Antal Zsuzsa blogja


AZ ANYÓSNYELV

2015. június 05. - Antal Zs

Kirándulás az anyósnyelvem körül:

az anyósnyelv, vagy fácánlevél, más néven tigrislevél – hivatalos nevén Sansevieria-, a liliom-félék családjába tartozik (a Zsuzsanna név jelentése liliom). Őshonos a trópusi Afrikában és Ázsia egyes részein, de megtalálható Dél Afrika melegebb vidékein, Afrika keleti partjainál lévő szigeteken is. Európába – minden bizonnyal – keletről, vagy délnyugatról jött hajóval. Hazánkban az előszobák fa ládáiban tűnt fel először. A ’60-as évek derekán minden rendes háznál volt anyósnyelv. Általában az előszobában álldogált. A szobában szebb virágok voltak. Akkoriban nekem egyáltalán nem tetszett az anyósnyelv. Olyan, semmilyennek tartottam, ráadásul kardot nyelt. Később megbarátkoztam vele. Már tetszik. … pedig nem tudtam arról,hogy triplán nevezetes növény!dsc03916.JPG   A kínaiak szerint a Hét Isten azoknak adományozta a hét erényt, akik anyósnyelvet - Sansevieriát tartottak. Az anyósnyelvtől ajándékba kapott hét erény: az alázat, a jóakarat, a szelídség, a jóra való buzgóság, az adakozás, a mértékletesség, a tisztaság (erkölcsi). 

A ősi kínaiak a lakás bejáratnál helyezték el a növényt ragyogó, mázas cserépben, amelyet sárkányok és főnixmadarak díszítettek. A hiedelem szerint a Sansevieria mágnesként vonzza magához a szerencsehozó sárkányokat. Nincs információm arról, hogy a kínai családoknak miben és mekkora szerencsét hoztak a sárkányok. Egy ősi kínai mondás szerint, a kínai mondásokban nagy az ősi igazság, ezért okom van annak feltételezésére, hogy a sokcsaládos Kína, sok családja él a Hét Isten hét ajándékával és jól bírja a szerencsehozó sárkányoktól kapott szerencse következményeit.

Mára tudományosan bizonyított tény, hogy az anyósnyelv a hagyományokon túli tulajdonságokkal is bír. A NASA és az Associated Landscape Contractors of America 1989-es tanulmánya szerint 17 növény olyan mérgező vegyszereket képes eltávolítani a levegőből, amit a legtöbb szobanövény már nem. Ilyen például a triklóretilén, a benzol és a formaldehid. A17 különleges növény egyike az anyósnyelv, mely mesterséges fény mellett is képes fotoszintetizálni, éjszaka is termel oxigént. Nem tudom, hogy lakásaink levegőjében milyen mennyiségben vannak jelen ezek a rosszul hangzó anyagok, előfordulnak-e egyáltalán, de ha vannak, akkor az anyósnyelvek ezek egy részét elnyelik és csökkentik a levegő széndioxid szintjét is. 

Egyébként pedig a növény szukkulens –szárazságtűrő. A víz visszatartásának titka a húsos, kardszerű levelekben és a vaskos rizómák*-ban van. Az anyósnyelv éjszaka is termel oxigént, ezért a legjobb helye a hálószobánkban van. Árnyékos helyen is jól megél. Mondhatjuk úgy, hogy szereti a naptalanságot.

Ez a szobanövény egy csodanövény!

