Antal Zsuzsa blogja


VELENCEI ÁLOM

Bejegyzés alcíme...

2013. május 07. - Antal Zsuzsa

Végre fagyi szezon!
Ha jól emlékszem, régen nem is lehetett fagylaltot kapni éven-át azaz egész évben. Gyerekkorunkban Sopron két leghíresebb cukrásza a Hoffer és a Hofman volt. Mi, az előbbit látogattuk gyakrabban, amikor vasárnaponként családi sétára mentünk. Elől Edit és én, mögöttünk a szüleink, rendszerint karonfogva. Az ötvenes évek végén, a hatvanas években nem volt még sokféle fagyi, vanília, csoki, citrom, puncs, néha karamell mint alap és eper, málna idényjelleggel. Tutira gyümölcsből, aroma nélkül. Kétféle méret létezett, az 50 filléres kisgombóc, és az 1 Ft-os nagygombóc. Nem részletezem a családi vitákat, ezek apu tűréshatáráig tartottak, hogy miért csak ekkora…, miért nem …, bezzeg az anyu két 1foritosat kapott. Vegyesen! Majd, ha nagy leszek … gondoltam.
Lássunk csodát, nagy lettem! Annyira mindenképp, hogy fagyi ügyben teljes önállóságom volt - a balesetig. Változik a világ, ez a fagylalt fejlődéstörténetén is követhető. A választék óriási, ízben, színben, állagban és árban is. Ma már vannak fagylalt mesterek, akik kreálják és diktálják a divatot. Kivételes szerencsénk van, mindig van a lakásunk közelében egy, két, há… jó fagyizó. A lakásunkhoz közel az egyik helyen, keddenként fél áron mérik a hűsítő gombócokat. Itt az egyik kedvencem a velencei álom, már a neve megéri az ára felét. Végül is keddenként ingyen van, csak a nevét kell megfizetni!
Ez a kép akkor készült, amikor még én sem éltem, pedig elég régi vagyok már. Az unatkozó 6. számú fagylaltos fiú arra vár, hogy a pózoló kislány döntsön, melyiket is válassza a lehetséges kétféléből:

57_1s.jpg

Pár szó Velence krémes álmáról.  Volt egy hely az Accademia mellett, oda nagyon jó lett volna egy fagyi-bérlet! Ott minden lapáttal egy velencei álmot kaptam a jóképű olasz fagyistól. Csinos hölgyek nagyobb lapáttal, nem azért, de  ...
Ha már Velence szóba került: ugyanabban a kiskoromban, - amikor a fagyis történettel adtam közre családi titkaink egy gombócát- akartam, de nem tudtam megfejteni a „késő bánat, ebgondolat” közmondás jelentését. Rontott a helyzetemen, hogy késő bánat, ebgondola formában kerestem a megoldást, nem nagyon tudtam mit kezdeni a t-vel az ebgondola a végén, biztos nem a múlt idő jele, de ha ott van, legyen! A késő bánat nem izgatott, majd később. Tudtam, mi az eb, mi a gondola, így hát minden okom megvolt arra, hogy komolyan, vegyem a dolgot. Az eb-gondola, mint velencei jármű, szereposztásán sokat törtem a fejem: eb a gondolás, vagy az utazó, esetleg mindkettő? Annyit nevettem magamban az utóbbin, az eb, mint-gondolás áll a díszes gondolán, a népes alom ugra-bugrál romantikára vágyó szülei körül. Bidres-bodros ruhában a kutya kislányok, mellényes csokor-pórázos öltözékben az eb legénykék. A legviccesebb mind közül a gitáros eb, aki mély átéléssel vonyítja az „Oh sole mió-t. Ezt így játszottam el magamban többször is, az ebek iránti teljes tisztelettel, a kifigurázás szándéka nélkül. Aki volt már gyerek, pontosan tudja, miről beszélek. Aki ma is az, maradjon gyerek amíg csak lehet!
Mi lenne, ha ezek közül választana képzeletem kutya- családja? Adják meg a módját!

