Antal Zsuzsa blogja


AZ ANYÓSNYELV

2015. június 05. - Antal Zs

Kirándulás az anyósnyelvem körül:

az anyósnyelv, vagy fácánlevél, más néven tigrislevél – hivatalos nevén Sansevieria-, a liliom-félék családjába tartozik (a Zsuzsanna név jelentése liliom). Őshonos a trópusi Afrikában és Ázsia egyes részein, de megtalálható Dél Afrika melegebb vidékein, Afrika keleti partjainál lévő szigeteken is. Európába – minden bizonnyal – keletről, vagy délnyugatról jött hajóval. Hazánkban az előszobák fa ládáiban tűnt fel először. A ’60-as évek derekán minden rendes háznál volt anyósnyelv. Általában az előszobában álldogált. A szobában szebb virágok voltak. Akkoriban nekem egyáltalán nem tetszett az anyósnyelv. Olyan, semmilyennek tartottam, ráadásul kardot nyelt. Később megbarátkoztam vele. Már tetszik. … pedig nem tudtam arról,hogy triplán nevezetes növény!dsc03916.JPG   A kínaiak szerint a Hét Isten azoknak adományozta a hét erényt, akik anyósnyelvet - Sansevieriát tartottak. Az anyósnyelvtől ajándékba kapott hét erény: az alázat, a jóakarat, a szelídség, a jóra való buzgóság, az adakozás, a mértékletesség, a tisztaság (erkölcsi). 

A ősi kínaiak a lakás bejáratnál helyezték el a növényt ragyogó, mázas cserépben, amelyet sárkányok és főnixmadarak díszítettek. A hiedelem szerint a Sansevieria mágnesként vonzza magához a szerencsehozó sárkányokat. Nincs információm arról, hogy a kínai családoknak miben és mekkora szerencsét hoztak a sárkányok. Egy ősi kínai mondás szerint, a kínai mondásokban nagy az ősi igazság, ezért okom van annak feltételezésére, hogy a sokcsaládos Kína, sok családja él a Hét Isten hét ajándékával és jól bírja a szerencsehozó sárkányoktól kapott szerencse következményeit.

Mára tudományosan bizonyított tény, hogy az anyósnyelv a hagyományokon túli tulajdonságokkal is bír. A NASA és az Associated Landscape Contractors of America 1989-es tanulmánya szerint 17 növény olyan mérgező vegyszereket képes eltávolítani a levegőből, amit a legtöbb szobanövény már nem. Ilyen például a triklóretilén, a benzol és a formaldehid. A17 különleges növény egyike az anyósnyelv, mely mesterséges fény mellett is képes fotoszintetizálni, éjszaka is termel oxigént. Nem tudom, hogy lakásaink levegőjében milyen mennyiségben vannak jelen ezek a rosszul hangzó anyagok, előfordulnak-e egyáltalán, de ha vannak, akkor az anyósnyelvek ezek egy részét elnyelik és csökkentik a levegő széndioxid szintjét is. 

Egyébként pedig a növény szukkulens –szárazságtűrő. A víz visszatartásának titka a húsos, kardszerű levelekben és a vaskos rizómák*-ban van. Az anyósnyelv éjszaka is termel oxigént, ezért a legjobb helye a hálószobánkban van. Árnyékos helyen is jól megél. Mondhatjuk úgy, hogy szereti a naptalanságot.

Ez a szobanövény egy csodanövény!

Azért, legyünk óvatosak! Az éremnek is van két oldala, az anyósnyelvnek is. Vastag, tűhegyes végű levelei akár komoly sérüléseket is okozhatnak. Szúr és vág! A növény levele és hajtása mérgező! Ennek következtében allergiás tüneteket válthat ki. Ez megnyilvánulhat bőrpír, de akár hányás és hasmenés formájában is – ez utóbbi főleg akkor következhet be, ha valaki szájon át fogyasztja. bl_105_anyny.JPG