Azért, legyünk óvatosak! Az éremnek is van két oldala, az anyósnyelvnek is. Vastag, tűhegyes végű levelei akár komoly sérüléseket is okozhatnak. Szúr és vág! A növény levele és hajtása mérgező! Ennek következtében allergiás tüneteket válthat ki. Ez megnyilvánulhat bőrpír, de akár hányás és hasmenés formájában is – ez utóbbi főleg akkor következhet be, ha valaki szájon át fogyasztja. bl_105_anyny.JPG

Említettem, hogy fiatal koromban nem tartozott a kedvenc növényeim közé. Változtak az idők. Öt éve dédelgetek egy Sopronból 22 éve elszármaztatott példányt. A család múltjának hűséges követője, szótlan tudója. Azért került fel arra a teherautóra, amelyikkel elköltöztettük a családi ház fontos és szükséges tárgyait Budapestre, mert volt egy üres hely egy négyszögletes, lambériából készült virágtartónak. Több jelölt közül őt választottam. Meghálálta. Hősiesen állta a sarat, étlen szomjan meghúzta magát a dobozhegyek mögötti bútorkazalban két hónapon át. Aztán évekig őrt áll a cserépkályha mellett, vigyázott anyura. Majd újabb költözés és tulajdonos váltás. Átkerült hozzám, az enyém lett. Nálam az ősi földtől és retro ládájától is meg kellett válnia. Kibírta. Sőt, megerősödött!

A nappali és a hálószobám határán áll őrt. Figyeli az erkélyajtót is. Figyeli, de semmi több! Álltabarát. Nem riasztja el a betévedő darazsat, legyet, szúnyogot. A hangyákkal azonban nem ápol jó viszonyt. A hangyafolyam kisívben elkerüli.

Időnként vannak problémáink egymással. Odacövekelten áll és néz, miközben nagy elszántsággal közelítek elektromos székemmel az erkélyajtó felé, ahol őrt áll. Látja, hogy erőlködöm, ügyeskedek, de egy centit arrébb nem lép. A múltkor a kezem egy picit megingott és mind a kétszáz kilómmal elütöttem. Forgott kettőt a tengelye körül és felborult. Megúsztuk! Karcolás nélkül. A növény is, a lábam is, a kaspó is. Sajnáltuk mindketten.

Az anyósnyelvnek lelke és virága van. Katonásan feszes, levelei közül nemrégiben vékonyka ág bújt ki. Lassan, titokzatosan, egyszerűen nőtt, általános kíváncsiságot keltve. Két hét alatt nemes, elegáns, királynői alkatú ékszer virágzott ki belőle. Sötétedéskor bontotta ki selyemszalagos, fényes liliomszerű virágokból álló illatos gyöngyös-bokrétáit. Napközben összehúzódtak a virágok, mintha elhervadtak volna. Aztán esténként újra éledt, naponta több és több virágot nyitott ki. Mindenkinek megmutattuk a botanika és a família üdvöskéjét. Heteken át tartott az ünnepi játék.

Azóta különösen kényeztetjük. Fénytelen helyen tartjuk, csak ritkán öntözzük. Nagyon vigyázunk rá. Azt mondják a Sansevieriára, hogy mindig szökni készül. Ugyanis rizómáival* gyorsan terjed, láthatatlanul, a föld alatt. A virágzás után feltűnően sok új hajtása bújt ki a földből. Vajon, tényleg szökni készül? Mi tévők legyünk? Építsünk köré egy szökés gátló védő hálót? Akadályozzuk meg a rizóma képzését? Nem! Hagyjuk szökni, ha szökni akar. Elszökni úgysem fog!

Az anyósnyelv nem összetett szó! Nem az „anyós” és a „nyelv” szavakból álló áthallás. Nem tudom miért nevezték el ezt a kedves, csinos, csíkos, éles, szúrós, reszelő, kard alakú levelekből álló növényt anyósnyelvnek. Minden hasonlóság a véletlen műve lehet, ha vannak véletlenek. Hallottam már, hogy egyesek otromba viccet faragtak belőle, mármint az anyósnak az ő nyelvéből. Az ilyenek próbálják ki, köszörüljék csak a nyelvüket ezen az ártatlan növényen. Kezdésnek a levélszéleket ajánlom! Nem marad adós az ártatlan! (ősi kínai mondás szerint az  ártatlanság a nyolcadik erény)

Lánykoromban nem kedveltem az anyós fogalmat. Később megkedveltem. A magam részéről tisztelem anyósom. A magam részéről magam is anyós vagyok. Ez az átlényegülés jelent meg a Sansevieriám virágában?

bl_105_anyny2.JPG

Kicsit hosszúra nyúlt az anyósnyelvem… csak, azt akartam tudatni a világgal, hogy az anyósnyelv virága nagyon szép! ... és azt, hogy rövid az út az anyósnyelvtől az internetig**.

