Antal Zsuzsa blogja


AKADÁLYMENTES

2012. szeptember 18. - Antal Zsuzsa

Mit is jelent ez a szó: akadálymentes?
Mindenkinek mást, ha elvonatkoztatunk attól az általánosítástól, hogy …az a hely, ahova kerekesszékkel el lehet jutni, ahol nincs lépcső, ahol van lift, ahol a járdára simán fel lehet menni, a járműre fel lehet jutni, sorolhatnám az általános értelmezéseket.
Ám ezek nagyon felületes meghatározások!

Kérdezzünk meg egy vak, vagy rosszul látó embert,
kérdezzünk meg egy csökkenthallásút,
kérdezzük meg a nagyit,
kérdezzünk meg egy kismamát és
kérdezzünk meg egy gondtalannak látszó átlagembert arról, hogy kinek mit jelent az akadálymentesség?  
Mindenki mást fog mondani.

Gonoszkodás nélkül, jóindulatot felételezve, szakirodalmat felejtve, klasszikusan mégiscsak arról van szó, hogy az akadálymentesség a mozgásukban bármilyen okból korlátozott emberek közlekedését segítő, vagy lehetővé tevő megoldások kialakítása közterületeken, középületekben, meg mindenhol. Aki ismer engem, tudja, hogy rendszerint körüljárok egy-egy témát, mielőtt egeret ragadok.*(Régi szép idők! Amikor még tollat ragadtam. Rajongtam a szép ceruzákért, a tollakért pláne. Ha tudnék verset írni már megírtam volna az „Óda a töltőtollhoz” című eposzt. Nincs már messze az idő, amikor ezek a tárgyak múzeumba vonulnak! Arról nem szólva, hogy, az internetes keresők használata mennyit formált információ szerzésünk módján és mértékén. Pár gombnyomás és már dől a tudás a képernyőre, ha akarom, már jön is nyomtatóból a leirt szöveg. Csapda!) *-tól folytatás: Az akadálymentesség témaköre is kimeríthetetlen háttéranyagot produkált. A törvény szövegétől a súlyos milliókat ajánló pályázatokig és tovább is, érezhető az a kínlódás, óvatos ráutaló fogalmazás, hogy nevezzük „embertársaink azon csoportját” akiknek szól ez a törődés, megkülönböztetett figyelem. Ki nem hagyva, hogy mindez mekkora plusz költség. De emberek! Hát minden plusz költség! Persze, amíg van rá keret. Egy gyöngyszem: „Célunk, a testi vagy szellemi fogyatékossággal élő emberek életének, a társadalomba való érvényesülésének akadálymentes megteremtése.” Többször elolvastam, jól értem-e? Egyáltalán értem-e? Pénzről szó sincs benne, ez nagyon elegáns! 

A magam részéről értékelem a törekvést, de megtanultam- megtanultuk, hogy az akadályokat magunk küzdjük le. Átgondoltan, biztonságosan, vagy Uram bocsá’, megkerülve! Vannak tapasztalataink. 

Az első: egy magánklinikára mentünk, ahol az igen elegáns főbejárattól jobbra fordulva volt egy szegényes folyosó, a hátsó lejáratnál pedig egy nagyon szerény „lift”, kerekes székes látogatók (betegek) lépcsőn lejutásához. Egy nagyon kedves úr kezelte volna a szerkezetet. Felmérte a két kísérőm erejét és azt javasolta, hogy inkább ők segítsenek megtenni azt a 8 lépcsőt –magyarul: vigyenek le, mert ez a lift nagyon bizonytalan. Bocsánat, elnézést, minden volt. A fiúk levittek, majd beszálltunk egy üvegberakásos, rézzel díszített liftbe, ami fölvitt a tanár úr előszobájáig. Itt aztán már volt pozitív megkülönböztetés, ami jól érzékelhetően két dolognak szólt: a bénaságnak és a pénznek. Visszafelé a helyzet annyiban volt más, hogy nem is kellett elfáradnunk a liftes kijárathoz, mert az addigra már zárva volt, kezelő személy hiányában. Volt min élcelődnünk hazáig, pedig nem volt nevetséges. De nem ez volt az egyetlen ilyen eset, „van másik”:

A második: színházi élmény. Nem a színpadon történt. Út közben, a ruhatár és a nézőtér között. A ruhatárnál bajlódtunk éppen a kabátom levetésével, amikor odalépett hozzánk egy nagyon kedves, csinos hölgy és javasolta, hogy menjünk lifttel, már elő is készítették. Nem is értettük, hogy miért, mert a jegyünk a földszintre szól. Igen, tudja, de van közben 5 lépcső és ahhoz kell a lift. Még tiltakoztunk, hogy van gyakorlatunk ebben, a két fiú felemel, együtt vagyunk. Végül engedtünk a kedves invitálásnak, az idő is haladt, Jó, induljunk! Egy fordulás után megláttuk a lépcsőt, ez semmi- próbálkoztunk egy utolsót- és odaálltunk a lifthez. A platón a kerekesszék, lehajtva egy vastag otromba biztosító vas-kar, mindenki arrébb tessékelve, hölgy nyomja az indító gombot, készülék nem indul. Nem baj, még egy gombnyomás, készülék elindul, kicsit megemelkedik a plató, a szék megdől, lift megáll, kigyullad egy piros lámpa, se le, se föl! Pedig az előbb még jó volt, mondja a kedves hölgy. Nem baj, hívom Józsit. Józsi pillanat alatt ott terem, ő is nyomja a gombot, lift mozdulatlan. Hölgy –sápadttan- hívom a műszakis főnököt. Miért? Józsi ki volt. Főnök jön, meg az ügyelő is, utóbbi: kezdenénk. Kedves hölgy, egypillanatcsakMarikám! Főnök „hát ez nem megy! Nincs itt valaki, aki ért ehhez?” Nem volt. Egyre riadtabban figyeltük az eseményeket, de ebben a pillanatban láttuk, hogy ezt magunknak kell megoldanunk! Robi, Szabolcs odalép mellém, próbálják a biztosító kart leemelni, de az mozdíthatatlan volt. Aztán a színháziak tehetetlen tiltakozását figyelembe sem véve, fejjel kissé lógó helyzetben kifeszegettek, és leemeltek a liftből. Ebben a pillanatban mindenkinek minden hirtelen sürgős lett, foglaljuk el gyorsan a helyünket, mert már amúgy is – miattunk – késnek. A darabra ma már nem is emlékszem, de a rémült félelemre kristálytisztán. A jó akarat megvolt… 

Van számos ilyen történetünk. Ma már csak vidáman mesélgetjük ezeket. Megélni nem volt vidám.
De mit is jelent ez a szó: akadálymentes? Hát, hogy nincs akadály!

Nem vagyok önző és sportszerűtlen. Ezért azt javaslom, hogy kezdjék az akadálymentesítést a futópályákon. Rossz látni, ahogy a futók erősen küzdenek a gátnak nevezett keretekkel. Nem gát az, hanem akadály. El vele!

 

Jövő kedden: valami színházas

az időjárás viszontagságai

 

Neki sem könnyű, mármint az időjárásnak! Mindenki kedvére lenni - reménytelen! Gyakrabban szidjuk, mint dicsérjük, legyünk őszinték. Mégis, dacolva ember milliárdok egymásétól eltérő véleményével van, volt, lesz idő.

