Antal Zsuzsa blogja

FESTMÉNY ÉLMÉNY

2014. augusztus 26. - Antal Zs

FESTMÉNY ÉLMÉNY

Átlagos reggel. Nekilátok a munkának, úgy tervezem, hogy gyorsan befejezem elküldöm és enyém a nap … nincs sok időm, de mégis gyorsan átfutom egyetlen közösségi oldalam új üzeneteit … nehogy kimaradjak valamiből! Szalad az egér lefele, fut a kis rózsaszín fülű szürke nyíl a monitor jobb oldalán … képek, szövegek, csíkok, foltok … egy villanás … ott volt egy Ferencz J Réka festmény ... Állj, állj … visszamentem –csak egy pillanatra … ránéztem, hm … na ezt megnézem, ha túl vagyok a sürgős… végül is, van még időm … és feltöltődve jobban tudok koncentrálni … már rég a képet nézem

ferencj.jpg

... kik vannak a keretben? … és ki van a kereten kívül? Szépek az alakok … gyönyörűek a színek, játszik a tér és az idő. Vidám a kép? … vagy szomorú? néztem, néztem és tódultak a történettöredékek. Nem tudtam rendet tenni közöttük. Nem is akartam. … hagytam magam az ablakban álldogálni, a székben üldögélni … gyűjtöttem a múltban megéltek között a megfestett jeleneteket. … voltam a kereten belül és voltam kívül. Olyan is lehetett, amikor a keret voltam … kicsit szögletes, de összefogó … A jelenetek sokaságából egyszer csak letisztult egyik-másik … hol kezdődött az együtt és a külön?  talán akkor, amikor érettségi után eljöttem Sopronból?  … a szüleim maradtak egymás mellett, kiléptem a keretek közül … aztán hazajártam, pár napot otthon töltöttem és ismét eljöttem. Hazajártunk, pár napot otthon töltöttünk aztán eljöttünk.  A szüleim maradtak és vártak… aztán ők jöttek én vártam őket. …sokkal korábban kezdődhetett … akkor, amikor a nagymamám ott hagyott minket az oviban? … állok a vonat mellett, vagy a vonaton … valaki elmegy, valaki jön … állunk a kapuban,  mosolyogva intünk egyet, jelezve hogy  maradok, … menj csak,várunk. Elrepülünk, visszaszállunk.… néha megállunk  ... jó, hogy vannak gyökereink!  Jövök … a fiammal is nélküle is … milyen szépek – látja a maradó, vagy a távozó. Megyünk – jövünk … később ő megy, ő jön … ők mennek, ők jönnek … együtt is külön is … szépek, szeretik egymást … engem is szeretnek. …távolodunk? …közeledünk? … vagyunk egymásnak! … vagyunk magunknak!  … az idő múlik, minden változik? … semmi nem változik? … összetartozunk … jól látom? mosolygunk, kívül is, belül is.  

Csörög a telefon. Téves hívás ... de jó! Mit válaszoltam volna arra kérdésre, hogy „zavarlak?”

Gyorsan megírtam Ferencz J. Rékának, a kép alkotójának, hogy köszönöm az élményt! … jó érzés volt nézni ...  Egy jó barátnőm szerint grafomán vagyok, azért irkálok ilyesmiket. Lehet!  (grafomán az a személy, aki betegesen vonzódik az íráshoz.) 

… később megláttam a kép címét: „A kívülálló” – nem tévedés ez? … a kívülálló az, aki kívül áll? … ha az enyém lenne a kép, akkor keretben lógna a falon és nem lenne kívülálló… kik vannak a keretben? … ki van a kereten kívül? Szépek az alakok … gyönyörűek a színek, játszik a tér és az idő. Vidám a kép? vagy… Réka, ne légy szomorú … nézd a felhők közül kukucskáló napot … észrevetted? 

A bejegyzés trackback címe:

https://eselyegyenlotlen.blog.hu/api/trackback/id/tr916637949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.