Antal Zsuzsa blogja


TAKARÍTÁS –TAKARÍTÁS

2013. december 12. - Antal Zsuzsa

TAKARÍTÁS

Régi történet, mondhatom örökzöld!
Takarításban nem vagyok jó - sok egyéb mellett, ebben sem. Nem is voltam. De történeteim a dologról bőven vannak … sikerélményem kevés.
Talán ezért is nem értettem meg azokat a kolleganőimet, akik szabadságot vettek ki, hogy otthon alaposan kitakarítsanak. Az volt ugyanis határozott véleményem, hogy a szabadság nem arra való! A szabadság azért van, hogy az ember valami pihentető, feltöltő kikapcsoló dolgot csináljon, ami nem kell, hogy feltétlenül hasznos legyen. Ma már belátom, hogy a lakás kitakarítása is lehet örömforrás, de valahogy –vessen meg érte bárki- mégsem irigylem azokat a nőtársakat, akiknek ez a hobbija. Viszont, őszinte tiszteletem az övék, a nagyon tiszavirág életű, szivet-lelket gyönyörködtető gyorsan múló eredményű tevékenységükért!
Akinek ez a kenyere, az más.
Egyetlen példa a saját tapasztalataimból. Egy takarítós napomon –nem emlékszem, hogy miért adódott így- lehet, hogy aznap szabira ment az egész világegyetem a bolygóközi forgalommal együtt -  már éppen helyére tettem a söprű-lapát romantikus duettjét és azt gondoltam, egy villámgyors zuhany után lesz pár percem … amikor
-       Sziamamimegjöttem! csatakiáltással végigrohant egyetlen fiókám az előszobán, röpült a nyakamba és azonnal, sértődötten kérdőre vont
-       Te nem is örülsz nekem?” - lehet, hogy hátsó gondolataiban felsejlett a kétség  „…anyu beszélt a tanító nénivel!? ”
-       Dehogynem, drága gyerekem, most fejeztem be … - mit mondjak, ebből úgysem lehet jól kijönni- … csak, tudod egész délelőtt takarítottam és, és most … na gyere, vetkőzz és ebédeljünk. – az, hogy ebben elfáradtam az nem érv, egy anya egyszerűen nem lehet fáradt, nincs bekalkulálva …
-       De még nem vagyok éhes, egy kicsit még autópályázok! Jóó?
-       Nem egyáltalán nem jó, … de akkor csak egy kicsit, addig megterítek.
-       Anyaaa! mit csináltál a szobámban? hol a garázs? tudod, amit tegnap építettem? … erős logisztikai próbatétel volt a terítés, ilyen kérdések kereszttűzében.
-       Na, látod, hogy igazam volt tegnap is … minek állandóan pakolni? Úgyis mindent elő kell venni újra …  - Csak nem az a hullámpapír-doboz-halom volt az?- futott át … nem, az nem lehet!. … vagy mégis? … már mindegy, a kukából nem hozzuk fel! …tettem vettem, terítettem …
-       Már éhes vagyok, mi az ebéd? … eez a rondaság? … mi ez? –és már ott is volt a konyhában -reméltem, hogy elfelejti az építmény dolgot …  Micsoda?
-       Mi az, hogy rondaság az én rakott karfiolom? Kisfiam! tegnap még ez volt a kedvenced? … - én balga, még a piacra is lementem …
-       Igen, de Attila hozott reggelire hurkás szendvicset és úgy megkívántam, de csak egy harapást kaptam …
-       Eddig nem is szeretted a hurkát. Sőt kimondottan …
-       Megszerettem! –majd szép, szótlan családi ebéd következett…
-       Van hozzá cékla, kérsz? – jutott eszembe a mentőöv …
-       Te főzted?
-       Igen.
-       Akkor lehet, hogy jó! Mert a múltkor ettünk Zsófiéknál és olyan csúnya volt. Nem olyan, olyan …mint amilyent a nagyi szokott csinálni. – vajon elég szép, a saját céklám, mert az ízére figyeltem, nem a szépségére …  Huh, nem volt panasz!
-       Köszi anyu! egy kicsit céklás lett az asztal, letörölöd? … akkor megkeresem a garázst és már ott sem volt
-       … az autópálya megvan! – jaj, de jó! legalább az …
Gyerek el, anyja romjaiban … meg a lakás egy része is. De ebből a hurkával kevert garázs ügyből mi lesz? …
Minden múlandó. A tisztaság a rend, de még a garázs is!
… hát, biztosan ezért nem éreztem a takarításban rejlő örömöket szabadságnak.