* A rizoma szó jelentése: gyökértörzs. Szemre, hasonlít a krumplihoz, vagy a csicsókához. Giles Deleuze -francia filozófus- érdekes, könnyen érthető gondolatokat írt le rizóma elméletében. A rizóma a gyökértörzseikkel hálózatban terjedő növényekre jellemző, ilyen például a gyöngyvirág és ilyen az anyósnyelv is. Akinek van otthon tudja, hogy évről évre újabb területeket hódít, láthatatlanul a föld alatt terjeszkedve. A hálózatban az egyes növényegyedek kapcsolatban vannak egymással.

** Sokan azt állítják, hogy az internet is rizomatikus struktúrájú.

Kérdem én, van új a nap alatt?

 

 

TAKARÍTÁS –BETAKARÍTÁS

Mostanában ritkán posztolok …
Magyarázkodás helyett egy trilógiával állok elő. A három részes mű tárgya a takarítás.

1. BETAKARÍTÁS
Tavasszal kezdődött a máig - november 25 - tartó sikertörténet… erkély-jelenettel indult:
Zsuzsa barátnőmtől kaptam – egy ovális, terrakotta „Azték” fantázianevű kaspóba ültetve- három növényt. Középen egy japán juhar … álmaim egyik kicsi fája, két kísérője egy pici bordós kövirózsa halom és egy diszkrét díszfű-csomó. Gondosan elhelyeztük a nagy erkélyen, egy elvirágzott, de még mindig szép rózsalonc mellé. Már kezdett összeszokni az eklektikusan válogatott társaság, amikor hirtelen és váratlanul kitört egy hét kánikula. A mi amatőr kertész csapatunk heroikus küzdelemmel ápolta a frissen beültetett növényeket. Öntöztük, dicsértük, biztattuk őket. A juharfácskám tövében több zöld levél bújt ki a földből, abban a tévhitben, hogy ők a rajongás alanyai. Gazoltunk, tépegettünk, de beláttuk, hogy ők is élni akarnak … Három életerős, napok alatt palántává cseperedett növényt nagylelkűen megmentettünk. Közülük egy paradicsomot beültettünk a lestyán mellé, ő a történetecske főszereplője. Nagy túlélő, az biztos … törtető, céltudatos alak … Vidáman és látványosan fejlődött, végigélte a kánikulát, sőt virágba-borulásával fejezte ki háláját a túlélés lehetőségéért. Közben észrevétlen igyekezett kipusztítani maga mellől a cserép főbérlőjét, a lestyánt. Erősnek, bőtermőnek mutatkozott a mi, „véletlenül besikerült bébink” (a szó szerinti idézetet a napokban hallottam egy fiatal énekesnőtől, aki nem egy növény-palántára utalt a kijelentésében…)

