Antal Zsuzsa blogja


A VILÁG LEGOKOSABB EMBERE

2014. augusztus 14. - Antal Zs

A VILÁG LEGOKOSABB  EMBERE

Bajban lennék, ha fel kellene sorolnom három, világhírű kortárs tudós nevét. Egy név biztosan eszembe jutna …

Stephen William Hawking, (Oxford, 1942. január 8.) vezető angol elméleti fizikus. Nevét Newton, Einstein nevével együtt emlegetik. Nem csupán kiemelkedő szakmai sikerei miatt ismert, hanem laikusoknak szóló ismeretterjesztő munkássága révén is. Azon kevés tudós közé sorolható, akik részei lettek a tudományos eredményeket népszerűsítő populáris kultúrának, mint például Albert Einstein is. Motoros neuronbetegsége -ALS- következtében súlyosan mozgáskorlátozott, ismert és elismert közéleti személyiség. … Humorát betegsége alatt sem veszítette el. Arra a kérdésre, hogy „Őn Stephen Hawking?” előre programozott válasza van „Nem, de gyakran összekevernek vele”. Egy nyilatkozatában azt mondta, hogy az egyik legnagyobb rejtélynek a nőket tartja. Érti az univerzumot, de a nőket nem.” 

5.jpg

Rossz nyelvek szerint a fél informatikai világ Hawkingnak, Hawkingért dolgozik. Jól teszi! Ízelítő az őt körülvevő emberek és eszközök arzenáljából:  

„Technikai eszközök a beteg szolgálatában

Hawking, betegségénél fogva nem csak járásképességét, hanem csaknem minden testrészének kontrollját idővel elveszítette, amelyeket az agyi idegek vezéreltek (például a szívizmok mozgását automatikus reflexek irányítják, így azt nem érinti a betegség). A 80-as években már csak jószerivel az egyik ujját, szemét és fejét tudta némileg mozgatni, ezért speciális motoros kerekesszékbe kényszerült. A gégemetszés után a kommunikációs problémákra segítője, Brian Whitt talált megoldást. Hawking írásra az egy kapcsolóval működtethető „Living Center” elnevezésű kommunikációs programot használt, amit Walt Woltosz a Words Plus Inc. cégnél fejlesztetett ki. A beszédet pedig a „Speech Plus” cég beszédszintetizátorával oldja meg. Hawking elmondása szerint így könnyebben ír és kommunikál, mint a gégemetszés előtt. Ezzel a módszerrel nagyjából 15 szót tud rögzíteni percenként. Állapota romlásával ma már jóval kevesebbre képes, van úgy, hogy egy szót sikerül rögzítenie percenként. Megoldották, hogy az eszköz működtethető legyen fej- és szemmozgással is. Miután elveszítette maradék kézmozgását, kívülről az archoz rögzítettek egy szenzort, amit az arcizom mozgásával vezérel.

2012-ben bejelentették, hogy Hawking az előző év folyamán rész vett egy fejlesztésen, ahol egy olyan eszközön dolgoznak, ami az agyhullámok alapján dolgozik. A munkaeszköz neve: „iBrain”.idézetek a WIKIPÉDIA-ból. …  lehet, hogy, ő is részese az exoskeleton fejlesztésnek? 

6.jpg

A fotó Hawkingról és segítőiről készült, amikor kipróbálta a súlytalanság állapotát. Az élete egy zajló sci-fi. Tudományos és fantasztikus.

Mindent elolvasok, ami a tudóssal kapcsolatban a szemem ügyébe kerül. A következő írást is habzsoltam a meoszinfo.hu honlapon:

Interjú Stephen Hawking professzorral

Riporter: Professzor úr, köszönöm, hogy fogadott, nagy megtiszteltetés. Ön, mint a világ egyik legokosabb emberének tartott fizikusa, a Cambridge-i Egyetemen Newton tanszékét vezeti és immár ötven éve dolgozik itt, néhány esztendeje megkapta az Amerikai Szabadság Érmet, az USA legmagasabb kitüntetését. 12 díszdoktori és akadémiai cím birtokosa. Nobel díjat azonban máig sem kapott, pedig a közvélemény szerint nagyon is megérdemelné. Egyesek szerint azért nem, mert Ön mozgássérült, kerekesszékben él, beszélni is csak számítógépes szintetizátor segítségével tud, hogy is mondhatna illőn köszönetet a Svéd királynak. Ez az ok? 
Hawking: Szamárság. A Nobel bizottság csak bizonyított teóriákra ad díjat, az én elméleteim kísérleti igazolásához még kell vagy száz év. Ha megérem, én is Nobel díjas leszek.
Riporter: Akkor a mozgássérültsége miatt nem éri hátrány. 
Hawking: Már hogyne érne! A legutóbb is össze kellett vesznem az önkormányzattal, mert a házam előtti járdán volt egy kátyú és nem akarták kijavítani. Azt mondták, kerüljem ki vagy csináltassam meg én, nekik erre most nincs pénzük. A szégyentelenek! 
Riporter: Úgy hírlik, a kormánnyal nem éppen felhőtlen a viszonya. Néhány éve híre ment, hogy esetleg Kanadába költözik. 
Hawking: Volt ilyen tervem, mert csökkentették a kutatási támogatást. Most képzelje el, még a személyi asszisztensem bérére sem biztos, hogy futotta volna. Mondtam is nekik, a végén még az ápolónőmet is nekem kell fizetnem! 
Riporter: Van saját ápolónője? 

