Antal Zsuzsa blogja


BLOG 70 VIVÓ VB UTÁN

2013. augusztus 23. - Antal Zsuzsa

Az volt a szándékom, hogy az elmúlt hét minden napján folyamatosan tudósitok az integrált* MOL Vívó Világbajnokság eseményeiről. Nem így történt, ezer okból … Jó magyar szokás szerint mindig vártam az aranyat … jött is a végén! Várakozás közben elrohant a VB hét. Gyűjtötték vívóink a helyezéseket és az érmeket, bronzokat, ezüstöt és egy csapat aranyat. Mégsem volt elégedett a hangulat. A leggyakrabban maguk a sportolók voltak elégedetlenek a saját teljesítményeikkel. Kétségtelen, hogy a VB-t megelőző világversenyeken brillíroztak a mieink és itthon szerették volna ezt is túlszárnyalni.
A kerekesszékesek vívását különös figyelemmel követtem. Ott lenni nem tudtam. A 33-37 fok C körüli hőmérsékletben ez lehetetlen a négyvégtagi bénultaknak. Azért mindig voltak, akik segítettek abban, hogy pontosan képben legyek …  Képben lenni - a szó szoros értelmében- könnyű volt. Zseniális fotók ezrei készültek és az események után percekkel felkerültek a hálóra!
Néhány pazar kép a pástok környékéről, előtte egy kis magyarázat:
Mit jelent az integrált VB*?
a küzdelmek azonos helyen, egyidejűleg folynak a versenykiírás szerint, 3 kategóriában.
-       1.  ép versenyzők,
-       2. „A”  kategória: kerekes-székes, a székből önállóan felállni képes vívók, 
-       3. „B” kategória: kerekes-székes, a székből önállóan felállni nem képes vívók,
-       a kerekes-székes csapatokat A és B kategóriás vívók együtt alkothatják 

Krajnyák Zsuzsa (jobbról) küzd orosz ellenfelével. Ők A kategóriás vívók. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy látják-e a lányok egymásarcát?  Ha igen, akkor az külön taktikai csata. Nem lehet tudni mi szúrósabb, a fegyver vagy a tekintet?

70_1.jpg

… megvaaaaan! Zsuzsa bronz öröme …  Majd kirepül a székből, majd kiugrik a bőréből! Mozdulata ellentmond a fizika a statika, az aerodinamika minden törvényének.

70_2.jpg

Sportoló legyen a székében, aki a kábelek, csomók, rögzítések között kiismeri magát! Volt akiknek sikerült, Dani Gyöngyi szerelésének egy fontos részlete. Sajátos – nagyon kötött- szabályai és eszközei vannak a kerekesszékes vívásnak. Ennek egy részét a csinos szoknya jótékonyan elrejti. Ami látszik, többszörösen lebilincselő. Gyöngyi B kategóriás vívó. 

70_3.jpgA kerekesszékes párbajtőrcsapat – bronz, abból viszont négy: 

70_4.jpg

Krajnyák Zsuzsa, Hajmási Éva, Juhász Veronika, Dani Gyöngyi (kerekesszékben ülve) 

Osváth Richárd férfi tőr. Ezüst, de még mennyire az! Ricsi gyerekkorától vív. 2011-től versenyez kerekesszékben,  A kategóriás. A cipője talpán levő három pötty nem lyuk! Dizájn!

70_5.jpg

Minden jó, ha jó a vége! A világbajnok férfi párbajtőr csapatunk:

70_6.jpg

Imre Péter, Rédli András, Szényi Péter, Boczkó Gábor

Férfias küzdelemben, aranyozták be az estét és a VB-t, a hazai közönség őrjöngő biztatása mellett!
Mi magyarok nagyon el vagyunk kényeztetve világsikerekben! Köszönjük lányok-fiúk! Az augusztus gazdag volt világversenyekben. Most volt az Úszó VB-n Barcelonában, MOL Vívó VB-n, közben Úszó Világkupa Eindhoven és Berlin, Paraúszó VB Montreal, Junior Vízilabda VB, Siketlimpia Szófia – a teljesség igénye nélkül. A magyar versenyzők, csapatok mindenhol ott voltak és sikereket arattak. … ha valaki azt mondja „jójó” … igaza van! A Jojó Világbajnokságot Floridában szintén magyar versenyző nyerte meg!
A versenyzők szeme sarkában már Rió! az olimpia!
Hajrá lányok, fiúk! Köszönjük!