Említettem, hogy fiatal koromban nem tartozott a kedvenc növényeim közé. Változtak az idők. Öt éve dédelgetek egy Sopronból 22 éve elszármaztatott példányt. A család múltjának hűséges követője, szótlan tudója. Azért került fel arra a teherautóra, amelyikkel elköltöztettük a családi ház fontos és szükséges tárgyait Budapestre, mert volt egy üres hely egy négyszögletes, lambériából készült virágtartónak. Több jelölt közül őt választottam. Meghálálta. Hősiesen állta a sarat, étlen szomjan meghúzta magát a dobozhegyek mögötti bútorkazalban két hónapon át. Aztán évekig őrt áll a cserépkályha mellett, vigyázott anyura. Majd újabb költözés és tulajdonos váltás. Átkerült hozzám, az enyém lett. Nálam az ősi földtől és retro ládájától is meg kellett válnia. Kibírta. Sőt, megerősödött!

A nappali és a hálószobám határán áll őrt. Figyeli az erkélyajtót is. Figyeli, de semmi több! Álltabarát. Nem riasztja el a betévedő darazsat, legyet, szúnyogot. A hangyákkal azonban nem ápol jó viszonyt. A hangyafolyam kisívben elkerüli.

Időnként vannak problémáink egymással. Odacövekelten áll és néz, miközben nagy elszántsággal közelítek elektromos székemmel az erkélyajtó felé, ahol őrt áll. Látja, hogy erőlködöm, ügyeskedek, de egy centit arrébb nem lép. A múltkor a kezem egy picit megingott és mind a kétszáz kilómmal elütöttem. Forgott kettőt a tengelye körül és felborult. Megúsztuk! Karcolás nélkül. A növény is, a lábam is, a kaspó is. Sajnáltuk mindketten.

Az anyósnyelvnek lelke és virága van. Katonásan feszes, levelei közül nemrégiben vékonyka ág bújt ki. Lassan, titokzatosan, egyszerűen nőtt, általános kíváncsiságot keltve. Két hét alatt nemes, elegáns, királynői alkatú ékszer virágzott ki belőle. Sötétedéskor bontotta ki selyemszalagos, fényes liliomszerű virágokból álló illatos gyöngyös-bokrétáit. Napközben összehúzódtak a virágok, mintha elhervadtak volna. Aztán esténként újra éledt, naponta több és több virágot nyitott ki. Mindenkinek megmutattuk a botanika és a família üdvöskéjét. Heteken át tartott az ünnepi játék.

Azóta különösen kényeztetjük. Fénytelen helyen tartjuk, csak ritkán öntözzük. Nagyon vigyázunk rá. Azt mondják a Sansevieriára, hogy mindig szökni készül. Ugyanis rizómáival* gyorsan terjed, láthatatlanul, a föld alatt. A virágzás után feltűnően sok új hajtása bújt ki a földből. Vajon, tényleg szökni készül? Mi tévők legyünk? Építsünk köré egy szökés gátló védő hálót? Akadályozzuk meg a rizóma képzését? Nem! Hagyjuk szökni, ha szökni akar. Elszökni úgysem fog!

Az anyósnyelv nem összetett szó! Nem az „anyós” és a „nyelv” szavakból álló áthallás. Nem tudom miért nevezték el ezt a kedves, csinos, csíkos, éles, szúrós, reszelő, kard alakú levelekből álló növényt anyósnyelvnek. Minden hasonlóság a véletlen műve lehet, ha vannak véletlenek. Hallottam már, hogy egyesek otromba viccet faragtak belőle, mármint az anyósnak az ő nyelvéből. Az ilyenek próbálják ki, köszörüljék csak a nyelvüket ezen az ártatlan növényen. Kezdésnek a levélszéleket ajánlom! Nem marad adós az ártatlan! (ősi kínai mondás szerint az  ártatlanság a nyolcadik erény)

Lánykoromban nem kedveltem az anyós fogalmat. Később megkedveltem. A magam részéről tisztelem anyósom. A magam részéről magam is anyós vagyok. Ez az átlényegülés jelent meg a Sansevieriám virágában?

bl_105_anyny2.JPG

Kicsit hosszúra nyúlt az anyósnyelvem… csak, azt akartam tudatni a világgal, hogy az anyósnyelv virága nagyon szép! ... és azt, hogy rövid az út az anyósnyelvtől az internetig**.