Hawking: Ember! Nem látja, mennyire béna vagyok? Nekem is jár ápolás, mint bárki másnak. 
Riporter: Na igen, de Ön gazdag ember. A vagyonát húsz millió dollárra becsülik. 
Hawking: Amihez Őfelsége Kormányának semmi köze sincs. Azt a vagyont én szereztem a munkámmal, merthogy "Az idő rövid története" c. könyvem sok millió példányban kelt el a világon. Nekik viszont az a kötelességük, hogy gondoskodjanak az egészségemről, mint bárki másnak, aki ilyen fizikai hátrányt szenved el. Amúgy is a politikusok nagyon rosszul bánnak a bénákkal. Rémséges történeteket tudnék mesélni. 
Riporter: Meséljen, kérem. Egyébként is az a hír járja, hogy Ön nem sokat beszél a fogyatékosságáról, nem sokszor áll ki sorstársai mellett. 
Hawking: Mert szerintem az a fontos, amit csinálok, nem pedig az, hogy kerekesszékből csinálom. De ha már kérdezte, hát legyen. Igenis nagyon sok hátrány ér bennünket. A múltkor például a szomszéd bácsival beszélgettem. Két mankóval jár, jó 10-12 évvel öregebb, mint én, tehát úgy 84 éves lehet. Ügyetlenül vezetett, összetörte az autóját. Bement az önkormányzathoz, hogy adjanak neki másikat, végtére is mozgássérült és nem tud autó nélkül közlekedni. És tudja mi történt? 
Riporter: Nem kapott autót. 
Hawking: No, még csak az kéne! Kapott. De csak egy használt Mazdát adtak neki, mondván, hogy ő már öreg, nem dolgozik, a vásárolgatáshoz az is jó lesz. 
Riporter: Kapott egy ingyen autót? 
Hawking: Egy vacak használt autót kapott. Most képzelje! 
Riporter: Képzelem. Nálunk semmilyet se kapott volna. 
Hawking: Mit is mondott, honnan jött maga? 
Riporter: Magyarországról. 
Hawking: Pedig az egy jó hely lehet. Neumann János, Teller Ede, egy csomó jó matematikus és fizikus származik onnan. Most hallottam, hogy a Királynő lovaggá ütött egy magyar zongoristát, Sir Andrew Schiffnek hívják, ha jól tudom. 
Riporter: Igen, Schiff Andrásnak hívják, sajnos itt él Londonban, nemigen jön haza. 
Hawking: Ő is mozgássérült? Ő se kapott autót? 
Riporter: Nem, nem mozgássérült. Egyébként nálunk nincs ingyen autó, ápolónőt is csak napi egy-két órára lehet kérni. Szegény ország vagyunk. 
Hawking: Na de emberi jogaik csak vannak? Mit szól ehhez az Esélyegyenlőségi Miniszter? 
Riporter: Nálunk nincs Esélyegyenlőségi Minisztérium. Van egy minisztérium, ezen belül több államtitkárság. Az egyik a társadalmi terheket hordozó családokkal foglalkozik, a másik a rászorulókkal. 
Hawking: Érdeklődéssel hallom. És én például hová tartoznék? 
Riporter: A rászorulókba. A fogyatékossággal élők, a munkanélküliek, a hajléktalanok, a mélyszegény emberek közé. 
Hawking: Brrrrrrrrr. SSSSSSS. ...Bocs, de rossz billentyűket nyomtam a hangszintetizátoron....Még hogy én oda tartoznék? RRRRRRRRRRRRR. A fene ebbe a vacakba. Még mindig nem tud követni, ha dühbe jövök. 
Riporter: Nyugodjon meg, professzor úr. Önt a világ legokosabb emberének tartják, gondolkodjon logikusan. 
Hawking: Éppen azt teszem, maga ökör. Logikusan azt gondolom, hogy nem szorulok rá semmi olyanra, ami ne járna nekem azon felül, ami a rettenetes hátrányaim legalább részbeni pótlásához kell. Mitől lennék én rászoruló csak azért, mert fogyatékossággal élek? Dolgozom, családomat fenntartom... 
Riporter: De állami segítséggel. 
Hawking: És aki metrón utazik, annak nem az állam épít metrót? Akit kórházban kezelnek - hacsak nem megy magánkórházba - annak a kezeléséhez semmit sem ad az állam? Aki épkézláb, annak a gyereke nem jár állami iskolába? Az nem rászoruló? Vagy maguknál a hívők is a rászorulók államtitkárságához tartoznak, mert a templomuk felújítására ad az állam? 
Riporter: Hát...tulajdonképpen...ide tartoznak, de van nekik külön államtitkárságuk. 
Hawking: Szép kis vircsaft. No és akik oda tartoznak, legalább többet kapnak az államtól? 
Riporter: Nem, kevesebbet. Merthogy aki nem dolgozik, az kapjon kevesebbet, hogy dolgozzon inkább. 
Hawking: És aki nem tud dolgozni, mint én? Mert azért nem mindenki elméleti fizikus. 
Riporter: Hát, mostanában az is kevesebbet kap, ha megrokkan, mint régen. 
Hawking: Miért? 
Riporter: Mert nem számít, hány évet dolgozott és mennyi járulékot fizetett. 
Hawking: Ember, maguk meghülyültek! Mi az, hogy nem számít? Amikor a legtöbb ember éppen a munkájába rokkan bele? 
Riporter: Hát igen, de akkor sem számít. 
Hawking: És mit szól ehhez a Rászorulókügyi államtitkár? Lemondott tiltakozásul? 
Riporter: Nem, épp most nevezte ki a Miniszter. 
Hawking: Értem, a Miniszter mondott le. 
Riporter: Nem, ő alkotta ezt a szabályt. És őt is most nevezték ki újra miniszterré. 
Hawking: Nyilván az új Miniszterelnök nem tudta, kivel van dolga. 
Riporter: Nincs új miniszterelnök. Az eddigit választották újra a parlamenti választásokon, kétharmados fölénnyel. 
Hawking: Akkor....Brrrrrr....SSSSSS.....Püffpüfff......Megvan a Nobel díjam! Istenem, milyen csodálatos! Heuréka! Ha tudnék mozogni, felugranék.... 
Riporter: De Professzor úr! Mi az, hogy megvan a Nóbel díja? A rászorulókkal foglalkozó államtitkárság miatt? 
Hawking: Persze, maga fafejű. A Nobel díjat az kaphatja meg, akinek igazolódik az elmélete. És az enyém most igazolódott! Éljen Magyarország! 
Riporter: Miféle elmélete igazolódott? 
Hawking: Hát az, amiben azt állítottam, hogy a hatalmas erők képesek olyan teret létrehozni, amelybe minden belezuhan. Ó Istenem fényévekkel arrébb kerestük, és itt van a szemünk előtt! 
Riporter: De micsoda? 
Hawking: Hát nem érti? Itt a szemünk láttára jött létre egy igazi tértömörülés, ahonnan a fény sem jut ki. Egy igazi Sötét Lyuk. 

