Antal Zsuzsa blogja


MIKULÁS

2012. december 11. - Antal Zsuzsa

Halottam egy mai történetet és bár nem volt szándékomban mikulásos bejegyzést írni, mégis

Régebbről kell kezdenem: Mindhárom néhányorosomnak 9-10 éves gyerekek a főszereplői no és a Mikulás. Mindegyik gyerek tudja már, a nagy titkot, de szeretné nem tudni, lebeg az álom és valóság határán. Nagyon jó időszak!
51 évvel ezelőtt, amikor mi –húgom és én- 9-10 évesek voltunk, a Mikulás a maga földi valójában jött el hozzánk, mint évek óta mindig. Féltünk, amikor dörömbölt a szobaajtón. Kezében vasláncot csörgetett, mély hangján hosszasan korholt minket, majd azért mondott néhány dicsérő szót is az ajándékok átadása előtt, honnan tudta amiket mondott? Az ajándék átadásnál aztán egyszercsak lebukott a jó öreg. Igazi puttonyt cipelt, letette a padlóra és mi felismertük a szomszéd Karcsi bácsiék szüretelő puttonyát, Karcsi bácsi otromba vasutas cipőjét. Az esti lefekvés után, az ágyban kuncogva, felgöngyölítettük Edittel a Mikulás-rejtély részleteit évekre visszamenőleg. Az álom szertefoszlott.  Az ajándékcsomagokban még évekig voltak szaloncukor papírba csomagolt széndarabkák, rosszaságunk jutalmaként. A virgácsok sem aranyozott szálacskák voltak.
13 éve, Szabolcskám tudta, hogy Mikulás ügyben valami nem „kerek”. Elhatározta, hogy idén végére jár a dolognak. Hosszú, alapos munkával bonyolult csapda rendszert állított fel. Több napig tervezte, a kivitelezés is aprólékos gondos munka volt, hatalmas mennyiségű spárga, madzag, ragasztó felhasználásával. Kötelekből, zörgő tárgyakból álló labirintus épült, amit a mikulásvárás estéjén, mit estéjén? éjszakáján! még biztonsági biztosítékokkal egészített ki a kíváncsi gyerek. Az volt a cél, ha a gyanútlanul Mikulás, a csapdákba gabalyodva zajt keltsen, picit megbotolva leverjen valamit, és ezzel felébressze az ágyában ruhástul, éberen épp csak szundikáló Szabolcsot. Biztonság kedvéért egy működő elemlámpa is volt készenlétben. A Mikulás- leleplező akció tökéletesen előkészítve, le-he-tet-len! hogy, itt bárki is zajkeltés nélkül áthatoljon! Az alkotó annyira elfáradt, hogy a tervezettnél hamarabb és mélyebben elaludt. Az ajándékok reggelre, észrevétlen az ágya mellé kerültek, a csapda érintetlen volt. Rejtély!

Pár napja újra eljött az évi rendes Mikulás este. Egy ízig-vérig mai kissrácot éppen úgy izgat a rejtély, mint a korábbi 9-10 éveseket. Ő is nagyon szerette volna leleplezni a Mikulást, amint bemegy a szobájába és elhelyezi ajándékait az alaposan kitisztított csizmájába. Ismerte Szabolcs történetét, de ő sokkal korszerűbb és biztosabb megoldást talált ki elődjénél. Szép nyugodttan megvacsorázott, elvégezte az esti teendőit lefekvéskor beállította okos-telefonján a sötétben is működő kamerát felvételre állította, elhelyezte az ágyában a megfelelő helyzetbe és bekapcsolta a felvétel gombot. Ő alapos gyerek, gondoskodott arról is, hogy a töltés bírja reggelig ilyen apró dolgon nem múlhat az akció sikere. Végigaludta az éjszakát, bár az izgalomtól kicsit korábban felébredt. A félhomályban rémülten látta, hogy a csizmája üres, a telefonon folyamatos fekete mozdulatlanság. Lehet, hogy nem is járt még erre, vagy mi történt? Leugrott az emeletes ágyról, megpillantotta az ajándékokat. Örült, bontogatta. Iskolába menet az autóban, csak azon törte a fejét, hogy történhetett, a Mikulás járt itt, de a kamera nem rögzítette, pedig működött! Rejtély!
Jó az, ha vannak titkok, álmok, mesék.

 

 

 

EGY APRÓSÁG: EZT MÁR TEGNAP ÉS MA DÉLUTÁN MEGÍRTAM. ÚGY TERVEZTEM, HOGY ÁTOLVASOM, KIJAVÍTOM ÉS KÜLDÖM A RENDSZERGAZÁNAK, AKI FELTESZI A NETRE.

