Antal Zsuzsa blogja


A MORZSA

2017. szeptember 25. - Antal Zs

Mire gondolunk, ha a morzsa szót halljuk?

A finom, ropogós kifli maradék, amit ujjunk begyével felszedegetünk, emlékezve a befalt kiflire? Morzsa kutyára, akit óvni kellett a tyúkok kóstolgatásától?bl_mikulas3.jpg

Netán a barackos gombóc és a tányér alján maradó barack fahéjas lével tocsogósra itatott pirított morzsájára?  Avagy netán a rántott húsra?  Ragadjunk le itt, nézzük meg a részleteket!

Mekkora egy morzsa?

Nano? Mikron? Mili? Az attól függ! Ha otthon lepotyog az asztal mellé, ha az ágyban reggelizés után bepotyog az ágyba és még visszaheverednénk egy kicsit, akkor minél nagyobb, annál rosszabb.  Ha a morzsa a légcsövünkbe kerül, akkor egy fél-hangyányi morzsa is sokkal nagyobb a kelleténél! A morzsának nincs mértékegysége! Mértéktelen.

Aznap menzán ebédeltünk. A rántott hús evése közben, a megszólaláshoz szükséges levegő vétele pillanatában egy morzsa termett… nem tudtam pontosan hol, de ott ahol nem kellett volna teremnie. Ott lennie semmiképp! Úgy érzékeltem, mintha nem a nyelőcsövem bejáratánál lenne… a levegő megállt bennem és körülöttem is! Valószínűsíthetően ijedtség ült ki az arcomra, mert az asztaltársak furcsán néztek rám. Baj van? Nincs baj! Mit kérsz? Vizet! Biztonság kedvéért a szemeim pásztázták a termet, kit lehet megkérni, hogy a lábaimnál fogva állítson fejre miközben kiemel a kerekesszékből és szelíden kicsit lóbáljon meg, hogy finoman kicsúszhasson a torkomból az oda nem való kis darabka! Még nem tudtam pontosan, hol van. Van-e egyáltalán? Volt egy parányi csalfa reményem, hogy a megfelelő csőbe került.  Elkezdtem apró kortyokat inni, figyeltem, hogy van-e morzsa és ha van mozdul-e? Nem mozdult!  Apró kortyokban ittam a vizet és nagyon figyeltem. Ha lefelé mozdult röhejesen aprókat köhögtem, minden erőm beleadva. Közben úgy tettem, mintha semmi nem történt volna, biztos tekintettel és rövid szavakkal nyugtattam mindenkit.  Jé! Tényleg! Mintha megszűnt volna a morzsa-rece a torkomban. Hol lehet? Ha nem jött ki és le sem nyeltem, akkor talán nincs is, nem is volt? Az irritáció megszűnt, a krákogásnak vége, tünetmentesen haraptam egy falat koviubit –ami határozottan finom volt, ellentétben morzsás kísérőjével. Egyetlen könnycsepp sem jelezte, hogy van tenni való. Induljunk. Helyzet van.  Vizsga helyzet van. Nem illik késni.  Nem mi vizsgáztunk.  Mi vizsgáztattunk. Egyik sem könnyebb a másiknál, de nagyon más.

Jól telt a délután, de többször is eszembe jutott, mi lehet a morzsával?

A hazafelé vezető utat egy kisbusszal tettük meg. A kerekesszékben ülve, zötyögve utaztunk!  Mintha a morzsa másként zötykölődött volna! Jelezve, hogy van! Nehezített pályán mozgott. Akadályozta a légcső falát borító többmagsoros csillószőrös hengerhám.

Már ha elfelejtettem volna.

Aznap Szabolcs volt az éjszakás segítőm. Elmondtam röviden, hogy mi történt ma. Jól sikerült a vizsga, de délben félrenyeltem egy morzsát.  És? Lila lettél? Nem, még könny se szökött a szemembe. Mitől kellett volna sírnod? A meghatottságtól biztos nem! Jaj anya, vicc volt! Na jó nem poénkodok, úgy látom, nem vagy a humorodnál! Hát nem! Gyorsan befejeztem a munkám és máris készültünk a lefekvéshez.  