* A rizoma szó jelentése: gyökértörzs. Szemre, hasonlít a krumplihoz, vagy a csicsókához. Giles Deleuze -francia filozófus- érdekes, könnyen érthető gondolatokat írt le rizóma elméletében. A rizóma a gyökértörzseikkel hálózatban terjedő növényekre jellemző, ilyen például a gyöngyvirág és ilyen az anyósnyelv is. Akinek van otthon tudja, hogy évről évre újabb területeket hódít, láthatatlanul a föld alatt terjeszkedve. A hálózatban az egyes növényegyedek kapcsolatban vannak egymással.

** Sokan azt állítják, hogy az internet is rizomatikus struktúrájú.

Kérdem én, van új a nap alatt?

 

 

A TRAFIK ÉS A TRAFIKOS

A trafik, az fogalom. Az nem egy bolt a sok közül, nem egy megtűrt ficak, ahol dohányárut és egyéb korlátlan számú dolgot lehet kapni, venni, beszerezni. Nem. A trafik ezer titkok tárháza. A trafiknak színe, szaga, illata, fénye és félhomálya, hangulata, vonzása, semmivel össze nem téveszthető légköre van. ... a mellett, hogy lehet vásárolni, mint egy boltban. 

A trafikos nem egy eladó a sok közül. Nem. A trafikos minden dolgok ismerője.

Egy igazi trafikban minden van, legalább is majdnem minden. Trafik-árú mindenképp! Édesapám cigarettázott, félig-meddig titokban Terv-ezett! Természetes, hogy apám volt az, akivel először megismerkedtem a trafikok egyedülálló hangulatával.

bl_tervszivarka.jpgSopronban, a Várkerület egyik trafikja volt a kedvenc helye, ha csak tehette ott vette Terv szivarkának becézett cigarettáját. Amikor apuval voltunk a városban, Edit is én is választhattunk magunknak valami apróságot, téli fagyit, fruttit, stolverket, Dörmögőt később már golyó-rágót, műanyag ékszert, piperét, egyszóval: valamit, bármit, akármit.

Mindig vettünk újságokat. Akkor nem online olvastuk a híreket. Rendszerint anyut is megleptük valamivel, néha Fürge ujjak-kal, nem mintha a nélkül nem lettek volna elég fürgék az ujjai... 

Aztán a Terv-időszak véget ért. Apám sem tervez már …

A dolgok változtak, de a trafik akkor még jó ideig maradt a régi …

A ’90-es évek közepén, a Hajós utcába költöztünk. A házunk utcafrontján volt a Tóni trafik. Ez a trafik olyan volt, mint az Oxford street Londonban, ami itt nem volt, az nem is létezett. Alapvető különbség a kettő között, hogy a londoni utca több száz méter hosszú volt, mindkét oldalán többemeletes nagy hagyományú üzletházakkal, ezzel szemben a Tóni trafik - galériájával együtt sem volt 20 négyzetméteres. Híres szomszédokból itt sem volt hiány, szemközt a Balettcipő, karnyújtásnyira az Operaház.Örök talány számomra, hogy volt képes „A” trafikos Lili és Éva megjegyezni ezernél is több apró cikk helyét, árát, darabszámát … számítógép nélkül!

Dohányárut nem vásároltunk … bár… mégis! Szabolcs apukája egy időben pipázott … hosszas vitákat folytattam fiókámmal arról, hogy miért akarok pipadohányt venni apának ajándékba, ha a „dohányzás káros az egészségre és olyan sokba kerül, hogy legalább 10 műanyag markolót vehetnénk belőle, de lehet, hogy még százat is. A Tóniban van egy csomó, pedig ez ritkaság!”

bl_traflili.jpgÉva és Lili a tulajdonosok. Ketten alkották a teljes személyzetet. Vagy egyikük, vagy másikuk volt a trafikban. Ketten együtt csak néha, akkor is pillanatokig. Mint trafikosok kedvesek voltak, gyerekvigyázásban pedig felülmúlhatatlanok. Gyakran hagyhattam rájuk Szabolcsot, amíg rohanvást elintéztem a környékbeli tennivalóim. Ma is hálás vagyok ezért. Kapcsolatuk legszebb pillanata az volt, amikor a fiam először bemehetett a pult belső oldalára… alig látszott ki a feje –pedig dobogón állt- ragyogó arccal várta a betérő vásárlókat. Minden alkalmat kihasznált arra, hogy ott lehessen … Végül aztán, nem tanulta ki a trafikos mesterséget.

