Antal Zsuzsa blogja


Kezdőrúgás - Foci VB

2014. július 15. - Antal Zs

A nagy sportrendezvények nyitó ünnepségét általában megnézem. A labdarúgó vb nagy sportrendezvény!

3.jpg

 

Vártam, hogy nyitják meg a Brazilok minden idők leg … leg-ebb foci ünnepét? Reméltem, hogy kapok egy kis latin hangulatot. Kaptam is! Zene, tánc … olyan érzésem volt, mintha több nagy családi ünnepséget összetoltak volna egy helyre, ami történetesen ugyanaz, mint a foci VB nyitó ünnepségének a helyszíne. Szerettem! Nem volt nagy ívű, bonyolult filozófiájú összefüggésrendszer. Vidáman, lazán és drágán, több apró bakival, kedvesen, kicsit sután, de elkezdődött … és itt meg is állok. A foci VB-k nyitó ünnepségének hagyományosan fontos momentuma a szimbolikus kezdő rúgás, aminek kötelező –de mindenképp kívánatos- különleges hangsúlyt adni.

Jó előre beharangozták, hogy Brazíliában minden idők legtudományosabb kezdőrúgását fogjuk látni. Hónapokkal a rendezvény időpontja előtt látványos animációk készültek a várható szenzációról:

2_2.jpg

Érintettként, különösen vártam a nyitó ceremónia utolsó jelenetét. Egyszer a képernyő bal oldalán a másodperc tört részére bevillant egy sci-fibe illő kép, mintha egy űrhajós vagy robot …? A hihetetlen felkészültségű levegővételnélkülbeszélő Gundel Takács Gábor egy fél mondattal próbált tudósítani a villanásról, nagyjából így:  …  külön erre az alkalomra … tudósok … orvosok … exoskeleton … mozgássérült … kezdőrúgás … megtörtént … hölgyeimésuraima… hivatalosan is… köszönöm…  stúdió! … és már folytatódott is a helyszíni közvetítésbe sokadszorra beillesztett lábgomba, prosztata - füzike, MindigTV és sörreklám ízléstelen ünnepi csokra  … 

 

Azonnal a számítógéphez ültem és rákerestem a kezdőrúgásra. Az első hír: „A kísérlet sikerült!  Minden a tervek szerint történt! A mindvégig titokban tartott szerencsés, a 29 éves brazil Juliano Pinto volt, ő rúghatott elsőnek a labdába a nyitómérkőzésen. Bár a dolog nem kapott nagy figyelmet, azért ez egy óriási lépés.”

1.png

 Idézet egy internetes portál 2014. februárjában megjelent beharangozó cikkéből:  „Június 12-én a São Pauló-i Arena Corinthiansban egy gerincsérült brazil fiatal fel fog állni a kerekesszékéből, majd elrúg egy labdát. A technológia, amelynek segítségével mindez kivitelezhető, egy gondolatvezérelt robotváz. A robotváz (angolul: exoskeleton) egy nemzetközi összefogás eredménye. A szóban forgó projekt során az agyhullámok detektálására és az általuk kódolt információ feldolgozására fókuszáltak, hogy azok segítségével irányíthassák a robotvázat.

A robotváz koordinálásához először is be kell segíteni a személyt a filmbe illő masinába, aminek tartozéka a belülről elektródákkal borított fejfedő. Ez a sapka hivatott a szerkezet irányítójának agyhullámait érzékelni. Az információt a gép hátizsákszerű részében található számítógépbe továbbítja, ami a dekódolást követően iniciálja a hidraulikus meghajtók által végrehajtandó mozgásokat. A kutató szerint a technológia olyan kiforrott, hogy rövidesen alkalmas lehet a mindennapi használatra is.”

„Azok az innovációk, amelyeknek egybeszerkesztésével létrejött az exoskeleton, mind azt a célt szolgálják, hogy a paralízises (béna) betegek számára újra adott legyen a lehetőség a járásra. Reményeim szerint ezzel végleg múzeumi darabokká tehetjük a kerekes székeket”.

