Antal Zsuzsa blogja

A KÁNIKULA ÉS A HŐKÖZPONT

2015. július 30. - Antal Zs

Tombol a nyár! 36° árnyékban, de sehol egy árnyék! Mindenhol masszív kánikula!

Nálam is forr a levegő, égnek a vonalak. Sok ismerős kérdez, közöl, izgul, aggódik, panaszkodik nagyjából így:

  • Hogy vagy? Hogy bírod ezt a hőséget?
  • Végre itt a te időd!
  • Gondolom, nem fázol … mi majd’ megdöglünk itt és itt… (a helyszín szabadon választható, mindenhol kibírhatatlan!)
  • De legalább neked most jó! –szokták mondani.

… és valóban! Nekem jó, apró működési zavaraimmal együtt. 

Aki nyakát szegte –jó magasan, mondjuk a nyaki négyes csigolyánál - a 28-30 °C foknál magasabb hőmérsékletet nem szeretheti következmények nélkül. Most mégis jó, mert a 28 °C –ra hűtött szobámban, nyakig lelkiismeret furdalásban ülve rovom a sorokat, válaszolok az értem aggódó érdeklődőknek és együtt érzek a Balatonban dagonyázva szenvedőkkel. Lelkiismeret furdalásom oka, hogy a légkondicionáló használatával növelem az amúgy is katasztrofális környezetszennyezést. Ma is olvastam, hogy a kánikulai napok elektromos energia felhasználása megegyezik a leghidegebb téli napokéval Magyarországon! Mi lehet a nálunk fejlettebb országokban? Ugyanakkora energiával hűtünk nyáron, mint amekkorával fűtünk télen és a helyzet csak fokozódik! Soványka, önző mentség részemről, hogy rosszul működik a hő-központom és 30 °C fölött belázasodom…

Miért megy fel a lázam a melegben? Igyekszem egyszerűen elmagyarázni ezt a bonyolult folyamatot. Mérsékelt tudományossággal írom le, hogyan működik, hogyan nem működik a sérült hőszabályzó rendszer. Minden ember hőháztartásának szabályozó központja az agyban, egész pontosan a hypothalamus-ban van. Itt van a fő főkapcsoló, de az al-főkapcsolók, a kapcsolók sokasága, a biztosítékok ezrei, és a kábelkötegek tízezrei a nyaki gerincvelőben húzódnak. A hypotalamus-hoz a sérült gerincvelőn át vezet az út nagy része, oda is vissza is. Nem meglepő! Eddig is tudtuk, hogy a dolgok agyban dőlnek el! Testünk hőszabályozásának bonyolult rendszere, az elektromos hálózatokhoz hasonlóan működik. Ha a főkapcsolók, elosztók, biztosítékok bármelyike elromlik, vagy lekapcsol, akkor a tőle függő, árammal működő kütyük működése megszűnik, de legalább is meghibásodik!

A saját hő-érzékelő főkapcsolóm a baleset pillanatában lekapcsolt! A tudomány mai állása szerint: véglegesen! A testemben nincs többé megbízható hő-érzékelés és hőszabályozás! 

A 30-36 fokos kánikulai hőség alaposan próbára teszi a gerincsérültek amúgy is béna lábakon álló hő-kiegyenlítését. A hűtéshez, jól szabályozó központi egységre van szükség, amelyik képessé teszi a szervezetet a külső hőmérséklethez történő folyamatos, alkalmazkodásra, vagyis biztosítja testünk 36,2 - 36,5 ° közötti állandó hőmérsékletét. Hőszabályozó rendszerünk működése a hűtőszekrényéhez hasonló. A főkapcsoló lekapcsolása után, nem hűt! Gyertyával tudunk világítani a sötét hűtőbelsőben, annyit mindenképp, hogy megtaláljuk ennivaló kedvenceinket. Gerincsérült testünkben is pislákolnak lángocskák. Mentik, amit tudnak. A hő-szabályozó rendszerünk minden résztvevője erőlködik. A szívünk, az ereink is próbálnak megtenni minden tőlük telhetőt az egyensúly fenntartása érdekében, de a rendszer egésze nem működik. Egy darabig bírják a hőmérséklet tartását a hűtőben vacogó élelmiszerek, mélyhűtött húsaink olyanok, mint a hűtőtáskákban a jégakkuk. Tartják magukat, de egy idő múlva felmelegszenek a külső hőmérsékletre. Aztán szép lassan elkezd bomlani a zacskóba zárt fehérje. Nem folytatom a krimi és a fantasy világába vezető kalandtúrát, a valóság izgalmasabb …

