Antal Zsuzsa blogja


BESZÉD RÖGZÍTÉS

2014. május 13. - Antal Zs

Sokszor, sokan kérdezték már tőlem, hogy miért nem használok olyan programot a számítógépen, amelyik „leírja” a diktált szöveget. Eleinte -8-12 éve- nagy biztonsággal állítottam, hogy

-Azért nem használom, mert nincs, nem létezik ilyen! 

-Hogyhogy? Mi az, hogy nincs?

-Magyarul nincs!- pontosítottam, rendszerint.

-… de már minden nyelven van, nem létezik, hogy magyarul nincs? … magyar programozók fejlesztették az angol, spanyol stb. verziókat. 

-Nem tudom, hogy miért nincs, de nincs! … talán a kettős betűink, szokatlan magánhangzóink?  - védtem a mundér becsületét.

Ma már a korábbi válasz igaz is meg nem is, van is meg nincs is. Olyan program, amit leveszünk a polcról, de pláne letöltünk a netről és már hibátlanul írja is, amit mondunk, ma sincs. Gyanítom nem is lesz egyhamar. Főleg nincs, ha magas elvárásaink vannak, ha gazdagabb szókinccsel beszélünk a legalapvetőbbnél, ha nyelvtani szerkezeteink sem mindig a legegyszerűbbek, ha a hangunk sem teljesen átlagos és nem mindig teljesen egyforma… máris a saját csapdájába ejtettük a kételkedőt. Átlagos kiejtésű, átlagos hang-tónusú, egyen-szavakkal beszélő, tájszólástól mentes, átlagos szókincsű ember nincs. … mint, ahogy olyan állat sincs, hogy állatorvosi ló, amely ló minden betegséggel egyidejűleg rendelkezik. Leírni sem merem, hogy szenved, mert jönnek az állatvédők és nyerítő alapokra íratják át a hangdigitalizáló programomat, én pedig mehetek a kerekesszékesek javító intézetébe. … nem oda, ahol a kerekesszékeket javítják, mert ilyen sincs.

De! Megoldás mindig van, vagy lesz! Már alakul. Még nem tökéletes és nem is lesz az, de miért is egy számítógépes programtól várnánk ezt el? Egyébként is, ha valami tökéletes … az nagyon unalmas, … vagy műanyag.

A megoldás egy meglehetősen összetett program, hónapok óta folyik a személyemre szabása. Gyakran tökéletesen ért engem, mi több néha már jól szórakozunk egymással. Interaktív játék. Általában/néha pontosan úgy ír le -nem könnyű szövegeket- a képernyőn menetelő láthatatlan egér- ahogy diktálom. Látom, ott van! Majd villan egyet – alámerül a memóriájába- és nagy magabiztossággal leír valami teljesen oda nem illőt.

Példa, egyetlen mondatban három elírás:

Hang: azt is várom hogy írd meg melyik összesítésekre van szükségetek a korábban  küldöttek közül

Írásazt is  várom hogy nyílt meg melyik Szent sértésekre van szükségetek a Koránban küldöttek közül

… azért ez elgondolkodtató! De legalább nagybetűvel írta a kritikus szavakat …

Van más furcsaság is: Nem ismerjük egymást nagyon jól, de úgy tűnik, hogy drogozik az én programom. … gyanús, mintha … akkor majdnem biztos. Vannak hang-kombinációk, amikről a drog jut eszébe. Nem tőlem tanulta! … vagy léteznek Freud-i elírások?

ez egyre rosszabb mondtam többször.

Mire a gép:

lehet hogy rossz, mitől lett rosszabb, lehet drog rossz, ettől lett rosszul

A gép nem szereti ha diktálás közben levegőt veszek. Mert akkor úgy érzékeli hogy a: mondatnak Vége Hát szegény nép. Az utolsó szóban már benne volt a program szövegértésének minden világfájdalma, pedig csak együttérzésem fejeztem ki: hát szegény gép – mondtam. De akkor már nem vette a szöveget. … nem magát sajnálta, hanem a népet! Van itt zavar!

Végül, egy sóhajtó mondattal szerettem volna befejezni hosszúra sikerült délutáni együttműködésünket.

Először leírta jól: ó lesz ez még nagyon nagyon jó.

Aztán kijavította saját magát:

ó messze az ég nagyon nagyon jó

A diktálás -a kívül álló nézőpontjából- szokatlan körülmények között zajlik. Odacövekelten ülök az áramtalanított, mégis áramvonalas elektromos székemben. Orrom és füleim tartják az egér és a billentyűzet kezeléséhez szükséges fölpöttyözött szemüvegem. Fejemen hajpántszerű mikrofon - jó szoros, hogy a heves fejmozgatásom ellenére is stabil maradjon. Egy idő után fáj a halmozottan beszorított jobb fülem. Eddig ő volt a jobb, nemsokára ő lesz a rosszabb … Ebben a helyzetben nézem mereven a képernyőn levő kereterdőt. Nem elírás! a monitoron öt –azaz öt- keretben jelennek meg az egyidejűleg futó állapotjelzések.

… és akkor – magabiztosan uralva a bonyolultnak látszó helyzetet - lazán, kedélyesen elkezdem mondani a magamét.

mondom: savtermelés - a refluxra utalva.

írta: s a termelés

mondom: sav, sav, sav, sav

írta: Soha. Soha. Soha. Soha.

Köszönöm az együttérzést sav ügyben, de soha nem mondom, hogy soha! Érted? Érted! Hogy lehet ezt nem érteni?

… és mit lát a nappaliba gyanútlanul belépő? Teljes felszereltségben ülök szemben a monitorral, a szám előtt mikrofon, mint a recepciósoknak, vagy a pilótáknak és hangosan, jól érthetően beszélek.  Jó esetben megkérdezi, hogy mit csinálok? Közepes esetben megkérdezi a konyhában tartózkodótól, hogy mit csinálok? Rossz esetben … ilyen nincs!

Azt hiszem hogy hamarosan szó. Rakozás lesz az írás. Majdcsak felszáll a fehérüst.

Poénkodok, irgek-morgok, de hálás vagyok a fejlesztőknek, hogy rámfaragták és használhatom.

 BL beszédf.png