79_1.jpg

A nagy nyári meleg elmúltával új helyre, a másik erkélyre vittük át. Részben azért, hogy szem előtt legyen –ki tudja, mi történhet-, részben azért, hogy háborítatlanul, ideális körülmények között nevelhesse a leányanya paradicsom sokas-iker gyermekeit. Úgy megkedveltük és annyira büszkék voltunk rá (és magunkra) … a negyediken … ilyen gazdag paradicsomtermés … szinte már kertészet … és egyáltalán… Minden vendégnek és nem vendégnek kötelező volt megtekinteni – üres kifogásokat, hogy nagyon sietek, nincs időm, rohannék a gyerekért, stb. meg sem halottuk- ellenben, szerénytelenül bezsebeltük az elragadtatott dicséreteket, ami jár az jár …sőt, azon is túl …
Jó terméshez idő kell! Szeptemberben szüreteltünk először, türelmesen megvártuk a megfelelő érettségit, amikor a lelkes vizsgabizottságok őszinte elismeréssel kóstolgatták a zamatos, frissen szedett termés falatkánál is kisebb darabkáit.
A termés mennyisége szerénynek volt mondható, de folyamatosan szedtünk le egy-egy darabot. … nem minden nap, de legalább hetente kétszer.
Fura őszünk volt. Itt a negyediken, november végén pirosló paradicsomok ? …  úgy terveztem, hogy a betakarítással megvárjuk a decembert. Jól hangzott volna, hogy decemberben még frissen szedett saját termesztésű paradicsomot eszem a reggelihez. Nem voltam elég bátor, megijedtem az első hószállingózástól. Pánikszerűen leszüreteltük az utolsó darabokat. Jövőre óriási terveim vannak: minden napra két paradicsom … koktélból négy, de akár több is … 

79_2.jpg

A teljességhez hozzátartozik, hogy a japán juhar nem volt elég japán, nem tartott ki a nehéz napokban. Ellenben a lestyán! aki szerényen visszahúzódott az egyre jobban kiteljesedett betolakodó árnyékában, majd mikor a paradicsom már csak a terméséért csúfoskodhatott közös bérleményükben, kidugta zöldecske fejét és napok alatt növénnyé cseperedett. Öntelten nézte végig, ahogy kóróvá soványodott, lakótársáról betakarítottuk az utolsó terméseit, levéltelen szárát pedig, egy határozott mozdulattal tövestől kitéptük! A kép felső sarkán figyelő harmadtermésű füge kissé megriadt, pedig őt csak téliesítettük. A lestyán kicsit megsértődött, amiért ő nem került a fényképre, duzzogva téli álomra hajtotta a fejét, jöhet a hótakaró.
Vége az őszi betakarításnak (November 25!) Kezdődhet a karácsonyi nagy-takarítás …

