Antal Zsuzsa blogja


BLOGGERINA 2013

2013. február 26. - Antal Zsuzsa

Blog-történelmem első megmérettetésének eseményei–az előző bejegyzés folytatása:
2013.02. 18. 24:00 lezárult a szavazás,bejutottam a Top50-be, elkezdődött a zsűrizés, meg  hétköznapok. Zsúfolt hetem volt:
Hétfőn 00:05-től vasárnap éjfélig izgultam, már amikor időm volt rá. Az izgulás, mint főtevékenység mellett, eladtam egy lakásunkat, ami –lássuk be- egyáltalán nem könnyű manapság. Ez az utolsó értékes tartalékom az ellátásom irracionálisan magas költségeinek a fedezéséhez. Így kellett döntenem, valóban a „létem a tét”. Jól is jött a blogos játék, jó feszültségoldó volt! Hétfőn este még befejeztem -ötödször átírtam- a másnapi posztot (magyarul: bejegyzést) ami, az időközben megérkezett új eszközömmel gyermekjáték lett volna, ha nem kellett volna ledolgoznom az időközben felhalmozódott lemaradásaim halasztást nem tűrő részét. Koraeste gyógytorna, nem kihagyható lét-elem.
Kedden aztán -teljesen váratlanul, mintegy meglepetésként- megérkezett a Zsuzsanna nap és el kellett volna vetni a magokat, a néphagyomány szerint, de ezt későn tudtam meg és egyébként is … Nem lehet mindennel foglalkozni. Az árvácskák már várnak a piacon, paradicsomot majd palánta formában szerzünk be. Délelőtt masszőr. Este családi ünnepég.
Szerdán hajnal 9-kor indultunk egy közjegyzőhöz, ahol egy igazán jelképes összegért közokiratba foglalta a közjegyző, hogy én vagyok én és értelmi képességeim birtokában jogosult vagyok eladni az 1/1 tulajdonomban levő ingatlanomat, az okiratban megjelölt meghatalmazott aláírásával. Rohanás -már, ahogy velem rohanni lehet- az ügyvédhez, aki a miatt a nehezítő körülmény miatt, hogy nem tudok saját kezemmel aláírni, kénytelen 30 oldallal több papírt szerkeszteni, nyomtatni, aláíratni, csatolni. Szerencsére sikerült időben hazaérni, nem történt bizonyos szükségleteim ellátásával kapcsolatos kellemetlen közjáték. Sajnos ki kellett hagynom a kyropraktor kezelését.
Csütörtök délelőtt konduktor jött hozzám. Este, különleges ünnepségre hívtak meg a Centrál Színházba: aznap este játszották ötvenedszer a Mégis kinek az élete? –t. Megtiszteltetés volt meglepetés-vendégként ott lenni. Úgy örültek nekünk! Emeletes sacher torta, pezsgős koccintás …Eddig több mint 20ezer néző látta a darabot! folyamatos és óriási az érdeklődés.
Pénteken hatalmas pelyhekben hullott a hó, ebben a hóesésben vettünk végső búcsút Robi nagypapájától. Személyesen nem tudtam elmenni, de lélekben ott voltam. Vastag puha takaró borította a hantot. Méltóságteljes volt a búcsúzás.
Délután megérkezett … no, ez egy külön blogot érdemlő fantasztikus sikertörténet!
Szombaton barátnős délután tulipánokkal. Előtte munka, utána munka. Nagyon jó! Az új eszközöm –szinte- magától dolgozik.
Vasárnap sem volt túl laza napom, a lakáseladás részleteivel foglalkoztam, dolgoztam. Este „ A DAL”. Drukkolok  Agárdi Szilviának és Pál Dénesnek. Bár lehet, hogy még nem érett meg a duó erre a szerepre. Elfogult vagyok az énekesekkel, a dallal, a helyzettel.  Maradék kevés ráérő időmben, izgultam a blogverseny számomra kedvező értékeléséért.
Hétfőn reggel néztem meg a zsűri döntését! Nem lettem 2013 bloggerinája. Sejtettem, hogy így lesz! Mégis csalódtam. Igaz, nem dizájnos a felület, nem mai a kommunikációm, a blogom nem gasztro, nem is csajos és pláne nem trendi.
De! Amíg sokan olvassátok, visszajeleztek, kommenteltek és lájkoltok és amíg lesz mondanivalóm és tudok írni, örömmel közzéteszem …unokáim is látni fogják! … Kell ennél több?
Köszönöm a biztatást, a szavazatokat, a kapcsolatokat, a rám fordított időt, minden véleményt –a negatívat is!
Gratulálok a győzteseknek! ( A különdíjas nekem jobban tetszik, mint a győztes.)
http://bloggerina.nlcafe.hu/item/toplist#step1