Az utóbbi hónapokban Nicolelis és kollégái São Pauló-i futballmérkőzésekre is kilátogattak, hogy megvizsgáljak, vajon a szurkolók mobiltelefonjai által keltett interferencia nem zavarja-e meg a gépezet működését. Az eredmények alapján a kutatók bizakodóak.”

Az emberek rendkívül jók a komoly döntések meghozatalában és a kétesélyes, homályos helyzetek megoldásában, míg a robotok kiválóan alkalmasak precíz, ismétlődő mozgások kivitelezésére. Az exoskeleton segítségével a kettő előnyei egyesíthetőek” – vélekedik Sethu Vijajakumar, az Edinburgh-i Egyetem robotikusa.

Akárhogy is alakul a bemutató a világbajnokságon, elképzelhető, hogy a nem is olyan távoli jövőben egyre ritkábban fogunk kerekes székbe kényszerült emberekkel találkozni, mert egy ilyen eszköz segítségével újra talpra állhatnak majd.”

 

Sokszor megnéztem a kezdőrúgásról fellelhető egyetlen –amatőr- felvételt. Nem értem, miért nem készült jobb felvétel az eseményről, akár több is? Ráállhatott volna két kamera az ott működő 64-ből, még akkor is, ha számoltak a világszenzáció elmaradásával.

Saját személyes tapasztalatomból tudom, kimondhatatlanul sok emberi munka és idő van a videón látható néhány másodpercben a tudósok által kifejlesztett exoskeletonon túl is. Veszem a bátorságot és teszek egy kísérlet arra, hogy érzékeltessem, mi zajlott le Pintó testében és lelkében a nagy tett pillanatában. Tényszerű információk híján kiegészítem a történetet néhány dologgal. A gerincsérülésnek vannak tipikus velejárói, ezért biztos vagyok abban, hogy a kiegészítéseim valósághűek.  A fiatalember deréktól lefelé bénult (paraplég), karjai és a felsőteste viszonylag jól mozognak. 3 csigolyával lejjebb sérült, min én!

Vajon, hogy zajlott a közvetlen felkészülés a kezdőrúgásra?  A saját válaszom: előző este és éjszaka már úgy evett és ivott, hogy anyagcsere folyamatai biztosan ne zavarják a koncentrálásban.  Gondosan megtervezték, hogy Pinto teste, vérnyomása is optimális állapotban legyen. Több stáb dolgozott folyamatosan, összehangoltan kifejezetten a pillanat sikeréért.  Az egyik csapat a bonyolult műszaki eszközpark hibátlan működését biztosította a helyszínen. Egy másik csapat Pintó személyes segítését látta el. A nyüzsgő stadion-komplexumban egy zajoktól és más ingerektől mentes helyen készülhettek, több jól felszerelt helyiségben. Nem túl hosszú idővel a cél előtt –külső segítséggel –felvette az extra kiképzésű ruhát és további külső segítséggel beállt az exoskeleton vázba. Mindennek ritmusosan, gyakorlottan kellett zajlania, annak érdekében, hogy ő teljes nyugalommal saját magára és a feladatra, a kezdőrúgásra koncentrálhasson. A vállalás összetett terhével és az exoskeletonnal a hátán Pintónak végtelen nyugalommal kellett ráhangolódnia a kezdésre.  A gondolatait egyetlen rövid, tű-pontos mozdulatsorra kellett összpontosítania. Akkora erővel kellett koncentrálnia, hogy a gondolat az agyműködés hullámainak rezgését a fejére illesztett érzékelő elektródák sokasága közvetíteni tudja ahhoz a végtaghoz, amelynek a megmozdítására koncentrál. Ezek a mesterséges érzékelő pontok fordítják át a mozdulat szándékát mozdulattá. Laboratóriumi körülmények között sem volt mindig egyformán sikeres a sok százszor megismételt mozdulat sor, hát még a stadion mindent elsöprő, izzó hangulatában. A helyszínen 30 ezer ember őrjöngve, kíváncsian várta őt és a szenzációt. Pinto ott állt, látványos űr-ufó-skeleton szerelésében … az elszántság, az akarat, a szándék az ijedtség és ezek szorzata segített abban, hogy kiüresített, kristálytiszta aggyal tű-pontosan megcélozza a bőrlabdát!   … éppen annyira emelje meg és mozdítsa előre a jobb lábát, hogy a labda elinduljon!  Közben a bíró síppal a szájában figyelt és akkor fújta be a kezdést, amikor Pinto lába kész volt a labda elmozdítására. (valahogy így: ok. kezdem. csak lefelé és befelé nézek. megcsinálom. nyugi, elérem a jobb oldalam, jobb láb -megvan-  izmok megfeszülnek, csípőből indítok csípő már fáj -megvan, térd, lábfej föl, -megvan.látom a jobb lábfejem elindult. előre amíg a labdát elérem, még egy kicsit, már ott vagyok ... bal oldalam besegít, nem baj,  megmozdult labda… kész! kész! megvan! levegőt!  ) Az agy befejezte a fájdalomig fokozott koncentrálást. Aztán minden mehet a maga természetes útján! Pintó karja a magasban, arcán boldogság! ... mekkora tömeg ... micsoda hangzavar… hol voltak eddig? A lelátó közönsége üdvrivalgásban tört ki!  A felkészítő stáb tagjai is ujjongtak, bár itt még messze nem fejeződött be aznapi munkájuk. … elképzelni nem lehet, amit ez a srác akkor ott megélt! Pinto számára ez a pillanat, maga volt a tökéletes siker és boldogság. Sorstársként látni ezt a mozdulatsort összetett, erős érzés. Gratulálok, ügyes vagy és bátor! Sok további sikert! Kitartást!… az egész csapatnak!

