Antal Zsuzsa blogja


Kapcsolatom a kerekes-székekkel

2013. március 13. - Antal Zsuzsa

Kapcsolatom a kerekes-székekkel 1998-ban kezdődött, amikor a rehabilitációs intézeti szobámba betoltak egyet és összecsukva a sarokba állították, hozzátéve: ez nem a magáé! Még jó! gondoltam magamban, nekem ugyan nincs szükségem erre az otrombaságra. Aztán jött a főorvosom és mondta, hogy ezt fel kellene próbálni! azért, hogy ehhez képest mekkorát rendeljenek nekem. Nekem? Semekkorát ne rendeljenek! Na jó, átmeneti időre, legföljebb! amíg nem járok a saját lábamon. Felpróbálni? Mit? A kerekesszéket? Hát majd meglátjuk. Minden esetre: együttműködök! Pár nap múlva szakemberek jöttek, mértek, tanakodtak, döntöttek: a betegnek (nekem) magas támlás MX123456/ 52–re van szüksége. Közben szót sem szóltam, nem kérdeztek. Egy hónap múlva megjött a saját székem, ezt valóban átmeneti ideig használtuk, 8 évig. Főleg akkor vettük elő, ha házon-kívülre mentünk, vagy ha átlátogattam Szabolcshoz a másik szobába, kiültem az erkélyre, és ha dolgunk volt a fürdőszobában. A többi időben párna- és takaró hegyeim tároló helye volt a kerekesszék.
A rehabon kaptam egy fejjel vezérelhető elektromos széket is. Egy másik intézet főorvosnője hagyta jóvá a vaskos kötetnyi orvosi javaslatot. Mentő vitt el a vizsgáltra, hordágyra rögzítve. A mentősök átgázoltak velem egy várakozó emberekkel zsúfolt termen és letettek hordágyastól egy szűk váró kövére. Kijött hozzám a főorvosnő, megvizsgált. A fejem fel tudtam emelni, az adataimat érthetően el tudtam mondani, a fölöttem álló doktornő kérésére. Kérte még, hogy emeljem fel a karjaim. Erőlködtem, de meg sem mozdultak. Ugyanezt kérte a doktornő a lábaimmal, nem is próbáltam, mondtam, hogy nem tudom. „Nem is fogja tudni”- jött az egyértelmű szakvélemény. A vizsgálat befejeződött, az orvos elmorzsolt egy „óh, szegény”-t az ajkai között és már diktálta az észlelteket az asszisztensének. A vizsgálat a mai napig karcos emlék. A csoda szerkezetet nem vettem komolyan, de egyszer csak megérkezett. Mit mondjak? Feltűnő, extravagáns darab volt, a maga monumentális valóságában. Borzalmas volt ülni az amúgy versenyautós kiképzésű ülésében. Olyan volt, mintha egy számmal kisebb lett volna, mint én. Ennél komolyabb probléma volt, hogy rettentően zavart az az érzés, vagy az a tudat, hogy az egyetlen működő szerv-csoportomat, a fejemet karok, pántok, kapcsolók közé kellett „beépíteni”. Ezekben, voltak azok a rafinált mechanizmusok, amikkel a több-száz kilós, szerkezetet irányítani lehetett, akár utcai forgalomban is. Kihívás volt megtanulni a kezelését, szórakoztató játék, de ezen túllépni, azaz minden napi helyváltoztatásra rendeltetésszerűen használni nem voltam képes.

Időközben megismertem és elfogadtam a helyzetem, megtanultam olyan kerekesszékkel élni, amit valakinek tolnia kell, ahhoz, hogy helyet változtassak. Ebből már a másodikat használjuk. Igaz, hogy napjaim nagy részét a méretemre készített, kerekeken gurítható, kissé nagymamás fotelomban töltöttem - eddig. Ebben ülve tudtam dolgozni,rsasági letet lni.

