Antal Zsuzsa blogja


Kezdőrúgás - Foci VB

2014. július 15. - Antal Zs

A nagy sportrendezvények nyitó ünnepségét általában megnézem. A labdarúgó vb nagy sportrendezvény!

3.jpg

 

Vártam, hogy nyitják meg a Brazilok minden idők leg … leg-ebb foci ünnepét? Reméltem, hogy kapok egy kis latin hangulatot. Kaptam is! Zene, tánc … olyan érzésem volt, mintha több nagy családi ünnepséget összetoltak volna egy helyre, ami történetesen ugyanaz, mint a foci VB nyitó ünnepségének a helyszíne. Szerettem! Nem volt nagy ívű, bonyolult filozófiájú összefüggésrendszer. Vidáman, lazán és drágán, több apró bakival, kedvesen, kicsit sután, de elkezdődött … és itt meg is állok. A foci VB-k nyitó ünnepségének hagyományosan fontos momentuma a szimbolikus kezdő rúgás, aminek kötelező –de mindenképp kívánatos- különleges hangsúlyt adni.

Jó előre beharangozták, hogy Brazíliában minden idők legtudományosabb kezdőrúgását fogjuk látni. Hónapokkal a rendezvény időpontja előtt látványos animációk készültek a várható szenzációról:

2_2.jpg

Érintettként, különösen vártam a nyitó ceremónia utolsó jelenetét. Egyszer a képernyő bal oldalán a másodperc tört részére bevillant egy sci-fibe illő kép, mintha egy űrhajós vagy robot …? A hihetetlen felkészültségű levegővételnélkülbeszélő Gundel Takács Gábor egy fél mondattal próbált tudósítani a villanásról, nagyjából így:  …  külön erre az alkalomra … tudósok … orvosok … exoskeleton … mozgássérült … kezdőrúgás … megtörtént … hölgyeimésuraima… hivatalosan is… köszönöm…  stúdió! … és már folytatódott is a helyszíni közvetítésbe sokadszorra beillesztett lábgomba, prosztata - füzike, MindigTV és sörreklám ízléstelen ünnepi csokra  … 

 

Azonnal a számítógéphez ültem és rákerestem a kezdőrúgásra. Az első hír: „A kísérlet sikerült!  Minden a tervek szerint történt! A mindvégig titokban tartott szerencsés, a 29 éves brazil Juliano Pinto volt, ő rúghatott elsőnek a labdába a nyitómérkőzésen. Bár a dolog nem kapott nagy figyelmet, azért ez egy óriási lépés.”

1.png

 Idézet egy internetes portál 2014. februárjában megjelent beharangozó cikkéből:  „Június 12-én a São Pauló-i Arena Corinthiansban egy gerincsérült brazil fiatal fel fog állni a kerekesszékéből, majd elrúg egy labdát. A technológia, amelynek segítségével mindez kivitelezhető, egy gondolatvezérelt robotváz. A robotváz (angolul: exoskeleton) egy nemzetközi összefogás eredménye. A szóban forgó projekt során az agyhullámok detektálására és az általuk kódolt információ feldolgozására fókuszáltak, hogy azok segítségével irányíthassák a robotvázat.

A robotváz koordinálásához először is be kell segíteni a személyt a filmbe illő masinába, aminek tartozéka a belülről elektródákkal borított fejfedő. Ez a sapka hivatott a szerkezet irányítójának agyhullámait érzékelni. Az információt a gép hátizsákszerű részében található számítógépbe továbbítja, ami a dekódolást követően iniciálja a hidraulikus meghajtók által végrehajtandó mozgásokat. A kutató szerint a technológia olyan kiforrott, hogy rövidesen alkalmas lehet a mindennapi használatra is.”

„Azok az innovációk, amelyeknek egybeszerkesztésével létrejött az exoskeleton, mind azt a célt szolgálják, hogy a paralízises (béna) betegek számára újra adott legyen a lehetőség a járásra. Reményeim szerint ezzel végleg múzeumi darabokká tehetjük a kerekes székeket”.

