Antal Zsuzsa blogja


BOLDOG EMBER A HÍDMESTER

2013. szeptember 05. - Antal Zsuzsa

Nemrég olvastam egy cikket, a Lánchíd hídmesteréről szólt.
Elöljáróban: főiskolás koromban sokszor előfordult, hogy gyalog mentem át az alagúton, tudtam, hogy szennyezett a levegője, mégis vonzott a hangulata. Az alagút végénél, a Budai hídfő közelében, volt egy ajtó és egy ablak. Lakásnak látszott.  Amikor elmentem előtte mindig átfutott a gondolataimon: nem létezik, hogy itt lakjon valaki, az elképzelhető, hogy ez valakinek a munkahelye. Titokzatos, sejtelmes hely a kívülálló számára.
A HVG cikk a HÍDMESTER-ről szól, aki abban a lakásban él a családjával és ott dolgozik, őrzi a Lánchidat és őrködik a kapcsolódó gigantikus vas-szerkezeteket felett. A hídmester-ség nem egy a szakmák, vagy munkahelyek közül, sokkal több annál. Különös rajongás. 

72_1.jpg

A Híd mestere -Fazekas János- kilenc éve vigyáz a főváros legidősebb hídjára.
„Nekem a Lánchíd az otthon, a Lánchíd a nulla kilométer. Innen indul ki minden". Ötven évvel ezelőtt gyakorlatilag ide született az alagútba, mivel előtte 41 éven keresztül az édesapja felügyelte a Lánchidat és a Budai Váralagutat. Itt éltek a Várhegy tövében egy szolgálati lakásban. „Amikor járni kezdtem és kinéztem a lakásunk ablakán, a Lánchidat láttam, ezért már az óvodában is nagyon sok Lánchidat rajzoltam."
Amikor édesapja meghalt, az volt a kérése, hogy fia vigye tovább a mesterséget, ő pedig nem csak kötelességből vette át tőle a munkát. „Imádom ezt a hidat, a világ legszebbjének tartom. A híd tetején úgy érzem, mintha Budapest szívében lennék. Alattam zajlik az élet, és történnek a sorsok."
Szinte nincs is munkaideje, állandóan jelen van. A mai napig nem tud betelni a híd látványával, gigantikus méreteivel, páratlan arányaival. Ha összefestik, vagy bántják a hidat, az neki fáj. A hídmester bárhová megy a világon, pár nap múlva haza vágyik, mert annyira szereti magát a hidat és azt a meg sem fogalmazható érzést, hogy ő ennek a hídnak a felügyelője. A folyó egyedülálló illata fokozza a honvágyát.
„Úgy beszél a hídról, mint egy nőről, akivel kettesben lenni a legjobb, ha lehet, napfelkeltekor.” 

72_2.jpg

… a hídmester boldog ember. Eszembe fog jutni, ha arra járunk … és máskor is! 

Forrás:  HVG.HU A Lánchíd titokőre vitt le minket Budapest gyomrába

2013. május 08.

 

BUÉK 2013

Több, mint ötven éve anyuék szobájában rendeztem a karácsonyi és újévi képeslapokat. Nem is tudom, miért indulok Ádám-Évától már megint, de hát mit tehet az ember, ha már annyi UÉ van a hátam mögött? Sok B volt, … nem vagyok elégedetlen! Abban az időben amolyan társasjáték volt, üdvözlő képeslapokat küldeni a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek névnapra, születésnapra húsvétra, karácsonyra, nyaraláskor. Volt, aki az írásával kedveskedett volt, aki a kép különlegességével adta meg a módját. Anyu ezeket az üdvözlő lapokat évtizedeken át gyűjtötte, csak úgy beledobálva egy szaloncukros dobozba. Mentegetőzök, hogy nem is a felnőttek dolgaiban turkáltam, hanem már gyerekkoromban kibujt belőlem rendszerelvű látásmódom, amikor például a képeslap halmot megláttam, azonnal kedvem támadt szétszedni és rendezgetni, szaloncukor eszegetés közben. Mi tagadás, szórakoztatott ez a kis utókarácsony. Nézegettem, olvasgattam felidéződtek az üdvözletek küldőihez kapcsolódó emlékek. Korosáék, Ábrahámék, Béresék, Buék, Nagyék, megint Korosáék, Molnárék, ismét Buék. Mindenkit ismertem a képeslapok küldői közül. Béresék erdélyi rokonaink, Korosáék a hévízi ismerősök, Magdiék a szegedi barátok, de kik a Buék? Hogy lehet az, hogy ilyen sok helyes malackás, kéményseprős lapot írtak és én nem ismerem őket? Kezdtem összeesküvés elméleteket gyártani, amikor megpillantottam az egyik képeslapon a Boldog Új Évet Kívánunk, aranybetűs szöveget. Megvilágosodtam! Percekig hangosan nevettem magamon, a szőnyegen fetrengve. 

Boldog Új Évet Kívánunk szeretettel!
Zsuzsáék és Buék

MALACSOR.jpg

Válasszon magának mindenki malacot! Sütünk még!

FONTOS KIEGÉSZÍTÉS:

2015.01.01-én megtaláltam a BU család fényképes családfáját:

bl_xbuek.jpg