Hőháztartásunk egyensúlyát különböző, automatikusan működő reakciókkal tartja fenn a testünk. Kánikulában az alapvető hő-leadó módszerek akaratunktól függetlenül aktivizálódnak. Ilyen például a léghűtés, a légutakon keresztüli légáramoltatás. A beszéd, a levegővétel hő-leadást, hűtést eredményez. bl_106_ventkuty.jpg

A kutyák nem restellnek kinyújtott nyelvvel, nyitott szájjal lihegni a hideg konyhakövön, csak azért, hogy hűtsék magukat. Egyes kutyák nem lihegnek, pláne nem a konyhakövön. Ventilátoros hűtéssel lobogtatják fülüket a légkondicionált szobában!

A gerincsérült ember egy darabig jól érzi magát a melegben, még egy kicsit tovább is bírja, mint izzadt, izgő - mozgó embertársaink. Ebben jó partner egy másik - automatikusan működő - reakciónk, a hősugárzás. Béna testünk, a 36,2 °C nála alacsonyabb hőmérsékletű közegben elkezdi leadni a saját hőjét, alkalmazkodva a külső hőmérséklethez. Ez, bár jó érzést kelt, valójában fokozza a zavart. A sánta, hűtőszekrényes hasonlatnál maradva, az áram-felvételi egység hibás működése esetén szekrényünk látványosan havasodik, jegesedik, hangosan morgolódik és egyre kisebb hatékonysággal hűt. Szép lassan fűtőszekrény lesz a hűtőszekrény. Ilyen esetekben máris kezdjük a kipakolást, együnk, igyunk és közben tervezzük meg, mit kezdünk a hirtelen felfalhatatlan élelmiszer tartalékkal.

Szervezetünk leghatékonyabb, a túlmelegedést megakadályozó, önhűtő reakciója a bőrön keresztüli izzadás. A párolgást kiváltó mechanizmus - a sérülés következtében - nálunk nem működik. A magas nyaki gerincsérültek nem képesek verítékezni, izzadni. Az izzadás és természetes velejárója az izzadtság, nem tartozik a kellemesen megélhető testi reakciók közé, de nagyon fontos eleme a hő-kiegyenlítésnek. Bárcsak tudnék izzadni! - sóvárgunk mi. De utálom, hogy megint lucskosra izzadtam magam!- elégedetlenkednek ők. Nincs választás!

Kánikulában, amikor másokról szakad a víz egy pólóban, rövid-nadrágban rajtam pedig két póló, kiskabát, sál és takaró van - igaz, a vékonyabbik - kezdek feszengeni. Valami furcsa! Valami nincs rendben!  Egy idő után „mintha” érzésem támad. Mintha melegem lenne. Rendszerint meg is kérdezem valakitől „szerinted, melegem van?”„milyen itt, most a hőmérséklet? ” Aki ismer, nem csodálkozik. Aki jól ismer, már bontja is rólam a melegítő sál rétegeket, vagy diszkréten rám terít még egy sort az állandóan nálunk levő nagy mennyiségű tartalékból. Aki nem ismer, és ezt a jelenséget sem ismeri, csodálkozhat az előbbi kérdések hallatán. Miért jó tudnunk az adott hely pillanatnyi hőmérsékletét –ez lehet akár a saját szobánk is? Az agyunk veszi a kérdésünkre válaszul elhangzó hő-információt és továbbítja a hypothalamusban levő szabályzó központba. Aztán úgy működik minden, ahogy tud.

