Antal Zsuzsa blogja


EINSTEIN

2013. július 17. - Antal Zsuzsa
Ő is volt gyerek Ő is Nobel dijas  
66_1.jpg 66_2.jpg

Ő is idősödött–bár nem érte meg az igazi öregkort
66_3.jpg

A jövőbe látott - akkor is - amikor ezt mondta?
„Attól a naptól félek, amikor a technológia meg fogja haladni az emberi kapcsolatokat. Akkor a világnak idióta generációja lesz.” 

… pedig az internet, a mobiltelefon akkor (1955 előtt) még körvonalazódó gondolat sem volt –az okos-telefonról szót se ejtsünk, azt is halkan! Ijesztő jövendölés! Jól haladunk … 

… azért ez kedves az utókortól: az Einstein-szorzó - főként fizikusok és matematikusok között elterjedt értékmérce. Aki közvetlenül találkozott és kezet fogott Einsteinnel, annak 1-es a szorzója. A hármas szorzó azt jelenti, hogy kezet fogott azzal, aki kezet fogott azzal, aki kezet fogott Einsteinnel. Tehát az értékszám a kézfogási kapcsolódási pontok számát jelzi. 

1-es ember már egyre kevesebb él. A szorzó az internet korában … lehet, hogy már 3 alatt is lehet? Csak jól kell kérdezni …? Becsüljük nagyon az 1-eseket… azokat is, akik nem fogtak kezet Albert Einsteinnel, de kezet foghattak volna … Minden relatív!

MIKULÁS

Halottam egy mai történetet és bár nem volt szándékomban mikulásos bejegyzést írni, mégis

Régebbről kell kezdenem: Mindhárom néhányorosomnak 9-10 éves gyerekek a főszereplői no és a Mikulás. Mindegyik gyerek tudja már, a nagy titkot, de szeretné nem tudni, lebeg az álom és valóság határán. Nagyon jó időszak!
51 évvel ezelőtt, amikor mi –húgom és én- 9-10 évesek voltunk, a Mikulás a maga földi valójában jött el hozzánk, mint évek óta mindig. Féltünk, amikor dörömbölt a szobaajtón. Kezében vasláncot csörgetett, mély hangján hosszasan korholt minket, majd azért mondott néhány dicsérő szót is az ajándékok átadása előtt, honnan tudta amiket mondott? Az ajándék átadásnál aztán egyszercsak lebukott a jó öreg. Igazi puttonyt cipelt, letette a padlóra és mi felismertük a szomszéd Karcsi bácsiék szüretelő puttonyát, Karcsi bácsi otromba vasutas cipőjét. Az esti lefekvés után, az ágyban kuncogva, felgöngyölítettük Edittel a Mikulás-rejtély részleteit évekre visszamenőleg. Az álom szertefoszlott.  Az ajándékcsomagokban még évekig voltak szaloncukor papírba csomagolt széndarabkák, rosszaságunk jutalmaként. A virgácsok sem aranyozott szálacskák voltak.
13 éve, Szabolcskám tudta, hogy Mikulás ügyben valami nem „kerek”. Elhatározta, hogy idén végére jár a dolognak. Hosszú, alapos munkával bonyolult csapda rendszert állított fel. Több napig tervezte, a kivitelezés is aprólékos gondos munka volt, hatalmas mennyiségű spárga, madzag, ragasztó felhasználásával. Kötelekből, zörgő tárgyakból álló labirintus épült, amit a mikulásvárás estéjén, mit estéjén? éjszakáján! még biztonsági biztosítékokkal egészített ki a kíváncsi gyerek. Az volt a cél, ha a gyanútlanul Mikulás, a csapdákba gabalyodva zajt keltsen, picit megbotolva leverjen valamit, és ezzel felébressze az ágyában ruhástul, éberen épp csak szundikáló Szabolcsot. Biztonság kedvéért egy működő elemlámpa is volt készenlétben. A Mikulás- leleplező akció tökéletesen előkészítve, le-he-tet-len! hogy, itt bárki is zajkeltés nélkül áthatoljon! Az alkotó annyira elfáradt, hogy a tervezettnél hamarabb és mélyebben elaludt. Az ajándékok reggelre, észrevétlen az ágya mellé kerültek, a csapda érintetlen volt. Rejtély!

