Antal Zsuzsa blogja


BOLONDOS MÁRCIUS?

Bejegyzés alcíme...

2013. március 20. - Antal Zsuzsa

Fehér március 15-énk volt.  Emlékeimben a térdzoknis, kardigános, napsütéses vidám március 15-ék élnek. Pedig volt már ilyen máskor is! 1962-ben is hasonlókról irt az Esti Hírlap. Édesapám is ezt járatta, annak idején. Minden reggel ott volt a postaládában. Ha én vittem be csodálkoztam is, miért reggel jön az Esti? Ja, ez pesti! Mire Sopronba ér, az idő! Ma már minden onlájn, ami felmegy az internetre, azt mindenki „azon percen” olvashatja, láthatja. Ez ma, így természetes! És 20 év múlva?
Szeretnék már teljes odafigyeléssel a tavaszra és a húsvétra készülni – a kettő nálam ikertestvér- de valahogy az idén nem úgy megy mint korábban. Ez nem –csak- kori dolog. Régebben mosolygott rajtam a család –biztos mások is- amiatt, hogy fokozatosan leszedjük a karácsonyi díszleteket aztán egyből a tavasziakat vesszük elő és ez már előrevetíti a húsvétot. A színes, vidám napsütéses húsvétot. Aztán, hogy mi lesz? Március 15-én sem a böjti szelek előrehozott, északi-sarki változatára készültünk.
Az utóbbi években már egyre nagyobb harmóniában, kézen fogva járt az időjárás a hangulatváltó szokásaimmal. Az idén valahogy nem így zajlik. Nehezebben akaródzott bedobozolni a karácsonyi hangulatot, a csere sem adódott magától. Az átalakulás nálunk elsősorban a lakás-textíliák cseréjétől látványos, meg a napsütéstől. Az előbbiből óriási választékom van. A válogatottan szép darabokból álló gyűjteményt –most döbbentem rá, hogy ezt is gyűjtöm-, elsősorban anyunak köszönhetem. Ő ugyanis az egész életét végig kézimunkázza. Kevés olyan technika van, aminek a művelésében járatlan. Amikben jártas azokat mesterfokon űzi. A kézimunka alapműveltségét az apácáktól szerezte, akik köztudottan maximalisták voltak, hogy erősebb jelzőt ne használjak drákói módszereikre. Anyu talán nem szenvedett nagyon, a kézimunka óra még mindig jobb volt, mint a történelem. Bár a kötelezőt zsigerből utálja minden iskolás.
Anyu, ha szerette, ha nem jól megtanulta a kézimunkázás alapjait, gyakorolja is fáradhatatlanul. Ez élete egyik legnagyobb örömforrása. Tud kötni –ötujjas kesztyűt is-, varrni, horgolni - ötujjas kesztyűt is- , hímezni, hámozni, makramézni, gobelinezni és a többit. A felsorolás a teljesség igénye nélküli.
Az elmúlt 20 év favoritja nálunk a patch-work, magyarul foltmunka. Majdnem minden hangulatot, évszakot kifejező –időnként pótló- terítőm, párnám, falvédőm, tárcám, táskám és mindenem van, ami csak „rongyból” elképzelhető. Nem csak nekem, sokaknak –világszerte. Ha újat találok ki és az anyunak is tetszik, legkésőbb másnapra átlapozza könyvtárnyi szakirodalmát és tálcán kapom a garantáltan különleges darabok képeit, lehet válogatni. Szoktam is! Biztos, hogy én vagyok a legmacerásabb, legkritikusabb megrendelő, de csak túllicitáljuk egymást anyuval a tökéletességre törekvésben. Sok lakás díszítő textília vesz körül, de sajátos életmódomhoz nagyon jól jön, vagy inkább szükséges a lakáson belüli környezetváltozás - időnként. Ha én nem tudok dinamikusan változni, változzon a környezetem. Pláne, hogy ilyen szerencsém van, közeli rokonom a legigényesebb dizájner. Bárki jön hozzánk, észreveszi és szóvá is teszi a sok extra munkát. Meglepő, de férfiak jó része is értékeli, pedig ez inkább női praktika.
A legutóbbi tündéri eset: még mindig a falon van, karácsony óta, egy betlehemi jelenetes falvédő. Borcsa, a 3 éves cserfes szőke tündér kislány felismerte a történetet –ezzel nagyon meglepett- logikus kérdései záporoztak a faliképpel kapcsolatban –öltözés közben, helyett, menekült, ahogy csak tudott-, pl, miért nincs arcuk az embereknek? nincs melege a vastag takaró alatt a Jézuskának? És a legnőiesebb: ki az a három csinos fiú (!) ? vékony ujjacskájával a három-királyokra mutatva. És, hogy hívják őket? És, mit hoztak ajándékba? Milyen szép a ruhájuk! …de jó, hogy nem cseréltük le még ezt a falvédőt.
Közben azért folynak az előkészületek a húsvétra, hiába erőlködik a tél. Mondjuk most szép, hó dombocska keletkezett az árvácskákon, de már hozott néhány dobozkát a postás, és még úton van néhány tojás, készül a többi húsvéti meglepetés is.  Kell időnként egy kis játék, de kell egy kis elgondolkodás is.
Talán azért jön ilyen döcögősen a tavasz, hogy legyen időnk kicsit befelé nézni? Használjuk ki!