Amikor vízszintesbe kerültem az ágyon éreztem, mintha a légcsövemben lenne valami. Valami irritáló, karcos dolog. A morzsa! Elkezdtem köhögcsélni. Vizualizált elképzelésem szerint most néhány centivel lejjebb volt a morzsa, mint az étteremben. A krákogásom szánalmasan gyenge, pedig minden erőm és koncentrációm maximálisan benne volt. Ne izgulj, uraljuk a helyzetet – biztattam magunkat. Tudom. Szólj, ha valamit csináljak. Türelem, fel fog jönni! Amíg észnél vagyok nincs gond, ha elájulnék, hívd a mentőt, közben próbálj meg fejre állítani. Nem valószínű, de megtörténhet. A morzsa nem alszik. Nem vicces! Tudod a számot? Persze!  Nyugodttan, beszéltünk. Mintha elindult volna fölfelé a kis csomag. Fordíts hasra, légy szíves! Ok! Mit is kell? Hova? Két párna a mellkasod alá, katéter-zsák az ágyra. Aztán emelj, húzzál ki az ágy szélére… Jó, innen már tudom.  Párnák be, zsák föl, balkezem-csípőm alá és…  Fordulhatunk? Mehet! Egy alapos lendület . Jujj! Már meg is vagyunk. Hol a jobb kezem? Várjál! Előbb megkeresem a balt. Előkerült mindkettő. Ettől a szépen kivitelezett mozdulatsortól a kis idegen test feljebb jött, erősebben kellett harákolnom. Egyre biztatóbb slejmes felszakadós hangok jöttek valahonnan. Jól vagy, anya? Jól vagyok, ki fog jönni. Köhögj nyugodtan, úgy is szólsz, ha csináljak valamit, addig is leülök. Szabolcs kényelmesen elhelyezkedett a kézi kerekes-székben. Közben egyre jobban köhögtem és félelem nélkül vártam a végét. Egyszer csak felért a csúcsra a nyákos idegen, irritálva és hányingert keltve. Mi történik? A morzsa az egész napos lakomát magával hozza? Fordítsd oldalra a vállam! Mozdultunk és a morzsa egy bukófordulóval a helyes útra tért, meglepően nagy – apróbabnyi- őrző védő csapatával együtt.  

Ennyi.

A vállam visszaengedtük. Szép nyugiban beszélgettünk egy kicsit a világegyetem hétköznapi dolgairól, aztán emlékeztetőül krákogtam, köhögtem néhányat és beölelt minket egy nehéz nap éjszakája.bl_morzsa3.jpg

A ROZSDÁS VASSZÖG

A rozsdás vasszög esete

„… mindent megeszek. A rozsdás vasszöget is! …” írta egy barátnőm, a szövegkörnyezetéből torzítatlanul kiragadott  szavakat.

Lehet, hogy ő nem szereti, de rozsda kimondottan rajong a vasszögért, és adott esetben a kismamák is lelkesen fogyasztják. …utóbbiak csak akkor, ha ez az utolsó előtti lehetőségük a szervezetükből hiányzó vas pótlására. Egy sokat próbált anyajelölt, alig várja, hogy megehesse azt az almát, amiben már 24 órája díszelgett 15-22 db méretes vasszög. Tömören ennyi a kismama és a vasszög története, na de a részletek…

Sokáig fenntartásaim voltak a vasszöges almás népi gyógymóddal kapcsolatban, de ezekben mindig van valami igazság, évszázadok bölcsessége. Miért ne hinnék pont ebben? … rosszabb nem lesz, próbáljuk ki! Már túl voltam sokféle cseppen, tablettán és egy félelmetes injekciókúrán –ami hetekig tartó, fájdalmas, kőkemény, lilás fekete tömböket épített mindkét tompromba. Garantáltan 8 napon túl gyógyult, bár a vasam egyetlen nano-mikro grammot sem szaporodott tőle.