57_2s.jpg

Már értem a közmondás jelentését régóta. De tényleg, miért pont az eb? Azért, mert az eb ura fakó? Ráadásul, eben guba? Öreg, tisztességben őszülő pulin mákos-guba? 

Korábbi ebes, kutyás bejegyzések:
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/06/12/felhok_768
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/10/16/ur_es_kutya
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/10/24/ur_es_kutya_a_magam_olvasataban
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/11/27/ur_es_kutya_harmadszor

MIKULÁS

Halottam egy mai történetet és bár nem volt szándékomban mikulásos bejegyzést írni, mégis

Régebbről kell kezdenem: Mindhárom néhányorosomnak 9-10 éves gyerekek a főszereplői no és a Mikulás. Mindegyik gyerek tudja már, a nagy titkot, de szeretné nem tudni, lebeg az álom és valóság határán. Nagyon jó időszak!
51 évvel ezelőtt, amikor mi –húgom és én- 9-10 évesek voltunk, a Mikulás a maga földi valójában jött el hozzánk, mint évek óta mindig. Féltünk, amikor dörömbölt a szobaajtón. Kezében vasláncot csörgetett, mély hangján hosszasan korholt minket, majd azért mondott néhány dicsérő szót is az ajándékok átadása előtt, honnan tudta amiket mondott? Az ajándék átadásnál aztán egyszercsak lebukott a jó öreg. Igazi puttonyt cipelt, letette a padlóra és mi felismertük a szomszéd Karcsi bácsiék szüretelő puttonyát, Karcsi bácsi otromba vasutas cipőjét. Az esti lefekvés után, az ágyban kuncogva, felgöngyölítettük Edittel a Mikulás-rejtély részleteit évekre visszamenőleg. Az álom szertefoszlott.  Az ajándékcsomagokban még évekig voltak szaloncukor papírba csomagolt széndarabkák, rosszaságunk jutalmaként. A virgácsok sem aranyozott szálacskák voltak.
13 éve, Szabolcskám tudta, hogy Mikulás ügyben valami nem „kerek”. Elhatározta, hogy idén végére jár a dolognak. Hosszú, alapos munkával bonyolult csapda rendszert állított fel. Több napig tervezte, a kivitelezés is aprólékos gondos munka volt, hatalmas mennyiségű spárga, madzag, ragasztó felhasználásával. Kötelekből, zörgő tárgyakból álló labirintus épült, amit a mikulásvárás estéjén, mit estéjén? éjszakáján! még biztonsági biztosítékokkal egészített ki a kíváncsi gyerek. Az volt a cél, ha a gyanútlanul Mikulás, a csapdákba gabalyodva zajt keltsen, picit megbotolva leverjen valamit, és ezzel felébressze az ágyában ruhástul, éberen épp csak szundikáló Szabolcsot. Biztonság kedvéért egy működő elemlámpa is volt készenlétben. A Mikulás- leleplező akció tökéletesen előkészítve, le-he-tet-len! hogy, itt bárki is zajkeltés nélkül áthatoljon! Az alkotó annyira elfáradt, hogy a tervezettnél hamarabb és mélyebben elaludt. Az ajándékok reggelre, észrevétlen az ágya mellé kerültek, a csapda érintetlen volt. Rejtély!

Pár napja újra eljött az évi rendes Mikulás este. Egy ízig-vérig mai kissrácot éppen úgy izgat a rejtély, mint a korábbi 9-10 éveseket. Ő is nagyon szerette volna leleplezni a Mikulást, amint bemegy a szobájába és elhelyezi ajándékait az alaposan kitisztított csizmájába. Ismerte Szabolcs történetét, de ő sokkal korszerűbb és biztosabb megoldást talált ki elődjénél. Szép nyugodttan megvacsorázott, elvégezte az esti teendőit lefekvéskor beállította okos-telefonján a sötétben is működő kamerát felvételre állította, elhelyezte az ágyában a megfelelő helyzetbe és bekapcsolta a felvétel gombot. Ő alapos gyerek, gondoskodott arról is, hogy a töltés bírja reggelig ilyen apró dolgon nem múlhat az akció sikere. Végigaludta az éjszakát, bár az izgalomtól kicsit korábban felébredt. A félhomályban rémülten látta, hogy a csizmája üres, a telefonon folyamatos fekete mozdulatlanság. Lehet, hogy nem is járt még erre, vagy mi történt? Leugrott az emeletes ágyról, megpillantotta az ajándékokat. Örült, bontogatta. Iskolába menet az autóban, csak azon törte a fejét, hogy történhetett, a Mikulás járt itt, de a kamera nem rögzítette, pedig működött! Rejtély!
Jó az, ha vannak titkok, álmok, mesék.