Esti Hirlap,1962, március 15.
esti_sm.jpg

Anyu főműveiből … -Fotó:Manek Attila
művek.jpg

Az a bizonyos falikép...
50.jpg
és amit a legjobban várunk már! ma reggeli napfelkelte! …lekaptuk:
naplemente_sm.jpg

TÖLTÖTT MÉZES CSÓK

Nincs karácsony mézes sütemény, nálunk mézes-csók nélkül! Az igazira 1984-ben találtunk rá, azóta minden évben sütöttük. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki egy apró csókocskával beérte volna, ha volt a tálon legalább még egy belőle. Soproni szomszéd néninktől, Balázs nénitől kaptuk a kóstolót, aki nagy valószínűséggel Horvátzsidányon élő nővérétől kapta a puszedlikat. Csókokról tisztességes vidéki asszonyok körében szó sem eshet! 

Ez a süti munkaigényes, nem baj, ha a szaggatás idején van egy kis segítség. 10 éves fiam szívesen segített a nagymamájának, annál is inkább, mert nagy rajongója a szép fényes pusziknak. 

TÖLTÖTT MÉZES CSÓK  (ANYU-BALÁZSNÉNI-TERUS 1984)

Hozzávalók:
25 dkg méz,
12.5 dkg porcukor,
6 db törött szegfűszeg,
1.5 kanál őrölt fahéj,
fél kg liszt,
2 tojás, plusz 1 a kenéshez,
0.5 dkg szódabikarbóna,
8 dkg vaj 

A töltelékhez:
10 dkg darált dió,
16 dkg porcukor,
2 narancs és 2 citrom reszelt héja,
1 tojás

A 25 dkg mézet forróra hevítjük, majd a tűzről levéve hozzá tesszük a 12.5 dkg cukrot és a fűszereket.
Ha kihűlt, hozzádolgozzuk az olvasztott vajat, a 2 tojást, a kevés vízben feloldott szódabikarbónát, a lisztet, és összedolgozzuk.
Két tányér között, hideg helyen 10-12 órát pihentetjük, de egy napig is lehet.
Sütés előtt elkészítjük a tölteléket.
A tésztát kisodorjuk és kiszaggatjuk a legkisebb kör alakú szaggatóval. Egy-egy korong közepébe teszünk a töltelékből, majd beborítjuk egy másik kiszaggatott koronggal. Sütés előtt kétszer kenjük meg tojással a puszedliket.      