Pár napja újra eljött az évi rendes Mikulás este. Egy ízig-vérig mai kissrácot éppen úgy izgat a rejtély, mint a korábbi 9-10 éveseket. Ő is nagyon szerette volna leleplezni a Mikulást, amint bemegy a szobájába és elhelyezi ajándékait az alaposan kitisztított csizmájába. Ismerte Szabolcs történetét, de ő sokkal korszerűbb és biztosabb megoldást talált ki elődjénél. Szép nyugodttan megvacsorázott, elvégezte az esti teendőit lefekvéskor beállította okos-telefonján a sötétben is működő kamerát felvételre állította, elhelyezte az ágyában a megfelelő helyzetbe és bekapcsolta a felvétel gombot. Ő alapos gyerek, gondoskodott arról is, hogy a töltés bírja reggelig ilyen apró dolgon nem múlhat az akció sikere. Végigaludta az éjszakát, bár az izgalomtól kicsit korábban felébredt. A félhomályban rémülten látta, hogy a csizmája üres, a telefonon folyamatos fekete mozdulatlanság. Lehet, hogy nem is járt még erre, vagy mi történt? Leugrott az emeletes ágyról, megpillantotta az ajándékokat. Örült, bontogatta. Iskolába menet az autóban, csak azon törte a fejét, hogy történhetett, a Mikulás járt itt, de a kamera nem rögzítette, pedig működött! Rejtély!
Jó az, ha vannak titkok, álmok, mesék.

 

 

 

EGY APRÓSÁG: EZT MÁR TEGNAP ÉS MA DÉLUTÁN MEGÍRTAM. ÚGY TERVEZTEM, HOGY ÁTOLVASOM, KIJAVÍTOM ÉS KÜLDÖM A RENDSZERGAZÁNAK, AKI FELTESZI A NETRE.

MAJDNEM ÍGY LETT, DE MÉGIS MÁSKÉPP: JÖTT HOZZÁM A GYÓGYTORNÁSZ, KEMÉNYEN LEDOLGOZTUK A MÁSFÉL ÓRÁNKAT, MÁR ELKÖSZÖNTÜNK EGYMÁSTÓL, AMIKOR KIDERÜLT, HOGY NEM MŰKÖDIK AZ ÁGYAM. A TORNÁHOZ SZÜKSÉGES MAGASSÁGBÓL NEM LEHETETT LEJJEBB HOZNI AZ ÁPOLÁSHOZ SZÜKSÉGES KB. 60-80 CENTIVEL. KIT HÍVJAK ESTE 8-KOR? AZT KÍVÁNTAM, MOST DŐLJÖN RÁM A VILÁG, VAGY ÁGYASTÓL SÜLLYEDJEK EL! TÚL SOK MÁR, AMIT EL KELL VISELNEM! A GYÓGYTORNÁSZ VISSZAJÖTT, ÖSSZEHOZTA VALAHOGY A KÁBELEKET, LEHOZTÁK AZ ÁGYAM A MEGFELELŐ MAGASSÁGBA, LESZIGETELTÉK A KÁBELVÉGEKET ÉS ISMÉT KÉSZ AZ IDEIGLENES MŰKÖDÉS. EZT AZ ELEKTROMOS ÁGYAT 14 ÉVE KAPTAM EGY ALAPÍTVÁNYTÓL, AKIK ANGLIÁBÓL KAPTÁK ADOMÁNYKÉNT. AZ ÁGY KÖZEL 30 ÉVES VOLT AKKOR. CSODA, HOGY MŰKÖDIK. A HOZZÁM HASONLÓ ÁLLAPOTÚ EMBEREKNEK ÉS A MINKET ÁPOLÓKNAK EZ LÉTSZÜKSÉGLET! A KÓRHÁZAKBAN ÉS MÁSUTT MÉG ILYEN SINCS, MINT AZ ENYÉM. ÖRÖM ÉS IDEGBAJ!