81.jpg

Ezek a régi szép idők …itt még csak kunyhóépítés folyt, kettős kígyókerítéssel … a garázs csak később jött …

BARACK

Mottó:
Aki még nem evett jó házi barack-lekvárt, nem is tudja milyen az igazi barack!
Aki még nem ivott jó házi barack-pálinkát, nem is tudja milyen az igazi barack!
Aki még nem evett érett zamatos, édes, lédús, illatos, szép mosolygós sárgabarackot, … annak javaslom, hogy nyitásra menjen piacra, mert még vehet az idei utolsó kilókból! 

1994-ben, egy gönci hétmérföldes barackos gazdasszonyától kértem egy kosár kajszit a saját kertjükből.
-       Örömmel…- ígérte bizonytalan mosollyal az asszonytárs.
-       Mekkora kosárral kérsz?
-       Vennék 15-20 kilót – válaszoltam.
-       … meennyiit?
-       Miért? … ez sok?
-       Sok! … ha a férjem hozza föl, akkor abból te nem főzöl lekvárt. Nekem, régóta anyukám főzi, inkább vele beszélek, hogy tegyen be nektek is. - nem értettem, a télen ajánlották fel a lehetőséget. … zavarban voltam… többet szoktam befőzni.
-       Jaj! Ne fáradjon értünk a mamád, lehet kapni a piacon, csak gondoltam a gönci mégiscsak… - Aztán, érzékelve, hogy a társaság már rég túl van a mi lekvár-ügyünkön, nem habogtam tovább.
A kínos jelenet nem hagyott nyugton. Este megkérdeztem a férjemtől, hogy szerinte miért volt a rideg hangulat? Egy hónapja is, még annyira kedvesek voltak...
-       Tudod te egyáltalán, mi a Gönci barack? – kérdezett vissza.
-       Még jó, hogy tudom! … - máris nyeltem nagyokat,

68_1.jpg

-Tévedsz! ez a gönci barack- került elő a megcáfolhatatlan:

68_2.jpg

… és jött a megvilágosodás! Itt vitának nem volt helye! … hogy miből készült abban a szezonban a családi baracklekvár és barackdzsem?  Titok! 

Ez a kép sem az, mint aminek látszik…
Első pillantásra a kínai Nagyfalnak tűnt, pedig nem a GönciBarack befolyásoltsága alatt néztem.
Ez a boldogkőváraljai nagyfal. Pazar!

68_3.jpg

… mi köze a GönciBarackhoz?
Ősidők óta -2012- itt rendezik a Gönci Barack Fesztivált. Az idén már lekéstük, de lesz jövőre is! Elmegyünk! Ha gönci barack nem lesz - mert számtalan veszély leselkedik a híres gyümölcsre- attól a Fesztivál megrendezhető… legfeljebb kölcsönöznek Kecskemét, vagy Szeged környékéről a konkurencia hírös barackjából. Egy-két korty után ki veszi észre a különbséget.
A boldogkőváraljai nagyfalat, hasonló akadálymentességűnek látom, mint egy átlagos utca.
Könnyedén leküzdjük! … vagy nem könnyedén…
Az akadályok nem problémák…
A problémákat megoldjuk…
Sok sárgabarackos élményem van. Biztosan azért, mert szeretem!

UTAZÁSI KEDV

JÓ EGY KICSIT MÁSHOL LENNI… MOST KÜLÖNÖSEN ÉRTÉKELNÉK EGY KIS VIZET, LEHETNE AZ AKÁR … TENGERPART IS.  A VÍZ FÖLÉ HAJLÓ SZÁZTAGÚ PÁLMAFÁK ALATT BÉKÉSEN MARGARITÁT KORTYOLGATNÉK … KÖVEKET, KAGYLÓKAT GYŰJTÖGETNÉK … 