Tegnap este meg mi történt? Írok, olvasok, egyszer csak felugrik a képernyőre egy verseny felhívás. Csak azért tűnt fel, mert egyszer egy ismeretlen gratulált a novellámhoz. De NEM! NEM!NEM! Erős vagyok, még a kísértésnek is ellen tudok állni!
http://sinosz.hu/?q=hirek%2Fajanlo%2Fnovellapalyazat-fogyatekosok-szamara

Ha indul valaki, értesítsen. Terjesztem, elolvassuk és ha jó is, vannak már szavazói!

BARÁTUNK VAGY ELLENSÉGÜNK AZ IDŐ?

Mi az, amiből az embernek a legkevesebb van? Két választ van erre kapásból: pénz és idő, vagy idő és pénz. Egyszer hallottam valami ilyesmit „köztünk, grófok között a pénz nem téma!” Kevés közöttünk a gróf, most mégis kerüljük a pénzkérdést – majd máskor kitárgyaljuk. Az idő? Az más – kiszámítható! Csak szűk határok között manipulálható, de nem megváltoztatható, adott sebességgel halad előre. Egy nap az 24 óra!
A napokban múlt 14 éve, hogy fogva tart az időcsapda. Racionálisabban gazdálkodom az idővel, másként próbálom uralni, mint korábban - már ahogy egy fogoly képes erre. Van más olvasata is, az idő segít a tervezésben, gyakran segít megakadályozni azt, hogy a szálak nagyon szétszaladjanak. Az is jól jön, ha azt üzeni feszességével, hogy állj már meg! Aludj egyet a problémádra!
Azt mondjuk, hogy arra van idők, amire akarjuk, meg amire muszáj, hogy legyen – teszem hozzá, csendesen az utóbbi 14 év tapasztalatával megerősítve. 1-perc,5 perc, szinte semmi, még a 10-20 perc sem sok, kiragadva mondjuk a nap 24 órájából, ami nagyon soknak tűnő, 1440 perc.
Nem matematika óra következik, de jön néhány szám.
Készítsünk idő-felhasználási fényképet –nevezzük így – egy, egy hétköznapunkról. Nézzük, mennyi időt töltünk, tisztálkodással wc-használatot is beleértve 30+5*5 perc+ 15=70 perc, bő egy óra.  Öltözés – télen nyáron középértéken számolva felkeléstől lefekvésig 30 perc, semmi tükör előtti illegés-billegés, nincs idő!  A napi 3 étkezés durván egy óra. Néha bekapunk egy kis valamit, úgy futtában. Minimálisan szükséges háztartási munka 30 perc. Mondjuk, nem vagyunk sem túl gyorsak, sem túl lassúak.
Összegezve, meglepően magas perc számot kapunk 190: perc, mondjuk durván 3 és fél óra, egy kis bónusszal! Aludnunk is kell 7 órát, ami 420 perc. Ezzel együtt 10 és fél óra, ezt „kötelező” technikai időnek fogom fel. Marad a napból 13 és fél óra, amit minden egyéb dologra felhasználhatunk. Pesszimistán: még nem csináltunk semmit és már mennyi idő elment a 24 órából. Pedig szűkmarkúan bántam a percekkel, lehet, hogy nem is mindent vettem figyelembe.
Nos, az emlékezetemből vettem elő ezeket az időket és kapcsoltam össze az egyes élet-eseményekkel, nem mértem stopperrel. Az elmúlt 14 évben a kötelező és a szabadon-választott tevékenységeim időszükséglete arányaiban megváltozott, az időbeosztásom alaposan átalakult.