ÚR ÉS KUTYA

Tavaly tavasszal olvastam valahol, hogy  Bálint András készül új önálló estjére. Kutyaest lesz. Bálint Andrást, a Szerelmesfilm Oláh Jancsiját, korosztályom hölgytagjainak biztos nem kell bemutatnom. Mégsem kockáztatom meg, hogy kötelező néznivalónak ajánljam a fiataloknak. Azt a kort meg kellett élni. Félek, hogy nem értenék pontosan és vérig lennék sértve, ha nem rajonganának minden kockájáért. Megnézem újból!  Mellesleg – de inkább főképp - személyesen ismerem őt, nem titkolom, majd szétvet a szerénytelenség. Amikor olvastam az új est hírét, éppen írtam Andrásnak pár sort – írásaim, leveleim többszöri nekirugaszkodással készülnek el, most sem volt másként- így a levél végére még befért a kérdés „netán egy színpadon szerepel majd kedves, lomha, öreg kutyájával, Rómeóval?”  Erre következtettem ugyanis a címből.
Később, egy telefonbeszélgetésünk alkalmával, András megkérdezte, mit szólnék ahhoz, ha eljönne és tartana nálunk egy próbát, az Úr és kutya – önálló est próbáját? Hozzánk? Boldog lennék! – válaszoltam, habogva. Nem hittem a fülemnek. Abban maradtunk, ha már tudja a szöveget hív és jön. Nemsokára hívott és jött. Amikor csengettek, már csak azért izgultam, nehogy a liftben ragadjanak. Eddig nem fordult elő ilyen, de valamiért mindig lehet izgulni, ha az ember nem tud mit kezdeni magával! Minden kiválóan működött.  A különleges próba és azóta már a bemutató is lezajlott. Óriási sikerrel megy az Úr és kutya című darab a Radnótiban. 

Hetekkel ezelőtt, kértem András hozzájárulását, hogy blogom egy bejegyzésében írjak a nálam zajlott próbáról. Akkor még nem tudtam, hogy két bejegyzés lesz. „Persze! ha gondolja, átküldöm a Kutyanaplót, írtam folyamatosan, ahogy az est formálódott. Átvehet belőle, vagy csak olvassa el, ahogy gondolja!” Élve a lehetőséggel, idézek három részt: 

Bálint András: Kutyanapló 2011-12 

Augusztus 16.
Első felolvasás otthon Krisztának. Rómeó kutyám szokása szerint a lábamnál hever, mélyen alszik, álmában kicsit futkározik a lábaival, néha felébred és rámbámul, majd vakarózni kezd, a hátára hengeredik, aprókat horkant, becsukja szemeit és továbbalszik. Kis érdeklődést mutatott, de elunta.
Azt mondja Kriszta, milyen jól néztek ki így ketten, mi lenne, ha Rómeó ott lenne veled a színpadon. A kutyával csináld az előadást!

November 8.
Első korai próba a színpadon Rómeó kutyámmal.
Nem tudtuk, hogy ennyire öreg. Kétségbeejtő. Nehezére esik minden mozgás, a fényben a színpadon inkább aggastyánnak tűnik. Mondom Krisztának: elég egy vénség a színpadon! Nem tiltakozik.
Rómeó mindenesetre nem lehet a partnerem. Más kutyát kell keresni. 

Február 2.
Antal Zsuzsánál, elmondom neki a kutyaestet.
Zsuzsát a Mégis kinek az élete darab bemutatója kapcsán ismertük meg. Autóbalesete óta 13 éve ágyban él, csak a feje működik, az viszont tökéletesen. Érzékeny és intelligens asszony, és nagyon tud figyelni a másik emberre. Olvasta a könyvemet, látta a Radnótimat a színházban, megígértem, hogy ha elkészülök az új műsorral, elviszem hozzá.
Eljött Hárs Anna, ott volt Zsuzsa fia, Szabolcs és Robi, aki állandó segítő-ápolója Zsuzsának. Egy újpesti lakás nagyszobájában négyen ülnek velem szemben, délelőtt van, kicsit besüt a nap. Mindig izgalmas először elmondani egy anyagot mások jelenlétében. Gondoltam nem nézek rájuk, belebújok a dossziémba, felolvasom szárazon és pontosan.  De már a Babits versnél letettem a papírt, rájuk emeltem a szememet, aztán fölálltam a díványról, alkalmanként elmondtam, hogy épp ebben a pillanatban mit fog csinálni a kutya, vagy én hogyan viselkedem majd vele. Kezdtem játszani, felszabadultan. Kerestem a tekintetüket, figyeltem a reakciókat, láttam a mosolyt, hallottam időnként a nevetésüket, láttam mikor fáradnak. Merészeltem előadóvá válni, mert ők közönséggé voltak.
Utána beszélgetés a hallottakról. Zsuzsának korábban elküldtem az anyagot, ismerte az írásokat, érzékenyen reagált. Robi régi kutyás családból való, ő értette legjobban, a legtöbbször ő mosolygott. Ez valószínűleg így lesz, az úgynevezett kutyásoknak mást jelent majd ez a műsor, ők képezik majd a közönség érzékenyebbik részét.

Április 11.
Premier. Bajusz kutya első, Bálint András ki tudja hányadik premierje. 

Itt abbahagyom, a jövő kedden folytatom: ÚR ÉS KUTYA – próbája a magam nézőpontjából