Antal Zsuzsa blogja


Ribizli

2013. július 01. - Antal Zsuzsa

Étkezési szokásainkat manapság tanácsadók és szakértők hada kritizálja, reformálja, alakítja. Abban egyetértenek, tanácsadók, hogy zöldségből és gyümölcsből mindenhol az adott hely és idény terményeit a legjobb enni, minél frissebb, annál jobb. Mostanában már a piacokon szemet gyönyörködtető, gazdag kínálat van, választani sem könnyű. Van egy gyümölcsünk, a ribizli - felénk ribiszkének hívták - amelyiket többen nem szeretik, mint igen. Savanykás ízű, ragyogó szépségű, ínyenc aromájú vitaminban és ásványi anyagban gazdag gyümölcs. Szedése meglehetősen idő és türelemigényes. Már egy nagy tál megtöltése deréktáji panaszokat okozhat. Van egy kertbirtokos barátnőm, aki fává metszette a ribizli bokrait. A gömbölyded fa gazdagon megrakva piros fürtökkel extravagáns jelensége a kertnek, nem mellesleg állva szüretelhető.
Van egy receptünk, bátran ajánlom kipróbálásra, még azoknak is, akik maguk sem kedvelői a rubintos bogyóknak. A leirt recept már sokszorosan kipróbált, könnyített változat, üdítő, könnyen elkészíthető és nem utolsó sorban nagyon csinos finomság. 

Ribizlis piskóta  
4 tojásból piskótát sütünk, majd ha kihűlt két vékony lapra vágjuk.
Amikor nincs időnk, kedvünk sütni, vehetünk bolti piskótát is. Ha tortának szánjuk, lehet kerek is.
A töltelék:
50 dkg ribizlit lecsumázunk, megmosunk és megszárítunk.
2 dl vízből, másfél - két dkg -két evőkanál- búzadarából, 2 kanál porcukorral, a tejbegrízhez hasonló módon pépet főzünk és hagyjuk kihűlni.
Ezután két és fél dl vízben megfőzünk, egy vanília pudingot, amibe 2 kanál porcukrot elkeverünk. Hagyjuk kihűlni és a hideg darához keverjük.
Amíg hűlnek, habosra keverünk 10 dkg vajat 10 dkg porcukorral és egy vaníliás cukorral.
Végül a lecsumázott megmosott megszárított ribizlit lazán a darás krémhez keverjük.
Ezzel a töltelékkel megtöltjük a kettévágott piskótát.
Fontos: legalább egy éjszakára tegyük hűtőbe!
Az eredeti recept kissé viseltes – negyven éve írhattam be a sajátjaim közé:

64.jpg

Maga a süti:
64_2.jpg

Most van ribizli-szezon, ha késlekedünk egy évet kell várni a következő lehetőségre …

VELENCEI ÁLOM

Bejegyzés alcíme...

Végre fagyi szezon!
Ha jól emlékszem, régen nem is lehetett fagylaltot kapni éven-át azaz egész évben. Gyerekkorunkban Sopron két leghíresebb cukrásza a Hoffer és a Hofman volt. Mi, az előbbit látogattuk gyakrabban, amikor vasárnaponként családi sétára mentünk. Elől Edit és én, mögöttünk a szüleink, rendszerint karonfogva. Az ötvenes évek végén, a hatvanas években nem volt még sokféle fagyi, vanília, csoki, citrom, puncs, néha karamell mint alap és eper, málna idényjelleggel. Tutira gyümölcsből, aroma nélkül. Kétféle méret létezett, az 50 filléres kisgombóc, és az 1 Ft-os nagygombóc. Nem részletezem a családi vitákat, ezek apu tűréshatáráig tartottak, hogy miért csak ekkora…, miért nem …, bezzeg az anyu két 1foritosat kapott. Vegyesen! Majd, ha nagy leszek … gondoltam.
Lássunk csodát, nagy lettem! Annyira mindenképp, hogy fagyi ügyben teljes önállóságom volt - a balesetig. Változik a világ, ez a fagylalt fejlődéstörténetén is követhető. A választék óriási, ízben, színben, állagban és árban is. Ma már vannak fagylalt mesterek, akik kreálják és diktálják a divatot. Kivételes szerencsénk van, mindig van a lakásunk közelében egy, két, há… jó fagyizó. A lakásunkhoz közel az egyik helyen, keddenként fél áron mérik a hűsítő gombócokat. Itt az egyik kedvencem a velencei álom, már a neve megéri az ára felét. Végül is keddenként ingyen van, csak a nevét kell megfizetni!
Ez a kép akkor készült, amikor még én sem éltem, pedig elég régi vagyok már. Az unatkozó 6. számú fagylaltos fiú arra vár, hogy a pózoló kislány döntsön, melyiket is válassza a lehetséges kétféléből:

