Antal Zsuzsa blogja

INTENZÍV FOGMOSÁS

2015. június 24. - Antal Zs

Lebénult testtel intenzíven fekszem az intenzíven. Kevés dologra vágyom, de egy fogmosás jól esne, alapos, kívül, belül, alul-felül. Álmodozom… Olyan gégekanül van a nyakamban, amitől nem tudok beszélni. Fura, ciccegő hang hallatására vagyok képes, ezzel tudom felhívni magamra a figyelmet. Meghallhatják, ha nincs nagy zaj, ha nem búgnak a monitorozó gépek, ha nincs valami rendkívüli. Bár itt kizárólag rendkívüli van. Amikor először meghallják a nővérek a ciccegő hangjelzésem, felemelik a fejüket, rám pillantanak, úgy látják, hogy semmi rendkívüli, ezért folytatják a dolguk. Adminisztrálnak, telefonálnak, ápolnak, a szükség szerinti sorrendben…

Az első jelzésem meghallották, saját szempontomból mégis eredménytelen volt, így ismét ciccegek és erősen szuggerálom a nővérkét, hogy nézzen rám, vagy legalább a hang irányába. Reménykedem, hátha megtörténik a csoda és találkozik a tekintetünk! Megtörtént! Próbálom erős arc és szájmozdulatokkal –hangtalanul – artikulálni: „Legyen szíves idejönni!”  Megérti, bólint, hogy „Mindjárt, csak befejezi a dolgát”. Visszagörnyed kilátástalan mennyiségű papírmunkája fölé.

Várok. Eszembe jut apám, aki 5 évvel ezelőtt egy másik város másik intenzív osztályán feküdt. Megérdezte tőlem, tudom-e mi az a „nővérmindjárt”? Sejtettem, mégis hagytam, hogy elmagyarázza: a beteg kér valamit; ha megpillantja a látókörébe kerülő sürgő-forgó nővért, megszólítja: „Nővérke, legyen szíves…!” A nővérke szalad tovább, oda se néz, és azt mondja: „Mindjárt! Jövök!” Aztán nem jön. Hát ez a „nővérmindjárt”. De hát, mindig annyi tennivalójuk van szegényeknek –tette hozzá megértően.

Dolga végeztével indul is felém a nővér. Már érzem a napomat bementolozó fogkrém illatát, víz, öblítés… Elgesztikulálom, hogy „Azt szeretném kérni, mossa meg a fogam.” Rám néz, kerekedik a szeme – Lehet, hogy nem érti? – még jobban magyarázom, hang és mozdulat nélkül, mire mélyen a szemembe nézve azt mondja: „Ha jól tudom, ma már volt fogmosás a reggeli fürdetésnél, egy nap, egy fogmosás jár.” Nem emlékszem, hogy reagáltam, reagáltam-e érzékelhető módon. Felkészületlen voltam a nővér válaszára. Kikapcsoltam magam és bekapcsoltam a túlélő gombom. Játszottam. Tankönyv-fejezetcím: A beteg joga a fogmosáshoz! Rikkancs hír: Felháborító igény a béna asszony részéről! Újságcikk egy féltudományos lapban: Két oldalról vizsgáljuk az intenzíves fogmosás témakört, stb. A mai napig eszembe jut, mielőtt túlságosan elszállnék a testi higiénia, különösen a szájhigiénia igényeimmel! Becsülje meg az ember azt, ami jár. De ne adja fel a további esélyek lehetőségét!

Az éjszakás nővérrel szerencsém volt. Őt is megkértem, ő megmosta a fogam este is, reggel is. Ezt is ki kell fogni. Kifogtam. A nővérke kedves, készséges volt, megmosta a fogam, sőt! A mellettem levő ágyon fekvő „egyén” – nem tudtam, hölgy vagy úr az illető, az intenzív koedukált – hevesen tiltakozott a neki járó fogmosás elkövetése ellen. Az elutasított nővérke humoránál volt, odaszólt nekem, hogy kérem-e a megmaradt fogmosást? Gondolom jól kibeszéltek a műszakváltásnál…

Nem kértem, már egyáltalán nem kívántam több fogmosást. Az előző két akció következtében a fogínyem erősen viseltes lett. A fogkefe felkarcolta a fogaim környékét és a szám sérülékeny nyálkahártyáját. Mindenütt nyomot hagyott a fogkefe, amerre járt a számban. Megsúrolta azokat a felületeket is, ahol már gyógyulófélben voltak a korábbi sebek. Csípett, sajgott a szám belseje.

Az intenzív szájápolás nem is olyan könnyű, de nem is olyan nehéz, viszont kötelező!  Nap, mint nap! Mindenkinek!bl74_vizilofogmosas.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://eselyegyenlotlen.blog.hu/api/trackback/id/tr97569812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.