A Tóni trafik is egy kis darabja a történelemnek. 1957-ben nyitották. Egy, a születésétől rokkant embernek adta az állam, megteremtve ezzel az önállóság és az anyagi függetlenség lehetőségét. Abban az időben sok trafik került a rokkantak tulajdonába. Tóni a tulajdonosáról kapta a nevét, aki kerekesszékben ülve szolgálta ki a vevőket és vitte az üzletet. A keresztneve Antal, de mindenki Tóninak hívta. Ő pedig Tóninak nevezte el kedvenc "gyermekét", a trafikot. Új tulajdonosai máig megtartották az eredeti nevet. Tiszteletből, meg miért is ne … még évtizedekig működött a hagyományos üzemmódban. Ma már nem klasszikus trafik a Tóni!  A Terv is füstbe ment már …

Új szelek, új trafiktörténelem:

Bächer Iván: A művelt trafikos

– Jó napot!
– Jó napot!
– Maga itt a trafikos?
– Én. Én… voltam.
– Hát igen. Én meg leszek.
– Hogy-hogy?
– Én nyertem el a koncessziót erre a trafikra.
– Gratulálok.
– Köszönöm. De csak júliustól…

– Jó napot!

– Jó napot!

– Maga itt a trafikos?

– Én. Én… voltam.

– Hát igen. Én meg leszek.

– Hogy-hogy?

– Én nyertem el a koncessziót erre a trafikra.

– Gratulálok.

– Köszönöm. De csak júliustól…

– Tudom.

– Ezzel kapcsolatosan lenne egy kérésem.– Parancsoljon!

– Hány éve csinálja ezt?

– Itt vagyok huszonnégy éve. Apámtól vettem át a boltot. Ő meg azóta csinálja, hogy visszajött a munkaszolgálatból.

– Aha. Katona volt.

– Hát majdnem. Mindenesetre én szinte beleszülettem.

– Nagyszerű. Volna egy ajánlatom.

– Tessék.

– Tanítson be engem egy kicsit. Én májusban, júniusban beülnék ide, és nézném, hogyan kell ezt csinálni.

– Mivel tetszett foglalkozni eddig?

– Önkormányzatnál voltam. Besegítettem ebbe-abba. Szóval egy kicsit betanítana, én meg fizetnék ezért. Én is jól járnék, és maga is könnyebben kezdhetne új életet.

– Értem.

– Rendben van így?

– Rendben. De van egy feltételem.

– Igen?

– Önnek most felolvasnék egy kis írást, és ön azt meghallgatja.

– Írást? Minden le van papírozva már. Nézze…

– Nem, nem, nem olyan írás. Szépírás. Egy kis tárca.

– Tárca? Az meg mi?

– Olyan, mint a novella. Csak egyszerűbb. Ezt Szép Ernő írta. Ezelőtt ötven éve.

– Olyan régen?

– Nem volt az olyan régen. Na, üljön le, ott hátul talál egy stokit.

– Stokit? Ja, ez. Kényelmesebb szék nincsen?

– Nincs.

– Majd lesz.

– Persze, lesz. De addig üljön csak erre és hallgassa. Ezzel készültem a maga fogadására. Már vártam ugyanis. Szóval: „Magas rangú katonatiszt felesége, méltóságos asszony, szép asszony, elegánsan öltözködő. A kalapjait Roth Margit üzletéből szerezte be, az a Váci utcai bolt volt a legelőkelőbb kalapszalon Pesten. Egy szép napon, harminckilencben, benyit Roth Margithoz (Ő mesélte el azután nekem ezt a látogatást), benyit hozzá, próbál egypár kalapot csupa szokásból, azután leül, rágyújt és odakéri Roth Margitot ahhoz a csipkés, virágvázás asztalkához.