57_1s.jpg

Pár szó Velence krémes álmáról.  Volt egy hely az Accademia mellett, oda nagyon jó lett volna egy fagyi-bérlet! Ott minden lapáttal egy velencei álmot kaptam a jóképű olasz fagyistól. Csinos hölgyek nagyobb lapáttal, nem azért, de  ...
Ha már Velence szóba került: ugyanabban a kiskoromban, - amikor a fagyis történettel adtam közre családi titkaink egy gombócát- akartam, de nem tudtam megfejteni a „késő bánat, ebgondolat” közmondás jelentését. Rontott a helyzetemen, hogy késő bánat, ebgondola formában kerestem a megoldást, nem nagyon tudtam mit kezdeni a t-vel az ebgondola a végén, biztos nem a múlt idő jele, de ha ott van, legyen! A késő bánat nem izgatott, majd később. Tudtam, mi az eb, mi a gondola, így hát minden okom megvolt arra, hogy komolyan, vegyem a dolgot. Az eb-gondola, mint velencei jármű, szereposztásán sokat törtem a fejem: eb a gondolás, vagy az utazó, esetleg mindkettő? Annyit nevettem magamban az utóbbin, az eb, mint-gondolás áll a díszes gondolán, a népes alom ugra-bugrál romantikára vágyó szülei körül. Bidres-bodros ruhában a kutya kislányok, mellényes csokor-pórázos öltözékben az eb legénykék. A legviccesebb mind közül a gitáros eb, aki mély átéléssel vonyítja az „Oh sole mió-t. Ezt így játszottam el magamban többször is, az ebek iránti teljes tisztelettel, a kifigurázás szándéka nélkül. Aki volt már gyerek, pontosan tudja, miről beszélek. Aki ma is az, maradjon gyerek amíg csak lehet!
Mi lenne, ha ezek közül választana képzeletem kutya- családja? Adják meg a módját!

57_2s.jpg

Már értem a közmondás jelentését régóta. De tényleg, miért pont az eb? Azért, mert az eb ura fakó? Ráadásul, eben guba? Öreg, tisztességben őszülő pulin mákos-guba? 

Korábbi ebes, kutyás bejegyzések:
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/06/12/felhok_768
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/10/16/ur_es_kutya
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/10/24/ur_es_kutya_a_magam_olvasataban
http://eselyegyenlotlen.blog.hu/2012/11/27/ur_es_kutya_harmadszor

SZEZONVÉG

Van egy barátnőm, aki már legalább 20 éve azt mondta, hogy alig várja azt az időt, amikor étkezés gyanánt csak be kell kapni néhány színes bogyót és kész! Egyébként nagyon szeret enni és remekül főz. Mégis. 