Focirajongó nem vagyok! A szép megoldásokat felismerem, értékelem követem a VB eseményeit. Háromgenerációs meccsnézések zajlanak nálunk, sör helyett fagyi vagy sütemény, hosszabbításoknál extra nass. Hosszú az a 90 perc! … szerencse, hogy van látnivaló a pályán kívül is bőven. Érdekesek a dizájnos labdák, a nagy törzsi varázslók, a fantasztikus technikai újdonságok, a focisták és az edzők viselkedése, a lelátók élete … A fűre jelzésként kifújt habtól el vagyok ragadtatva!  Jól szórakozom, időnként hevesen szurkolok … Nem mindig tudom előre, hogy kinek fogok drukkolni, kettőből az egyiket kiválasztani nem mindig könnyű, a tévedés valószínűsége nem több 50 százaléknál  … igaz, nem is kevesebb! Előfordult már olyan eset is hogy meccs közben váltottam csapatot. … ha valakit nagyon aláznak, azonnal a gyengébb mellé állok. Így vagyok kódolva. 

Sokszor eszembe jut az agyhullámokkal vezérelt jövő … a gondolat teremtő ereje!  ... csúcstechnikával megtámogatva! Biztos, ami biztos alapon úgy döntöttem, hogy most még élek a lehetőséggel, és kiváltjuk a receptre felírható új kerekesszéket …  sok víz lefolyik még az Amazoaszon, amíg exoskeletonnal mozgunk, dolgozunk.. ezer kérdés vetődik fel bennem ...
 