PARALIMPIA

Az elmúlt hét a paralimpia jegyében rohant el nálunk. Krajnyák Zsuzsi nevét mindenki megismerte a környezetünkben, aki eddig nem ismerte. Boldogan adtuk tovább a jobbnál jobb híreket, forró dróton mentek az első kézből származó információk. Zsuzsi anyukája volt a legbiztosabb láncszem, néha csak 1-2 szóban jött az sms, de az pontosan ült, mint a bajnok találatai. „Négyben”, „bronz”, „döntőt vív”- szóltak az üzenetek. A hivatalos hírforrások nem kényeztették el a hallgatóságot, de a nézőket még kevésbé. A közvetlen hírforrás Zsuzsa kolléganőm menye és fia volt, ők Londonból izzították a drótot. Az –kétségtelenül- a TV érdeme, hogy láthattuk, ahogy Zsuzsi a pásthoz vágta kék sisakját a boldogságtól, azt is, hogy milyenek voltak az olimpiai dobogós örömkönnyei. Azt is láttuk, milyen szomorú és csalódott a dobogó második fokáról lejövő vívónőnk ezüstéremmel a nyakában. Azok a könnyek, abban a pillanatban szívszorítóak voltak. Bármiféle vigasztalás nem ért volna semmit. Egy realista álom szertefoszlott! –ez nem képzavar, bár úgy is tűnhetne. 

Érmes vívónőnk ma éjszaka érkezik haza. Úgy gondolom, ő és társai ugyanolyan elismerést és figyelmet kapnak, mint az Olimpia győztesei. 

A paralimpia versenyeit nézve a lényegét érthettem meg a múlt héten, ha volt hozzá elég bátorságom. Néha még nekem is nehéz volt –érintettként- végignézni azt a heroikus küzdelmet, amit a paralimpikonok vívtak, önmagukkal és ellenfeleikkel. Időnként tátott szájjal bámulva a fizika, a logika, a biológia, a lélektan határait messze átlépő teljesítményeket. Lehet, hogy nekem nehezebb? Közelebb vagyok a sérült ember küzdelméhez és ezért nehezebb? Nem tudom. Talán Zsuzsival ezt majd jól kibeszélhetjük. Itt fogom leírni,hogy mire jutottunk.

Mi verte ki nálam a biztosítékot az Életrevalók-ból?

 

Amikor megnéztem a filmet, majdnem minden jelenetet úgy éltem meg, hogy ez velem is megtörtént. Ha még nem, megtörténhet. Nem pontosan úgy, de nagyon hasonlóan. Vannak apró különbségek a film főhőse és köztem. Talán a leghatározottabb: nem vagyok dúsgazdag üzletember minden luxussal körülvéve. Tojásból sem Faberje-t gyűjtök, de ezt egyáltalán nem bánom. Bár meggondolandó! Ha anyagi problémáim átmeneti megoldásában segítség lenne egy-egy darab eladása, lehet, hogy nem okozna lelki traumát megválni tőlük, kivéve azt az egyet. A tojás, a tojás-gyűjteményem ... az más. 

