Antal Zsuzsa blogja


EINSTEIN

2013. július 17. - Antal Zsuzsa
Ő is volt gyerek Ő is Nobel dijas  
66_1.jpg 66_2.jpg

Ő is idősödött–bár nem érte meg az igazi öregkort
66_3.jpg

A jövőbe látott - akkor is - amikor ezt mondta?
„Attól a naptól félek, amikor a technológia meg fogja haladni az emberi kapcsolatokat. Akkor a világnak idióta generációja lesz.” 

… pedig az internet, a mobiltelefon akkor (1955 előtt) még körvonalazódó gondolat sem volt –az okos-telefonról szót se ejtsünk, azt is halkan! Ijesztő jövendölés! Jól haladunk … 

… azért ez kedves az utókortól: az Einstein-szorzó - főként fizikusok és matematikusok között elterjedt értékmérce. Aki közvetlenül találkozott és kezet fogott Einsteinnel, annak 1-es a szorzója. A hármas szorzó azt jelenti, hogy kezet fogott azzal, aki kezet fogott azzal, aki kezet fogott Einsteinnel. Tehát az értékszám a kézfogási kapcsolódási pontok számát jelzi. 

1-es ember már egyre kevesebb él. A szorzó az internet korában … lehet, hogy már 3 alatt is lehet? Csak jól kell kérdezni …? Becsüljük nagyon az 1-eseket… azokat is, akik nem fogtak kezet Albert Einsteinnel, de kezet foghattak volna … Minden relatív!

HÓ HÓ HÓ HÓÓÓÓÓ

…helyzet van! Hó helyzet! Gyönyörű! Tenyérnyi pelyhek.
Most éppen tudok írni – működik a fejjel-vezérlőm-, most viszont nem működik az internet, behavazódott a virtuális tér is. Gondoltam elküldöm majd postagalambbal az üzenetet, de ebben a csodás hóesésben a madár se jár! Na, ebbe nem bonyolódom bele…mire befejezem, minden megváltozik és nem is erről akarok írni. 

Két –merőben más- havas történetem:

  • 1989 januárjában egyik unokaöcsém esküvőjén voltunk Erdélyben, a határtól nem túl messze. Az esküvő reggelén elkezdett szállingózni a hó. Délben a családi legénybúcsút követően autókkal elindult a násznép egy része a kissé havas úton, kikérni a szomszéd faluban lakó menyasszonyt.  Elképzeltem, hogy öltöztették a nádszálvékony menyasszonyt, hogy ne dideregjen - annyira. Fért rá a meleg ruhákból bőven. Nagyon szép lett. És a szerelem, na az! megoldotta a ruhákkal megoldhatatlant is. Fázott már menyasszony valaha? Boldogságban, sírva-nevetve lezajlott a leánykérés és lassan indulni kellett a templomba. Addigra már csodás fehér lepel borította a táját. Mi, városlakók gondban voltunk, hogy most mi lesz? Hogy jutunk el a templomba aztán, vissza a másik faluba a lakodalomba?  A helyieken nem volt nyoma sem ilyen gondnak, izgalomnak. Nem volt össznépi sokk. Adott időben a vőfély előállt egy feldíszített lovas-szánnal, takarókkal és némi pálinkával. Indulhat a menet. Télen bizony havazik, alkalmazkodjunk.  Nekem csoda volt a falu behavazott utcáin ünneplő emberek, a lovas-szán. A dombtetőről a völgyben fekvő falura átnénézve az apó házak ablakaiból pislákoló fényekkel … a bakon a kocsis, mögötte mindenki szép sorjában, összebújva. A templomban az Igen! Igen! lehelet felhőbe hangzott el, kimondása utána már járt az egymást melengető ölelés a fiataloknak is. Kiharcoltam persze, hogy a szánon ülhessek, mintha közöm sem lenne a menetet képező, hóval küzdő, rém ideges autósokhoz. Az úton is az időben is minden csúszott. A fiatalok és az őket hozó násznép 2 óra késéssel érkezett meg a lakodalomba, éés háát , voltak más szokatlan részletek is, de ezeket fedje a feledés homálya. A havas esküvő romantikus élmény maradt a mai napig! Nem mellesleg a  házasság is tart a mai napig. Igaz mese volt.
  • 2011 január végén már  fél éve a negyedik emeleten laktunk. Az első itt töltött telünkön sok hó esett. Hólapátot vettünk, hó eltakarítás céljából.  Egyik havas napon egy barátnőm telefonált: ..add Szabolcsot, ő felírja? Nem tudom adni, havat lapátol. Hol? Az erkélyen. Hülyéskedsz!? Nem, tényleg! És valóban így volt. Ráadásul teljesen természetes volt, eleinte még szórakoztató is. A hómunkások rendesen nekiöltöztek a lapátolásnak, ahogy az húsz négyzetméter letisztításához kell. Közben szolid hógolyózás, még szolidabb hóember. A végén piros arccal jöttek be. Aztán forralt-bor, fülig érő mosolyok! De aznap mégegyszer, másnap is … nyűggé vált a hólapátolás.  Itt nincs vége a havas kalandunknak, mert két hét múlva az összelapátolt hóhegyek hirtelen olvadásnak indultak, zúdult –volna- le a hólé a negyedikről a járókelők nyakába. Ezt nem engedtük meg magunknak. Lovagiasan behordtuk a fürdőkádba és hagytuk olvadni a hajdan hófehér, mára galambszürke hólét a lefolyóba. Majd, nem kis erőfeszítéssel kisúroltuk a kádat. Vidéki rokonaim pukkadtra röhögték volna magukat, ha látták volna a mi hó-dolgunkat.