Mi, a gerincsérülésből adódó hibás szabályozás következtében a kánikulában túlmelegszünk. Nálam a határ a 30°C. Az e feletti hőmérsékletnél emelkedni kezd a testhőmérsékletem és belázasodom.  Ezt a lázat tipikus jelenségek kísérik: a halántékomnál szorító - semmi mással össze nem téveszthető - fejfájás, ólmos fáradtság, különös hallászavar. Mintha a két fülemet egy hajszálvékony fémfóliából hajlított vékony cső kötné össze és az folyamatosan, magas hangon csörögne, zizegne, sisteregne egyidejűleg, egy parányi üveghanggal vegyítve. A 37,5 ° körüli hőemelkedésnél már elég erős a hangzavar. A 38,5 fokos láz, a fokozódó hangzavarral, a káposztalével töltött fejjel, kimondottan rosszul viselhető. Ezt a láztípust centrális láznak hívják. A centrális láz, a központi idegrendszer sérüléséből adódó működési zavar. Lázcsillapító tablettával, injekcióval nem, csak fizikai hőelvonási módszerekkel csillapítható. Jöhet a vizes borogatás, népiesen priznic! Pontosan úgy, ahogy nagyanyánk csinálta gyerekkorunkban. Egy lavórba, nem túl hideg víz, bele nedvszívó rongyok, jól kicsavarva, jöhetnek vádlira, csuklóra, nyakra-főre. Nem! Nem! A nyakamat és a „főmet” nem borogatjuk, csak időnként áttöröljük a priznichez használt vizes ruhával. Ez egy kis „mű verejték” a forró, lázongó bőrfelületekre. A szoba enyhe légmozgása felszárítja a nedvességet és végre valami kellemesen hűsítő érzés.  Ha makacs a láz és nem indul el lefelé egy jó fél órás borogatástól, akkor jöhet – nagyon óvatosan - a vizes lepedő. Idáig egyszer jutottunk el, még kezdő nyaktörött koromban. Rémes élmény! Gondos odafigyeléssel megelőzhető a magas láz. Mi, 38 fok körül kezdjük a vizes borogatást. Figyeljünk igyunk nagyon sokat és borogassunk időben, a centrális láz nem barátunk! … más lázakkal ellentétben.     
letoltes.jpgLéteznek kellemesebb, passzív hűtő módszerek. A családtagoktól, barátoktól, ismerősöktől érkező fotók, videók, élménybeszámolók tömege a vizekről, a strandolásról, pancsoló gyerekekről, a hegyekről, a havakról, gleccserekről, jégszobrokról, havas, fázós emlékek. Vannak szájon át fogyasztható hűsítő élmények is! Fontos is, hogy sokat igyunk. A jeges limonádé citrommal, mentalevéllel (jég és menta nélkül is jó), a mentából főtt meleg tea, sok gombóc fagyi, egy pohár gyöngyöző, hűs …

 

... de sötét lett hirtelen! Még csak 5 óra… úgy látszik, beválik a meteorológusok előrejelzése! Ki hol van? Anyu itthon, a gyerekek szanaszét, a húgomék ma indultak nyaralni, biztosan átbuszoztak már a viharon. … hogy? … mit írnak a neten? Átlépte a vihar az országhatárt! 90 km/órával jön! Tetőket bont meg a szélvihar. Fákat csavar ki a földből, tövestül! Itt is zeng az ég, csapkodnak a villámok körös körbe. A globális felmelegedés tereprendező hatása szürreális! Hív egy ismerősöm, Fertőszentmiklóson egy órája nincs áram, beton cölöpök dőltek ki, mintha vékony botok lettek volna. Ömlik, szakad az eső. Innen 200 km, nyugatra. Keleten felhőtlen égbolt, zavartalan a kánikula, alig várják várják az enyhülést. Mekkora különbségek ebben a kis országban, ahol nincs is távolság … vagy mégis?

A fejem még erősebben zúg, zavarodottan működik benne minden. Feszült vagyok, mint az apróbarmok voltak a vihar előtt nagyanyámék baromfiudvarában. Csak verdesni nem tudok, pedig majd’ szétcsattanok! Megkönnyebbülést a leszakadó eső hoz majd. De jó! Látom, hogy Újbudán már zuhog! Mindjárt itt is … Régen is így volt ez?

A hőségnek befellegzett a láz is megszűnt. Kezdődik az Életnek nevezett 4D-s folytatásos regény, következő hős-története! Takaró-hegyek már előkészítve…

bl_106_vihar.jpg

Gépi fogmosás

A nyakát szegett embert - az intenzív osztályon zajlott bevezető után-  különböző rehabilitációs intézményben próbálják felkészíteni megváltozott életének hétköznapjaira. Így történt ez velem is. A társadalmi beilleszkedés –integráció- része, hogy itt nyitottak a kapuk. Jönnek, mennek a terapeuták - rokonok – barátok – kollégák – ismerősök és ismeretlenek. Így történt ez velem is, sokan látogattak.