 

 

 

EGY APRÓSÁG: EZT MÁR TEGNAP ÉS MA DÉLUTÁN MEGÍRTAM. ÚGY TERVEZTEM, HOGY ÁTOLVASOM, KIJAVÍTOM ÉS KÜLDÖM A RENDSZERGAZÁNAK, AKI FELTESZI A NETRE.

MAJDNEM ÍGY LETT, DE MÉGIS MÁSKÉPP: JÖTT HOZZÁM A GYÓGYTORNÁSZ, KEMÉNYEN LEDOLGOZTUK A MÁSFÉL ÓRÁNKAT, MÁR ELKÖSZÖNTÜNK EGYMÁSTÓL, AMIKOR KIDERÜLT, HOGY NEM MŰKÖDIK AZ ÁGYAM. A TORNÁHOZ SZÜKSÉGES MAGASSÁGBÓL NEM LEHETETT LEJJEBB HOZNI AZ ÁPOLÁSHOZ SZÜKSÉGES KB. 60-80 CENTIVEL. KIT HÍVJAK ESTE 8-KOR? AZT KÍVÁNTAM, MOST DŐLJÖN RÁM A VILÁG, VAGY ÁGYASTÓL SÜLLYEDJEK EL! TÚL SOK MÁR, AMIT EL KELL VISELNEM! A GYÓGYTORNÁSZ VISSZAJÖTT, ÖSSZEHOZTA VALAHOGY A KÁBELEKET, LEHOZTÁK AZ ÁGYAM A MEGFELELŐ MAGASSÁGBA, LESZIGETELTÉK A KÁBELVÉGEKET ÉS ISMÉT KÉSZ AZ IDEIGLENES MŰKÖDÉS. EZT AZ ELEKTROMOS ÁGYAT 14 ÉVE KAPTAM EGY ALAPÍTVÁNYTÓL, AKIK ANGLIÁBÓL KAPTÁK ADOMÁNYKÉNT. AZ ÁGY KÖZEL 30 ÉVES VOLT AKKOR. CSODA, HOGY MŰKÖDIK. A HOZZÁM HASONLÓ ÁLLAPOTÚ EMBEREKNEK ÉS A MINKET ÁPOLÓKNAK EZ LÉTSZÜKSÉGLET! A KÓRHÁZAKBAN ÉS MÁSUTT MÉG ILYEN SINCS, MINT AZ ENYÉM. ÖRÖM ÉS IDEGBAJ!

HALLO! WEEN


Miért pont HALLO! WEEN? 

Mondhatnánk, régi magyar szokásnak, a töklámpás készítést. Ősz végén, tél elején, falun, befejeződtek a mezei munkák. A terménnyel tele voltak a tárolók, az őszi vetés a földben vacogott, minden előkészítve a téli pihenésre. A falusi emberek az állatok gondozásával, a ház körüli munkák végzésével pihentek. Hagyományosan, halottak napja környékén kiválasztottak egy szép tököt a megtermelt óriás halomból, megpaskolták ” na, te jó is leszel lámpásnak!” és félretették. Lehetett ez sütőtök, vagy marhatök, tökmindegy.