Az utóbbi hónapokban Nicolelis és kollégái São Pauló-i futballmérkőzésekre is kilátogattak, hogy megvizsgáljak, vajon a szurkolók mobiltelefonjai által keltett interferencia nem zavarja-e meg a gépezet működését. Az eredmények alapján a kutatók bizakodóak.”

Az emberek rendkívül jók a komoly döntések meghozatalában és a kétesélyes, homályos helyzetek megoldásában, míg a robotok kiválóan alkalmasak precíz, ismétlődő mozgások kivitelezésére. Az exoskeleton segítségével a kettő előnyei egyesíthetőek” – vélekedik Sethu Vijajakumar, az Edinburgh-i Egyetem robotikusa.

Akárhogy is alakul a bemutató a világbajnokságon, elképzelhető, hogy a nem is olyan távoli jövőben egyre ritkábban fogunk kerekes székbe kényszerült emberekkel találkozni, mert egy ilyen eszköz segítségével újra talpra állhatnak majd.”

 

Sokszor megnéztem a kezdőrúgásról fellelhető egyetlen –amatőr- felvételt. Nem értem, miért nem készült jobb felvétel az eseményről, akár több is? Ráállhatott volna két kamera az ott működő 64-ből, még akkor is, ha számoltak a világszenzáció elmaradásával.

Saját személyes tapasztalatomból tudom, kimondhatatlanul sok emberi munka és idő van a videón látható néhány másodpercben a tudósok által kifejlesztett exoskeletonon túl is. Veszem a bátorságot és teszek egy kísérlet arra, hogy érzékeltessem, mi zajlott le Pintó testében és lelkében a nagy tett pillanatában. Tényszerű információk híján kiegészítem a történetet néhány dologgal. A gerincsérülésnek vannak tipikus velejárói, ezért biztos vagyok abban, hogy a kiegészítéseim valósághűek.  A fiatalember deréktól lefelé bénult (paraplég), karjai és a felsőteste viszonylag jól mozognak. 3 csigolyával lejjebb sérült, min én!

Vajon, hogy zajlott a közvetlen felkészülés a kezdőrúgásra?  A saját válaszom: előző este és éjszaka már úgy evett és ivott, hogy anyagcsere folyamatai biztosan ne zavarják a koncentrálásban.  Gondosan megtervezték, hogy Pinto teste, vérnyomása is optimális állapotban legyen. Több stáb dolgozott folyamatosan, összehangoltan kifejezetten a pillanat sikeréért.  Az egyik csapat a bonyolult műszaki eszközpark hibátlan működését biztosította a helyszínen. Egy másik csapat Pintó személyes segítését látta el. A nyüzsgő stadion-komplexumban egy zajoktól és más ingerektől mentes helyen készülhettek, több jól felszerelt helyiségben. Nem túl hosszú idővel a cél előtt –külső segítséggel –felvette az extra kiképzésű ruhát és további külső segítséggel beállt az exoskeleton vázba. Mindennek ritmusosan, gyakorlottan kellett zajlania, annak érdekében, hogy ő teljes nyugalommal saját magára és a feladatra, a kezdőrúgásra koncentrálhasson. A vállalás összetett terhével és az exoskeletonnal a hátán Pintónak végtelen nyugalommal kellett ráhangolódnia a kezdésre.  A gondolatait egyetlen rövid, tű-pontos mozdulatsorra kellett összpontosítania. Akkora erővel kellett koncentrálnia, hogy a gondolat az agyműködés hullámainak rezgését a fejére illesztett érzékelő elektródák sokasága közvetíteni tudja ahhoz a végtaghoz, amelynek a megmozdítására koncentrál. Ezek a mesterséges érzékelő pontok fordítják át a mozdulat szándékát mozdulattá. Laboratóriumi körülmények között sem volt mindig egyformán sikeres a sok százszor megismételt mozdulat sor, hát még a stadion mindent elsöprő, izzó hangulatában. A helyszínen 30 ezer ember őrjöngve, kíváncsian várta őt és a szenzációt. Pinto ott állt, látványos űr-ufó-skeleton szerelésében … az elszántság, az akarat, a szándék az ijedtség és ezek szorzata segített abban, hogy kiüresített, kristálytiszta aggyal tű-pontosan megcélozza a bőrlabdát!   … éppen annyira emelje meg és mozdítsa előre a jobb lábát, hogy a labda elinduljon!  Közben a bíró síppal a szájában figyelt és akkor fújta be a kezdést, amikor Pinto lába kész volt a labda elmozdítására. (valahogy így: ok. kezdem. csak lefelé és befelé nézek. megcsinálom. nyugi, elérem a jobb oldalam, jobb láb -megvan-  izmok megfeszülnek, csípőből indítok csípő már fáj -megvan, térd, lábfej föl, -megvan.látom a jobb lábfejem elindult. előre amíg a labdát elérem, még egy kicsit, már ott vagyok ... bal oldalam besegít, nem baj,  megmozdult labda… kész! kész! megvan! levegőt!  ) Az agy befejezte a fájdalomig fokozott koncentrálást. Aztán minden mehet a maga természetes útján! Pintó karja a magasban, arcán boldogság! ... mekkora tömeg ... micsoda hangzavar… hol voltak eddig? A lelátó közönsége üdvrivalgásban tört ki!  A felkészítő stáb tagjai is ujjongtak, bár itt még messze nem fejeződött be aznapi munkájuk. … elképzelni nem lehet, amit ez a srác akkor ott megélt! Pinto számára ez a pillanat, maga volt a tökéletes siker és boldogság. Sorstársként látni ezt a mozdulatsort összetett, erős érzés. Gratulálok, ügyes vagy és bátor! Sok további sikert! Kitartást!… az egész csapatnak!