A dolog úgy kezdődött, hogy amikor kiderült a kóros vashiány, sokan javasolták azt, hogy egyek olyan almát, amibe előtte vas szögeket rozsdásítottunk. Hosszú ideig tiltakoztam, de a fent leírt próbálkozások után megadtam magam és tanuk előtt azt mondtam, hogy „most kérem a vasszöget és az almákat”. Amikor visszavonhatatlan kijelentésem elhangzott, azok csodálkoztak a legjobban, akik az ötletadók voltak. Bizonygatnom kellett, hogy tényleg és igazán komolyan gondolom! … pedig adott helyzetben az ember lánya nem viccel.

Nyári volt. A gyönyörű, nagy alma vásárlása nem volt egyszerű dolog. Borízű nyári alma már volt a piacon, de az olyan kis zörgő magvú, lágy húsú volt. … ha már bor íz, inkább „valami jóféle házi kékfrankos” javasolta az egyik orvos. Rajta nem múlik, felírja receptre. Az előkóstolást is bevállalta volna, kizárólag a terápia sikere érdekében.

A valódi vasszög beszerzése sem volt könnyű … ki tudta -már akkor is-, hogy valóban vasból van-e a vasszögnek nevezett és annak kinéző tárgy?  Apukám semmit nem bízott a véletlenre. Elment a Hajós utca, Paulay Ede utca sarkán lévő vaskereskedés, csavaráru szakboltjába és vett nekem fél kiló, tíz centis garantáltan öntöttvas szöget. „Sorja” volt annak … Nem reszelte le, mert reményeink szerint a vékony öntési hibákat könnyebben oldja ki az almasav! Aki volt már hasonló helyzetben, az pontosan tudja, miről írok. Aki nem volt … ne is legyen! Nagy izgalommal és sok házilag fertőtlenített szerszámmal készült az első darab. Vonzó lett. Mágnes híján, a tekinteteket vonzotta.

Egyeseket sokkolt a szöges-alma látványa, pedig frissen vasalva jól nézett ki.  A nagyvizitek idején is odajöttek hozzám, hogy ez mi? Kabala? … csak neem? …

BL X SZÖGES ALMA222.jpg

Amikor az első -huszonnégy órás kezelésen átesett alma belsejét megláttam- fölmerült bennem, hogy tényleg akarom én ezt? Az ízletes, ress almabelső tele volt sötétszürke, gusztustalan járatokkal… egyáltalán nem vigasztalt, hogy az alma-marta vasszög sem nézett ki valami fényesen. Az almadarabok szagán és ízén valóban érződött a vas.

… nem mondom, hogy finom dolog, de vannak helyzetek, amikor az ember nem mérlegel… ha ezt kell enni, hát ezt eszem. A frissen vágott, falusi rántott-csirkét már úgyis untam… végül is, 25 év távlatából… volt is abba valami kellemetlenül szokatlan, az ízlelőbimbók végső határát súroló íz élmény. Két-három héten át naponta ettem, eszegettem ezt a gasztronómiai kihívást.

 Aztán egy reggel megérkezett a szobánkba Joli néni. Bemutatkozásként, óriási lendülettel, egy szuszra elmesélte az élettörténetét. Többek között azt, hogy az ő vészesen vérszegény barátnőjének az életét a Béres-csepp mentette meg. A nulla vastartalmú nénit –akit addig havonta mentő vitt vérátömlesztésre a kórházba- egy hónap alatt olyan egészségessé varázsolta a csodacsepp, hogy még az orvosok is csak lestek! Ez után a fél ország Béres-cseppet keresett nekünk. Szerencsére voltak jó kapcsolataink, tudtunk szerezni néhány üvegcsével, itta az egész kórterem. Nos hát, ez hatékonyabbnak bizonyult mint a szöges alma. Valóban, három hét múlva már javult a vérképem. Azóta is mindig ajánlom annak, aki vérszegény. Igaz, a Béres-csepp íze is elég rossz és a tea is fekete lesz tőle. Cserébe rémesen vas ízű, szürkíti a fogakat… viszont, roppant hatékony!  Nálam is csak lestek az orvosok!

