Antal Zsuzsa blogja

SZEZONVÉG

2012. szeptember 25. - Antal Zsuzsa

Van egy barátnőm, aki már legalább 20 éve azt mondta, hogy alig várja azt az időt, amikor étkezés gyanánt csak be kell kapni néhány színes bogyót és kész! Egyébként nagyon szeret enni és remekül főz. Mégis. 

Mi is nagyon szeretünk enni és mi sem főzünk rosszul, sőt befőzni is szoktunk. Egészen speciális befőzéseink vannak. Ötletszerűen teszünk el mindent, a kínálkozó lehetőségekből hozzuk ki a legjobbat, mint az élet egyéb területin.
Régen nem is kellett tervezni, ahogy értek, jöttek egymás után a zöldségek, gyümölcsök és a generációkon át öröklődő módszerekkel, eszközökkel és receptekkel készültek a télirevalók. Nagyanyámmal – több mint 50 éve- rendszeresen, minden pénteken mentünk a piacra, húztunk egy kis kocsit, azt tele vásároltuk. Odafelé még jót rosszalkodtunk a húgommal, hazafelé már nem volt tréfa-móka-kacagás. Dombon laktunk, a Kuruc dombon. Mama, a piacon, mindig alkudott a kofákkal, nem értettük, hogy miért. Nem mindegy, hogy két Ft egy kiló paradicsom, vagy egy,nyolcvan? Miért kekeckedik állandóan és még szórakoztatja is őt? Aztán eljött az idő, amikor az én fiam sem értette, hogy miért jobb a lelkemnek, ha alkuszom a piacon.  Visszatérve: 50 éve rendszeresen jöttek a friss termények faluról, rokonok hozták vászonnal letakart karkosarakban. Vonattal, kinek volt még akkor autója. Mi persze nem a csodás uborkáknak, karalábéknak örültünk, hanem a mellettük meghúzódó édességnek. Tudtuk kitől mit fogunk kapni. Bocit, Tibit, Frutit, Dunakavicsot, ha mégsem az jött, hát akkor 1:0 oda! a gyerekek már csak ilyenek.
A saját konyhám téli tartalékait, elsősorban a szüleim készítette szépséges finomságok szolgálták. Nem titkoltam, hogy nem én vagyok a készítőjük, büszke voltam az ő alkotásaikra. Azért magam is szorgoskodtam, erre a legjobb bizonyítékom: felugrott hozzánk egy barátunk és lihegve szólt, hogy a mamája kérdezi, teszek-e el sárgabarackot, mert szívesen adna öreg barackfáik rekordterméséből. Ó, dehogynem, köszönöm. Mikor, hozod? Most! 4 nagy kosár finom barackot rakott elém, két fordulóban hozta fel. Az első két kosár után nagyon köszöntem és mondtam, hogy ez nekünk elég, de Pali mondta, hogy anyukája utasítása, 25 kilónál kevesebbet sehova nem vihet. Ez a négy kosár pedig, alig negyven kg. Nem vitatkoztam, ELTE – matematika szakos barátunkkal, meg hálás is voltam, igaz magamba roskadva a feladat súlyától. Nem ingyen kaptuk, két üveg lekvár volt az ára. Megoldottam. Igaz, bőkezűen ajándékoztam is a gyümölcsből.
Manapság minden másképp van. De van! Valószínű, hogy anyu is, én is a besegítők is génjeinkben hordozzuk az eltevés, befőzés hangya szellemét. Van már lekvárunk, kompótunk több féle is. A sárgabarack kötelező, mert a palacsinta, a sütemény nélkülözhetetlen alkotórésze. A szilvalekvár hagyomány –az idén sütöttünk másodszor. Nem elírás, sütöttük. Sütőben. A módszerünk egyre kifinomultabb, a kész lekvár pedig szakasztott mása a hajdan üstben napokig főzött elődeinek.  Egyetlen apró, észre sem vehető különbség, hogy kell bele tennünk egy kevéske cukrot. hja! ezek a mai szilvák, nem is hasonlítanak a régiekre! Kizárólag ez lehet az, amiben a mi lekvárunk eltér a régitől. És még egy, a kiszerelés: mi üvegbe tesszük, nem szilkébe. A készítési módszer és eszközök mássága nem lehet oka semminek! Régen is több ember együttműködése volt a szilvalekvár készítés, ma is az. Már a beszerzés, több emberes, a 10-12 órás sütés ápoló- műszakokon átnyúló munka, nem is számítva a telefonos és személyes tanácsadókat, a hirtelen felmerülő problémák azonnali megoldóit. A mi körülményeinkre lefordított, titkos részletes recept őrzője –mint egyetlen biztos pont- magam vagyok. Le vannak itt osztva a szerepek rendesen!
De már közeleg a szezonvég. Az idén egyetlen akciót tervezek már csak – aztán ki tudja.
Nincsen spájzunk, kamránk, tárolónk, ez a mi korlátunk. Bár, végül is végigrakhatnánk a nappaliban álló könyvszekrény tetejét szép kompótokkal, lekvárokkal, dióval és ami adódik. Na? nincs új a nap alatt. Legföljebb retro! 

A barátnőm, pedig, aki már 20 éve alig várja a pasztillás étkezést, talán nem is gondolta, milyen iramban közeledünk áhított módszere felé. Mi már lassan a múltat képviseljük befőttjeinkkel, bár egy kanálka szilvalekvár…Valójában rég együtt élünk a bolti konzerv időszakkal. Némelyik kimondottan jó, határozottan időtakarékos, vannak köztük pénztárca kímélők is, többsége E-ben gazdag. Mióta szivárognak befele a táplálék-kiegészítők? Milyen gazdag színes skálája van már? Választható 100%-ban szintetikus is, a legszebbek garantáltan nem tartalmaznak természetes anyagot. Gyönyörű, klasszikus átmenet, a saját készítésű ételektől a mű-bogyókig! Néha azért vegyünk le a polcról pár oldal Krúdyt, pillantsunk bele a Hyppolit-ba, aztán kóstoljunk „ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit”. Na, jól elkalandoztam! de vége.

 

A jövő kedden: vagy a múlt héten előjelzett színházas, vagy … egy más művészettel kapcsolatos bejegyzés

A bejegyzés trackback címe:

https://eselyegyenlotlen.blog.hu/api/trackback/id/tr44800977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.