Ha ez egy TV sorozat lenne, akkor most azt írnám, hogy folytatás a jövő héten. De nem az!

Másfél évvel ezelőtt találkoztam egy gyógytornásszal, aki észrevette, hogy egyes izmaimat jelentősen erősíteni lehet, vannak itt tartalékok! Heti rendszerességgel elkezdtünk olyan intenzíven dolgozni, ahogy csak lehetett. Egy idő után megfogalmazódott a közvetlen cél: kézzel irányítani egy arra alkalmas elektromos kerekesszéket. Több mint egy évig dolgoztunk ezért keményen. Amikor mi, a magunk részéről készen álltunk, a fotel karfáján már hibátlanul ment a vezetés-szimuláció, hihetetlen gépezet indult be.
Az első olyan esemény, amikor élesre fordultak a dolgok, az olimpia ideje alatt történt: a legizgalmasabb férfi kézilabda meccset néztük, hosszabbítás következett. Rettegve láttam a faliórán, hogy mindjárt jön a mintadarab elektromos szék. A széket hozó fiatalember ideszólt, hogy bocsánat, 10 percet késik. Soha jobbkor! kb. ennyi idővolt hátra a körömrágásig izgalmas meccsből. Győztünk! Eufória! Csengetés! Megérkezett, saját kerekein gurulva az álmaimat messze fölülmúló kerekesszék! Közös öröm a kézi-meccs eredményén, a csapat játékán. Kiderült, hogy a széket bemutató úr, a házunk előtt, kocsijában ülve ordibálta végig a meccs hosszabbítását, mi pedig felette négy emelettel tettük ugyanezt. Fel is jöhetett volna és akkor … sör nélkül, mert mindenki vezet! Higgadjunk le! szólaltam meg ünneprontóan, nézzük találkozásunk tárgyát! Nos: ez a szék, nem az a szék! ez kicsit többet tud, de nem irható fel vényre. Viszont: mindent ki tudunk próbálni vele, amire később szükség lehet. Így is volt. Átültem az eddig kényelmesnek vélt fotelomból az új székbe. Úgy éreztem, hogy új időszámítás kezdődhet kerekes-székes pályafutásomban. Az ülése olyan kényelmes volt, hogy, hogy …nagyon. Ezután következett a próba gyakorlati része: kis állítások a karfán, a speciális kézrögzítő villa átszerelése és lehet indulni. Óriási élmény volt, ahogy megmozdult velem a fotelszerű szék. Döcögve indultam, megálltam és ismételtem ugyanezt néhányszor. Aztán az autóvezetés tanulásának rutin folyamatához hasonlóan: indulás és megállás, még egyszer ugyanez, aztán balra fordulás –deközeljöttazasztal- hátramenet, jobbra fordulás –hopp egy székláb- előre, hátra –a padlón bámészkodó vasfa teknős útban volt…- állj, indulás, állj! Végül egy vizsgakör: a kiindulóponttól két kisebb nehezítéssel és egy helyben-fordulással kezdtük, tolatás, Y, végül kihúzatva a 3 méteres célegyenesben megállás az oktató-vizsgáztató előtt! Sikerült! Eddig nem mondtam, de a helyszín a nappalink. Menni fog! Summázta visszafogottan a gyártó képviselője. Indulhat az engedélyek kérése, a papírok begyűjtése, ha minden egyben lesz, megrendelik a gyárból.
Lefolyt egy kis víz a Dunán és a szék megérkezett! Több mint két hete ebben a székben kóstolgatom boldogan a különleges szabadság különleges izét! Élvezem az ülés adta kényelmet. Fontos: mindenki és minden sérülésmentes! magamat is beleértve.

Kimondhatatlanul köszönöm a hosszú folyamat minden résztvevőjének a segítségét!
Sorstársaimat pedig biztatom, hogy ne adják fel a továbblépés gondolatát!

 

szék.jpg

Ugye, jól látszik, hogy mozgásban vagyok?