Szolidan jegyzem meg, hogy eddig hat féle aprósütemény készült el. Vanília, fahéj mézes-fűszer illat terjeng egy ideje, nem férnek el a sütis dobozok, anyám mégis elégedetlen, mert régen ilyenkor már legalább tíz féle volt megsütve.

DSC01822sm.jpg

A képen az idei, mosolygós csókjaink. Imitt amott kikandikál belőlük a töltelék, de az nem baj. Anyu vigyáz rájuk, de fogynak, még így is.

BENNE LESZEK A TV BEN

EGY TV RIPORT MARGÓJÁRA

A TV
Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek komoly fejtörést okozott gyerekkorában, hogy kerülnek az emberek, a mesefigurák, a tárgyak bele abba a dobozba, mindenkinél ugyan azok, egy időben. Sokszor megnéztem a dobozt kívül belül, meglazítottam a hátulját is, de nem lettem sokkal okosabb. Azt viszont ismét tapasztaltam, hogy milyen az áramütés. Az első akkor ért, amikor hullámcsattal turkáltam a konnektorban. A bájos copfos jó kislány ugyanolyan érdeklődő, mint egy rosszcsont fiú. A rejtély azóta megoldódott, nagy dolog a tudomány! 

Az előkészítés
Egy hétfői napon felhívott egy nagyon kedves fiatalember, akit már a hangjáról megismertem, bemutatkozott, egyáltalán nem volt zavarban, de azért megkérdezte: Emlékszik rám? Ó Ádám, lehet magát elfejteni? Nem! –válaszolta, és már mondta is hívása okát. Szeretne készíteni velem egy riportot, fő témája a blogom írása. Benne vagyok? Igen –válaszoltam és lepergett előttem az előző együttműködésünk 1 másodpercbe sűrített eszenciája. Ádámtól kérdezni sem kellett, mint egy gondolatolvasó már mondta is a lehetséges időpontokat: holnap, kedden, vagy pénteken jönnének forgatni. Neem, holnap semmiképp. A péntek sem ideális – mondtam.  Tudtam, hogy egy nagyon gyors, pörgős riporter, de ennyire? Nem, nem, gondoltam magamban, az én koromban? hajfestés előtt pár nappal? ki lesz itt akkor? és,és... lehet, hogy kihallatszott belőlem a tiltakozás, mert reagált azonnal: Redben, átgondoljuk a főszerkesztővel, tudja Zsuzsa több dolog megy egyszerre. Jelenkezem! Kölcsönösen Minden jót! kívántunk egymásnak, ő letette a telefont, ettől nálam is letevődött. Néhány másodpercig mosolygott a lelkem, aztán folytattam a dolgom.
Bő egy hét múlva újabb telefon, új időpont, egyeztetés, megállapodás - kölcsönös rugalmassággal, korrekt. 

A riport
Reggel frissen, fiatalosan… maradtam az ágyban, öltöztető, sminkes segítségével a legjobb formámat hoztuk, az amúgy szürke, párás novemberi reggelen. Nem kellett izgulnom, az életemből naprakész vagyok, a blogot magam írom, ha vannak idegen forrásból vett idézetek azt dokumentálom, plágium gyanúját elkerülendő, nehogy megfoszthasson bárki is „blogger” címemtől.
Ahogy megbeszéltük, 10:45 kor megszólalt a kapucsengő és perceken múlva három TV-s töltötte meg jelenlétével és a felvétel kellékeivel csöppnyi előszobánkat. Nagyon rövid dramaturgiai egyeztetés, kamera próba, egy óriás nagyon világos ernyővel fehér állítás(?), az ernyő szép, geometrikus formái néha elvitték a tekintetem, aztán felvétel. A riporter, Zakar Ádám, felkészülten, célirányosan kérdezett és nem válaszolta meg a saját kérdéseit, még az is lehet, hogy érdekelte, mit fog hallani. Mosolygott, mértéktartó volt. Amikor igazán belejöttem, akkor Ádám azt mondta: No, ennyi elég, bár ő még szívesen akár estig… Ez így 45 perc riportanyag, a tervezett 30 perccel szemben, és ebből a töredéke hangzik majd el. Érdekes, sem azt nem ettem észre, hogy ennyi idő eltelt, sem azt, hogy ez riport volt.
Ahogy jöttek, úgy távoztak: viharsebesen, mentek tovább, forgatni. Jó lett az alapanyag, úgy éreztem. A továbbiak nem rajtam múlnak. 

