIKUM

Több, mint 20 éve, a budai vár Árpád sétányán láttam először „patkolt” tojásokat. Elbűvölten néztem, csodáltam a gyöngytyúktojástól, a strucctojásig kiállított seregletet. Amikor már sok szép hímes-tojásom volt kezdtem nézegetni a fémmel megmintázott, teleszögelt tojásokat.
(…ha a keresőbe egyszer beír az ember egy szót … beírja azt többször is! Később, már magától is megjelenik, gyanítom, hogy ezt a csapdát mások is ismerik.) Minél többször láttam, annál jobban tetszettek. Aztán kezdtem kacérkodni a gondolattal, hogy de jó lenne… hátha majd egyszer  … nekem is lehet ilyenem. Önigazolásul, sokaknak mutattam a patkolt tojások képeit, mindenki odavolt! Legalább is, aki beszélő viszonyban szándékozott maradni velem.
Aztán a sors 2011 márciusában, felkínálta a lehetőséget: tojásos barátnőm ismerte jól Bognár Lacit, azt a tojásdíszítőt, akinek az alkotásai a legjobban tetszettek. Megkaptam a számát, azonnal felhívtam. Nagyon kedves, mélyhangú, szűkszavú ember a vonal végén, kettő perces beszélgetésünk eredménye az lett, hogy megígérte, pár nap múlva elhozza hozzám a meg levő darabjait. Nincs sok, de azt szívesen megmutatja. A múlt héten vitt el 40 darabot a Liszt Ferenc repülőtér megnyitójára.
Vártam a találkozást, szép vászonabrosz az asztalon, verőfényes napsütés kint is bent is, legbelül ragyogás!. Végre csengetés, lassú az a lift, de ennyire? Aztán belépett az ajtón egy nagyon kedves, mélyhangú, termetes, férfiember. Nem akartam hinni a szememnek, ott állt előttem, arcán széles mosollyal az az ember, akit annak idején a Mesterségek ünnepén láttam.

tojas1.jpg

Beszélgettünk, mintha rég ismernénk egymást. Kicsit zavarban volt a kerekesszék okán, én nagyon zavarban voltam a megtiszteltség okán. Vártam, hogy előkerül egy biztonságos doboz, amiben a tojások érkeztek, de nem! Néhány jelentéktelen szatyorból kerültek elő sorra a vasalt remekművek. Laci sajnálkozva mondta, hogy strucctojást most nem hozott, majd legközelebb. Elkezdett mesélni, és közben művészi összevisszaságban szedte elő a a szépnél is szebb, míves tojásokat. Otthon, a szüleinél a levegőben is népi hagyományok voltak. Édesapja szinte minden régi mesterséget gyakorolt, természetes volt, hogy igyekezett ezeket továbbadni a fiának, aki amúgy is fogékony volt erre. Az eredeti motívumok felhasználásával, egyszerű, érthető meséket alkotott, sokféle kézműves technika alkalmazásával. Életét mégis a tánc határozta meg. Alkata, dinamizmusa, áradó életigenlése, ebben a kifejezési formában okozta neki a legnagyobb örömöt. Híres népi együttesek szólótáncosaként végigropta a világot. Hatalmas sikereket arattak, szívből táncoltak, a zene, a lendület repítette őket. Hogy gyakran sajgott közben ez meg az? észre sem vették. Eredeti ruhákat viseltek, ropogós vászoninget, fényes bőrcsizmát, ha kellett sarkantyúval, ha nem kellett, a nélkül ropták, a saját örömükre. Mégis, elő nem fordult, hogy a közönség talpa ne bizsergett volna a fellépés végére. …azok a finálék! Még Rábai Miklóssal is dolgoztunk. Magunknak táncoltunk. A hideg svédek, a távolságtartó franciák, a japánok,  imádták az előadásainkat. Hát még, ha egy kis kóstoló is lett volna a bőröndökben csempészett magyaros harapnivalókból!
Élete történtének mesélése közben sorra kerültek elő a BOGNARIKUMOK. Állandóan sápítoztam, hogy le ne essenek, meg ne repedjenek, stb. Röviden, kedvesen véget vetett az aggódásomnak: mindegyiknek négy lába van, álljon meg azon! A világ körbetáncolása mellett sok volt a szabadideje és bár az egész teste táncolt, a kezei nem fáradtak el. Volt olyan is, hogy külföldi szállodai szobájában tojást díszített, másnap jött érte a megrendelő. A külföldiek vették, mint a cukrot. A japánok például a barnás színű tojásokat kedvelték. Eleinte, el sem akarták hinni, hogy igazi natúr tojás- héjon van a fém disz, mert náluk a tojás színe fehér. Fiatal korától díszített tojásokat, szinte minden hagyományos módszert kipróbált, írókázott, karcolt, de a patkolás izgatta a legjobban, eredetét tekintve a legférfiasabb formája a tojásozásnak. Hosszú évekig dolgozott saját módszere kitalálásán. Nem árulom el a nekem elmesélt műhelytitkait, nyitva az út mindenki előtt az alkotásra! A keze alól kikerült tojások motívumai a népi formák továbbgondolásai. Az gyökereikből kinövő ágak az életfa, a szív a szeretet, a nap az élet, a tulipán a szerelem és a termékenység szimbólumai. Minden tojáson van patkó. Páros számú szöggel van felszögelve. Nyitott részével fölfelé áll, hogy ott hulljon bele a szerencse és maradjon is bent! A képen látható tojásomon is van két patkó, elrejtve kissé. Hja! tessék megdolgozni érte!