Focirajongó nem vagyok! A szép megoldásokat felismerem, értékelem követem a VB eseményeit. Háromgenerációs meccsnézések zajlanak nálunk, sör helyett fagyi vagy sütemény, hosszabbításoknál extra nass. Hosszú az a 90 perc! … szerencse, hogy van látnivaló a pályán kívül is bőven. Érdekesek a dizájnos labdák, a nagy törzsi varázslók, a fantasztikus technikai újdonságok, a focisták és az edzők viselkedése, a lelátók élete … A fűre jelzésként kifújt habtól el vagyok ragadtatva!  Jól szórakozom, időnként hevesen szurkolok … Nem mindig tudom előre, hogy kinek fogok drukkolni, kettőből az egyiket kiválasztani nem mindig könnyű, a tévedés valószínűsége nem több 50 százaléknál  … igaz, nem is kevesebb! Előfordult már olyan eset is hogy meccs közben váltottam csapatot. … ha valakit nagyon aláznak, azonnal a gyengébb mellé állok. Így vagyok kódolva. 

Sokszor eszembe jut az agyhullámokkal vezérelt jövő … a gondolat teremtő ereje!  ... csúcstechnikával megtámogatva! Biztos, ami biztos alapon úgy döntöttem, hogy most még élek a lehetőséggel, és kiváltjuk a receptre felírható új kerekesszéket …  sok víz lefolyik még az Amazoaszon, amíg exoskeletonnal mozgunk, dolgozunk.. ezer kérdés vetődik fel bennem ...
 

BLOG 70 VIVÓ VB UTÁN

Az volt a szándékom, hogy az elmúlt hét minden napján folyamatosan tudósitok az integrált* MOL Vívó Világbajnokság eseményeiről. Nem így történt, ezer okból … Jó magyar szokás szerint mindig vártam az aranyat … jött is a végén! Várakozás közben elrohant a VB hét. Gyűjtötték vívóink a helyezéseket és az érmeket, bronzokat, ezüstöt és egy csapat aranyat. Mégsem volt elégedett a hangulat. A leggyakrabban maguk a sportolók voltak elégedetlenek a saját teljesítményeikkel. Kétségtelen, hogy a VB-t megelőző világversenyeken brillíroztak a mieink és itthon szerették volna ezt is túlszárnyalni.
A kerekesszékesek vívását különös figyelemmel követtem. Ott lenni nem tudtam. A 33-37 fok C körüli hőmérsékletben ez lehetetlen a négyvégtagi bénultaknak. Azért mindig voltak, akik segítettek abban, hogy pontosan képben legyek …  Képben lenni - a szó szoros értelmében- könnyű volt. Zseniális fotók ezrei készültek és az események után percekkel felkerültek a hálóra!
Néhány pazar kép a pástok környékéről, előtte egy kis magyarázat:
Mit jelent az integrált VB*?
a küzdelmek azonos helyen, egyidejűleg folynak a versenykiírás szerint, 3 kategóriában.
-       1.  ép versenyzők,
-       2. „A”  kategória: kerekes-székes, a székből önállóan felállni képes vívók, 
-       3. „B” kategória: kerekes-székes, a székből önállóan felállni nem képes vívók,
-       a kerekes-székes csapatokat A és B kategóriás vívók együtt alkothatják 