MAJDNEM ÍGY LETT, DE MÉGIS MÁSKÉPP: JÖTT HOZZÁM A GYÓGYTORNÁSZ, KEMÉNYEN LEDOLGOZTUK A MÁSFÉL ÓRÁNKAT, MÁR ELKÖSZÖNTÜNK EGYMÁSTÓL, AMIKOR KIDERÜLT, HOGY NEM MŰKÖDIK AZ ÁGYAM. A TORNÁHOZ SZÜKSÉGES MAGASSÁGBÓL NEM LEHETETT LEJJEBB HOZNI AZ ÁPOLÁSHOZ SZÜKSÉGES KB. 60-80 CENTIVEL. KIT HÍVJAK ESTE 8-KOR? AZT KÍVÁNTAM, MOST DŐLJÖN RÁM A VILÁG, VAGY ÁGYASTÓL SÜLLYEDJEK EL! TÚL SOK MÁR, AMIT EL KELL VISELNEM! A GYÓGYTORNÁSZ VISSZAJÖTT, ÖSSZEHOZTA VALAHOGY A KÁBELEKET, LEHOZTÁK AZ ÁGYAM A MEGFELELŐ MAGASSÁGBA, LESZIGETELTÉK A KÁBELVÉGEKET ÉS ISMÉT KÉSZ AZ IDEIGLENES MŰKÖDÉS. EZT AZ ELEKTROMOS ÁGYAT 14 ÉVE KAPTAM EGY ALAPÍTVÁNYTÓL, AKIK ANGLIÁBÓL KAPTÁK ADOMÁNYKÉNT. AZ ÁGY KÖZEL 30 ÉVES VOLT AKKOR. CSODA, HOGY MŰKÖDIK. A HOZZÁM HASONLÓ ÁLLAPOTÚ EMBEREKNEK ÉS A MINKET ÁPOLÓKNAK EZ LÉTSZÜKSÉGLET! A KÓRHÁZAKBAN ÉS MÁSUTT MÉG ILYEN SINCS, MINT AZ ENYÉM. ÖRÖM ÉS IDEGBAJ!

PARALIMPIA

Olimpia. Olimpiai bajnok. 

Ismerek egy olimpiai bajnokot személyesen, ő Darnyi Tamás. A  japán Star nyomtatót gyártó anyacég képviselőjeként  cégünk szponzorálta őt. Ezért „cserébe” Tamásnak a versenyeken viselnie kellett a STAR feliratos gyönyörű hófehér, kék feliratos tréningruhát, ezt szívesen meg is tette, ha nem felejtette el. Ezen kívül részt kellett vennie különböző rendezvényeinken.  A legnagyobb közülük az évente megrendezett számítástechnikai kiállítás, az IFABO, igazi megpróbáltatás volt számára.  5 napig tartott a rendezvény és ott naponta kétszer dedikálta Tamás a fényképét, 1000-1500 darabot, per hét. Finoman fogalmazva is, rémesen viselte ezeket a félórákat, mindig kérte, hogy úgy alakítsuk ki a képaláíró helyet, hogy még véletlenül se lehessen vele együtt fényképezkedni, nem szerette a felhajtást, a műmosolyt. (Hihetetlen, de 20-22 éve a mobil telefonnal még nem lehetett fényképezni, a digitális fényképezőgép pedig nem volt még általános.) Szerény volt, ritkán szólt, még ritkábban mosolygott. A STAR jelvény jelezte, hogy sztár! Volt valami, amit nagyon kedvelt: zsákszámra tudta eltüntetni magába a válogatottan finom szendvicseket, rengeteg kólával kisérve. Attól kezdve, hogy ’95-ben egy váltóversenyen kiszállt a medencéből, nem úszik, egy tempót sem. Értetlenkedve kérdeztem tőle, hogy lehet ez, miért döntött így? Visszakérdezett: mit csináljon a medencében, csak úgy pancsoljon? Nem tudom, hogy áll ma, akkori álláspontjához. Amikor elindult a Darnyi úszóiskola, sokat volt az uszodában. Lekezelt a medence szélén kapaszkodó kissrácokkal. Mindig mosolygott!
Négy olimpiai aranyérmével máig ő a legeredményesebb férfi úszó olimpikonunk. 

Paralimpia! Paralimpiai bajnok!

Paralimpiai bajnokot nem ismerek személyesen. Még!  Pár napja kaptam egy email-t a munkahelyemről: „Egy kolléganőnk, Krajnyák Lászlóné, Zsuzsa szintén Zsuzsa nevű lánya indul a londoni paralimpián”. Nem volt nehéz utánanézni, hogy ki ő, mit sportol, hogy él. Háát az ő életük sem átlagos! Sajnos nem ismerem őt, sem az édesanyját személyesen, de nem tévedek nagyot, ha szerénytelenül azt mondom: három Zsuzsák egy cipőben, de mindhárman másként viseljük. Nem merném hozzá hasonlítani magam, de mégiscsak van bennünk valami közös.
Nem könnyű a paralimpia részletes programját megtalálni, azt végleg nem, hogy netán a TV közvetíti-e Zsuzsa vívását. Közreadom, amit tudok: 

Zsuzsa versenyszámai:
         Szeptember 04, kedd                 09:30  tőr egyéni
         Szeptember 05, szerda               09:30  párbajtőr egyéni
         Szeptember 07, péntek              11:00  párbajtőr csapat 

Már sok embernek elmondtam és még fogom növelni a szurkoló tábort. Voltak akik ismerték Zsuzsát, sőt! sorolták az eredményeit. Szégyelltem magam, többszörösen. Nem értek a víváshoz sajnos, de gyerekkorom óta szeretem nézni. A találatok értékelésénél bizony, sokat segít a felvillanó lámpa, nem látom kié a találat. Annyira gyorsan történik minden.
Akkor lányok:
En garde! Prêtes! Allez! 

Zsuzsa kimondta egy nyilatkozatában, hogy aranyéremért megy Londonba. Csak sikerüljön!
Drukkoljunk ezerrel! Tegye mindenki a maga dolgát!

süti beállítások módosítása