Vendégség

Gyönyörű őszi reggel, magamhoz képest korán keltem, fél 10-kor már az irodámban voltam –mintegy 6 méterre az ágyamtól és 2 méterre a reggeliző asztaltól. Ezeket a távolságokat géperejű járművekkel tettem meg, úgymint elektromos emelő és elektromos kerekesszék. Cukor az élet! hangulatban elkezdtem dolgozni, tökéletesen elégedett voltam mindennel és mindenkivel. Mélyre merültem táblázataim, oszlopokba és sorokba rendezett számrengetegében. Sütött a nap és már világosodott a megoldás. Szemüvegem sarkában kisebb, gömbnek látszó valamik, ritmustalanul, egyre gyorsabban kezdtek mozogni. pislogtam párat rövidre kopott szempilláimmal -meg kéne végre megnézetni a szemem, egy ideje mintha … suhant át a gondolat, meg sem zavart a számbúvárkodásban. Munka közben repül az idő, meg a szürke gömbök, vajúdnak a számhegyek, tolonganak a következtetések. Mi ez? … éles hangok a fülemben. Elég nekem az állandó fülzúgás, nem kell ez a sípolgatás. Igaz, az orr-fül-gégészből az utóbbi kettőt is jó lenne felkeresni.  A fülzúgásom már vagy tíz éve említettem egy fülorvosnak. Megvizsgált, kikérdezett, majd közölte a diagnózist: semmi rendkívüli, tanuljak meg ezzel együtt élni. A sokat repülő pilótáknál is tipikus ez a probléma. Akkor sem értettem az összefüggést, ma sem. Ha a pilótáknál gyakran igen, akkor nekem kötelező? Egyébként meg, annyi dologgal élek együtt  … ez már belefér.
Jól kizökkentem! Elvesztettem a koncentrációmat! Akkor most kis szünet, egy jó pohár szűrt víz és leírom a számok közötti összefüggéseket - könnyebb lesz, mint a fül-orvosi talány megoldása.
Kifordultam a székemmel és rögtön szakmát váltottam–volna- lesifotóssá, ha fel lett volna töltve a kis digitális csodagépünk. De nem volt, így hát sima kukkoló státuszban követtem az ablakon kívül zajló történéseket: elegáns sárga mellényes urak és hölgyek bérelhető lakást kerestek, hosszabb időre, sürgős a dolog, nagyok a családok … feltűnt, hogy nem valami jól neveltek, egymás szavába vágtak, hangoskodtak és nem volt cipőjük!
Hihetetlen látvány és hallvány volt. Hat, hét, nyolc esetleg tíz –állandóan mozgásban levő, ezért megszámlálhatatlan - picinke cinke repdesett, csivitelt, kiscipőzött össze-vissza a szomszéd lakások erkélye, a folyosó napárnyékolt sarkai és a mi erkélyünk között. Veszekedtek, vitatkoztak, cikáztak zuhanó-repültek, pózoltak, keresgéltek. Olyan heves társasági és családi életet éltek itt a szemem láttára, fülem hallatára –orvos látogatási szándék törölve - hogy egy húsztagú olasz család tanfolyamra járhatott volna hozzájuk. Voltak köztük nyugis cinkék is. Közülük az egyik leszállt az erkélyünk korlátjára egy gyönyörű bordó erika-bokor tövébe. Megkóstolta a pompás virágot, nem ízlett neki, de a földben talált valami kis kárpótló csemegét. Hosszasan nézegette még az erkélyünk lakásnak való zugait, mutogatta magát –lehet, hogy a fotóst várta, aki sajnos nem volt elemében- aztán ahogy jött, úgy ment. Jól megfigyeltem, talán levegőt sem vettem, hogy meg ne ijedjen. Nagyon szép, szín és formatervezett kismadár, aki cseppet sem hasonlít szerény, szegény „ A cinege cipője”- ben árválkodó felmenőjéhez. Egy másik elegáns, határozott ámbár mezítlábas vendégcinke - amolyan főnök típus- a szomszéd úr erkélyén állva osztotta az utasításait, ki merre repüljön, mit, hol figyeljen. Szemmel láthatóan roppant izgatottak voltak és nagyon keresték a helyüket. Kis röpgyűlés és a kis csapat elrepült. Örültem, hogy itt voltak. Olyan volt, mint egy 3D-s kisfilm. A „VÉGE” felirat megjelenése után –a stáblistát meg sem várva- visszafordultam az irodámba. Amíg a számítógép rendezte sorait, végigpörgött újra az agyamban a kisfilm … de helyesek voltak, és milyen szépek és és és … de, ha VÉGE, akkor vége.
Egy idő múlva visszajött a zajos cinege társaság, tettek egy tiszteletkört és azóta sem láttam őket.
Utánanéztem a kis vendégeknek a sok-mindent tudó Google-ban. Hiba volt …
Már nem is bánom, hogy nem költöztek ide. Télen azért besegítek nekik a túlélésbe.
Génkezelt táplálékukban bele tesszük azt a módosult génjeiket visszamódosító információt, hogy a földből tessék kicsipegetni a pondrókat, pajorokat, a fákat tisztítsátok meg a kártékony rovaroktól … Ösztön! lányok-fiúk, ne éljetek vissza azzal, amit a természettől kaptatok! Dolog van! Na jó, néha bulizzatok, a jó ízlés határain belül. A civilizációt használjátok ki, de ne kihasználjátok, gondoljatok rosszabb sorsú társaitokra, meg az unokáitok unokáira! méltóság, szerénység, környezettudatosság!
Óójaj! miket írogatok itt összevissza a cinkéknek? időt, pénzt, ózonlyukat nem kímélve? … csak ne lennénk olyan hasonlók … 

76.jpg