Krajnyák Zsuzsa (jobbról) küzd orosz ellenfelével. Ők A kategóriás vívók. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy látják-e a lányok egymásarcát?  Ha igen, akkor az külön taktikai csata. Nem lehet tudni mi szúrósabb, a fegyver vagy a tekintet?

70_1.jpg

… megvaaaaan! Zsuzsa bronz öröme …  Majd kirepül a székből, majd kiugrik a bőréből! Mozdulata ellentmond a fizika a statika, az aerodinamika minden törvényének.

70_2.jpg

Sportoló legyen a székében, aki a kábelek, csomók, rögzítések között kiismeri magát! Volt akiknek sikerült, Dani Gyöngyi szerelésének egy fontos részlete. Sajátos – nagyon kötött- szabályai és eszközei vannak a kerekesszékes vívásnak. Ennek egy részét a csinos szoknya jótékonyan elrejti. Ami látszik, többszörösen lebilincselő. Gyöngyi B kategóriás vívó. 

70_3.jpgA kerekesszékes párbajtőrcsapat – bronz, abból viszont négy: 

70_4.jpg

Krajnyák Zsuzsa, Hajmási Éva, Juhász Veronika, Dani Gyöngyi (kerekesszékben ülve) 

Osváth Richárd férfi tőr. Ezüst, de még mennyire az! Ricsi gyerekkorától vív. 2011-től versenyez kerekesszékben,  A kategóriás. A cipője talpán levő három pötty nem lyuk! Dizájn!

70_5.jpg

Minden jó, ha jó a vége! A világbajnok férfi párbajtőr csapatunk:

70_6.jpg

Imre Péter, Rédli András, Szényi Péter, Boczkó Gábor

Férfias küzdelemben, aranyozták be az estét és a VB-t, a hazai közönség őrjöngő biztatása mellett!
Mi magyarok nagyon el vagyunk kényeztetve világsikerekben! Köszönjük lányok-fiúk! Az augusztus gazdag volt világversenyekben. Most volt az Úszó VB-n Barcelonában, MOL Vívó VB-n, közben Úszó Világkupa Eindhoven és Berlin, Paraúszó VB Montreal, Junior Vízilabda VB, Siketlimpia Szófia – a teljesség igénye nélkül. A magyar versenyzők, csapatok mindenhol ott voltak és sikereket arattak. … ha valaki azt mondja „jójó” … igaza van! A Jojó Világbajnokságot Floridában szintén magyar versenyző nyerte meg!
A versenyzők szeme sarkában már Rió! az olimpia!
Hajrá lányok, fiúk! Köszönjük!