Nagyon szeretem a hóesést, a havat, de nem a városban, nem munkaidő kezdetén és végén, amikor időre kell menni a gyerekért, amikor nem tud járni a kenyeres… Nem praktikus. Pedig mennyire vártuk már a telet!
Lehet, hogy most sikerült addig húznom az időt, amíg lett internet, helyreállt a városi közlekedés, nincs elzárt település, már a Balaton vízszintje is az ideálisra emelkedett, kell ennél több?
Gyorsan befejezem mielőtt jön az árvíz, a belvíz valamint késői következménye a szúnyoginvázió. Látok ám a havon túl is, ha akarok, de most nem akarok, olyan szép! Itt a negyediken, a meleg szobából kinézve …

MIKULÁS

Halottam egy mai történetet és bár nem volt szándékomban mikulásos bejegyzést írni, mégis

Régebbről kell kezdenem: Mindhárom néhányorosomnak 9-10 éves gyerekek a főszereplői no és a Mikulás. Mindegyik gyerek tudja már, a nagy titkot, de szeretné nem tudni, lebeg az álom és valóság határán. Nagyon jó időszak!
51 évvel ezelőtt, amikor mi –húgom és én- 9-10 évesek voltunk, a Mikulás a maga földi valójában jött el hozzánk, mint évek óta mindig. Féltünk, amikor dörömbölt a szobaajtón. Kezében vasláncot csörgetett, mély hangján hosszasan korholt minket, majd azért mondott néhány dicsérő szót is az ajándékok átadása előtt, honnan tudta amiket mondott? Az ajándék átadásnál aztán egyszercsak lebukott a jó öreg. Igazi puttonyt cipelt, letette a padlóra és mi felismertük a szomszéd Karcsi bácsiék szüretelő puttonyát, Karcsi bácsi otromba vasutas cipőjét. Az esti lefekvés után, az ágyban kuncogva, felgöngyölítettük Edittel a Mikulás-rejtély részleteit évekre visszamenőleg. Az álom szertefoszlott.  Az ajándékcsomagokban még évekig voltak szaloncukor papírba csomagolt széndarabkák, rosszaságunk jutalmaként. A virgácsok sem aranyozott szálacskák voltak.
13 éve, Szabolcskám tudta, hogy Mikulás ügyben valami nem „kerek”. Elhatározta, hogy idén végére jár a dolognak. Hosszú, alapos munkával bonyolult csapda rendszert állított fel. Több napig tervezte, a kivitelezés is aprólékos gondos munka volt, hatalmas mennyiségű spárga, madzag, ragasztó felhasználásával. Kötelekből, zörgő tárgyakból álló labirintus épült, amit a mikulásvárás estéjén, mit estéjén? éjszakáján! még biztonsági biztosítékokkal egészített ki a kíváncsi gyerek. Az volt a cél, ha a gyanútlanul Mikulás, a csapdákba gabalyodva zajt keltsen, picit megbotolva leverjen valamit, és ezzel felébressze az ágyában ruhástul, éberen épp csak szundikáló Szabolcsot. Biztonság kedvéért egy működő elemlámpa is volt készenlétben. A Mikulás- leleplező akció tökéletesen előkészítve, le-he-tet-len! hogy, itt bárki is zajkeltés nélkül áthatoljon! Az alkotó annyira elfáradt, hogy a tervezettnél hamarabb és mélyebben elaludt. Az ajándékok reggelre, észrevétlen az ágya mellé kerültek, a csapda érintetlen volt. Rejtély!