A gégémben kanül volt még, de már tudtam beszélni. Mégis, gyakran rosszul esett a szavakat formálni, szinte folyamatosan csupa seb és karcolás volt a szám belseje. Ahol nem hámhiány volt, ott afták terpeszkedtek egymás hegyén,hátán. Az egyik ismerősöm kellő konkrétsággal, kissé tapintatlanul megkérdezte, 

  • Miért beszélsz ilyen furcsán?
  • Nem beszélek furcsán, biztos a vágás a nyakamon. Egyébként pedig, a szám belseje egy hegy és vízrajzi térkép. Ennyire hallatszik?
  • Nem nagyon, de látom, hogy valami nincs rendben. Lehet, hogy mégiscsak jó lenne, ha foglalkozna veled a logopédus. ha-ha-ha… Egyébként, hogy mostok fogat?
  • Hogy, hogy hogy? – kérdeztem vissza értetlenül.
  • Használtok elektromos fogkefét?
  • Miért használnánk? … szerintem felesleges „urizálás”. Azt sem tudnám megfogni.
  • Próbáltad már?
  • Nem próbáltam, de nem is szeretném! Vagyis, hogy szeretném, de nem akarom.
  • Akkor honnan tudod, hogy miért nem akarod? Csak azt ne mond, hogy csak!

A hangulat tetőfokán a vita abbahagyva. Látogató el. Pár nap múlva egy délelőtt újra beugrott és hozott egy táskát. Letette és azt mondta, hogy beszélt a Nővérrel, aki mindjárt jön és töltőre teszi … délután jövök! … egy puszi és már ott sem volt. Dohogtam magamban, hogy nem akarok még egy kütyüt! Már két elosztó tele van, mindenféle dug- aljakkal, a hosszabbító is meg van hosszabbítva. Ki sem ismerjük magunkat, nem tudjuk, hogy melyik mihez tartozik. Pár perc és mosolyogva jön a Nővér:

  • Na, lássuk azt a fogkefét!
  • … hogy mit?
  • Az elektromos fogkefét, amit a látogatója hozott. Kedves ember.
  • Ne nézzük meg, ki se bontsuk, nem szeretném, ha azt használnánk. Visszaadom!
  • Az nem lenne jó, megígértem a látogatójának, hogy feltöltjük, amire délután visszajön és megmutatja, hogy használjuk.
  • Nem, akkor sem … annyi cucc van már itt … egyébként is, ha eddig jó volt kézi fogkefe, miért kellene azt is elektromosra cserélni? - mondtam egyre kevesebb meggyőződéssel. Közben már bomlott a doboz, előkerült a vita tárgya. Egész csinos volt, nem is túl nagy. Valami lesz …
  • Hogy rakjuk össze? - kérdezte a Nővér.

Olvassuk el a tájékoztatót. Az üzembe-helyezési útmutatót, vagy valami hasonlót. Biztos nem csak lengyelül, dánul, horvátul, kínaiul van a füzetben. A rajzok pedig minden nyelven  egyformák.

Néhány perc alatt minden rendeződött. A töltő és benne a fogkefe a kórházi éjjeliszekrény sarkán, mint egy diszkrét felkiáltójel, vidáman ágaskodva jelezte, hogy „én vagyok az újdonság!”  bl_120_elfkefe.jpgLecsillapodott kedéllyel vártam a délutáni látogatót és a próba-fogmosást. Izgultam. Kicsit féltem is! Tartottam attól, hogy nem tudom kontrollálni a nyelési és légzési folyamataimat és félrenyelek. Egyúttal kíváncsi voltam arra, hogy tudok viszonyulni egy új tárgyhoz, ami más módon dolgozik a számban, mint az eddig megszokott fogtisztító eszközök. Kíváncsi voltam arra is, hogy érzékelek-e bármilyen különbséget a hagyományos és az elektromos fogkefe munkájának eredménye között? Izgatott, hogy lehet kezelni a készüléket a számban?  No, és akkor mi lesz, ha jobban tetszik, a hagyományos kézi módszernél? Ez is benne van a pakliban!