Amikor új embert keresünk, mint most is, néhány dolgot leszámítva, majdnem úgy interjúzunk, mint a filmben. Eddig jól hangzik! Nem is egyszer fordult elő, hogy 20 önéletrajzot olvastunk el, mindenkivel külön egyeztettünk, több lépcsőben beszéltünk a jelentkezőkkel külön-külön. Nemcsak azért, mert nincs tágas, díszes várószobánk. Legutóbb, 4 jelölttel –legalább 20-ból indultunk- már a próbanapokon is túl voltunk, jónak látszott esetenként túl jónak és mégsem lett munkakapcsolat egyikből sem. Rémesen rossz szembesülni azzal, hogy alig találunk embert az ellátásomra. Damoklesz kardjaként lebeg a fejem fölött a lehetőség, hogy nem lesz ember, aki ellásson. Pedig nem szívességet kérek, munkát ajánlok. A körülményeim messze nem olyan jók, mint a filmben, az autóim közül sem nehéz kiválasztani az alkalomhoz illőt, adott esetben. A mi 8 éves Barnabásunk, autóparkunk egyetlen tagja. Füves és füvetlen cigit sem fogyasztok és a jövőben sem tervezem! Alulműködő tüdőm nem örülne a füstölgésnek! Viszont mi is kimozdulunk. Nem oda és nem úgy, mint ők, de majdnem. A valóságban ez sokkal összetettebb dolog, mint ahogy ezt a filmben megmutatták. Igyekszünk a háttérmunkát a háttérben elvégezni, alkalmat sem adva arra, hogy tudatosuljon bárkiben, milyen előkészület árán vagyunk ott, ahol vagyunk. Így látszott, vagyis nem látszott ez a filmben sem.
Nagyon ellentmondásos ez a helyzet nehéz érthetően leírni, megélni sem könnyű.  Az én döntésem, hogy vállalkozom-e egy dologra, vagy sem. Ha igen, attól kezdve beindul a folyamat, néha az adott esemény előtt napokkal elkezdődik a készülés, nem egyfolytában, apró lépésekben. Fontos, hogy minden rendben legyen körülöttem és velem, akkor is, ha rokont, vagy barátot látogatunk meg, vagy színházba megyünk, vagy leugrunk a piacra, ha itthon várunk valakit, meg akkor is, ha nem megyünk valahova és nem várunk valakit. A körülöttem levő emberek ezt pontosan tudják, az elvárásaimat is ismerik. Összehangoltan dolgozunk.  Ha megoldottuk a feladatokat, önfeledten tudjuk megélni azt, amiért dolgoztunk. Nem mindig sikerül a filmbelihez hasonló ideális alkatú segítőt találni, nem is ez a cél. Nem is hihető, hogy a tónustalan, négy végtagjára bénult testet egy ember jól, át tud ültetni a kerekesszékbe, bármilyen erős az illető.  A fizikai erő nem mindig a legfontosabb, ahogy azt többször láttuk a filmben is. Tudatosság, ösztönösség, elszántság, technika, empátia, alázat? Ezek keveréke és ki tudja még mi szükséges az összetett együttműködéshez.  Az empátia nem keverendő össze a gyengédséggel, kedvességgel, a sajnálattal főleg nem. Átérezni sem kell, amit lehetetlen is. A nyers-ség sem feltétlenül bántás. Jó, ha mindenki önmagát tudja adni. Még jobb, ha másikat is el tudja fogadni.  Ez természetesen rám is vonatkozik, rám mindenképpen.  A mozgatásomhoz vannak segédeszközeink, de az ember, az emberi erő nem kiváltható. Vannak mozzanatok, amik két-emberesek, egy segítő nem  elég. Sokszor az a feltétele annak, hogy elmehessek valahova, hogy egy időben tudjon velem lenni két ember, akik beültetnek a kerekesszékből az autó anyósülésébe, majd utunk céljánál az autóból át a kerekesszékbe, dolgunk végeztével ugyanez visszafelé. Néhány lépcső, az akadálymentesnek nevezett helyeken is akadhat, ha más nem a járdaszegélyek. De, hát mi tagadás, vonzó a séta esetükben a Szajna parton, nálunk a Duna parton, ami szinte végig akadálymentes és varázslatos. 