65.jpg

Erre a helyre gondoltam a kezdő sorokban, de nem ugyanerre a partot övező pálmasorra. 20 éve ugyanitt – néhány méterrel közelebb a parthoz- hatalmas öreg pálmák százai álltak és dőltek a tenger felé, az uralkodó szélirány maghatározta valószínűtlenül meredek szögben. Lélegzetelállítóan szép látvány volt. A pálmák egy megállíthatatlan vírusfertőzéstől megbetegedtek és 2-3 év alatt kipusztultak. Ez a kép néhány éve készült, az utódokról és azok utódaikról.  Öreg indián több generációra tervez! Mexico – Ixtapa.
De! élményekért nem kell távolra menni. Visszagondolva, mekkora dolog volt elbiciklizni a hatvanas években a Tómalomhoz, Sopronnál, a Balfi erdőn keresztül? Volt ott kullancs bőven, de akkor még nem fertőztek. Átúszni a tavat oda-vissza … (nincs 1 km, de számit ez?) … titkolni a szülők elől, aztán menőzni a hírrel a suliban. Egyszerű kerékpárom volt, a váltó …? Edit húgom, legfeljebb. Otthon rántott hús, uborkasaláta, petrezselymes újkrumpli, süti … hm!
Az erdélyi utazások, hogy csapongjak egy kicsit …  ’56-tól, 2 évente hazamentünk édesapám szülőfalujába, majd egyre nagyobb távolságra. Ott töltöttünk 1-1 hónapot. Micsoda utazások voltak azok. Eleinte két szülő, 11 csomag, két gyerek MÁV-val, vámmal! + egy táskára való hivatalos papír! Bátorság-próba!
Később -akkori férjemmel- Görögország busszal, gyerek nélkül. Még később repülővel és gyerekkel … Pazar! Csodák!
Amikor részem volt nagy utazásokban gyakran gondoltam arra, hogy csak legyen ez így sokáig, tudva, hogy egyszer ez is véget ér!  A hazaérkezések után –lehetőleg, még aznap- lementem a Dunához, vagy felmentem a várba. Egyszer leszaladtam a vecsési lakásunk közelében levő búzatáblához, ahol egy hónapja még ringott a mező, zöldfülű kajla napraforgók ácsorogtak hosszú tömött táblában. Mire visszajöttünk learatták a gabonát, elpotyogtatva álltak a szalmabálák és már nagy virággal sárgállott a csalfa napraforgó. Valahogy úgy, mint Bächer Anna festményrészletén:

65_2.jpg

Ez ma már minden szempontból történelem.
A baleset után is utaztunk, utazunk. Nem úgy és nem oda, de utazunk. Egyébként is, a nagy dolgok egyszeriek és ismételhetetlenek. Ez a látvány örömteli sokk volt – pár éve - Győr felé menet. Ilyen képet korábban Hollandiában láttam, itthon még nem. 

65_3.jpg

Most is van egy titkos uticélom … dolgozom a csillagok megfelelő  együttállásán. … két ember nem is elég. 

OLVASOM, HOGY JELENTŐSEN CSÖKKENT A MAGYAROK UTAZÁSI KEDVE. Megjegyzem: az enyém nem csökkent. Lehet, hogy másoknál sem a kedvben van hiány?
Egy Budapesti kissrác újságolta, hogy másnap is kirándulni megy a nagymamájával. Előző nap is voltak a Margitszigeten metróval és villamossal. Holnap metróval és busszal megyünk … hova is, Mama? … viszünk szendvicset meg vizet … Te voltál már a libegőn? –kérdezte tőlem, közbevetőleg. Elgondolkodott egy pillanatra, hogy lehet libegőzni kerekesszékkel? De ez nem ő dolga …
A legközelebbi kirándulást a  Duna-partra tervezem, itt Ujpesten. Legurulunk, eszünk két-két gombóc fagyit, közben nézzük a barátságossá karcsúsodott folyót, a húzó evezősöket, élvezzük a hűs dunai szelet, visszadobunk/elropogtatunk néhány dunakavicsot, lehet választani …

vagy: vagy:
65_4.jpg 65_5.jpg

Ha kedvem lesz, indulhatunk! …ha nem lesz elég „kedvem” nem eszünk sem fagyit, sem  dunakavicsot. Ez esetben spórolunk a fogorvosi költségeken is, + négy BKK vagy BKV jegy minimum! Lassan csak  összejön az az utazási kedvre való!