Pár napja újra eljött az évi rendes Mikulás este. Egy ízig-vérig mai kissrácot éppen úgy izgat a rejtély, mint a korábbi 9-10 éveseket. Ő is nagyon szerette volna leleplezni a Mikulást, amint bemegy a szobájába és elhelyezi ajándékait az alaposan kitisztított csizmájába. Ismerte Szabolcs történetét, de ő sokkal korszerűbb és biztosabb megoldást talált ki elődjénél. Szép nyugodttan megvacsorázott, elvégezte az esti teendőit lefekvéskor beállította okos-telefonján a sötétben is működő kamerát felvételre állította, elhelyezte az ágyában a megfelelő helyzetbe és bekapcsolta a felvétel gombot. Ő alapos gyerek, gondoskodott arról is, hogy a töltés bírja reggelig ilyen apró dolgon nem múlhat az akció sikere. Végigaludta az éjszakát, bár az izgalomtól kicsit korábban felébredt. A félhomályban rémülten látta, hogy a csizmája üres, a telefonon folyamatos fekete mozdulatlanság. Lehet, hogy nem is járt még erre, vagy mi történt? Leugrott az emeletes ágyról, megpillantotta az ajándékokat. Örült, bontogatta. Iskolába menet az autóban, csak azon törte a fejét, hogy történhetett, a Mikulás járt itt, de a kamera nem rögzítette, pedig működött! Rejtély!
Jó az, ha vannak titkok, álmok, mesék.

 

 

 

EGY APRÓSÁG: EZT MÁR TEGNAP ÉS MA DÉLUTÁN MEGÍRTAM. ÚGY TERVEZTEM, HOGY ÁTOLVASOM, KIJAVÍTOM ÉS KÜLDÖM A RENDSZERGAZÁNAK, AKI FELTESZI A NETRE.

MAJDNEM ÍGY LETT, DE MÉGIS MÁSKÉPP: JÖTT HOZZÁM A GYÓGYTORNÁSZ, KEMÉNYEN LEDOLGOZTUK A MÁSFÉL ÓRÁNKAT, MÁR ELKÖSZÖNTÜNK EGYMÁSTÓL, AMIKOR KIDERÜLT, HOGY NEM MŰKÖDIK AZ ÁGYAM. A TORNÁHOZ SZÜKSÉGES MAGASSÁGBÓL NEM LEHETETT LEJJEBB HOZNI AZ ÁPOLÁSHOZ SZÜKSÉGES KB. 60-80 CENTIVEL. KIT HÍVJAK ESTE 8-KOR? AZT KÍVÁNTAM, MOST DŐLJÖN RÁM A VILÁG, VAGY ÁGYASTÓL SÜLLYEDJEK EL! TÚL SOK MÁR, AMIT EL KELL VISELNEM! A GYÓGYTORNÁSZ VISSZAJÖTT, ÖSSZEHOZTA VALAHOGY A KÁBELEKET, LEHOZTÁK AZ ÁGYAM A MEGFELELŐ MAGASSÁGBA, LESZIGETELTÉK A KÁBELVÉGEKET ÉS ISMÉT KÉSZ AZ IDEIGLENES MŰKÖDÉS. EZT AZ ELEKTROMOS ÁGYAT 14 ÉVE KAPTAM EGY ALAPÍTVÁNYTÓL, AKIK ANGLIÁBÓL KAPTÁK ADOMÁNYKÉNT. AZ ÁGY KÖZEL 30 ÉVES VOLT AKKOR. CSODA, HOGY MŰKÖDIK. A HOZZÁM HASONLÓ ÁLLAPOTÚ EMBEREKNEK ÉS A MINKET ÁPOLÓKNAK EZ LÉTSZÜKSÉGLET! A KÓRHÁZAKBAN ÉS MÁSUTT MÉG ILYEN SINCS, MINT AZ ENYÉM. ÖRÖM ÉS IDEGBAJ!