Azóta, ha valaki azt mondja, hogy „a vas szöget is megenném”, ez a történet jut eszembe. Szöget enni… nem is olyan nagydolog! … ha a vasgyúrókhoz vezető út szöges almával van kikövezve! Enni kell! … ennyi az egész.

Napi tipp: rézhiányosoknak, berezelt alma:

BL X SZÖGES A.jpg

SZAVAK - fény-képtelen poszt

Válságba kerültem. Manapság ez nem nagy kunszt. Minden és mindenki válságban van, volt vagy lesz. Valljuk be, már megkedveltük, hiányozni fog, ha egyszer nem lesz. A válságválaszték bőséges, engem most az írói –pontosabban poszt-írói – válság szemelt ki …
Előfordul az ilyesmi a legjobb posztolóknál, mi több a legjobb íróknál is, így nálam már épp itt volt az ideje. 73 – zsinórban!
10 évvel ezelőtt elkezdtem régi családi történeteket írogatni. Örültem, hogy újra önállóan tudok írni! – a számítógépen. Azzal a titkos beképzeltséggel fogtam hozzá, hogy majd, majd, majd unokáim is olvasni fogják és apukájuknak is elmesélik, ha netán ő még nem tudná, vagy már el is felejtette volna, mik történtek anno … azaz most. „Gyorsan” leírtam néhány sort, amikor meghallgattam, majd elolvastam Eszterházy Péter „A szavak csodálatos életéről” előadását. A Mindentudás Egyetem tanévnyitóján hangzott el, a szerző előadásában. … ezek után próbálkozzak? Lemondtam krónikás szándékomról, legalább is el-napoltam, el-éveltem.
… egyszer aztán eszembe jutott életem két csodás magyartanárnője, Sári néni és Hajnalka néni. Ők sokszor mondták, hogy gyakoroljam az írást-olvasást. Az olvasással nem volt probléma, de írni nem lehetett hosszasan hason fekve, piros mogyorós falogatás közben.
… aztán kaptam egy bizalomteljes, megtisztelő felkérést, hogy írjak egy bekezdést (14-16) oldalt egy könyvbe. A könyv az eutanáziával foglalkozik, több oldalról vizsgálva az egyre vitatottabb tárgykört. A terjedelem mellett volt még egy ijesztő, 3 hét alatt kellett elkészülnie. Sikerült!
… az írás gondolata ezután már nem hagyott nyugton. Másfél éve elkezdtem, heti rendszerességgel –khm,khm- betűket pötyögtetni egymás után, írásjelekkel gazdagon megszórva. Ebből lett a blogom. Speciális írást segítő eszközömmel, ami önmagában véve egy technikai bravúr, összehozzuk.
Tudok mesélni az Eszterházy Péter által jegyzett „A szavak csodálatos életéről” és a szavak önálló életéről. A virtuális billentyűzeten egy-két milliméteres leütési pontatlanság következtében –konkrétan melléütés - a szavak képesek önálló életre kelni. Ez a zseniális kis tárgy lehetővé teszi, hogy a számítógépen írjak, de mákszemnyit sem segít abban, hogy jól írjak, épp ellenkezőleg. A gondolataimat hagyja szétszóródni, mi több, még segít is a szétzilálódásukban. A helyesírás szabályai? – mintha nem is léteznének! Ellenem van, értem! Vicces dolgokat produkálunk, mi ketten.