Úgy 55 évvel ezelőtt, Fertőszentmiklósra utazott a család (amúgy, szemiklós-nak hívtuk, házi használatra) szüleink virágot vittek, gyertyát gyújtottak rokonaink sírjánál. Edit húgommal ott maradtunk az egyik kedvenc rokon családnál. Mi jól jártunk, szerettünk náluk lenni, a felnőtteknek is jobb volt, gyorsabban tették a dolgukat nélkülünk. Rokonainknál furcsa titokzatos hangulat volt egész nap, október 31-én. Többször is ránk szóltak, hogy legyünk jók, együnk meg szépen mindent, mert ha nem, … este jönnek a szellemek. Elejtett szavakból tudtuk, hogy valami nagyon készül, és sógor bácsi is benne van. Nem vártuk az estét, de hamar eljött. Egyszer csak „kiment a biztosíték” a házban, sötét lett mindenhol. Mindenki tett-vett, lázasan az áram bekapcsolásáért. Aztán a veranda felől kezdett némi fény derengeni, kissé imbolyogva, fura hangok kíséretében. Elindult mindenki a fény irányába. Mi nagyon kapaszkodtunk egymásba Edittel, nem sejtettük az ármánykodást, csak féltünk a sötétben. Amikor megláttunk az asztalon egy ormótlan alak ormótlan fejét, visítottunk a rémülettől. Sárgán világított a belseje, gülü szemeivel bámult, óriási szájában imitt-amott voltak kapa fogak.  Mozgott az asztal, az imbolygó árnyak még félelmetesebbé tették a taszító jelenséget. Pár perc múlva „megjött az áram” és fény derült a borzalmakra. Sógor bácsit kerestük, lehet, hogy őt elvitték el a démonok, vagy mi a fenék? Később ő is előkerült szerencsére. Ezt követően mi egész este, olyan jók voltunk, mint két kis angyal, szavunkat nem lehetett hallani. Hiába mesélték el részletesen az előkészületeket, hiába mondták, hogy ez csak töklámpás volt, elűzte a szellemeket. Senkinek semmit nem hittünk el. Túl jól sikerült az előadás. Ma sem tartom nevelésünk pedagógiai csúcspontjának a történetet. Azt viszont nagy biztonsággal állítom, hogy a mai gyerekek nagy többségének egy ilyen eset könnyed állomás, egy nem túl színvonalas kalandparkban. Hja! a korszellem!

Több mint 10 éve, hogy egy ősszel elhatároztuk Szabolccsal, Robival, készítünk mi is egy jóképű töklámpást. Egy óriási körte formájú, sötétzöld-sárga cirmos tök volt az alap. Egy hétig folyt a tervezés, óriási, hangos viták. Szabolcsnak nagyszabású aprólékos elképzelései voltak, Robi inkább precíz, klasszikus munkát tervezett. A nagy izgalomra való tekintettel, 2 nappal előbbre kellett hozni a kezdés időpontját a tervezetthez képest. Végül még 2 órával hamarabb kezdődött a munka. Szabolcs, tökfaragó tapasztalat nélkül, egy közepes késsel állt –volna- neki a faragásnak, ha a tök hagyta volna magát. A készítők megállapodtak abban, hogy az összes kést behozzák és meglátják melyik lesz megfelelő. Aztán jöttek a kalapácsok is, szűkös szerszámkészletünkből. Hatalmas munka folyt órákon át, egy belvárosi ház harmadik emeleti nappalijának közepén. 100 éves parkettánk jól bírta.  Szerencsénkre a nagyi nem volt jelen. Magam is többször átgondoltam a jelent, múltat jövőt. Másnap, Robi fejezte be a robosztusságában impozáns lámpást. A kész darabot egy légies, szecessziós állványon helyeztük el és csodáltuk majdnem egy hétig. Mi még nem akartunk megválni tőle, de szabályosan kisült a belseje. Lehet, hogy nem volt szerencsés minden este „bekapcsolva” csodálni?  Örülök, hogy megcsináltuk, szép volt fiúk!
Sokat veszít, aki legalább egyszer, nem próbálja ki. Még az idén is aktuális!

BL halloweenpumpkin.jpg 

süti beállítások módosítása