Vendégség

Gyönyörű őszi reggel, magamhoz képest korán keltem, fél 10-kor már az irodámban voltam –mintegy 6 méterre az ágyamtól és 2 méterre a reggeliző asztaltól. Ezeket a távolságokat géperejű járművekkel tettem meg, úgymint elektromos emelő és elektromos kerekesszék. Cukor az élet! hangulatban elkezdtem dolgozni, tökéletesen elégedett voltam mindennel és mindenkivel. Mélyre merültem táblázataim, oszlopokba és sorokba rendezett számrengetegében. Sütött a nap és már világosodott a megoldás. Szemüvegem sarkában kisebb, gömbnek látszó valamik, ritmustalanul, egyre gyorsabban kezdtek mozogni. pislogtam párat rövidre kopott szempilláimmal -meg kéne végre megnézetni a szemem, egy ideje mintha … suhant át a gondolat, meg sem zavart a számbúvárkodásban. Munka közben repül az idő, meg a szürke gömbök, vajúdnak a számhegyek, tolonganak a következtetések. Mi ez? … éles hangok a fülemben. Elég nekem az állandó fülzúgás, nem kell ez a sípolgatás. Igaz, az orr-fül-gégészből az utóbbi kettőt is jó lenne felkeresni.  A fülzúgásom már vagy tíz éve említettem egy fülorvosnak. Megvizsgált, kikérdezett, majd közölte a diagnózist: semmi rendkívüli, tanuljak meg ezzel együtt élni. A sokat repülő pilótáknál is tipikus ez a probléma. Akkor sem értettem az összefüggést, ma sem. Ha a pilótáknál gyakran igen, akkor nekem kötelező? Egyébként meg, annyi dologgal élek együtt  … ez már belefér.
Jól kizökkentem! Elvesztettem a koncentrációmat! Akkor most kis szünet, egy jó pohár szűrt víz és leírom a számok közötti összefüggéseket - könnyebb lesz, mint a fül-orvosi talány megoldása.
Kifordultam a székemmel és rögtön szakmát váltottam–volna- lesifotóssá, ha fel lett volna töltve a kis digitális csodagépünk. De nem volt, így hát sima kukkoló státuszban követtem az ablakon kívül zajló történéseket: elegáns sárga mellényes urak és hölgyek bérelhető lakást kerestek, hosszabb időre, sürgős a dolog, nagyok a családok … feltűnt, hogy nem valami jól neveltek, egymás szavába vágtak, hangoskodtak és nem volt cipőjük!
Hihetetlen látvány és hallvány volt. Hat, hét, nyolc esetleg tíz –állandóan mozgásban levő, ezért megszámlálhatatlan - picinke cinke repdesett, csivitelt, kiscipőzött össze-vissza a szomszéd lakások erkélye, a folyosó napárnyékolt sarkai és a mi erkélyünk között. Veszekedtek, vitatkoztak, cikáztak zuhanó-repültek, pózoltak, keresgéltek. Olyan heves társasági és családi életet éltek itt a szemem láttára, fülem hallatára –orvos látogatási szándék törölve - hogy egy húsztagú olasz család tanfolyamra járhatott volna hozzájuk. Voltak köztük nyugis cinkék is. Közülük az egyik leszállt az erkélyünk korlátjára egy gyönyörű bordó erika-bokor tövébe. Megkóstolta a pompás virágot, nem ízlett neki, de a földben talált valami kis kárpótló csemegét. Hosszasan nézegette még az erkélyünk lakásnak való zugait, mutogatta magát –lehet, hogy a fotóst várta, aki sajnos nem volt elemében- aztán ahogy jött, úgy ment. Jól megfigyeltem, talán levegőt sem vettem, hogy meg ne ijedjen. Nagyon szép, szín és formatervezett kismadár, aki cseppet sem hasonlít szerény, szegény „ A cinege cipője”- ben árválkodó felmenőjéhez. Egy másik elegáns, határozott ámbár mezítlábas vendégcinke - amolyan főnök típus- a szomszéd úr erkélyén állva osztotta az utasításait, ki merre repüljön, mit, hol figyeljen. Szemmel láthatóan roppant izgatottak voltak és nagyon keresték a helyüket. Kis röpgyűlés és a kis csapat elrepült. Örültem, hogy itt voltak. Olyan volt, mint egy 3D-s kisfilm. A „VÉGE” felirat megjelenése után –a stáblistát meg sem várva- visszafordultam az irodámba. Amíg a számítógép rendezte sorait, végigpörgött újra az agyamban a kisfilm … de helyesek voltak, és milyen szépek és és és … de, ha VÉGE, akkor vége.
Egy idő múlva visszajött a zajos cinege társaság, tettek egy tiszteletkört és azóta sem láttam őket.
Utánanéztem a kis vendégeknek a sok-mindent tudó Google-ban. Hiba volt …
Már nem is bánom, hogy nem költöztek ide. Télen azért besegítek nekik a túlélésbe.
Génkezelt táplálékukban bele tesszük azt a módosult génjeiket visszamódosító információt, hogy a földből tessék kicsipegetni a pondrókat, pajorokat, a fákat tisztítsátok meg a kártékony rovaroktól … Ösztön! lányok-fiúk, ne éljetek vissza azzal, amit a természettől kaptatok! Dolog van! Na jó, néha bulizzatok, a jó ízlés határain belül. A civilizációt használjátok ki, de ne kihasználjátok, gondoljatok rosszabb sorsú társaitokra, meg az unokáitok unokáira! méltóság, szerénység, környezettudatosság!
Óójaj! miket írogatok itt összevissza a cinkéknek? időt, pénzt, ózonlyukat nem kímélve? … csak ne lennénk olyan hasonlók … 