Üljön le kicsikét, édes Margitkám, szeretnék valamit megbeszélni magával. Bizonyára nem hallotta még, mert ez még nem nyilvános, hogy a zsidóktól elveszik az üzleteket. Igen, Margitkám, és elhiheti, hogy fáj a szívem, mikor ilyen újságot kell magával közölnöm. Mikor? Hát édes szívem, ez egy-két hónap kérdése. Csak most kezdik előkészíteni a belügyben az illető törvényjavaslatot. Elég sajnos, hogy maga is zsidó, Margitkám, vagyis hogy zsidó származású, no igen, de ebben az esetben a kitérés nem jelent semmit. Szóval drágám, a maga szép üzletét is el fogják venni. És miután így áll a dolog, amit én szívem mélyéből sajnálok, tudhatja, milyen jó barátnéja voltam mindig magának, hát édes jó Margitkám, én rögtön arra gondoltam, a maga üzletét én fogom kiigényelni. Négy gyerekünk van, az uram sajnos a ráeső örökséget még kapitány korában elkártyázta, hát nekem igazán isteni ajándék lesz ez a kalapszalon.

Nahát most rátérek, Margit édes, avval a kis kéréssel jöttem most magához, foglalkozzon velem kicsit, mondjuk mindennap tíztől tizenegy, fél tizenkettőig itt leszek magánál, gondolom, olyankor ér rá legjobban. Tanítson, neveljen bele a kalapdivat titkaiba, az eladás művészetébe; a bolt halálbiztos az enyém lesz, az uram már megtette ebben az irányban a lépéseket, és magának ugyebár csak jól fog esni, hogy velem foglalkozhatik, és hogy én leszek az örököse, nem pedig egy ismeretlen valaki. És én sohase fogom elfelejteni az én szeretett Margitomat. No, ugye, tubicám, rendbe vagyunk. Én azt hiszem, már holnap elkezdem a tanulást. Már fél tízkor? Hogyne, jöhetek, milyen kedves maga. Jaj, rohannom kell a fodrászatra, csókolom, aranyos, hát a holnapi viszontlátásra, pá.”

– Hm. Érdekes. Nem tudom, ezt miért olvasta nekem föl. Hisz’ maga nem is kalapos. Mindenesetre maga egy művelt ember.

– Nem vagyok művelt. Csak szoktam olvasni néha.

– Maga egy művelt ember. De azzal már itt nem fog sokra menni. Na, mindegy. Akkor holnap jönnék. Mondjuk fél tízkor… Fél tízkor jó lesz nekem is.

– Kérem. Várom.

– Viszlát.

– Viszlát. Cső. Csákány. 

Manapság nincs trafik. Addig is:

bl_tertrafik.jpg … nem volt olyan táblám, hogy "Elugrottam a kalaposhoz" Rögtön jövök!

A LÁBBELI


A lábbeli

Adhattam volna azt a címet is, hogy „A cipő” de ez pontatlan. A lábbeli és a cipő  között olyan rendszertani különbség van, mint a rovar és a bogár között. Azaz: nem minden rovar bogár, … de minden cipő lábbeli! …miért lábbeli? … valójában lábküli.

A múlt év végén poszt-fogadalmat tettem: megírom azt a témát, amelyik elsőként áll össze közreadhatónak minősíthető módon. A hatalmas volt a gondolatok tülekedése … „A cipő”  lett a szerencsés … késésben vagyok!

