Antal Zsuzsa blogja


Ne fessük az ördögöt…

2012. június 26. - Antal Zsuzsa

Idézet egy korábbi írásomból,  amely a Literatura medica  könyvkiadó gondozásában a Párbeszéd a halálról c. könyvben jelent  meg, 2011-ben.
Korábban már említettem, van egy különleges szerkezetem az íráshoz „fényvezérléssel irányítható egér és billentyűzet.  A monitorra épített, maroknyi kis érzékelő, a mögötte futó program kommunikál a szemüvegemre ragasztott kis korong segítségével. Apró fejmozdulatokkal kezelem a képernyőre kirajzolt virtuális egeret és billentyűzetet. Lassú, nagyon koncentrált műveletsor, amit minden egyes karakter leütéséért megteszek.
Az első készülék 9 év folyamatos használat után javíthatatlanul meghibásodott. A kollégáim azonnal elkezdtek keresni egy hasonlót. A szálak végül az eredeti forráshoz vezettek. Ezt az eszközt, sajnos most is csak a tengeren túlról lehet beszerezni. Szinte hihetetlen, pedig igaz. Megrendeltük, és 5 nap múlva itt volt, működött.  Amíg megtaláltuk, és megérkezett az új, vergődtem. Kétségbeejtő pánikban voltam. Nem gondoltam, hogy ez a kis dolog, ennyire nagydolog az életemben. Valódi önállóságom egyetlen eszköze. Az önkifejezésem önállóan használható eszköztára a hangom, a tekintetem, és ez a szerkezet.” 

A 2 éve beszerzett új eszköz mostanában, néha furcsa jelenségeket produkál. Van esély arra, hogy romlásnak indult HAJDAN ERŐS... Határozottan hessegetem el magamtól még a lehetőség gondolatát is, de már nem zárom ki. Közben, valahányszor bekapcsoljuk a számítógépet - hogy odaülhessek tevékenykedni- gombóc van a torkomban, hogy működik e? Biztatom, drukkolok, hátha erősebb lesz a mágneses erőtér. Eddig nem hagyott végleg cserben, de ha bekövetkezik … Nem, velem ez nem fordulhat elő! Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, sokunkkal előfordult már hasonló tépelődés. Miért hagyjuk, hogy az utolsókig feszüljön a húr, miért várjuk meg míg elszakad. Aztán jön a pánik, az idegbaj és a „semmi nem számit” megoldás. Nagy eséllyel a probléma cserével orvosolható, de mi van, ha mégsem, ha nem is a szerkezet hibásodott meg, hanem valami más. De, mi más? A felelősségteljes magatartás az lenne, ha a fiókban várakozna a váltótárs. Ráadásul Szabolcs, mindig figyelmeztet, hogy nem úszom meg a cserét. Ő festi az ördögöt falra! Persze tudok okokat felsorolni, miért nem rendelek könnyedén, summásakat is. 

A saját problémámból kiindulva jutott eszembe pár dolog:
            Egyre kiszolgáltatottabbá válunk, minél több okos, ügyes praktikus, szép csoda kütyü segítségét vesszük igénybe. Önként, büszkén sétálunk be a csapdákba! Egymást is segítjük. Okos telefonjainkon nem könnyű telefonálni, viszont annyi minden másra jók. Igaz, ez sem akadálymentes. Gondoltam, hogy fel kellene találni az akadálymentesített érintőképernyőt. Bár lehet, hogy már van ilyen, csak nem ért magyarul.
            A műszaki eszközök élettartama egyre csökken, függőségünk egyre nő, állandóan cserélni kell újabbra, okosabbra, nem mellékesen drágábbra! Mi pedig fizetünk, lustulunk és butulunk! Nem nagyon, de kihagyjuk a mindennapi agy- tréninget, mondhatnám agy-fitnesznek is.  Apró példák: nem túl rég fejből tudtunk nagyon sok telefonszámot. Gond nélkül fel tudtuk hívni anyánkat, gyerekünket, munkahelyünket akár egy utcai készülékről. Manapság nem is nagyon törekszünk arra, hogy megjegyezzük, a mobilunk tudja. Ha véletlenül mégsem, felhívunk valakit, aki már küldi is sms-ben. Az utcánk végén lévő népboltban –ahova kis és nagylány koromban naponta bementem-  fillérre, mert akkor még az is volt-  pontosan tudtam mennyit fizetek a kezemben levő(!) kosár tartalmáért, mert sorbanállás közben kiszámoltam. Rémesen bosszantott, ha rosszul számoltam. A tizedes számmal is boldogultam, simán! Ja! közben előkészítettem a fizetendőt, már csak azért is, ha nem futotta a nálam levő készpénzből, akkor visszatettem a polcra a legkevésbé fontos dolgot. De később, a nagybevásárlásoknál is tudtam, hogy mennyinél tartok a vásárlásban, ha nem is forintra pontosan. A 99-re végződő árak voltak az emeltszintű nehezítések. Adott esetben bankkártyánkhoz ez nem volt szükséges, ha netán bőven volt rajta költeni való. 
Baj van, ha elromlanak, még nagyobb baj, ha elvesznek okos készülékeink. Nálunk pár éve csak egy kis buta veszett el és mégis több órán át kerestük a papírjait, napokig foglalkoztunk nemléte igazolásával. Közben vadul kezdtük pótolni az elveszett információkat. És! vettünk egy számmal okosabb kisbutát.  A költség, ráfordított idő stb. mellékes tényezőkről szót sem ejtek, annyira lényegtelenek. 

A felhalmozódó tudás ijesztő gyorsaságú, a tudomány túllépte az emberi aggyal még követhető következmények határait. Az átlagember már rég esélytelen. A tudósok sem tudnak, vagy nem akarnak, esetleg nem is mernek egyértelmű választ adni arra, hogy merre halad a fejlődés. Úgy érzem, hogy a MÁTRIX már itt van! Újabb filmajánló. 

Visszatérve az eredeti problémámhoz, most az a kérdés, hogy elkerüli-e az a felénk rohanó csillag a földet 20 ezer év múlva vagy sem? Mert, ha úgysem kerüli el, akkor minek nekem az a kütyü erre a kis időre? 

bocs, most hívnak szkájpon, 

akkor kedden: mi verte ki nálam a biztosítékot az Éltrevalók-ból?