Antal Zsuzsa blogja

BENNE LESZEK A TV BEN

2012. november 20. - Antal Zsuzsa

EGY TV RIPORT MARGÓJÁRA

A TV
Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek komoly fejtörést okozott gyerekkorában, hogy kerülnek az emberek, a mesefigurák, a tárgyak bele abba a dobozba, mindenkinél ugyan azok, egy időben. Sokszor megnéztem a dobozt kívül belül, meglazítottam a hátulját is, de nem lettem sokkal okosabb. Azt viszont ismét tapasztaltam, hogy milyen az áramütés. Az első akkor ért, amikor hullámcsattal turkáltam a konnektorban. A bájos copfos jó kislány ugyanolyan érdeklődő, mint egy rosszcsont fiú. A rejtély azóta megoldódott, nagy dolog a tudomány! 

Az előkészítés
Egy hétfői napon felhívott egy nagyon kedves fiatalember, akit már a hangjáról megismertem, bemutatkozott, egyáltalán nem volt zavarban, de azért megkérdezte: Emlékszik rám? Ó Ádám, lehet magát elfejteni? Nem! –válaszolta, és már mondta is hívása okát. Szeretne készíteni velem egy riportot, fő témája a blogom írása. Benne vagyok? Igen –válaszoltam és lepergett előttem az előző együttműködésünk 1 másodpercbe sűrített eszenciája. Ádámtól kérdezni sem kellett, mint egy gondolatolvasó már mondta is a lehetséges időpontokat: holnap, kedden, vagy pénteken jönnének forgatni. Neem, holnap semmiképp. A péntek sem ideális – mondtam.  Tudtam, hogy egy nagyon gyors, pörgős riporter, de ennyire? Nem, nem, gondoltam magamban, az én koromban? hajfestés előtt pár nappal? ki lesz itt akkor? és,és... lehet, hogy kihallatszott belőlem a tiltakozás, mert reagált azonnal: Redben, átgondoljuk a főszerkesztővel, tudja Zsuzsa több dolog megy egyszerre. Jelenkezem! Kölcsönösen Minden jót! kívántunk egymásnak, ő letette a telefont, ettől nálam is letevődött. Néhány másodpercig mosolygott a lelkem, aztán folytattam a dolgom.
Bő egy hét múlva újabb telefon, új időpont, egyeztetés, megállapodás - kölcsönös rugalmassággal, korrekt. 

A riport
Reggel frissen, fiatalosan… maradtam az ágyban, öltöztető, sminkes segítségével a legjobb formámat hoztuk, az amúgy szürke, párás novemberi reggelen. Nem kellett izgulnom, az életemből naprakész vagyok, a blogot magam írom, ha vannak idegen forrásból vett idézetek azt dokumentálom, plágium gyanúját elkerülendő, nehogy megfoszthasson bárki is „blogger” címemtől.
Ahogy megbeszéltük, 10:45 kor megszólalt a kapucsengő és perceken múlva három TV-s töltötte meg jelenlétével és a felvétel kellékeivel csöppnyi előszobánkat. Nagyon rövid dramaturgiai egyeztetés, kamera próba, egy óriás nagyon világos ernyővel fehér állítás(?), az ernyő szép, geometrikus formái néha elvitték a tekintetem, aztán felvétel. A riporter, Zakar Ádám, felkészülten, célirányosan kérdezett és nem válaszolta meg a saját kérdéseit, még az is lehet, hogy érdekelte, mit fog hallani. Mosolygott, mértéktartó volt. Amikor igazán belejöttem, akkor Ádám azt mondta: No, ennyi elég, bár ő még szívesen akár estig… Ez így 45 perc riportanyag, a tervezett 30 perccel szemben, és ebből a töredéke hangzik majd el. Érdekes, sem azt nem ettem észre, hogy ennyi idő eltelt, sem azt, hogy ez riport volt.
Ahogy jöttek, úgy távoztak: viharsebesen, mentek tovább, forgatni. Jó lett az alapanyag, úgy éreztem. A továbbiak nem rajtam múlnak. 

Kampányolás
Az adást megelőző délután jött a hír, hogy másnapi Család-barát műsorban le is adják a riportot. Azonnal elkezdtem szervezni a közönségem. Sok email, telefon hogy, holnap benne leszek a TV-ben! Majd, amikor már szétkürtöltem a hírt, lecsapott a kétség, mi van, ha nem lesz jó a riport, legalább is nekem nem fog tetszeni? Volt már ilyen. Próbáltam végiggondolni, mit mondtam, hogy mondtam? Vajon, hogy fogok kinézni a gyönyörű, különlegesen fényben? Mindegy is, a kocka el van vetve! De mégis, annyi minden múlik a „narráción”, a vágásokon, akár megváltoztathatja a mondanivalóm értelmét. Lesz e üzenete, mondanivalója az összerakott elemeknek? Volt-e mondanivalóm? Volt!  De, ahogy írtam is, alea iacta est! 

            Az eddigieket, az adás előtt írtam le.  Aztán végre leültünk médiumok titkos doboza elé:

A műsor
Nem sokat tévézek, idejét nem tudom mikor vártam ennyire műsorkezdést. Három-fős csapatban ültünk a nappaliban. Anyu, Ildikó nővér és én. Izgultam. Az első percek után, nem voltam biztos abban, hogy a megfelelő csatornát nézzük. Később is kérdezgettem magamtól, hogy jön ide az én témám, ha egyáltalán jön, a műsor-előzetesekben sem jelezték. Nem kapcsolgattunk, bíztam Ádámban. Egyre többször néztük az órát, már-már lemondóan. Aztán egy közeli kép a műsorvezetőnőről, aki kicsit zavarban felvezette a rólam szóló riportot. Az első kockától kezdve otthon éreztem magam. Szokatlan idő és kép-zavar a TV-ben látni ugyanazt a helyet, ahol most más történik, mint amit az adásban látunk. Ez egy ilyen műfaj, a látvány, megelőzi a mondanivalót, aztán –szerencsés esetben- összhang alakul ki a forma és a tartalom között. A mai riport ilyen volt. Furcsa magamat kívülről látni, hallani pedig –magunk közt szólva- még furcsább.
Nem tudtam mindenre figyelni, pedig szerettem volna. Megnézem még néhányszor, mindig fogok találni valami jót és valami javítani valót. Például: a hangos szövegolvasást érdemes lenne gyakorolnom, talán javítaná  a légvételem, a virtuális klaviatúra kezelésnél tegyek kisebb fejmozdulatokat, jobban állítsuk be a monitor magasságát, ha írok. Ezeknél is fontosabb, hogy pontosabban, talán rövidebben válaszoljak a feltett kérdésekre. Úgy érzem, bizony kell és érdemes dolgozni azért a célért, hogy ne legyen akkora távolság, mint amekkora ma van a kerekesszékkel élők és nem kerekesszékkel élők között. Ne attól legyek érdekes, mert nem tudom mozgatni a végtagjaim.
Örülök, hogy elkészült ez a riport, nagyon köszönöm a lehetőséget! 

BENNE VOLTAM A TV BEN

link: http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/11/20/12/Csalad_barat_2012_november_20_.aspx

(Ha valakinek nincs ideje végignézni a műsort, a velem készült riport az 54 perc után látható - hallható.)

A bejegyzés trackback címe:

https://eselyegyenlotlen.blog.hu/api/trackback/id/tr254917333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.