A biztosíték története, mármint, ami a film nézése közben kiverődött nálam. ld: a bejegyzés címe. A filmben van egy jelenet, amelyben Dryss, az ápoló és Phpilippe, a béna férfi egy galériában vannak egy kép előtt, ülve, állva. Mit mondjak, egy megosztó művészi értékű kép előtt.  Az ápoló, cukorka ropogtatásával próbálja gyorsítani az akkor épp csak cammogó időt. A férfi szeretne enni a cukorkából. Az ápoló készül férfi a szájába tenni egy drazsét. A férfi nyitja száját, de az ápoló meggondolja, és nem kerül a nyitott szájba semmi. Vicces!? Ez a jelenet megismétlődik. Határozottan nem vicces!. Az ápoló tekintete és a férfi tekintete kifejező. Gúnyos megalázó fölényesség, szemben a vágyakozó, kiszolgáltatott tekintettel.  A kisember visszavág a nagyembernek. A piszok-szegény a piszok-gazdagnak. Ez a jelenet a kiszolgáltatottságot egyszerűen és érthetőn fejezi ki, adódhat az bármiből. Most a bénaságból. Édes cukormázba csomagolt, jelzésértékű megjelenítése a megalázásnak és a megalázottságnak. A múlt sok jelenete pörgött le az agyamban, másodpercek alatt. A Mégis, kinek az élete? egyik jelenete is beugrott, amikor a főorvos bead egy nyugtató injekciót Kennek, az ő határozott, tiltakozása ellenére. Vannak személyes tapasztalataim arról, mit kell elviselni emelt fővel! Persze, már rég nem a cukorkáról van szó. Amióta az eszemet tudom, nagyon nehezen viselem, ha valaki visszaél a helyzetével.  Nagyon sajnáltam az illetőket, pedig sajnálni valakit az nagyon tehetetlen, megalázó érzés. Ha netán gyerek volt a kiszolgáltatott, máig tartó sebeket hagyott bennem. Alig tudtam elolvasni, filmen megnézni ezeket a jeleneteket. Nagyon bántott és bánt ma is. Most, hogy látványosan a kiszolgáltatott oldalon élek, még inkább felkapom a fejem. Talán úgy tudom kezelni a jelenséget, ha arra gondolok, vajon miért csinálja? A konkrét esetben Driss, az ápoló. Nyilván annyi, de annyi sérelem érte őt tudattalan pici korától, hogy zsigerből törleszt, apróságokkal is. Sokat változott különös új helyzetében, de belelát barátja életmódjának a fonákságaiba és tiltakozik ellene. Na, mi van! mit érsz most a pénzeddel? Amit most akarsz, nálam van! Akkor kapsz belőle, ha én akarom!
Mi hiányzik ahhoz, hogy jól mérje fel a határokat, meddig mehet el? Lehet, hogy nem érti a bizalom, a barátság és a jó ízlés fogalmakat?  Dehogynem! Briliáns a születésnapi ajándéka? Az a tánc, az a hangulat! Hová lettek a társadalmi, kori stb különbségek? Na, és a randevú ötlete?
Van boncolgatható kérdés számtalan. Lehet, hogy a cukorkás eset szóra sem érdemes, túlértékelem. Akkor viszont máshol kell az okot keresnem, mert oka van mindennek. 

De a hibaelhárítás egy biztosíték lecsapás esetén gyer-mek-já-ték manapság. Felnyomjuk a kis kapcsolót és kész! Vagy mégsem? a szomszédnál is sötét van! nna! az egész kerületben sötét van! nem működik a telefon, hol a mobil? tegnap még itt volt egy hülye gyertya! ok megvan, de a gyufa is most tűnik el… folytathatnám, de fölösleges. Egyszer csak megtaláljuk a lecsapódott biztosítékot, helyreáll a rend a világegyetemben, egy kis fogadkozás, hogy ezentúl mindig a helyén lesz a zseblámpa, működő elemmel stb.
A cukorkaevés végén azt gondoltam, köpd a pofájába, törlessz helyettem is! Philipp nem tette meg nekem ezt a szívességet, a gondolatai már máshol jártak. 

A saját gondolataim is máshol járnak már.

A jövő kedden: a családi fészek melege