Kampányolás
Az adást megelőző délután jött a hír, hogy másnapi Család-barát műsorban le is adják a riportot. Azonnal elkezdtem szervezni a közönségem. Sok email, telefon hogy, holnap benne leszek a TV-ben! Majd, amikor már szétkürtöltem a hírt, lecsapott a kétség, mi van, ha nem lesz jó a riport, legalább is nekem nem fog tetszeni? Volt már ilyen. Próbáltam végiggondolni, mit mondtam, hogy mondtam? Vajon, hogy fogok kinézni a gyönyörű, különlegesen fényben? Mindegy is, a kocka el van vetve! De mégis, annyi minden múlik a „narráción”, a vágásokon, akár megváltoztathatja a mondanivalóm értelmét. Lesz e üzenete, mondanivalója az összerakott elemeknek? Volt-e mondanivalóm? Volt!  De, ahogy írtam is, alea iacta est! 

            Az eddigieket, az adás előtt írtam le.  Aztán végre leültünk médiumok titkos doboza elé:

A műsor
Nem sokat tévézek, idejét nem tudom mikor vártam ennyire műsorkezdést. Három-fős csapatban ültünk a nappaliban. Anyu, Ildikó nővér és én. Izgultam. Az első percek után, nem voltam biztos abban, hogy a megfelelő csatornát nézzük. Később is kérdezgettem magamtól, hogy jön ide az én témám, ha egyáltalán jön, a műsor-előzetesekben sem jelezték. Nem kapcsolgattunk, bíztam Ádámban. Egyre többször néztük az órát, már-már lemondóan. Aztán egy közeli kép a műsorvezetőnőről, aki kicsit zavarban felvezette a rólam szóló riportot. Az első kockától kezdve otthon éreztem magam. Szokatlan idő és kép-zavar a TV-ben látni ugyanazt a helyet, ahol most más történik, mint amit az adásban látunk. Ez egy ilyen műfaj, a látvány, megelőzi a mondanivalót, aztán –szerencsés esetben- összhang alakul ki a forma és a tartalom között. A mai riport ilyen volt. Furcsa magamat kívülről látni, hallani pedig –magunk közt szólva- még furcsább.
Nem tudtam mindenre figyelni, pedig szerettem volna. Megnézem még néhányszor, mindig fogok találni valami jót és valami javítani valót. Például: a hangos szövegolvasást érdemes lenne gyakorolnom, talán javítaná  a légvételem, a virtuális klaviatúra kezelésnél tegyek kisebb fejmozdulatokat, jobban állítsuk be a monitor magasságát, ha írok. Ezeknél is fontosabb, hogy pontosabban, talán rövidebben válaszoljak a feltett kérdésekre. Úgy érzem, bizony kell és érdemes dolgozni azért a célért, hogy ne legyen akkora távolság, mint amekkora ma van a kerekesszékkel élők és nem kerekesszékkel élők között. Ne attól legyek érdekes, mert nem tudom mozgatni a végtagjaim.
Örülök, hogy elkészült ez a riport, nagyon köszönöm a lehetőséget! 

BENNE VOLTAM A TV BEN

link: http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/11/20/12/Csalad_barat_2012_november_20_.aspx

(Ha valakinek nincs ideje végignézni a műsort, a velem készült riport az 54 perc után látható - hallható.)

süti beállítások módosítása