76.jpg

SZAVAK - fény-képtelen poszt

Válságba kerültem. Manapság ez nem nagy kunszt. Minden és mindenki válságban van, volt vagy lesz. Valljuk be, már megkedveltük, hiányozni fog, ha egyszer nem lesz. A válságválaszték bőséges, engem most az írói –pontosabban poszt-írói – válság szemelt ki …
Előfordul az ilyesmi a legjobb posztolóknál, mi több a legjobb íróknál is, így nálam már épp itt volt az ideje. 73 – zsinórban!
10 évvel ezelőtt elkezdtem régi családi történeteket írogatni. Örültem, hogy újra önállóan tudok írni! – a számítógépen. Azzal a titkos beképzeltséggel fogtam hozzá, hogy majd, majd, majd unokáim is olvasni fogják és apukájuknak is elmesélik, ha netán ő még nem tudná, vagy már el is felejtette volna, mik történtek anno … azaz most. „Gyorsan” leírtam néhány sort, amikor meghallgattam, majd elolvastam Eszterházy Péter „A szavak csodálatos életéről” előadását. A Mindentudás Egyetem tanévnyitóján hangzott el, a szerző előadásában. … ezek után próbálkozzak? Lemondtam krónikás szándékomról, legalább is el-napoltam, el-éveltem.
… egyszer aztán eszembe jutott életem két csodás magyartanárnője, Sári néni és Hajnalka néni. Ők sokszor mondták, hogy gyakoroljam az írást-olvasást. Az olvasással nem volt probléma, de írni nem lehetett hosszasan hason fekve, piros mogyorós falogatás közben.
… aztán kaptam egy bizalomteljes, megtisztelő felkérést, hogy írjak egy bekezdést (14-16) oldalt egy könyvbe. A könyv az eutanáziával foglalkozik, több oldalról vizsgálva az egyre vitatottabb tárgykört. A terjedelem mellett volt még egy ijesztő, 3 hét alatt kellett elkészülnie. Sikerült!
… az írás gondolata ezután már nem hagyott nyugton. Másfél éve elkezdtem, heti rendszerességgel –khm,khm- betűket pötyögtetni egymás után, írásjelekkel gazdagon megszórva. Ebből lett a blogom. Speciális írást segítő eszközömmel, ami önmagában véve egy technikai bravúr, összehozzuk.
Tudok mesélni az Eszterházy Péter által jegyzett „A szavak csodálatos életéről” és a szavak önálló életéről. A virtuális billentyűzeten egy-két milliméteres leütési pontatlanság következtében –konkrétan melléütés - a szavak képesek önálló életre kelni. Ez a zseniális kis tárgy lehetővé teszi, hogy a számítógépen írjak, de mákszemnyit sem segít abban, hogy jól írjak, épp ellenkezőleg. A gondolataimat hagyja szétszóródni, mi több, még segít is a szétzilálódásukban. A helyesírás szabályai? – mintha nem is léteznének! Ellenem van, értem! Vicces dolgokat produkálunk, mi ketten.