A leírás szerint az elektromos fogkefe hárompercnyi megfelelő használatával tökéletesebb tisztító hatást érhetünk el, mint a hagyományos fogkefékkel tíz perc fogmosással. Érthető, hogy az első cél a háromperces túlélési gyakorlat volt. Izgultam.Nemcsak én voltam feszült,vállalkozó szellemű ismerősöm a készülődéskor szembesült azzal, hogy mennyire más dolog másvalaki fogát mosni, mint a sajátját. Közel sem volt olyan magabiztos, mint általában. Kezében a fogkefével, tudta, hogy egy másodperc múlva kinyitom a szám és minden adott ahhoz, hogy elkezdje a fogaim mosását. Szemtől szembe, mindkettőnk intim zónáját átlépve. Igaz, hogy nekem lett volna lehetőségem arra, hogy becsukjam a szemem, de ki tudja azt megtenni így elsőre. Nem akart hibázni, fájdalmat okozni semmiképpen, a látványos tisztaság érzéshez jól megválasztott erővel kellett végig tolnia a fogkefét a felső és alsó fogsoromon, fenntartva a magabiztosság látszatát.Becsülettel végigcsinálta az integráló érzékenyítést.Ő sem bánta, hogy vége lett a próbamosás végtelennek tűnő, három percének! Biztos mindenki átélte már azt a helyzetet, amikor olyan feszült koncentrálással tartotta nyitva a száját, hogy alig tudta visszazárni, közben nem nyelt és levegőt sem vett. Ez történt most velem is, vele is a Nővérrel is. A művelet utáni összesített, felszabadult sóhaj hallhatatlan lett. Elnyomta a légágy motorzaja. 

Várakozásaimat felülmúlóan jól sikerült az első elektromos fogkefés gyakorlat. A félrenyelés veszélyét el is felejtettem megfigyelni. A fogaim felületéről szépen lement a lepedék, éreztem a nyelvemmel, hogy fényesen sima a zománc. Tükörben is megnézhettem volna, hogy milyen szép, de egyrészt, nem volt tükröm, másrészt úgysem láttam volna rendesen a porlasztott fogkrém pöttyökkel teleszórt szemüvegemen át. A nyilvánosság teljes kizárásával jobb lett volna a fogmosás, de mindenki nagyon kíváncsi volt. A szobatársam és két látogatója titokban, fél szemmel, de teljes figyelemmel követték az esemény minden másodpercét. 

  • Na ugye! Megmondtam, hogy milyen jó lesz!
  • Remélem …

Másnap jött az én Fő-orvosom, az első pillantásával konstatálta, hogy már megint valami újdonság van a kórteremben.

  • Ez mi? - mutatott az éjjeli szekrény sarkán, a töltőjében álló fogkefémre.
  • Tegnap kaptam, pedig nem akartam.
  • Szóval: lopjuk az áramot? A nővérek mit szóltak?
  • Örültek.
  • Na, ezt el tudom képzelni!- mosolygott a bajusza alatt. Volt neki.

Eleinte ugyanaz volt a nővérek többségének a véleménye, mint az enyém, felesleges, divat kütyü. Később ők is tapasztalták, hogy a használata nem macerás, néhány apró szabályt kell csak betartani.  A „fogmosógép” jó tisztító hatása mellett voltak más jótékony mellékhatásai is.  Hamarosan eltűntek a számból azok a sérülések, amiket a hagyományos fogkefe okozott. A hagyományos fogkefe a leggondosabb használat mellett is le-lecsúszott a fogaim oldaláról. Ilyenkor sörte és a műanyag rész durván megsérthette az ínyem és a szám nyálkahártyáját. Az elektromos fogkefe kör alakú kis feje jól odasimult a fogaim felületéhez, nem roncsolta a fogínyem, nem sértette meg a szám belsejét.  Ellenben, ha a sürgő forgó fej még nem volt a szájüregemben, a készülék bekapcsolásakor apró fehér fogkrém-pöttyökkel szórta tele az ágyneműt, a Nővér ruháját, mindent, ami a közelben volt. Nagy hatósugárban dolgozott.

Rászoktam az elektromos fogkefére. Függő lettem! Szerencsére hosszú életű, szívós segéderő. Ha fáradni látszanak a sörtéi, elcsavarjuk és lecseréljük a fejét! Takarékos eszköz, borsónyi fogkrém elegendő egy fogmosáshoz. Óvatlanság esetén viszont, abból a kis mennyiségből is jut szék karfára, pólóra és sok más nem kívánatos helyre, pedig használat előtt szólok, akkor még időben van!

Nemcsak rászoktam, másokat is rászoktattam. Mindenkinek ajánlom! … többször ajándékoztam is elektromos fogkefét, hosszú - kétségeket eloszlató- tapasztalatátadással kiegészítve.

A választék bőséges és napról napra bőségesebb.

bl_102_oralgyerek.jpg