Amióta csak emlékszem az emlékeimre, a cipő mindig fontos volt nekem. Természetesen volt pörgős szoknyához illő lakkcipőm és minden más cukiság, ami adott időben létezett. Gimnazista koromra -szépnek nem mondható- széles, bütykös lábfejem lett. Az atyai örökség része. A’60-as évek végén, csak protekcióval tudtunk jó cipőhöz jutni Sopronban. Húúh … az az egymást túlkiabáló tömeg, kék köpenyes eladók, durva barna dobozhegyek, egyszerre csak az egyik cipőt lehetett annál, aki éppen próbálta felpróbálni, ha jó volt azt visszaadtuk és megkaptuk a pár másik darabját. Közben várakozás izzadtan, télikabátban, taposás a tegnap elkészült puha-pihe sálamon, fülledt tömeg. … ha a pár másik darabja is jó volt, visszaadtuk és kértük a blokkot –a kis indigós, kétpéldányos. Közben apu már a pénztársorban araszolt, anyu az árukiadónál várta a cukorspárgával átkötött zsákmány. Ha minden jól alakult, a sarkon kibontott cipős dobozban az a két cipő alkotott egy párt, amelyikeket a részletezett körülmények között külön-külön felpróbáltunk.  Volt egy hangulata!

bl_99_cipomini.jpgHazafelé menet megcsodáltam egy cipész mester kirakatát. A sarokban, gyűrt selyem alátéten állt egy tökéletesen megmunkált, alaposan kidolgozott 1:4 arányban kicsinyített, úri (férfi) cipő, benne sámfa. A város egyik legjobb cipészmesterének apró, elegáns, bravúr-darabja. A kirakatban ortopéd cipők is díszelegtek, mindig megnéztem, milyen kis otrombák! Nem gondoltam, hogy testközeli kapcsolatba kerülök velük, sőt ...

Cipőrajongásom következő állomása: KMF -Műszaki főiskola; cipőgyári gyakorlat; alja műhely. A név nem a műhely épületen  belüli elhelyezkedésére (alja), nem is a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyére (alja) utalt, egyszerűen itt készült a cipők alsó része (alja). A felsőrész már készen érkezett ide fentről, a tüzödéből ... A nagy cipőgyárak alja-műhelyeiben több ezer pár egyforma cipő készült naponta, szalagonként. Egyik nap barna női „pumps” -fűző nélküli női cipő-, másik nap fekete női „pumps”, harmadnap fehér lakk menyasszonyi „pumps”, tüll virággal, a következő nap ugyanaz szatén-masnival. A gyár legalább 10 szalagon , három műszakban ontotta a cipőket. A hatalmas Szovjet piac nyelte, nyelte százezer számra. Mennyiségre mentünk, nem minőségre!

Később szórakozásból készítettem magamnak, magunknak lábbelit, cipőt nem. Romániában a tengerpartokat, másutt a hegyeket, völgyeket saját készítésű egyujjas sarumban, szandálomban, klumpámban jártam végig éveken át. Szerettem a natúr bőröket, kedvencem a vixos tehénbőr volt. Főképp abból készítettem lábbeliket, öveket, táskákat, tárcákat. Azok a régi szép idők!

Pikkpakk* 

Családunkban a kézimunkázásnak nagy hagyománya volt. Anyu az apácáknál szerezte meg ez irányú alapműveltségét, amit autodidakta módon fejlesztett minden irányba. A lábbeli készítésnek nem volt mestere, bár a szép cipőket mindig szerette, most is szereti. A cipőkészítés „papucs” szekciójában jól mozgott kötött, horgolt papucsok készítésével. Viszont, a mai napig verhetetlen táska, tárca, neszesszer, kulcstartó varrásban. A hagyományos foltvarró technikák mellett új dolgokat is kipróbál. Mindent mesterfokon űz, amihez hozzáfog! Most is tagja egy klubnak, ahol nemrég megtanulták egy olyan kis tárgy készítését, amely 2x3 db milliméter pontosan, kézzel kivágott ováldad formájú műanyag lapocskából, és 2x3 db milliméter pontosan, kézzel kivágott textil darabkából áll. Az előkészített darabok mindegyikét többszörösen kell fércelni és összevarrni, újra fércelni és összevarrni, az utolsó oldal kivételével. A bevarratlan oldalon nyílik és záródik -titkosan- a csinos, praktikus kis darab. A tárgy – amellett, hogy szép, jópofa, extra, vagány- nagyon praktikus. Lehet például tároló, vagy tartó, de dobozkának is kitűnő. Neve is van: pikkpakk*. Elképzelni sem tudom, honnan kapta ezt a beszédes nevet? A készítés folyamatáról biztosan nem! 