Adott esetben a virtuális billentyűzeten apró fejmozgatással működtetett egér más betűt rögzít, mint amit szeretnék, mert 0,8 másodperc után, úgy érzékeli a gép, hogy lenyomtam azt a billentyűt, amire az „egér” csak úgy, önállóan ráugrott. A kis zseni nem tudja, hogy „ő” csak a közvetítő eszköz, a cél mégiscsak a gondolataim közlése. Vagyis, erre irányuló kísérlet. Gyakran megtörténik, hogy kimarad egy-egy betű, néha több, vagy véletlenszerűen felcserélődnek. A 101 gomb variálása végtelen számú lehetőség!  A leírt eredménnyel akkor szembesülök, ha megszakítom a betűsor rögzítését és elolvasom, amit rögzítettem. A kettőt egyszerre - írás, olvasás- nem tudom megtenni … közben még gondolkodom is. Néha elképedek a munkám részeredményein. Vagy azért, mert hibátlan, vagy azért, mert annyira hibás, hogy nem is értem a képernyőn megjelenő betűkombinációt. Ha sietek várható, hogy hibás lesz a rögzített szöveg, de azt gondolom, nem baj, csak legyen meg, később úgyis tudni fogom mit akartam … hát nem! Nem tudom! Néha nagyon nem! Ilyenkor rejtvényfejtés következik. Vajon mit akartam leírni, amikor ez sikerült: HLGYTAJI?
Mit is magyarázok itt hosszasan? Íme, néhány gyöngyszemem az elütéseimből. (Igyekszem szemléletessé tenni a LIBÁKAT – HIBÁKAT, az első szó, amit leírtam és a második –a kötőjel utáni-  amit le akartam írni.) Ezekből az unokáim is látni fogják, hogy a lónak LÉGY LÁBA VAN - NÉGY LÁBA VAN mégis …  ÁLSÁG a – VÁLSÁG,  nem kell komolyan venni!
De CIPOT ENNI- CIPŐT VENNI – nem mindegy, persze, ha az ember nagyon ÉDES- ÉHES és talál egy ennivaló kis cipőt … lehetőleg rózsazsint – rózsaszint, az más.
MIÉRT IS KEZDTEM EL INNI – IRNI? –ÉRTKETLENÜL – MÉRTÉKTELENÜL mármindeggyis! Aki nem vigyáz az BESEGGEL – BETEGGEL –ARÁNYSZABÁLY – ARANYSZABÁLY! Én szóltam … Aztán jön a TRÓNOSZTÁS - TRÓNFOSZTÁS –– na, ez a nagyon nem mindegy!
MA ÉJSZAKA ÖN A HUGOM - MA ÉJSZAKA JÖN A HUGOM – rossz az, aki rosszra gondol! OLVAGATTAM – OLVASGATTAM, mígnem hozzám bújt a SIMULÁTOR – SZIMULÁTOR. De akkor jött VÖRÖCMARTY – VÖRÖSMARTY és azt mondta, hogy ez EHETETLEN – LEHETETLEN! hacsak nem BILI – a BULI !  Ezt a véletlent! de azért az EB-WEB  sem kutya, mert ő egy LAPITVÁNY – ALAPITVÁNY –átment rajta az úthenger ! A ÜRGETÉS- SÜRGETÉS –nek ÁRA a PÁRA, FÜRGE - ÜRGE előnyben!  ZENE –ÜZENET az olvasók HLGYTAJI – HÖLGYTAGJAI nak az ÁMITÓGÉP-SZÁMITÓGÉP-ből.
Kedvencem: … LONDONBAN RUKKOLÓ FIA AZT MONDTA, HOGY ZSUZSI –Krajnyák- HIHETETLEN NYUGALOMMAL VÁRJA A ÖNTŐT” –csak 2D hiányzott: Drukkoló, Döntőt.
A virtuális klaviatúrán nincs hosszú „i” betű. Egyesével javítom –utólag! Ennyi „i”-t már rég javítottam. Hja! ha egy ÜLT- ÜZLET beindul … sírva-írva nevetek magamban, magamon …
ÉGRE – VÉGRE – VÉGE!