TANULÓ VEZETŐ

Márciusban írtam már egy bejegyzésben az új székemről.
Sejtettem, hogy az elektromos kerekesszéket bénult kézzel vezetni nem lesz könnyű, de hogy ennyire összetett, nehéz agy és izomműködést igényel, arra nem voltam felkészülve. Arra sem számítottam, hogy a világ egy valóságos 3D terepasztal, tele apró meglepetéssel.
… annyira, de annyira vártam az új kerekes-székem!
Azt terveztem, hogy pikk-pakk megtanulom a rutinozást, begyakorlom először a lakásban, aztán folytatom a ház bejárásával – lift, folyosók, udvar- majd kalandtúra a nagybetűs Utcán. Egyre nagyobb köröket teszünk a környéken, határ a… nincs határ! Mindig akkor jöhet a következő –nehezebb- lépcső, amikor az előző már készség szintjén megy. Úgy tippeltem 2-3 hónap és bárhová, bármikor …! Tévedtem, ami az időtartamot illeti. Hosszabb lesz a gyakorlási fázis, mint gondoltam. Nagyrészt rajtam kívülálló okok miatt, természetesen. Bár az agyam és az izmaim harmonikus együttműködését még sokat kell gyakorolnom. Teszem is, örömmel! … bár néha sokk a jóból!
Másfél hónapja vagyok tanulóvezető! Hihetetlen dolgokat tanultam, részben olyanokat, amiket már kezdtem elfelejteni: türelem, küzdelem, tolerancia, fegyelem, és önfegyelem, mindez felsőfokon. Azt hittem, hogy ezeken a fázisokon már túl vagyok. Úgy látszik ezekből sosem elég. Önvédelmi okokból azt is újratanultam, hogy az időt fölösleges számolni, annyi kell, amennyi kell! Naponta érek el kisebb- nagyobb sikereket és naponta merülnek fel újabb és újabb sportszerű nehezítések. Mégis, századszor is csodálkozom, ha nem tudom átküzdeni magam a mintegy 5 mm-es magasságon, a síknak látszó domborzati viszonyok is képesek megbuckásodni, mire odaérek. Fateknőseim, úgy ugranak néha odébb, ha járművemmel jövök, hogy magam sajnálom is őket. Főleg, ha nem önszántukból teszik.
… annyira, de annyira örülök, hogy az önálló mozgás már a napi rutin része!
A harmadik naptól természetes, hogy bekapcsolja valaki az új széket és odagurulok az asztalhoz, odagurulok a „munkahelyemhez”. Igaz, néha beszorulok ide-oda, de egyedül, vagy kis segítséggel kimanőverezem magam a szorult helyzetekből is. Naponta többször  kimegyek a kis-erkélyre, közelről megszemlélem a folyamatos átalakítás alatt levő birtokot. Ha már ott vagyok, átnézek a szomszéd kertjébe, ami egyáltalán nem zöldebb az enyémnél... Gyakran ki kell centiznem az ajtó szélességét, hogy kiférjek falbontás nélkül.
Nagy erővel szervezem, hogy ki tudjak gurulni a másik erkélyre is. Távol és közel minden akadálymentes, kivéve ezt a helyet. A lakáson belül van 20 cm szintkülönbség. Tiszta röhej! – mondhatnánk. De nem vicces! Kell vennem egy rámpát, ami ide is jó lesz, meg az autóhoz is.
Ha valamilyen okból –hajmosás, elmenetel- a régi székembe kell ülnöm, nagyon furcsa… nem indul el, hiába igyekszem. A jót nagyon hamar meg lehet szokni.
Az igazságnak része az is, hogy nem megy minden csettintésre, csak úgy. Vékonyka izmaim gyakran úgy beremegnek, hogy meg kell állnom, kicsit pihenek és folytatom. Ha túlerőltetem a karom, egyre kevesebbet tudok menni, néha hazafelé jövet egy lépcsőházban tett túráról, a bejárati ajtónktól egy méterre úgy érzem vége! képtelen vagyok befordulni, átmenni a „küszöbön”, aztán még két kanyar, áá nem! Végül összeszedem magam, bejutok valahogy. Nagyon elfáradok. Itthon már sima a terep, behunyt szemmel is … Hihetetlen, hogy béna kézfejjel, béna alkarral félig működő felkarral mire tehető képessé az ember! Nem érzem és mégis meg tudom csinálni. Még nekem is alig felfogható! Köszönöm Áron! Ő tudta, hogy a lehetőség megvan. Tettem, amit kért, ahogy csak bírtam.
Egyszer már voltam az utcán. Hát küzdöttem rendesen. Várom, hogy mikor tudok általános utcai körülmények között közlekedni, ha nagyon elfáradok, kétségeim támadnak e felől … pedig ahol tartok az is elérhetetlen vágyálom volt, nem is olyan régen. Ez is menni fog.
… annyira, de annyira jó, hogy már tanuló vezető lettem!
Az autónkra ki nem tettük volna a nagy T betűt, annak idején! Most legszívesebben felragasztatnám a kék matricát és mondanám: Idefigyeljenek emberek! Tanuló vezető vagyok!

56.jpg