 bl_97ppw2.JPG  

bl_97ppw2.jpeg  bl_99ppwf.jpeg

 

 

 

 

Pikkpack*

Újságot olvastam, online! Unalmas cikkek egymás után … nincs hír. Úgy látszik, ma sem harapta meg a postás a kutyát! ... vagy: a sajtónak nem szólt senki?  Scrolloztam a képernyőn … állj! … vissza! a pikkpakk benne van újságban? …vagy hirdetés? … pedig láttam …Na végre! ...A cikk címe: Siker lesz-e a Pikkpack? … mentegetőzően csodálkoztam, hogy igazán nem kellett volna ... újságcikket írni anyuék munkájáról, bár kétségtelenül hyper-extra darab, találmánynak nevezni azért némi túlzás... Ja! ... ez a pikkpack* nem az a pikkpakk*. 

 „ A közelmúltban nagy sikert ért el Gulyás Sára és csapata, Pikkpack elnevezésű cipőjével …” pikkpackcipő! … helyben is vagyunk. (Annyira helyben, hogy a nappali ablaka a Duna Cipőgyár –régi épületeire néz!) Azonnal beütöttem a Google keresőbe azokat a kulcsszavakat, amikről mindent tudni akartam: pikkpack, kickstarter, start up, dizájner, Gulyás Sára … csak úgy dőltek a linkek, klikkek, szájtok, infók …

Gulyás Sára és az ő pikkpackja ...

„Gulyás Sára egy innovatív ötlettel robbant be a nemzetközi dizájnerpiacra: a vásárlók által összeszerelhető Pikkpack cipőkkel. A koncepció: csináld magad. A bőr és a fűzők színeit mi választhatjuk ki, majd a mellékelt utasítás alapján magunknak fűzzük össze a hiperkényelmes surranókat. 

bl_99pikkpackkit.jpg

A tervező a MOME végzősei közül került ki, itt mutatta be diplomamunkájában a Pikkpack első verzióját. A cipők strapabíró és puha vízibivaly-bőrből készülnek, pamut cipőfűzőkkel kiegészítve, de a biciklisekre gondolva fényvisszaverő változatot is kaphatunk. A Pikkpack cipőkre azonnal felfigyeltek a dizájnblogok világszerte, bekerültek a Virtual Shoe Museumba, részt vettek nemzetközi dizájnturnékon és kiállításokon. A kezdő vállalkozásoknak pénzt gyűjtő Kickstarter oldalon indított projekt sikere nyomán most megindulhat a cipők gyártása … „

A cipőkészítés ősi mesterség. A cipő misztikum, mágia, boszorkányság!” ... nem tudom kitől idézek, de jól hangzik,nagy ívű! …és akkor jön Sári, aki mosolyogva újraértelmezi a cipészmesterséget! Csináld magad alapon! … ha már lábunkon a saját készítésű Pikkpack cipő, Anyu pikkpakkja is megér egy próbát!  

bl_99sari.jpg

                                                           Sári kezében anyu pikkpakkja.                                                            ... összefűz … a cipőfűző!

*„Érdekes szó ez a pikkpakk - pikkpack, több okból is. Az alakja alapján tipikus ikerszó, vagyis az első tagja elöl-, a második hátulképzett magánhangzót tartalmaz (mint az itt-ott, éjjel-nappal, tetőtől talpig stb.), és a második tagja bilabiális (két ajakkal képzett) hanggal kezdődik (mint a hinta-palinta, irgum-burgum, tutyimutyi, elegy-belegy, sundám-bundám és társaik). Ugyanakkor minden jel szerint nagyon újkeletű (talán a múlt század második feléből való), ami azt mutatja, hogy ez a fajta szóalkotás produktív (termékeny): a többi hasonló mintájára ma is létrejöhetnek hasonló alkotások.” (Nyelv és tudomány online folyóirat)