Mi is nagyon szeretünk enni és mi sem főzünk rosszul, sőt befőzni is szoktunk. Egészen speciális befőzéseink vannak. Ötletszerűen teszünk el mindent, a kínálkozó lehetőségekből hozzuk ki a legjobbat, mint az élet egyéb területin.
Régen nem is kellett tervezni, ahogy értek, jöttek egymás után a zöldségek, gyümölcsök és a generációkon át öröklődő módszerekkel, eszközökkel és receptekkel készültek a télirevalók. Nagyanyámmal – több mint 50 éve- rendszeresen, minden pénteken mentünk a piacra, húztunk egy kis kocsit, azt tele vásároltuk. Odafelé még jót rosszalkodtunk a húgommal, hazafelé már nem volt tréfa-móka-kacagás. Dombon laktunk, a Kuruc dombon. Mama, a piacon, mindig alkudott a kofákkal, nem értettük, hogy miért. Nem mindegy, hogy két Ft egy kiló paradicsom, vagy egy,nyolcvan? Miért kekeckedik állandóan és még szórakoztatja is őt? Aztán eljött az idő, amikor az én fiam sem értette, hogy miért jobb a lelkemnek, ha alkuszom a piacon.  Visszatérve: 50 éve rendszeresen jöttek a friss termények faluról, rokonok hozták vászonnal letakart karkosarakban. Vonattal, kinek volt még akkor autója. Mi persze nem a csodás uborkáknak, karalábéknak örültünk, hanem a mellettük meghúzódó édességnek. Tudtuk kitől mit fogunk kapni. Bocit, Tibit, Frutit, Dunakavicsot, ha mégsem az jött, hát akkor 1:0 oda! a gyerekek már csak ilyenek.
A saját konyhám téli tartalékait, elsősorban a szüleim készítette szépséges finomságok szolgálták. Nem titkoltam, hogy nem én vagyok a készítőjük, büszke voltam az ő alkotásaikra. Azért magam is szorgoskodtam, erre a legjobb bizonyítékom: felugrott hozzánk egy barátunk és lihegve szólt, hogy a mamája kérdezi, teszek-e el sárgabarackot, mert szívesen adna öreg barackfáik rekordterméséből. Ó, dehogynem, köszönöm. Mikor, hozod? Most! 4 nagy kosár finom barackot rakott elém, két fordulóban hozta fel. Az első két kosár után nagyon köszöntem és mondtam, hogy ez nekünk elég, de Pali mondta, hogy anyukája utasítása, 25 kilónál kevesebbet sehova nem vihet. Ez a négy kosár pedig, alig negyven kg. Nem vitatkoztam, ELTE – matematika szakos barátunkkal, meg hálás is voltam, igaz magamba roskadva a feladat súlyától. Nem ingyen kaptuk, két üveg lekvár volt az ára. Megoldottam. Igaz, bőkezűen ajándékoztam is a gyümölcsből.
Manapság minden másképp van. De van! Valószínű, hogy anyu is, én is a besegítők is génjeinkben hordozzuk az eltevés, befőzés hangya szellemét. Van már lekvárunk, kompótunk több féle is. A sárgabarack kötelező, mert a palacsinta, a sütemény nélkülözhetetlen alkotórésze. A szilvalekvár hagyomány –az idén sütöttünk másodszor. Nem elírás, sütöttük. Sütőben. A módszerünk egyre kifinomultabb, a kész lekvár pedig szakasztott mása a hajdan üstben napokig főzött elődeinek.  Egyetlen apró, észre sem vehető különbség, hogy kell bele tennünk egy kevéske cukrot. hja! ezek a mai szilvák, nem is hasonlítanak a régiekre! Kizárólag ez lehet az, amiben a mi lekvárunk eltér a régitől. És még egy, a kiszerelés: mi üvegbe tesszük, nem szilkébe. A készítési módszer és eszközök mássága nem lehet oka semminek! Régen is több ember együttműködése volt a szilvalekvár készítés, ma is az. Már a beszerzés, több emberes, a 10-12 órás sütés ápoló- műszakokon átnyúló munka, nem is számítva a telefonos és személyes tanácsadókat, a hirtelen felmerülő problémák azonnali megoldóit. A mi körülményeinkre lefordított, titkos részletes recept őrzője –mint egyetlen biztos pont- magam vagyok. Le vannak itt osztva a szerepek rendesen!
De már közeleg a szezonvég. Az idén egyetlen akciót tervezek már csak – aztán ki tudja.
Nincsen spájzunk, kamránk, tárolónk, ez a mi korlátunk. Bár, végül is végigrakhatnánk a nappaliban álló könyvszekrény tetejét szép kompótokkal, lekvárokkal, dióval és ami adódik. Na? nincs új a nap alatt. Legföljebb retro! 

A barátnőm, pedig, aki már 20 éve alig várja a pasztillás étkezést, talán nem is gondolta, milyen iramban közeledünk áhított módszere felé. Mi már lassan a múltat képviseljük befőttjeinkkel, bár egy kanálka szilvalekvár…Valójában rég együtt élünk a bolti konzerv időszakkal. Némelyik kimondottan jó, határozottan időtakarékos, vannak köztük pénztárca kímélők is, többsége E-ben gazdag. Mióta szivárognak befele a táplálék-kiegészítők? Milyen gazdag színes skálája van már? Választható 100%-ban szintetikus is, a legszebbek garantáltan nem tartalmaznak természetes anyagot. Gyönyörű, klasszikus átmenet, a saját készítésű ételektől a mű-bogyókig! Néha azért vegyünk le a polcról pár oldal Krúdyt, pillantsunk bele a Hyppolit-ba, aztán kóstoljunk „ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit”. Na, jól elkalandoztam! de vége.

 

A jövő kedden: vagy a múlt héten előjelzett színházas, vagy … egy más művészettel kapcsolatos bejegyzés