Azért érdekel mostanában ez a téma közelebbről, mert biztos vagyok abban, hogy az időjárásnak valóban érzékelhető élettani hatása van. Nem elhanyagolható mértékű. Korábban nem hittem el, legyintettem csak, ha valaki az időre, főleg a frontokra hivatkozva panaszkodott, hogy fáj a feje, hasogat a dereka. Gondoltam nem beszélek össze vissza, kicsit utána nézek a frontoknak, mert ezt emlegetjük a legtöbbet, mint főbűnös. Hiba volt! Óriási az egymással nem mindig harmonizáló információdömping!
Mi az időjárási front - érthetően?  Ez itt a kérdés. 
„A front a hideg és a meleg levegő határainak érintkezési felülete. A légtömegek nem keverednek azonnal egymással a különböző sűrűségük miatt, ehelyett a könnyebb, melegebb levegő felemelkedik a hidegebb és sűrűbb fölé. A front, az átmenet a kettő között.” „Amikor egy időjárási front áthalad egy terület fölött, jellegzetes változás következik be a szél sebességében, irányában, a légnyomásban és a levegő nedvességtartalmában.” Alapvetően három féle: hideg, meleg és kettős fronthatással élünk együtt! Eddig is ezt hallottam, de most már tuti!
Több órás böngészésem eredményét nem írom le részletesen, az orvos-meteorológusok megállapításai tudományosan igazoltak és teljesen azonos a tapasztalatokkal. A frontok hatásának választéka bőséges. Fizikai és lelkiállapotunktól függ, hogy mennyire és milyen módon kerül a frontok hatása alá szervezetünk nagyon érzékeny finomra hangolt szerkezete. Mégis jobb, ha értem, miről van szó, még akkor is, ha tenni ellene hatékonyan szinte semmit nem tudok. Elhatározhatom ma, hogy holnaputántól stressz mentesen fogok élni, értelme semmi.  Azért már sikerül egy lépcsővel megelőznöm magam azzal, hogy másoknak az enyémhez hasonló problémáit is jobban tolerálom –ha eszembe jut, hogy front van! Különösen igaz ez a fontok három látványos mellékhatására: idegesség, feszültség, lobbanékonyság. Érvényes ez kortól, nemtől függetlenül, mindenkire! De! kérdem én, miért nem panaszkodunk, ha kirándulunk, ha fent vagyunk és szétnézünk a hegytetőn ég és föld között, ha sétálunk a tengerparton, ha nyaralunk? ott nincs fronthatás? se egyes, se kettős?

A frontok mellett a szél is állandó okozója megfejthetetlen napi jövő-menő bajainknak. Sokszor mondják, sajog a könyököm szél lesz, fáj a törés helye a lábamon, megőrjít a fejfájás, jön a szél.
Közel lakunk a Dunához, gyakori a hűs dunai szél. Rossz viszonyban vagyunk!  Nem most kezdődött! 45 éve, még Sopronban, ahol az év 360 napján fúj a szél. Annak idején széljárás szerint ismertük utcákat. Azért van a szélről egy azaz egy vicces történetem: vasárnap délután volt, gesztenyepürét nassoltuk egy cukrászda óriási üvegablaka mögött, egy másik bakfissal. Láttuk, ahogy középkorú hölgyek sokan, mind elegánsan kiöltözve siettek valahova. Kisvárosban mindenki mindig siet. A hirtelen feltámadt a szél és lekapta a lányok, asszonyok kalapját, ami kötelező viselet volt a magukra valamit is adók körében. Fuldokolunk a nevetéstől, ahogy a port kavaró viharos szélben, égnek álló frizurákkal kapkodtak, visítozva futott kalapjai után a hölgykoszorú. Volt egy kalap, melyiket élére állítva fújta a szél. Nem tudom mi lett a sorsa, mert a kalappal együtt kiszaladtak a szereplők a látóterünkből. Filmszerű, ahogy ez ma a szemeim előtt lepereg, még mindig nevetek, ha eszembe jut.  
Mindig izgatott, hogy mitől vörös esténként az ég alja, ha vörös és mi a kapcsolata a széllel? Nagyon egyszerű magyarázta van. Magyarországon az uralkodó szélirány a nyugat- északnyugati, a napot is ott látjuk lemenni, a közeledő erős szél, jelentős mennyiségű port és szennyeződést juttat a levegő alsó rétegébe, ezt a lemenő nap fénye megtöri és az ég alja ezért vöröslik. Akkor most a nagy igazság: „Ha a nap veresbe áldozik, az idő vagy marad, vagy változik.”

Addig jó nekünk, amíg az időjárás emberi beavatkozással nem változtatható. Mert ha uralni tudnánk, abból sok jó nem származna.