Adott esetben a virtuális billentyűzeten apró fejmozgatással működtetett egér más betűt rögzít, mint amit szeretnék, mert 0,8 másodperc után, úgy érzékeli a gép, hogy lenyomtam azt a billentyűt, amire az „egér” csak úgy, önállóan ráugrott. A kis zseni nem tudja, hogy „ő” csak a közvetítő eszköz, a cél mégiscsak a gondolataim közlése. Vagyis, erre irányuló kísérlet. Gyakran megtörténik, hogy kimarad egy-egy betű, néha több, vagy véletlenszerűen felcserélődnek. A 101 gomb variálása végtelen számú lehetőség!  A leírt eredménnyel akkor szembesülök, ha megszakítom a betűsor rögzítését és elolvasom, amit rögzítettem. A kettőt egyszerre - írás, olvasás- nem tudom megtenni … közben még gondolkodom is. Néha elképedek a munkám részeredményein. Vagy azért, mert hibátlan, vagy azért, mert annyira hibás, hogy nem is értem a képernyőn megjelenő betűkombinációt. Ha sietek várható, hogy hibás lesz a rögzített szöveg, de azt gondolom, nem baj, csak legyen meg, később úgyis tudni fogom mit akartam … hát nem! Nem tudom! Néha nagyon nem! Ilyenkor rejtvényfejtés következik. Vajon mit akartam leírni, amikor ez sikerült: HLGYTAJI?
Mit is magyarázok itt hosszasan? Íme, néhány gyöngyszemem az elütéseimből. (Igyekszem szemléletessé tenni a LIBÁKAT – HIBÁKAT, az első szó, amit leírtam és a második –a kötőjel utáni-  amit le akartam írni.) Ezekből az unokáim is látni fogják, hogy a lónak LÉGY LÁBA VAN - NÉGY LÁBA VAN mégis …  ÁLSÁG a – VÁLSÁG,  nem kell komolyan venni!
De CIPOT ENNI- CIPŐT VENNI – nem mindegy, persze, ha az ember nagyon ÉDES- ÉHES és talál egy ennivaló kis cipőt … lehetőleg rózsazsint – rózsaszint, az más.
MIÉRT IS KEZDTEM EL INNI – IRNI? –ÉRTKETLENÜL – MÉRTÉKTELENÜL mármindeggyis! Aki nem vigyáz az BESEGGEL – BETEGGEL –ARÁNYSZABÁLY – ARANYSZABÁLY! Én szóltam … Aztán jön a TRÓNOSZTÁS - TRÓNFOSZTÁS –– na, ez a nagyon nem mindegy!
MA ÉJSZAKA ÖN A HUGOM - MA ÉJSZAKA JÖN A HUGOM – rossz az, aki rosszra gondol! OLVAGATTAM – OLVASGATTAM, mígnem hozzám bújt a SIMULÁTOR – SZIMULÁTOR. De akkor jött VÖRÖCMARTY – VÖRÖSMARTY és azt mondta, hogy ez EHETETLEN – LEHETETLEN! hacsak nem BILI – a BULI !  Ezt a véletlent! de azért az EB-WEB  sem kutya, mert ő egy LAPITVÁNY – ALAPITVÁNY –átment rajta az úthenger ! A ÜRGETÉS- SÜRGETÉS –nek ÁRA a PÁRA, FÜRGE - ÜRGE előnyben!  ZENE –ÜZENET az olvasók HLGYTAJI – HÖLGYTAGJAI nak az ÁMITÓGÉP-SZÁMITÓGÉP-ből.
Kedvencem: … LONDONBAN RUKKOLÓ FIA AZT MONDTA, HOGY ZSUZSI –Krajnyák- HIHETETLEN NYUGALOMMAL VÁRJA A ÖNTŐT” –csak 2D hiányzott: Drukkoló, Döntőt.
A virtuális klaviatúrán nincs hosszú „i” betű. Egyesével javítom –utólag! Ennyi „i”-t már rég javítottam. Hja! ha egy ÜLT- ÜZLET beindul … sírva-írva nevetek magamban, magamon …
ÉGRE – VÉGRE – VÉGE!