tojas2.jpg tojas3.jpg

Laci patkolt tojásai nehezek. A mintákat rögzítő és díszítő fényes fejű, 2-3cm hosszú szögek a tojások belsejében vannak. Némelyikben 200-nál is több hegyes szög alkot különös formát, olyan, min egy sün bundája, befelé fordítva. … bocs,  nem én találtam ki!   Ha ezekre a tojásokra rá süt a nap, ragyognak a domború szögfejek, mint a gyémántok.
Legszívesebben minden tojást megvettem volna az asztalra kirakott népes csoportból. Két BOGNARIKUM boldog tulajdonosa lettem végül. Túl a tojásokon: szavakkal ki nem fejezhető élmény volt a találkozás.  Abban maradtunk,hogy hétfőn bemegy a kórházba történjen, aminek történnie kell. Készít nekem is egy olyan csavartmintás pulykatojást és jelentkezik.
Talán ő is jól érezte magát nálunk. Kifelé menet, érezve a konyhából jövő leves illatát, visszalépett „na ez hiányzott nekem a legjobban bárhol voltam a világon! a jó levesek!” Maradjon, örömmel látjuk, ebédeljen velünk! –invitáltam. Nem, nem! Finom levessel vár a feleségem! …meg, hát…ilyen bajusszal az ember nem ebédel házon kívül jóízűen! Pajkos mosollyal a szeme sarkában kiindult, de csak visszalépett: Ismerik a lestyánt! Neem? Pedig levesekbe, főzelékbe kiváló, jó ízt ad nekik. A feleségemmel az ablakban neveljük otthon az utánpótlást. Leostyánnak is mondják. Hozok legközelebb! Most tényleg indulok …Jelenkezek!

Nem jelentkezett. Hajni barátnőmtől érdeklődtem mindig Bognár Laci felől. Egyszer örömmel újságolta, hogy ott volt a népművész-egyesület rendezvényén. Sovány még, furcsa a hangja, de velük volt, tojásozik.
Idén februárban jött a hír, hogy többé nincs velünk.

 

tojas4.jpg

FOLYTASD AZ UTAD LACI! NÉHA FORDITS RÁNK EGY EGY TELE PATKÓT!
KÖSZÖNET A SORSNAK, HOGY VAGY NEKÜNK.

CSALÁDI DÉLUTÁN

Hárman ültünk a szobában. X, Y és én.
Kerekes-székemben a monitor előtt foglaltam helyet. A konkrét esetben, éppen anyagokat gyűjtöttem a munkámhoz és mi tagadás, közben, néha elkalandoztam a gépen ide-oda. Lusta szombat délután volt.
X ült a fotelban, tanulmányozta frissen kapott okos telefonját.
Y bevackolta magát kedvenc helyére a kanapénak nevezhető ülő alkalmatosságon és vidáman böngészte készülékének fantasztikus tudását.
Kütyüikről fel sem emelték a tekintetüket, úgy társalogtak. Ritkán váltottak néhány szót. Mit üssek be? hol keressem? dejó! Azta … ! Nane! Kihasználva a meghitt együttlétet -kis segítséggel- odafordultam hozzájuk. Beszélgetés félét próbáltam kezdeményezni, kérdeztem állítottam, közöltem … próbálkoztam. Rövid egy szavas válaszokat kaptam, tekintetek nélkül. Eközben fürödtem az arcomat simogató téli napsütésben. Aztán egyszercsak úgy gondoltam jobb, ha alkalmazkodom a helyzethez.
Kis segítséggel visszafordultam és hangosan nevettem magunkon. Pár másodperc múlva nevető/röhögő triót alkottunk. Mert mi beszélő viszonyban vagyunk, szeretjük, tiszteljük és értjük is egymást.
Y elindult, na cső! Hívlak, hogy mikor jövök.
X is felállt, készített magának egy kávét én nem kértem.
Merengetem egy kicsit, aztán irtam egy e-mailt, Y nak, hogy mit beszéljünk meg, ha hazaér.
De szép délután volt, milyen aranyosak ezek a fiúk! :)

Bevillant egy ’82-ben külföldön megélt kép: utaztam -az amúgy hírhedt- metrón. Szemben velem ült egy zajos vegyes kupac, kéz láb, ruha, bakancs. Később láttam, hogy egy lány és egy fiú volt. A mindkettőjük fülében levő fülhallgatójából ordított két különböző zaj-zene. Ők önfeledten, egymásba feledkezve csókolóztak. A következő megállónál leszálltak, egyik ment jobbra, a másik balra.

süti beállítások módosítása