Kezdjük is a napot, ne húzzuk az időt. A gerincsérültekre általában jellemző, hogy nehezen kelnek az éjszakai alvás után, ami egyébként sem probléma mentes és főleg nem pihentető. Ez az általánosítás rám is igaz. 3-4 alkalomra emlékszem, hogy pihenten ébredtem. Nem túl sok 14 év alatt. Az alvás idejét -nagyvonalúan- intézzük el 7 órával. Az éjszakás nővérrel végezzük el a reggeli tisztálkodást, nőiesen bevallom, ezt a 45 percet majdnem mindig alva vagy félig alva töltöm el. Ez 8 óra előtt megtörténik, mert 8-kor váltják egymást a segítő-ápolók (Bálint Andástól származik a szakma elnevezése). Ők átadják a tudnivalókat egymásnak és fél 9-kor kezdek valóban felkelni. Öltözés, reggeli –néha félig alva (mókás is lehetne, de nem az) újabb 30 perc. Fokozatos felkészülés -aklimatizáció-  az ülő testhelyzetre (mint a hegymászóknál, vagy a búvároknál; hol fent, hol lent) időigénye változó, mondjuk 25 perc, de volt már több mint 1 órás is a koncentrált várakozás. Komoly dolog a vérnyomás eltűnést, a kapcsolódó hőmérséklet csökkenést a sérült idegszálakkal leküzdenünk. Vannak gyakorlataim, néha jobban működnek, néha kevésbé. Még az ágyban vagyok. Aztán lassan az elektromos emelővel kiülünk(?) a kerekesszékbe, vagy a fotelomba.
Egyszer csak helyreáll a rend a teremtésben: jó a komfortérzetem és kezdődhet az aktivitás. 8 órától számolva mindössze 2 és fél óra telt el és már teszem a dolgom! Aztán 2-3 óra múlva a szükség visszaszólít az ágyba. Adatállományok bezárása, emelő, vetkőzés, katéter, öltözés, emelővel visszaülés. Nappal ez minimum 3* 25 perc, ha nem maradok pihenni az ágyban néhány percet. (Boldog békeidők, amikor csak beszaladtam a wc-be, kézmosással együtt sem volt több 7 percnél! ) 
Egy és három között ebédelek, ahogy kijön a lépés. Az ebéd, de az étkezés minden formája viszonylag hosszú idő, aggyal eszem, minden falatnál figyelek a nyelésre, mert a félrenyelés lehetősége ott ólálkodik. Az ebéd ideje hozzákészüléssel, gyógyszerbevétellel együtt háromnegyed óra, ami az elfogyasztott étel mennyiségéhez képest, rémesen hosszú idő. A vacsora, hogy az étkezéseket tudjam is le, igénybe vesz egy fél órát, a legkreatívabb időmből. Végül az esti készülődés, fogmosás, gyógyszer, vetkőzés, öltözés, elhelyezkedés, 45 perc, alsó hangon. Nagyjából ezek a kötelező, technikai elfoglaltságaim. Úri nő vagyok, háztartási munkát nem végzek, napi fél óra idő-spórolás. Van egy szabadon választható egyben kötelező rehabilitáló másfél – két óra, jó szakemberek segítségével, ezt nem számolom a technikai időhöz.
Összegezve manapság 400 percet, 6 és fél órát + 7 óra alvás, összesen 13 és fél órát töltök el a napból háttértevékenységgel. Az egyes szám első személy nem is indokolt, mert minden felsorolt tevékenységet segítséggel teszek. Hiába próbálok jobban gazdálkodni, lehetetlen. Hol van itt a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás?
Van egy mondás, miszerint a nap 24 órából áll + az éjszaka! Az időt is ki lehet cselezni. Ki lehet cselezni? Cselezzem ki a barátom?

blog_ido_barat_12.jpg

Jövő kedd: lesz! de hogy mi, azt a mostani zavaros időkben nem tudom

süti beállítások módosítása