Dr. Derera Mihály

Ahogy olvastam riportot, el sem akartam hinni, hogy Hawkinghoz eljut egy magyar riporter? … de jó! Pazar! Valóban fergeteges humora van a tudós sorstársnak  … mekkora tájékozottság a magyar viszonyokról … furcsa … áá, ez lehetetlen …  ez képzelt riport! … de akkor is! A szerző hozzájárulásával idéztem a riport teljes szövegét … a leleplező záró-fotóval együtt:

7.jpg

Kapcsolatom a kerekes-székekkel

Kapcsolatom a kerekes-székekkel 1998-ban kezdődött, amikor a rehabilitációs intézeti szobámba betoltak egyet és összecsukva a sarokba állították, hozzátéve: ez nem a magáé! Még jó! gondoltam magamban, nekem ugyan nincs szükségem erre az otrombaságra. Aztán jött a főorvosom és mondta, hogy ezt fel kellene próbálni! azért, hogy ehhez képest mekkorát rendeljenek nekem. Nekem? Semekkorát ne rendeljenek! Na jó, átmeneti időre, legföljebb! amíg nem járok a saját lábamon. Felpróbálni? Mit? A kerekesszéket? Hát majd meglátjuk. Minden esetre: együttműködök! Pár nap múlva szakemberek jöttek, mértek, tanakodtak, döntöttek: a betegnek (nekem) magas támlás MX123456/ 52–re van szüksége. Közben szót sem szóltam, nem kérdeztek. Egy hónap múlva megjött a saját székem, ezt valóban átmeneti ideig használtuk, 8 évig. Főleg akkor vettük elő, ha házon-kívülre mentünk, vagy ha átlátogattam Szabolcshoz a másik szobába, kiültem az erkélyre, és ha dolgunk volt a fürdőszobában. A többi időben párna- és takaró hegyeim tároló helye volt a kerekesszék.
A rehabon kaptam egy fejjel vezérelhető elektromos széket is. Egy másik intézet főorvosnője hagyta jóvá a vaskos kötetnyi orvosi javaslatot. Mentő vitt el a vizsgáltra, hordágyra rögzítve. A mentősök átgázoltak velem egy várakozó emberekkel zsúfolt termen és letettek hordágyastól egy szűk váró kövére. Kijött hozzám a főorvosnő, megvizsgált. A fejem fel tudtam emelni, az adataimat érthetően el tudtam mondani, a fölöttem álló doktornő kérésére. Kérte még, hogy emeljem fel a karjaim. Erőlködtem, de meg sem mozdultak. Ugyanezt kérte a doktornő a lábaimmal, nem is próbáltam, mondtam, hogy nem tudom. „Nem is fogja tudni”- jött az egyértelmű szakvélemény. A vizsgálat befejeződött, az orvos elmorzsolt egy „óh, szegény”-t az ajkai között és már diktálta az észlelteket az asszisztensének. A vizsgálat a mai napig karcos emlék. A csoda szerkezetet nem vettem komolyan, de egyszer csak megérkezett. Mit mondjak? Feltűnő, extravagáns darab volt, a maga monumentális valóságában. Borzalmas volt ülni az amúgy versenyautós kiképzésű ülésében. Olyan volt, mintha egy számmal kisebb lett volna, mint én. Ennél komolyabb probléma volt, hogy rettentően zavart az az érzés, vagy az a tudat, hogy az egyetlen működő szerv-csoportomat, a fejemet karok, pántok, kapcsolók közé kellett „beépíteni”. Ezekben, voltak azok a rafinált mechanizmusok, amikkel a több-száz kilós, szerkezetet irányítani lehetett, akár utcai forgalomban is. Kihívás volt megtanulni a kezelését, szórakoztató játék, de ezen túllépni, azaz minden napi helyváltoztatásra rendeltetésszerűen használni nem voltam képes.

Időközben megismertem és elfogadtam a helyzetem, megtanultam olyan kerekesszékkel élni, amit valakinek tolnia kell, ahhoz, hogy helyet változtassak. Ebből már a másodikat használjuk. Igaz, hogy napjaim nagy részét a méretemre készített, kerekeken gurítható, kissé nagymamás fotelomban töltöttem - eddig. Ebben ülve tudtam dolgozni,rsasági letet lni.

Ha ez egy TV sorozat lenne, akkor most azt írnám, hogy folytatás a jövő héten. De nem az!

Másfél évvel ezelőtt találkoztam egy gyógytornásszal, aki észrevette, hogy egyes izmaimat jelentősen erősíteni lehet, vannak itt tartalékok! Heti rendszerességgel elkezdtünk olyan intenzíven dolgozni, ahogy csak lehetett. Egy idő után megfogalmazódott a közvetlen cél: kézzel irányítani egy arra alkalmas elektromos kerekesszéket. Több mint egy évig dolgoztunk ezért keményen. Amikor mi, a magunk részéről készen álltunk, a fotel karfáján már hibátlanul ment a vezetés-szimuláció, hihetetlen gépezet indult be.
Az első olyan esemény, amikor élesre fordultak a dolgok, az olimpia ideje alatt történt: a legizgalmasabb férfi kézilabda meccset néztük, hosszabbítás következett. Rettegve láttam a faliórán, hogy mindjárt jön a mintadarab elektromos szék. A széket hozó fiatalember ideszólt, hogy bocsánat, 10 percet késik. Soha jobbkor! kb. ennyi idővolt hátra a körömrágásig izgalmas meccsből. Győztünk! Eufória! Csengetés! Megérkezett, saját kerekein gurulva az álmaimat messze fölülmúló kerekesszék! Közös öröm a kézi-meccs eredményén, a csapat játékán. Kiderült, hogy a széket bemutató úr, a házunk előtt, kocsijában ülve ordibálta végig a meccs hosszabbítását, mi pedig felette négy emelettel tettük ugyanezt. Fel is jöhetett volna és akkor … sör nélkül, mert mindenki vezet! Higgadjunk le! szólaltam meg ünneprontóan, nézzük találkozásunk tárgyát! Nos: ez a szék, nem az a szék! ez kicsit többet tud, de nem irható fel vényre. Viszont: mindent ki tudunk próbálni vele, amire később szükség lehet. Így is volt. Átültem az eddig kényelmesnek vélt fotelomból az új székbe. Úgy éreztem, hogy új időszámítás kezdődhet kerekes-székes pályafutásomban. Az ülése olyan kényelmes volt, hogy, hogy …nagyon. Ezután következett a próba gyakorlati része: kis állítások a karfán, a speciális kézrögzítő villa átszerelése és lehet indulni. Óriási élmény volt, ahogy megmozdult velem a fotelszerű szék. Döcögve indultam, megálltam és ismételtem ugyanezt néhányszor. Aztán az autóvezetés tanulásának rutin folyamatához hasonlóan: indulás és megállás, még egyszer ugyanez, aztán balra fordulás –deközeljöttazasztal- hátramenet, jobbra fordulás –hopp egy székláb- előre, hátra –a padlón bámészkodó vasfa teknős útban volt…- állj, indulás, állj! Végül egy vizsgakör: a kiindulóponttól két kisebb nehezítéssel és egy helyben-fordulással kezdtük, tolatás, Y, végül kihúzatva a 3 méteres célegyenesben megállás az oktató-vizsgáztató előtt! Sikerült! Eddig nem mondtam, de a helyszín a nappalink. Menni fog! Summázta visszafogottan a gyártó képviselője. Indulhat az engedélyek kérése, a papírok begyűjtése, ha minden egyben lesz, megrendelik a gyárból.
Lefolyt egy kis víz a Dunán és a szék megérkezett! Több mint két hete ebben a székben kóstolgatom boldogan a különleges szabadság különleges izét! Élvezem az ülés adta kényelmet. Fontos: mindenki és minden sérülésmentes! magamat is beleértve.

Kimondhatatlanul köszönöm a hosszú folyamat minden résztvevőjének a segítségét!
Sorstársaimat pedig biztatom, hogy ne adják fel a továbblépés gondolatát!

 

szék.jpg

Ugye, jól látszik, hogy mozgásban vagyok?